Niki szemszöge:

Nem hiszem el. Csak úgy bejelentette,hogy náluk vacsorázom és elhajtott. Most mihez kezdjek? Mit vegyek fel? És mi van ha egyáltalán nem is kedvel majd a családja? Idegesen és pánikolva mentem fel a házba. Úgy éreztem mindjárt összesem a sok feszültségtől.

-Nikikém! Te vagy az?-kiáltott anya a konyhából.

-Igen!-indultam meg hozzá. Épp valami ebédet dobott össze,de nem tudtam figyelni rá. Gondolatok ezrei voltak a fejemben miközben felültem a pultra.

-Niki! Figyelsz te rám?-kérdezte ezzel visszarántva engem a valóságba.

-Aham.

-Baj van? Nem volt jó az edzés? Vagy a sulibam volt valami?-kérdezte az arcom fürkészve.

-Fanni.-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Jaj ne!-kapott a szája elé-Ugye nem? Ugye nem szakítottatok?!

-Nem. Nem. Dehogyis.-ráztam meg a fejem mire kissé megnyugodott.

-Akkor mi baj?

-Estére. Szóval estére áthívott vacsorára,hogy bemutathasson a családjának.-dadogtam.

-Nahát kicsim. Hiszen ez nagyszerű! Gyere csak,válasszunk valami szép elegáns ruhát,meg persze megcsináljuk a hajadat is!-lelkendezett anya.

-Anya! Én félek.-néztem rá-Mi van ha nem tetszem majd nekik?

-Nézz ide kicsim!-fogta meg az arcom-Imádni fognak,ebben biztos vagyok. Nagyszerű lány vagy. És nagyon szerencsés,amiért olyan remek barátnőd van,mint Fanni. Ahogyan az a lány rád néz. Hidd el minden rendben lesz. Én mondom neked,láttam hogyan néz rád. Mintha a legnagyobb csoda lennél ezen a földön. Biztos vagyok benne,hogy még ha netalántán mégis úgy alakulna,hogy a családja nem kedvel,ami persze nem fordulhat elő. Akkor sem hagyna el,mert szeret.

-Köszönöm anya.-borultam könnyes szemmel a nyakába.

-Igaza van apádnak. Az én kicsi hercegnőm felnőtt.-simította meg könnyezve az arcom-Na de gyere. Nem pigyereghetünk itt egész délután. Készülődnünk kell.-azzal a karomnál fogva elkezdett rángatni maga után a szobámba. Tulajdonképp hamar meglettünk így,hogy segített. A ruhám is és a hajam is jól sikerült. Hatkor még senki nem csengetett,ezért kezdtem egyre idegesebb lenni. Épp az órát szuggeráltam,mikor valaki kapuzott. Anya vette fel,majd mosolyogva intett,hogy megjött Fanni,menjek üdvözöljem. Még utoljára végignéztem magamon,majd minden bátorságom összegyűjtve kimentem elé. És huh. A látvány ami fogadott,felülmúlta minden képzeletem. Gyönyörű volt abban a fekete ruhában a kevés, mégis tökéletes sminkjével. Egyszerre volt észveszelytően dögös,mégis konzervatív.

Szia.-léptem hozzá és egy hosszú csókkal köszöntöttem. Éreztem,hogy szinte összerogy a karjaim között.

-Jól vagy? Csak nem ittál?-mosolyogtam rá mikor eltávolodtunk.

-Én..én..szi..szia.-dadogta zavartan.

-Gyönyörű vagy.-leheltem ajkaira,majd újra megcsókoltam.

Épp elhúzódtam volna,mikor egyszercsak ujjait a hajambafurva közelebb húzott magához és vadul falni kezdte ajkaimat. Először nem tudtam mire vélni hevességét,de végül a derekánál fogva a falhoz toltam és ott csókoltam tovább.

-Nem..nem..aka..rom,hogy meg..ful..ladj.-lihegtem nehézkesen miközben eltoltam magamtól.
-Pe..dig..egy..gyálta..lán..nem..bán..nám. Ezért meg..ér..i.-azzal újból magához rántott.

-Khm.-köhögött közbe anya,mi pedig amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.

-Bocs anya.-szólaltam meg először én ziláltan.

-Semmi baj. Együtt vagytok,azt csináltok amit akartok. Csak azért jöttem ki,hogy szóljak nem a lépcsőház a legmegfelelőbb hely a turbékolásra.

-Elnézést Anita,az én hibám.-szólt közbe Fanni mikor rendezni tudta a légzését.

-Ahogy elnéztem,Niki is legalább annyira akarta.-mosolygott anyu.

-Na anya mi megyünk.-búcsúztam el.

-Jól van. Érezzétek jól magatokat gyerekek. Azért csörögj majd haza,hogy jössz e vagy nem.

-Igenis anya.

-Szia Anita!-intett vissza Fanni is.

A lépcsőház elé kiérve nem bírtuk tovább,mindkettőnkből kitört a röhögés.

-Jesszusom,ez oltári ciki volt. Most biztos azt hiszi valami perverz,szexmániás vagyok aki képes neked esni a postaládáknál.-sütötte le a szemét. Sötét volt,a lámpák fényénél mégis láttam mennyire lángol az arca.

-De hülye vagy.-röhögtem még mindig.

-Komolyan beszéltem.-húzott magához-Ha két perccel később jön,szerintem letépem rólad a ruhát.-suttogta a nyakamba,majd csókolgatni kezdte,mire felnyögötem.

-Hajh,bárcsak két perccel később jött volna.-nyögtem,mire kezeivel lassan végigsimított a combomon,végül óvatosan becsúsztatta a lábaim közé és finoman masszírozni kezdte nőiességem. Erre kicsit sem halk nyögéssel reagáltam,úgyhogy ajkait gyorsan az enyéimre tapasztotta,hogy így tompítsa egyre hangosabb nyögéseim.

-Mhm,de nedvesek vagyunk.-morogta a fülembe,majd újból csókolgatni kezdte a nyakam.

-Ind..indul..nunk kéne.-dadogtam ziláltan,mire eltolt magától.

-Később innen folytatjuk.-kacsintott rám mosolyogva és nyomott egy utolsó puszit a szájmra,majd ujjainkat összekulcsolva elindultunk hozzájuk. Útközben nem szóltam semmit,zavarban voltam,égett az arcom plusz marha ideges voltam. A bejárati ajtajuk előtt még hozzámfordult,mielőtt benyitott volna.

-Minden rendben lesz szerelmem. Végig melletted leszek,és ne izgulj,imádni fognak.

-Rendben.-sóhajtottam,Fanni pedig benyitott.

-Megjöttünk!-kiáltotta majd elindult a konyha felé. A kezem egy pillanatig sem engedtem el,amitől egy kicsit megnyugodtam.

-Hello! Szia anya!-borult az anyukája nyakába.

-Ő lenne a barátnőd?-fordult felém mosolyogva az anyukája

-Igen.-szökkent mellém Fanni,majd vigyorogva megszorította a kezem-Szeretném nektek bemutatni a barátnőmet.

-Balogh Nikolett.-sütöttem le a szemem.

-Szia Niki. Már mind nagyon vártuk,hogy megismerhessünk. Én Dankó Renáta vagyok,Fannika anyukája.-mutatkozott be az anyukája.

-Én pedig Tóth Andrea,a keresztanya.-szólt közbe egy másik nő,aki mint kiderült a keresztanyukája-Gyertek üljünk le,mindjárt tálalom a vacsorát. Kértek inni?

-Igen!-kiabáltak a kicsik.

-Ti?-fordult felénk Andi mosolyogva.

-Én igen.-felelte Fanni,majd rámnézett.Látta,hogy még mindig nagyon zavarban voltam,ezért biztatóan rámmosolygott és megszorította a kezem,mire sikerült összeszednem magam és visszaszorítottam.

-Igen,köszönöm.-bólintottam,majd én is rámosolygtam,mire elpirult.

Az este többi része nagyon jól telt. Rengeteget röhögtünk. Renátáék szerencsére nagyon lazák voltak. Legalábbis anyáékhoz képest. Beszélgettünk egy csomót. Meg persze kérdeztek pár dolgot,de semmi húzósat. Egyszer csak Renáta előhozta a fotóalbumot,amin nagyon jókat nevettünk. Hát igen,Fanni mindenbizonnyal nem volt épp átlagos gyerek. A kedvencem az volt amelyiken olyan 6 éves forma lehetett. Az állatkertben készült. Vivivel bemásztak a teknősökhöz és ott pocsolták egymást, fejükön egy- egy teknőssel.

-Utána persze kiküldtek minket az állatkertből,mert ez a két hülye gyerek nem bírt magával.-mesélte Renáta.

-Nekem tetszett. Ráadásul szereztünk magunknak ingyen teknőst.-szólt közbe Vivi is,mire mindenki szakadt a röhögéstől.

-Ti elloptatok egy teknőst az állatkertből?-kérdeztem nevetve.

-El ám!-szólt közbe Fanni is-Ez volt a minimum,ha már kizavartak.

-Szegény Teknős úrfi.Nem bírta velünk csak egy hétig.-biggyesztette le az alsó ajkát Vivi,mi pedig szakadtunk a röhögéstől.

-Na én megyek.-állt fel Vivi- Reggel sajnos még suli. Majd beszélünk,további jó estét. Örülök,hogy itthon vagy Reni,már ideje volt,hogy gyere. Na sziasztok.-búcsúzott el,majd kiment az ajtón.

-Igaz gyerekek,reggel iskola. Nyomás fürödni!-szólt a kicsikre Andi.

-Anya! Bánnátok ha Niki ma itt aludna nálam?-kérdezte Fanni óvatosan.

-Nem,szívesen vendégül látunk bármikor. Ez most már a te otthonod is.-mosolygott rám Reni -De én is megyek elteszem magam holnapra. Hosszú nap volt a mai. Jó éjt.

Mi is felálltunk és bementünk Fanni szobájába.

-Adok tiszta ruhát és fehérneműt. A fürdő a második ajtó az előszobában, a fürdőszoba szekrényben találsz tiszta fogkefét.-nyújtott a kezembe egy tiszta törölközőt.

-Köszönöm.-vettem el,majd kisétáltam a szobából fürdeni. Pár perc múlva vissza is értem. Megálltam a szoba közepén,és onnan figyeltem ahogy Fanni pakol. Mikor észrevett felkapta a ruhákat és hozzámlépett.

-Itt lesznek a ruhák.-mondta miközben a nyakam csókolgatta-Bár bevallom így sokkal jobban tetszel.-azzal óvatosan lecsavarta rólam a törölközőt és az ágyán végigfektetve testem minden pontját csókokkal hintette be.

-Akarlak.-nyögtem.

Erre felkapta a fejét és a kezeire támaszkodva fölém emelkedett.

-Komolyan?-kérdezte izgatottan. Erre csak felültem alatta és finoman levettem róla a pólóját,majd a melltartóját is miközben nedves csókokkal hintettem be testét nyakától egész a melléig.

-Mindennél jobban akarlak.-néztem rá a vágytól égve,majd óvatosan lefektettem és csókolgatni kezdtem.

-Ne most!-szakított félbe ziláltan.

-Baj van?-húzódtam el azonnal.

-Nem semmi baj.-húzott vissza magához-Én is mindennél jobban kívánlak. De szeretném,ha az első alkalom különleges lenne.-csókolt meg.

-Rendben.-sóhajtottam csalódottan,majd még egyszer utoljára megcsókoltam.

-Elmegyek gyorsan fürdeni.-állt fel.

-Rendben. Siess!

Pár perc alatt kész lett. Míg fürdött én hazaszóltam anyának,hogy ma maradok. Pont a telefont tettem le,mikor belépett a szobába. Nedves haja és a testén lazán lógó törölköző újra felébresztette bennem a vágyat.

-Feszegeted az önkontrollom határait.-temettem arcom az egyik párnába,mire hangosan felnevetett és rámugrott.

-Nehogy azt hidd,hogy nekem olyan könnyű.Ahogy itt fekszel egy bugyiban és a pólómban.-harapta be az alsó ajkát-Legszívesebben letépném rólad.

-Ezt ne csináld.

-Mit?-kérdezte értetlenül.

-Ne harapd be a szád,mert nem állok jót magamért.-búgtam a fülébe.

-Nem értem..-nézett rám értetlenül.

-Nagyon szexi és izgató mikor ezt csinálod. Hozzáteszem elég sűrűn. Én meg legszívesebben minden ilyen alkalomnál vadul letepernélek és csókolni kezdenélek.

-Furcsa dolgok izgatnak fel Balogh Nikolett.-nevett fel,mire letepertem és fölékerekedve néztem a szemébe,majd csókolni kezdtem.

-Aludjunk.-leheltem egy utolsó csókot az ajkaira,majd legördültem mellé és a derekánál fogva szorosan magamhoz húztam. Erre megfordult,hogy szemben lehessen velem és még közelebb bújt hozzám.

-Jó éjt szerelmem.-nyomott egy puszit az orromra,mire ösztönösen elmosolyodtam.

-Jó éjt szerelmem.-mondam,majd azonnal el is nyomott az álom.