Mikor mind a ketten letusoltunk, lemásztunk a konyhába, megenni a vacsit amit csináltam.

-Te Niki ez kurva finom-mondta teli szájjal.

-Nem nagy dolog melegszendvicset csinálni-vontam vállat.

-De ez akkor is rohadt finom-erősködott tovább.

-Ha te mondod-kuncogtam.

Hirtelen Lau lesápadva megszólalt:

-Hallod én nem is szóltam anyuéknak, hogy itt alszok. Biztos halálra aggódják magukat.-idegeskedett nekem össze-vissza.

-Nyugi máár Lauu 17 vagy kétlem, hogy anyud már a rendőrséggel kerestet-mondtam neki nyugtatásként.

-Jézusom...-olyan fehér lett mint a fal-és ha mégis?- hát ez nem lett akkor valami nyugtató.

-Talán hívd fel őket?-mondtam neki.

-Na ez jó ötlet-mondta kissé nevetve és felállt az asztaltól, hogy megkeresse a telefonját.

-Megvan már?-kérdeztem, röhögve mert már 3 perce keresi.

-Úgy látod?-idegeskedett-Ha már annyira jót röhögsz, igazán ide tolhatnád a csinos kis feneked és segíthetnél keresni.

-Megyek már na- nevettem tovább.

-Igazán megtisztelő vagy.-mondta mosolyogva.

-Te Laura...kerested már a kanapé karfáján?-kérdeztem röhögve.

-Nem miért?- értetlenkedett barátnőm.

-Ahhj de hülye vagy-mondtam miközben a kanapé felé vettem az irányt. Megfogtam a telefonját és hozzá vágtam.

-Jéé ott volt-csodálkozott el.

-Néha elgondolkozom, hogy te, hogy lehetsz 17 évesen ilyen hülye gyerek?-kérdeztem elgondolkodva.

-Nem is vagyok hülye...csak néha-mondta nevetve.

-Na hívd már fel a szüleidet. Addig én meg csinálom az ágyad.-sürgettem.

-Okés.-mondta és már beszélt is.

Felmentem a lépcsőn, benyitottam a szobámba és körül néztem. Nem a legcsicsásabb szoba de nem is egy semmit mondó. Bordó falak ahol Lauval vannak közös képeink felaggasztva, sötétbarna szekrények, íróasztal, egy francia ágy, mellete az éjjeliszekrény, Tv a falra erősitve, két babzsák és a kis erkélyem ahol van egy kis asztal és két szék. Az egyik szekrényemhez mentem és kirángattam belőlle egy felfújható matracot.

Mikor felfújtam és megcsináltam, benyitott Lau.

-Aaahj tiszta bolondok a szüleim-panaszkodott.

-Miért mit mondtak?-kérdeztem grimaszolva.

-Azt, hogy biztos valami fiúval vagyok és, hogy nem mondok el soha semmit nekik-mondta és közben ledőlt a matracra.

-Dik a szüleid bolondok-nevettem fel.

-Nekem mondod?-kezdett el hiszterikusan nevtgélni.

-Tudom, hogy fáradt vagy- mondtam neki.

-Hát eltudnék aludni-ásított egy akkorát.

-Tudod, tiszta rossz lenne ha te nem lennél-suttogtam neki.

-Ezt most, hogy érted?-kérdezte.

Hát, hogy ha te nem lennél...én már nem.is tudom...lehet, hogy én már nem lennék itt...érted?-mondtam sírós hangon.

-Hjajj Nikiii...tudod, hogy én mindig itt leszek neked bármi is van-könnyezett be ő is.

Oda másztam hozzá és megöleltem.Ma ilyen ölelgetős nap van...Rá néztem az órára ami 11:47-et mutatott.

-Lau 11:47 van.-döntöttem a fejem a párnámra.

-Álmos vagy?-érdeklődött.

-Ühüm-dünnyögtem még mindig a párnába.

-Na akkor aludjuuunk-kiáltott fel Lau.

-Mit kiabálsz bolond lány?- röhögtem.

-Mert jót érzek-röhögött ő is és bemászott az "ágyába".

-Jó éjt!-mondtam félálomban.

-Neked is!-suttogta alig hallhatóan.