A motort visszavittem a garázsba majd mint egy őrült futottam hazáig. Otthon gyorsan letusoltam,átöltöztem,ötször,míg végül megállapodtam egy fekete testhez simuló,pánt nélküli ruhánál,harisnyával,egy szürke hosszított kardigánnal,a ruha hátán lévő mély kivágás miatt és egy fekete balerinacipővel. Rémesen izgultam,azt se tudtam mihez kezdjek magammal. Szegény keresztanyáék hallgathatták a folyamatos kiabálásom és az utasításaim.

-Fannika,nyugi. Minden rendben lesz. A kicsik is jók lesznek.-fordított maga felé keresztanya.

-Ígérjük!-mondták egyszerre.

-Te pedig gyönyörű vagy. De muszáj megnyugodnod,különben a frászt hozod majd szegény lányra.

-Pffuu!- sóhajtottam egy nagyot-Igazad van. Minden okeys lesz,mert nagyszerű családom van és tudom,hogy nem hagytok cserben.-mondtam majd nyomtam egy gyors puszit keresztanya homlokára és indulni készültem.

-Kár hogy anya nem lehet itt.-fordultam vissza az ajtóból.

-Ezt akartam mondani. Anya 10 perc múlva itt lesz.

-Mi?! Ahh!!-ugrottam visítva a nyakába -Uh de szuper. De mi?! Hogy? És miért?

-Elmondom ha hagysz levegőhöz jutni.-tolt el egy kicsit magától-A barátnőd miatt,meg persze azért mert már nagyon hiányoztok neki, minél hamarabb haza akart jönni. Úgy volt,hogy csak hétvégén jön,de reggel hívott,hogy elengedte a főnöke előbb,így vacsorára már itthon lesz. Szóval mindjárt érkezik,és alig várja,hogy megismerhesse a barátnőd,ahogyan mi is.

-Szeretlek titeket.-borultam még egyszer a nyakába.

-Mi is.-puszilt homlokon-De most már sipirc,még a végén elkésel.

-Jaj,tényleg. Sietünk majd,csak beköszönök az ő szüleinek is. Puszi.-azzal kirohantam az ajtón.

Csak pár percnyire lakunk Nikivel egymástól,így hamar odaértem. A lépcsőház előtt tétováztam még pár percet,majd végül felkapuztam.

-Hello! Megérkeztem.

-De jó. Gyere csak Fannika.

Lelkiekben igyekeztem felkészülni,számtalanszor elképzeltem milyen lesz majd ez az egész,de Niki minden képzeletem felülmúlta. Ahogy ott állt az ajtóban,fekete testhez simuló ruhában,tökéletesen megcsinált hajjal,fényesen csillogó ég kék szemeivel...Egy szóval tudnám jellemezni:GYÖNYÖRŰ. Annyira szép volt,hogy hozzá képest én egy kerti törpe voltam. A lepkék olyan vadul kezdtek dulakodni a gyomromban,hogy azt hittem menten felrobbanok. Lábam,karom,szívem beleremegett Niki látványába.

-Szia.-lépett hozzám,és egy hosszú csókkal köszöntött,amibe szabályosan beleszédültem. Ha nem fogja a derekam,ott rogyok össze.

-Jól vagy? Csak nem ittál?-mosolygott rám mikor eltávolodtunk.

-Én..én..szi..szia.-dadogtam zavartan.

-Gyönyörű vagy.-lehelte ajkaimra,majd újra megcsókolt.

Nem érdekelt,hogy a tüdőm szétrobban a levegő hiánytól,akartam a csókjait. Egyre többet és többet. Ujjaimat beletúrtam a hajába,s úgy húztam közelebb magamhoz,aztán vadul csókolni kezdtem ajkait. Először nem tudta lereagálni hevességem,de hamar észbekapott és a derekamnál fogva tolt hátrafelé,míg végül el nem értünk a falig. Ott még jobban magamhoz húztam,testünk szorosan egymáshoz simult.

-Nem..nem..aka..rom,hogy meg..ful..ladj.-lihegte nehézkesen miközben eltolt magától.
-Pe..dig..egy..gyálta..lán..nem..bán..nám. Ezért meg..ér..i.-azzal újból magamhoz rántottam.

-Khm.-köhögött közbe Anita,mi pedig amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.

-Bocs anya.-szólalt meg először Niki ziláltan.

-Semmi baj. Együtt vagytok,azt csináltok amit akartok. Csak azért jöttem ki,hogy szóljak nem a lépcsőház a legmegfelelőbb hely a turbékolásra.

-Elnézést Anita,az én hibám.-szóltam, mikor rendezni tudtam a légzésem.

-Ahogy elnéztem,Niki is legalább annyira akarta.-mosolygott Niki anyukája.

-Na anya mi megyünk.-búcsúzott el Niki.

-Jól van. Érezzétek jól magatokat gyerekek. Azért csörögj majd haza,hogy jössz e vagy nem.

-Igenis anya.

-Szia Anita!-intettem vissza én is.

A lépcsőház elé kiérve nem bírtuk tovább,mindkettőnkből kitört a röhögés.

-Jesszusom,ez oltári ciki volt. Most biztos azt hiszi valami perverz,szexmániás vagyok aki képes neked esni a postaládáknál.-sütöttem le a szemem. Éreztem,hogy lángol az arcom. Még szerencse,hogy tök sötét van.

-De hülye vagy.-röhögött még mindig.

-Komolyan beszéltem.-húztam magamhoz-Ha két perccel később jön,szerintem letépem rólad a ruhát.-suttogtam a nyakába,majd csókolgatni kezdtem,mire felnyögött.

-Hajh,bárcsak két perccel később jött volna.-nyögte,mire kezeimmel lassan végigsimítottam a combján,végül óvatosan becsúsztattam a lábai közé és finoman masszírozni kezdtem nőiességét. Erre ő kicsit sem halk nyögéssel reagált,úgyhogy ajkaimat gyorsan az övéire tapasztottam,hogy így tompítsam egyre hangosabb nyögéseit.

-Mhm,de nedvesek vagyunk.-morogtam a fülébe,majd újból csókolgatni kezdtem a nyakát.

-Ind..indul..nunk kéne.-dadogta ziláltan,mire eltoltam magamtól.

-Később innen folytatjuk.-kacsintottam rá mosolyogva és nyomtam egy utolsó puszit a szájara,majd ujjainkat összekulcsolva elindultunk hozzám. Útközben nem szólt semmit,zavarban volt és ideges volt,úgyhogy a bejárati ajtónk előtt még hozzáfordultam,mielőtt kinyitottam volna.

-Minden rendben lesz szerelmem. Végig melletted leszek,és ne izgulj,imádni fognak.

-Rendben.-sóhajtotta,én pedig benyitottam.

-Megjöttünk!-kiáltottam majd elindultam a konyha felé. Niki kezét egy pillanatig sem engedtem el.

-Hello! Szia anya!-borultam anya nyakába. Már nagyon hiányzott.

-Ő lenne a barátnőd?-fordult mosolyogva Niki felé.

-Igen.-szökkentem Niki mellé,majd vigyorogva megszorítottam a kezét-Szeretném nektek bemutatni a barátnőmet.

-Balogh Nikolett.-sütötte le a szemét.

-Szia Niki. Már mind nagyon vártuk,hogy megismerhessünk. Én Dankó Renáta vagyok,Fannika anyukája.

-Én pedig Tóth Andrea,a keresztanya.-szólt közbe keresztanyu is-Gyertek üljünk le,mindjárt tálalom a vacsorát. Kértek inni?

-Igen!-kiabáltak a kicsik.

-Ti?-fordult felénk keresztanya mosolyogva.

-Én igen.-feleltem,majd Nikire néztem,aki még mindig nagyon zavarban volt. Biztatóan rámosolyogtam és megszorítottam a kezét,mire összeszedte magát és visszaszorította.

-Igen,köszönöm.-bólintott,majd rám mosolygott,én pedig majd elolvadtam tőle.

Az este többi része nagyon jól telt. Rengeteget röhögtünk. Anyáék szerencsére nagyon lazák voltak. Beszélgettünk egy csomót. Meg persze kérdeztek pár dolgot,de semmi cikit szerencsére. Sajnos anya egyszer csak előhozta a fotóalbumot,úgyhogy égtem,nem is kicsit. Niki jót nevetett a képeimen,hát igen nem voltam épp átlagos kisgyerek. A kedvence az volt amelyiken olyan 6 éves forma lehettem. Az állatkertben készült. Vivivel bemásztunk a teknősökhöz és ott pocsoltuk egymást, fejünkön egy- egy teknőssel.

-Utána persze kiküldtek minket az állatkertből,mert ez a két hülye gyerek nem bírt magával.-mesélte anya.

-Nekem tetszett. Ráadásul szereztünk magunknak ingyen teknőst.-szólt közbe Vivi is,mire mindenki szakadt a röhögéstől.

-Ti elloptatok egy teknőst az állatkertből?-kérdezte Niki nevetve.

-El ám.-szóltam közbe én is-Ez volt a minimum,ha már kizavartak.

-Szegény Teknős úrfi.Nem bírta velünk csak egy hétig.-biggyesztette le az alsó ajkát Vivi,mi pedig szakadtunk a röhögéstől.

-Na én megyek.-állt fel Vivi- Reggel sajnos még suli. Majd beszélünk,további jó estét. Örülök,hogy itthon vagy Reni,már ideje volt,hogy gyere. Na sziasztok.-búcsúzott el,majd kiment az ajtón.

-Igaz gyerekek,reggel iskola. Nyomás fürödni!-szólt a kicsikre keresztanya.

-Anya! Bánnátok ha Niki ma itt aludna nálam?-kérdeztem óvatosan.

-Nem,szívesen vendégül látunk bármikor. Ez most már a te otthonod is.-mosolygott anyu Nikire-De én is megyek elteszem magam holnapra. Hosszú nap volt a mai. Jó éjt.

Mi is felálltunk és bementünk a szobámba.

-Adok tiszta ruhát és fehérneműt. A fürdő a második ajtó az előszobában, a fürdőszoba szekrényben találsz tiszta fogkefét.-nyújtottam a kezébe egy tiszta törölközőt.

-Köszönöm.-vette el,majd kisétált a szobámból én pedig nekiálltam ruhát keresni neki. Pár perc múlva vissza is ért. Vizes hajával és a testén lazán lógó törölközőben nagyon szexi látványt nyújtott. Megállt a szobám közepén,én meg felkaptam a ruhákat és hozzáléptem.

-Itt lesznek a ruhák.-mondtam miközben a nyakát csókolgattam-Bár bevallom így sokkal jobban tetszel.-csavartam le róla óvatosan a törölközőt és végigfektettem az ágyamon,majd nyakától kezdve teste minden pontját végigcsókolgattam.

-Akarlak.-nyögte.

Erre felkaptam a fejem és a kezeimre támaszkodva fölé emelkedtem.

-Komolyan?-kérdeztem izgatottan. Erre csak felült alattam és finoman levette rólam a pólómat,majd a melltartómat miközben nedves csókokkal hintette be testem nyakamtól egész a mellemig.

-Mindennél jobban akarlak.-nézett rám vágytól égő gyönyörű kék szemeivel,majd óvatosan lefektetett és csókolgatni kezdett.

-Ne most!-szakítottam félbe ziláltan.

-Baj van?-húzódott el gyorsan.

-Nem semmi baj.-húztam vissza magamhoz-Én is mindennél jobban kívánlak. De szeretném,ha az első alkalom különleges lenne.-csókoltam meg.

-Rendben.-sóhajtotta csalódottan,majd még egyszer utoljára megcsókolt.

-Elmegyek gyorsan fürdeni.-álltam fel.

-Rendben. Siess!

Pár perc alatt kész lettem. Siettem mint egy őrült. Gyorsan fogat mostam, magamra csavartam a törölközőm és már mentem is vissza Nikihez.

-Feszegeted az önkontrollom határait.-temette arcát az egyik párnámba,mire hangosan felnevettem és ráugrottam.

-Nehogy azt hidd,hogy nekem olyan könnyű.Ahogy itt fekszel egy bugyiban és a pólómban.-haraptam be az alsó ajkam-Legszívesebben letépném rólad.

-Ezt ne csináld.

-Mit?-kérdeztem értetlenül.

-Ne harapd be a szád,mert nem állok jót magamért.-búgta a fülembe.

-Nem értem..-néztem rá értetlenül.

-Nagyon szexi és izgató mikor ezt csinálod. Hozzáteszem elég sűrűn. Én meg legszívesebben minden ilyen alkalomnál vadul letepernélek és csókolni kezdenélek.

-Furcsa dolgok izgatnak fel Balogh Nikolett.-nevettem fel,mire letepert és fölémkerekedve nézett a szemembe,majd csókolni kezdett.

-Aludjunk.-lehelt egy utolsó csókot az ajkaimra,majd legördült mellém és a derekamnál fogva szorosan magához húzott. Én megfordultam,hogy szemben lehessek vele és még közelebb bújtam hozzá.

-Jó éjt szerelmem.-nyomtam egy puszit az orrára,mire elmosolyodott.

-Jó éjt szerelmem.-monda,majd azonnal el is aludt. Pár percig még néztem a mellettem szuszogó lányt,majd végül én is elaludtam.