Reggel,mikor felkeltem Niki nem volt mellettem,ezért rémülten ültem fel az ágyban és kezdtem forgolódni a szobában. Épp kiáltottam volna,mikor hangokat hallottam a konyha felől. Felálltam és meztelen testemre húztam Niki földön heverő pólóját és a bugyim. A folyosó tükrében szemügyre vettem a nyakam,melyet végig beterítettek a véraláfutásos foltok,melyek egész a hasam aljáig tartottak. Visszaemlékeztem az előző estére,mire hatalmas mosoly terült el az arcomon. A konyhába kiérve Niki épp a megterített konyhaasztalnál telefonált egy köntösben,így csak a nyaka köré fontam a karom,majd üdvözlésképp adtam egy puszit az arcára és leültem vele szembe. Jobban mondva leültem volna,de megragadta a derekam és az ölébe rántott,majd egy jó hosszú csókkal ajándékozott meg.

-Később beszélünk még,de most le kell tennem.-szólt a végén a telefonba-Okey,szia.-nyomta ki majd lehajította az asztalra és visszatért a csókunkhoz.

-Jó reggelt Királylány.-mosolygott mikor elváltunk-Hogy aludtunk?

-Jól. És te Nikcs?

-Soha jobban.-vigyorgott,majd újabb csókba vont.

-Ki volt az az előbb?-kérdeztem eltávolodásunk után.

-Anya. Megbeszéltük,hogy vasárnapig biztos nem megyünk haza.

-Értem.-vigyorogtam-Szóval velem maradsz?

-Megmondtam tegnap.-fogta meg az arcom-Soha többet nem engedlek el.-mondta miközben ajkai súrolták az enyéimet-Nem vagy éhes?

-Mhmm.-nyögtem ki a legértelmesebb választ,amit tudtam. Azt sem fogtam fel mit kérdezett,csak arra tudtam figyelni,hogy csókoljon már meg végre. Mint aki megérezte mire gondolok,szeme áttért szememről az ajkaimra,majd száját az enyémre tapasztotta. Ujjaimat a hajába fűzve húztam közelebb,s még közelebb magamhoz,mire már alig volt köztünk hely.

-Éhes vagyok.-tolt el magatól-Mi lenne,ha te lennél ma a reggelim.-kezdte csókolgatni a nyakam,mire félredöntöttem a fejem,hogy jobban hozzáférjen-Az ebédem.-haladt lejebb a csókjaival,miközben keze az oldalamat simogatta,mire libabőrös lettem-A vacsorám.-húzta végig kezét ismét az oldalamon,majd megfogta az arcom és perverzen mosolygott,mire mosolyogva megforgattam a szemeim,majd nekiestem ajkainak. Nem sokáig tétovázott ő sem,az ölébe vett,s úgy vitt a szobába. Mielőtt végigdöntött volna az ágyon,levette rólam a felsőjét,s először puszilgatni,majd finoman szopogatni kezdte melleimet,mire hangos nyögésekkel reagáltam. Kezét közben végigcsúsztatta oldalamon,majd a bugyim szélébe akasztotta ujjait,miközben szája visszatért az ajkaimra és csókolni kezdett. Csók közben az alsó ajkába haraptam,melyre nyögött egyet a meglepettségtől,majd szó szerint letépte rólam a bugyim,s végigfektetett az ágyon.(S innentől inkább újból nem részletezném:D) Fáradtan gördültem mellé,mikor ő is elment,majd fejem a mellkasára hajtva hallgattam szapora szívverését.

-Szeretlek.-puszilt bele ziláltan a hajamba.

-Csak azért mert jó velem a szex?-emeltem fel a fejem mosolyogva.

-Elsősorban.-felelte,mire nyelvet nyújtottam rá,azonban hírtelen fogai közé fogta a nyelvem. Kikerekedett szemekkel néztem rá,mire elengedte majd röhögve szájon puszilt-Ne nyújtogasd,mert legközelebb leharapom.-súgta a fülembe. Éreztem,ahogy meleg lehelete a nyakamat csiklandozza,mire kirázott a hideg,majd mosolyogva megcsókoltam.

-Szeretlek.-leheltem az ajkaira,majd megharaptam az alsó ajkát,mire ismét felnyögött és letepert,miközben ajkaim falta.

-Most már tényleg éhen halok.-toltam el magamtól.

-Én nem vagyok elég neked?-kérdezte sértetten,száját lebiggyesztve.

-Több vagy,mint amire valaha is vágytam.

-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.

-Szeretlek.-pusziltam meg a száját-De tényleg éhen halok.

-Hát a reggeli még mindig a konyhaasztalon van,de tekintve,hogy azt reggel 8kor pakoltam ki és most délután 4 van,nem tudom ehető e még.-mondta elgondondolkodva,mire mindketten felnevettünk.

-Mi lenne,ha elmennénk valahova?

-Okey. Hova viszel Királylány?

-Meglepetés.-kacsintottam rá,majd felálltam és elkezdtünk készülődni. Fél óra múlva már oda is értünk az eldugott kis vendéglőbe.

-Milyen hangulatos.-mosolygott,miközben leültünk egy asztalhoz a kikért hamburgereinkkel és kóláinkkal.

-És itt árulják a legjobb hamburgert.

-Mhmm.-nyögte,mikor beleharapott a hamburgerébe-Wow! Ez isteni!-harapott bele ismét egy jó nagyot,mire az egész arca kechupos és mártásos lett.

-Még apával jártunk ide kiskoromban.-töröltem le mosolyogva a száját,mire ujjait az enyéimbe fűzte.

-Sajnálom.-mondta az arcom fürkészve.

-Ne sajnáld.-mosolyogtam.

-Szeretlek.-viszonozta mosolyom,majd áthajolt az asztal felett és megcsókolt.

-Én is téged.-mondtam fülig vörösen.

Miután megvacsoráztunk elmentünk sétálni a városközpontban. Vettünk még fagyit,chipset,popcornt.

-Hű,megetted afrika fél élelmiszertartományát.-nevettem fel,mire piros arccal fordult el egy lámpa felé.

-Hey.-fordítottam magam felé.

-Igen?-kérdezte még vörösebben,majd lesütötte a szemét.

-Ne érezd magad kényelmetlenül kis butus.-emeltem meg finoman az állát.

-Nem,csak tényleg megettem egy csomó kaját és..

-Semmi és. Gyönyörű vagy,tökéletes testtel. És aki mást mond,az egy idióta. Akkor is ha te mondod. Így vagy tökéletes. És amúgy sincs semmi szégyelni való azon,hogy éhes vagy. Bár én tudnék így enni,akkor biztos nem lennék ilyen csontkollekció.-néztem a szemébe,mire felnevetett.

-Szeretlek.-fonta karjait a nyakam köré-Te vagy az egyetlen ember akinek tényleg képes vagyok elhinni,hogy jó vagyok így,ahogy vagyok. És ezt köszönöm.-mosolygott-Egyébként imádom azt a csontkollekció tested.-hajolt közelebb és megcsókolt.

-Ígérd meg nekem,hogy soha még csak meg sem fordul majd a fejedben a diéta,vagy az,hogy nem eszel...-nyeltem egy nagyot-Esetleg,hogy hánytatod magad.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Ígérem.-törölte le finoman a hüvelykujjával-Van valami amit elszeretnél mesélni?-nézett mélyen a szemembe,s szemében ott ült az aggodalom.

-Nyugi én sosem tennék ilyet.-simítottam végig az arcán,mire arcvonásai megenyhültek,de még mindig aggódó tekintettel nézett rám,kezem az arcához szorítva.

-Pfuu.-sóhajtottam egy nagyot-Igen,van valami amiről nem tudsz. Amiről senki nem tud. Illetve rajtam és Vivin kívül.

-Vivi?-kerekedett ki a szeme.

-Nem.-ráztam meg a fejem,mire ismét megnyugodott-Volt egy barátnőnk,Alíz. Gyerekkorunk óta ismertük,együtt nőttünk fel így hárman:Vivi,én és Alíz. A mesterhármasnak hívtak minket anyuék mindig. Az általános után egy darabig egy suliba jártunk,de ugye két éve én és Vivi átjöttünk hozzátok,ő pedig magára maradt. Az osztálytársai kikezdték,a stílusa,a ruhái,a magassága,a testsúlya,minden miatt. Azok a rohadékok.-feszült meg az állkapcsom,mire Niki gyorsan megfogta mindkét kezem-Szóval,bántották. Pedig gyönyörű lány volt. Nagyszerű lány,hatalmas szívvel. Egy idő után teljesen magába fordult. Eltaszított minket,a szüleit,mindenkit magától. Vagdosta a karját,a combját,az egész testét. 3 hónap múlva csontsovány volt. Egy nap elájult és kórházba került. Akkor derült ki,hogy súlyos anorexiával és buliémiával küzd. Nem tudták megmenteni. Nem akart meggyógyulni. Vivivel végignéztük,ahogy a testvérünk a szemünk láttára épül le folyamatosan egy kórházi ágyon. Az egyik nap épp az ebéd miatt veszekedtünk,könyörögtünk neki,hogy legalább egy keveset egyen belőle. Egyszercsak elájult és többet nem kelt fel.-csuklott el a hangom,s könnyek záporoztak végig az arcomon.

-Shhh.-nyugtatott Niki kezével köröket rajzolva a hátamra-Minden rendben. Semmi baj. Nézz a szemembe.-emelte meg az állam-Soha még csak eszembe sem jut majd,ígérem.

-Ígéred?-néztem rá könnyes szemekkel.

-Ígérem.-nézett mélyen a szemembe,majd hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek.-szorítottam magamhoz.

-Szeretlek.

-Mehetünk?-döntöttem homlokom az övéhez.

-Mehetünk.-mosolygott,majd összekulcsolta az ujjainkat és hazaindultunk. Hazaérve mindketten lezuhanyoztunk,és lefeküdtünk. Én szorosan a karjai közé fészkeltem magam,s fejem a mellkasára hajtva,lábam átdobva az oldalán hallgattam egyenletes szívverését,amitől megnyugodtam.

-Királylány.

-Hmm?-emeltem fel a fejem,hogy arcom pontosan az övé felé kerüljön.

-Mivel vasárnapig úgyis itt leszünk,arra gondoltam,mit szólnál hozzá,ha elmennénk valahová kirándulni?

-Hova szeretnél menni?-döntöttem félre mosolyogva a fejem.

-Nem is tudom.-kulcsolta össze kezeinket a mellkasán-Lilafüred? Tudom gagyin hangzik,de amúgy nem olyan rossz.

-Ne! Bárhová,csak Lilafüredre ne!-néztem rá rémülten.

-Miért?-nézett rám értetlenül.

-Mert..mert..

-Igen?-ült fel engem az ölébe ültetve.

-Általános iskolában egyszer ott kirándultunk. Szörnyű volt. Esett az eső,nyakig sárosak lettünk. Még a busz is eltévedt,úgy esett. Ráadásul az egyik osztálytársam,többet evett a kelleténél,s séta közben egyszercsak telibehányt.-meséltem,mire hangos nevetésben tört ki.

-Ne..ne haragudj szerelmem.-próbálta visszafojtani,de nem bírta. 22 percet vártam rá,míg végül csillapodott a röhögése.

-Kiröhögted magad?-kérdeztem ingerülten.

-Igen,igen.-felelte a könnyeit törölgetve-Ne haragudj.-bigyesztette le a száját,mire én is felnevettem.

-Mindegy. Végülis így visszagondolva tényleg vicces,de akkor nagyon nem volt. Azóta nem is mentem Lilafürednek még csak a közelébe se. És most sem akarok.

-Rendben,nem megyünk.

-Ígéred?

-Ígérem.-mosolygott,majd lágy csókot adott a számra.

-És akkor hová szeretne menni a Királylány?

-Hmm. Mit szólnál Bécshez? Van ott egy régi barátnőm,még a modellkedős időszakomból. Nála megszálhatnánk. Bejárhatnánk a várost,elvinnélek a kedvenc helyeimre.

-Hüm. És pontosan mennyire barátnőd ez a lány?-vonta össze a szemöldökét.

-Épp annyira,hogy tavaly én voltam a koszorúslány az esküvőjén.

-Akkor okey.-bólintott rá,mire megforgattam a szemem,s mosolyogva hátradöntöttem.

-Remélem tudod,hogy feleslegesen vagy féltékeny bárkire is. Senki sem érhet a nyomodba. SENKI.-hangsúlyoztam ki a szót,mire felnevetett és arcom a kezei közé fogta.

-Ahogyan a te nyomodba sem érhet senki.-mosolygott,s hosszú csókba vont.

-Szeretlek.-hajottam vissza a fejem mellkasára.

-Szeretlek. Jó éjt Királylány.-puszilt bele a hajamba.

-Jó éjt Nikcs.