Mikor végig néztük a filmet, kb 2 órán keresztül beszélgettünk a semmiről. Aztán eszembe jutott, hogy mikor vártam Laut akkor kint hagytam a pulton a fagyit.

-Lauuu kérsz olvadt fagyit?- ordítottam az arcába kb 10 centiről.

-Nikiiii kééreeek- ordított vissza nekem ugyanúgy.

Kisértetiesen egyszerre röhögtük el magunkat miközben megtámadtuk a konyhát.

Feltürtem a pulcsimat, hogy ne kenjem össze, mikor Lau ledermedten állt elöttem és a kezemet nézte?!

-Francba- suttogtam inkább magamnak, mert tudtam hogy mi lesz.

-Niki...ezt miért?- kérdezte és a kezemre mutatott.

Lehajtott fejjel pásztáztam a zoknimat, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

-Ács Nikolett!!! Válaszooolj!!!- mondta indulatosan.

-Lau...szerintem te is tudod a választ...- mondtam neki könnyes szemmel.

-Niki...azt hittem, hogy már nem csinálod- mutogatott a kezemen lévő vágásokra.

-Te is nagyon jól tudod, hogy nekem így könnyebb- ordítottam az arcába.

-De hát mivel lenne könnyebb azzal, hogy magadban teszel kárt?-kérdezte nyugodtan.

-Mert így kívül fáj...nem pedig belül-suttogtam.

-Semmivel sem lesz jobb ha vágdosod magad...Ő ezt úgysem tudja.-mondta miközben megölelt.

-Tudom...de nekem jobb lesz.-mondtam elcsuklott hangon és elsírtam magam.

-Csshhh semmi baj...nyugi-nyugatgatott Lau és simogatta a hátam.

-Köszönöm...- szipogtam neki hálásan  már a kanapén.

-Ugyanmár meg ne köszönd, ezért vagyok itt. Na gyere-mondta és felhúzott a kanapéról, be lökdösött a fürdőbe és megmosta az arcom.

Mikor már teljesen le nyugodtam, Lau megfogta a konyhában lévő csokisfagyit és a kanalakat. Oda mászott mellém és a kezembe nyomta a kanalat. Közénk rakta a fagyit és elkezdte enni. Én sem tettem másképp.

Már 1 órája beszélgetünk a kanapén, hogy mikor és hol fogjuk megölni ŐT, mikor megcsörrent a telefonom.

Rá néztem a képernyőre és nyugodt szívvel vettem fel a telefont.

-Szia drágám- köszönt Anya.

-Szia Anya-válaszoltam.

-Kb fél óra és otthon vagyok-mondta.

-Rendben. Itt alszik ma Lau.-közöltem vele amit meg drágalátos barátném sem tudott.

-Jólvan szívem-zárta le.

-Majd jösz Szia-köszöntem el én, mert már untam a beszélgetést, és Laura bökdösött.

-Szia-és kinyomott.

Lau rám ugrott, hogy neki miért nem mondtam hamarabb, hogy itt fog aludni.

-Szálj már le rollam ember- röhögtem.

-Chh- puffogott és le gurult rollam aminek a következtében le esett a kanapéról.

-De szerencsetlen vagy-fetrengtem a nevetéstől. Mire megfogta a lábam és le rántott magához a mocsok.

-Még, hogy én szerencsétlen-röhögött már ő is.

Felkászálódtunk a földről. Míg Laura elmászott tusolni én csinaltam valami vacsorát magunknak.
Nagyba csinálom a melegszendvicset, mikor anya haza jött.

-Helooo-kiabál ki az előszobából.

-Sziaaa-ordítom.

-Hogy vagy kicsim?-jött beljebb.

-Megvagyok. Te?-kérdeztem és ki vettem a már kész szenyákat, és egy tányérra raktam őket.

-Fáradtan de jól. Laura?-kérdezte.

-Tusol.-mondtam.

-Rendben. Én is tusolok és megyek aludni. Fárasztó napom volt-közölte velem és adott egy puszit a fejemre.

-Oki. Jó éjszakát!- mosolyodtam el halványan.

Mikor Kis Laura kimászott végre a fürdőből, adtam neki ruhát majd én is elmentem tusolni.