Reggel mire ébredtem? Hát mire? Persze, hogy arra, hogy Lau a hátamon ugrál, és kiabál.

-Kelj már feeeel te segg, hát kilukad a belem-húzta el az e-t.

-És te most tényleg, azért keltettél fel mer éhes vagy?-mondtam rekedtes hangon.

-Nehogymár egyedül csináljak palacsintát-akad ki.

-Pedig csinálhattál volna nekem-sértődtem meg.

-Álmodj királylány.-nevetett fel.
-Nah kelj már feeel.-kérlelt.

-Csak 5 perc-nyöszörögtem.

-Hozzád vágjak valamit?-kérdezte.

-Hadjál már Lauuu-könyörögtem.

Nem jött be, mert oda mászott mellém és elkezdett csikizni. Én meg vergődtem alatta, mint egy fóka.

-Ne..ne...szálj le róllam-vísítottam.

-Csak ha fel kelsz, és csinálsz nekem palacsintát-hagyta abba és nézett kiskutya szemekkel.

-Csinálj magadnak-nevettem fel és dőltem vissza a párnámra.

-Te akartad-mondta fenyegetően.

Erre csak kihúzta a fejem alól a párnát, lehúzta a takaróm és elkezdett püfölni a macimmal.

-Lauraaa ad vissza a macim-néztem rá dühösen.

-Kelj már fel a kurva életbe-mondta és hozzám vágta a macit.

-Köszönöm-mondtam nevetve.

-Nah mostmár tényleg kelj fel-kérlelt.

-Oki-mondtam és kipattantam az ágyból.

Kimentem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli rutinom, fel raktam magamra a lehelletnyi sminkem, raktam egy kiló alapozót a kezemre és már indultam is ki. Felvettem a kedvenc out-fittem, ami egy fekete térdnél szaggatott farmer, egy fekete trikó és egy fekete-fehér ing amit a derekam köré tekertem. Kiegészítőnek csak a kedvenc csillagos nyakláncomat raktam fel. A hajam csak kifésültem és hagytam hogy a vállamra boruljon. Amíg én felöltöztem Lau is elkészült. Ő egy fekte haspolót vett fel, egy szét szagatott szürke farmerrel. Mejegyezném azok a darabok is az enyémek voltak, de már megszoktam, hogy az én cuccaimat hordja.
Hirtelen megszólalt:

-Elmegyünk a plázába reggeli után-jelentette ki.

-Öhm...nincs kedvem-húztam el a szám.

-Ne csináld már, kellenek új cuccok-mondta határozottan.

-De nekem ezek is megfelelnek-kezdtem vitatkozni.

-Túl sötét a ruhatárad...nem lesz ez így jó-gondolkozott hangosan.

-Nem! Pont jó minden úgy ahogy van, nem kellenek új ruhák! Semmi nem kell!-mondtam ellenállást nem tűrő hangon.

Lau megszeppenve állt elöttem. Nem  hallot tőllem ilyet sokszor. Régen mindig eggyütt mentünk vásárolni, bulizni, mindenhova, de ez megváltozott. Mikoris be lépett az életembe Ő, hogy nevén szólítsuk  Tamás.

Elsőnek a parkban találkoztunk, mikor épp eltaknyolni készültem, Tomi valahonann oda került, megfogta a kezem és meggátolta, hogy orra essek.
Ezek után sokszor össze futottunk az utcán. Egyszer elkérte a számom, és el hívott randizni, minden csodásan alakult. Nagyon jól éreztem magam vele. Egészen addig, míg 2 hónap elteltével azt nem mondta, hogy neki ez így nem megy és, hogy már nem is szeret, és nem is szeretett.

Ott, akkor a pillanatban milló darabkára tört a szívem. Azóta az omniózis este óta nem beszéltünk, egy szót sem. Kerültük egymást.

Az akkori barátaimmal megszakítottam a kapcsolatom, nem kerestem őket többé. Csak Lauval beszéltem, csak őt engedtem magamhoz, mindenki mást eltaszítottam magamtól.

Mikor már vagy 4 üveg nuttella, és vagy 100 zacskó zsepi elfogyott, kezdtem el magamban kárt tenni. Nem értettem miért hagyott el. Hisz boldogok voltunk. Vagy csak én voltam? Már nem tudom meg. Ami meg történt az megtörtént.

A gondoltmenetmből Lau kiabálása rántott ki.

-Föld hívja Nikiiiit. Héé minden rendben?-kérdezte aggodalmasan.

-Persze minden oké, csak kicsit elbambultam bocsi.-feleltem.

-Akkor biztos nem akarsz a plázába menni?-kérdezte csalódottan.

-De, végülis miért ne?-gondolkodtam el.

-Igen igen igen- ugrált körbe barátnőm.

-Nah gyere-húztam ki a szobámból a konyha felé-csináljunk palacsintát.-mondtam.

Előpakoltam a hozzávalókat és megcsinaltam a  palacsinta tésztáját. Addig Lau keresett valami zenét a telefonján. Már sütöttem is az első darabokat mikor felcsendült a The Weeknd-től a Starboy. Lau elkezdett fel le ugrálni mint valami idióta. Míg én csak röhögtem rajta egy jót.

-Nemár Niki, régen tök sokat táncoltunk-szomorodott el, és nekem megesett a szívem rajta.

-Na jó de csak egy számra-alkudoztam.

-Szupiii-ölelt meg, és már kereste is a következő számot. Ami pedig nem más mint Willy William-től az Ego.

-Ez a kedvenc számom-vísítottam boldogan.

Mikor már kellően elfáradtunk és meg is reggeliztünk befeküdtünk a kanapéra. Dumáltunk még egy fél órát aztán már készülődtünk is. Hagytam anyának üzit, hogy mégis hol vagyunk és, hogy kb mikor érek haza.

-Hívok taxit-mondtam.

-Oksa-vont vállat.

5 perc múlva megérkezett a taxi. Beszáltunk, lediktáltuk a címet és már indultunk is. Kb 15 perc elteltével már a pláza elött voltunk. Kifizettük a taxist és már pattantunk is ki a kocsiból.

Összenéztünk. És a pláza melleti kis kávézó felé sétáltunk. Megszokásból mindig ide jövünk. Nagyon szép kis hely. Leültünk az egyik boxba és rendeltünk két kávét.
Mikor elfogyasztottuk rendelésünket udvariasan elköszöntünk és távoztunk. A plázába siettünk és már az első üzletbe be is mentünk. Én is válogattam magamnak és Lau is válogatott magának ruhákat. A fél boltot fel próbáltuk, végül én 3 pulcsit 2 rövidnadrágot és egy trikót vettem. Lau pedig 1 pulcsit 2 farmert 3 rövidújjút és 2 trikót választott. A pénztárhoz mentünk és kifizettük a darabokat. Szatyrokkal a kezünkbe mentünk be egy cipő boltba. 2 órát töltöttünk el míg végül is vettünk 2-2 converst. A csomagokkal indultunk meg a KFC-be.

Rá néztem az órára ami 4 órát mutatott. Nevetve fordultam Lau felé aki már nagyba ette a kajáját.

-11kor indultunk el nem?- kédeztem elfolytva a nevetésem.

-Igen mert?-Kérdezte értetlenkdve.

-Már 4 óra van-nevettem fel mert már nem bírtam.

-Jézusom-nevetett fel ő is.

Mikor alábhagyott a a nevetésünk megszólaltam:

-Köszönök mindent-mondtam Lau zöld szemeibe.

-Ugyan mit?-kérdezte.

-Hogy mindig itt vagy nekem, bármi van rád számíthatok-mondtam bekönnyezve.

-Jajj drágám...ez csak természetes én mindig itt leszek neked-mondta és megölelt. Viszonoztam ölelését.

-Nah gyere menjünk haza!-mondtam.

-Menjünk-feleltem vidáman.

Mikor kiléptünk a gyorsétteremből, lesokkolódva álltam meg, és szerintem még levegőt is elfelejtettem venni.

Lau is észre vette, hogy megáltam és, hogy földbe gyökerezett lábakkal állok, és csak nézek valamit vagy inkább valakit. Oda fordult és elkerekedett szemekel nézte amit én is.