Niki szemszöge:

-Hello!-kiáltottam el magam.

-Szia kicsim! A konyhában vagyunk!-felelt anyu.

-Nagyon szép házatok van.-súgta a fülembe,miközben sétáltunk a konyhába,én pedig elmosolyodtam.
A konyhába érve nagyon meglepődtem,mikor megláttam keresztanyáékat. Nem is szóltak,hogy átjönnek.

-Nahát keresztanyu ti itt? És Kitti? Sziasztok.-borultam a nyakukba,hogy üdvözöljem őket.

-Khm,szeretném bemutatni nektek Fannit. A barátnőmet.-szorítottam meg a kezét miközben nem tudtam megállni,hogy ne vigyorogjak.

-Öhm,jó estét. Debreceni Fanni vagyok.-mutatkozott be zavartan.

-Huh!-állt fel anyu-üdvözlünk Fannika. El sem tudod képzelni mióta várjuk,hogy személyesen is megismerhessünk.-állt elé mosolyogva-Akkor ti most együtt vagytok?-fordult felém.

-Igen!-bólintottam és nem tudtam elrenjteni a kicsattanó örömöt a hangomban. Még Fanni is elmosolyodott.

-Jaj de rég várunk már erre!-borult a nyakába anya szegénynek. Először nem tudta mit reagáljon,de végül visszaölelt.

-Na de ne álljatok ott gyerekek!-állt fel apu is- Gyertek üljetek le!

-Igen,igen gyertek üljünk le!-mondta anyu szipogva,miközben az asztalfelé tolt minket.

-Kérsz valamit enni,inni Fannika? Jaj amúgy de modortalan vagyok. Lévai Anita vagyok,Niki anyukája. Szóval kérsz valamit?-kérdeztgette Fannit.

-Nem,köszönöm szépen.-rázta szegény zavartan a fejét.

-Biztos? Narancslé? Vagy van itthon tea is. Meg csokis süti. Vagy ha mást szeretnél szólj csak nyugodtan,leszaladok a boltba vagy...

-Anya!-szakítottam félbe ingerülten-Ne erőltesd! Mondta,hogy nem kér semmit.

-Jólvam kicsim persze,csak szeretném ha kényelmesen érezné magát.

-Anita tényleg. Ha kér valamit szól majd,igaz?-kacsintott apu Fannira-Egyébként Balogh Róbert,Niki édesapja. Anita te pedig gyere ülj le,ne hozd kellemetlen helyzetbe szegényt.

-Jól van. Ne haragudj,ha kell valami csak szólj.-dadogta zavartan anyu.

-Semmi baj.-mosolygott anyura-egy pohár narancslé tökéletes lesz.

-Máris!-vidult fel anya,én pedig a fejem ráztam,hogy mégis ráerőszakolt valamit.

-Köszönöm szépen.

-Nem tesz semmit,ha szükséged van még valamire csak szólj.-mosolygott anyu.

-Én Lévai Krisztina vagyok Nikike keresztanyukája,ő a férjem Szabó László,Nikike keresztapukája.

-Hello!-szólt közbe keresztapa.

-Én pedig Szabó Kitti vagyok,Niki unokatestvére.-mutatkozott be Kitti is.

-Hello!-biccentett felé mosolyogva.

Az este további része szörnyen kínosan telt. Néha úgy éreztem anyáék nem is megismerni, hanem vallatni akarják. Olyan kérdéseket tettek fel neki,hogy néha legszívesebben kiabálva borítottam volna rájuk az asztalt. Fanni mint aki csak megérezte,végig fogta a kezem,ha pedig nagyon felhúztam magam mindig megszorította. Ráadásul nem elég,hogy durvábbnál durvább kérdésekkel bombázták,később elkezdtek a gyerekkoromról mesélni. Azt hittem menten elsüllyedek. Éreztem,hogy lángol az arcom.

-Köszönöm ezt a remek estét. Örülök,hogy megismerhettem magukat.-állt fel induláshoz.

-Mi köszönjük neked,hogy eljöttél. Nagyon rég vártuk már,hogy megismerhessünk.-álltak fel anyáék is.

-Őszinték leszünk veled. Mikor Nikike kicsi volt álmomban sem gondoltam volna,hogy így fog alakulni. Nem épp ilyen életet képzeltünk el neki. De most,hogy rátok nézek elfog a büszkeség. Jobb életet el sem tudnék képzelni az én egy szem lányomnak. Istenem,hogy megnőttél. Végre boldog és ez a te érdemed Fanni. Köszönjük.-mondta elérzékenyülten apa-Egy dolgot kérek tőletek. Vigyázzatok egymásra.-mosolygott apu ránk,én pedig a könnyeimmel küszködve álltam egyhelyben.

-Igen,egyet értek Robival.-szólt anya is.

-Ígérem vigyázni fogok a lányukra. Minden erőmmel azon leszek,hogy minden egyes percben boldoggá tegyem őt.-ölelte át őket.

-Mostmár indulnom kell. Örülök,hogy megismerhettem önöket is.-köszönt el keresztanyáéktól is.

-Részünkről az öröm.-biccentett Laci.

-Örülök,hogy megismerhettelek.-nyújtott kezet Kittinek.

-Én is. De aztán tartsd be az ígéreted.-ölelte át Fannit.

-Ígérem. További jó estét,jó éjszakát majd.-azza visszajött hozzám és a kezemet fogva elindult az ajtó felé.

-Neked is,aztán gyere majd sűrűbben.-biccentett mosolyogva apa.

-Igen. És biztos nem viszel semmit? Sütit vagy..-kezdte már megint anya mire a szememet forgattam,de szerencsére apu közbeszólt.

-Anita!-szólt rá apa,én pedig hálásan bólintottam.

-Nem,köszönöm tényleg.- nevetett Fanni-Viszlát!-intett még egyet gyorsan,majd elindultunk kifelé.

-Pfú ez ultraciki volt. Ne haragudj miattuk!-kezdtem mikor kiértünk az ajtón,erre fogta és a tenyerét a számra téve elcsitított.

-Psszt! Egyáltalán nem volt ciki. Nagyon is jól éreztem magam. Bár volt pár húzós kérdés,de érthető. Köszönöm ezt a nagyszerű estét tényleg. Nagyon jól éreztem magam.

-Szeretlek.-suttogtam mikor végre levette a kezét a számról,majd megcsókoltam.

-Most megyek szerelmem. Jó éjt majd.

-Jó éjt majd. Később beszélünk még?-kérdeztem óvatosan.

-Persze szerelmem,akkor beszélünk amikor csak akarsz.

-Lehetséges,hogy egyre jobban szeressünk valakit?-csókoltam meg újra.

-Szeretlek. Na indulok,jó éjt.-azzal nyomott egy puszit az orromra.

-Jó éjt.-csókoltam meg utoljára,majd nyomotam egy puszit a homlokára.

-Sziaa!-integetett visszafelé menetközben.

-Szia!

Végignéztem ahogy elmegy,majd szomorúan bementem. A konyhában épp Fanniról ment a beszélgetés,úgyhogy inkább bementem a szobámba és elterültem az ágyamon. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben. Életem legszebb napja volt a mai. Sosem fogom elfelejteni. Ugyanakkor ott motoszkált a kétely is bennem,hogy vajon komolyan gondolta? Vajon szeret annyira,hogy felvállalja a kapcsolatunk,ezzel kockáztatva a hírnevét? Nem bírtam tovább elmentem és forróvízzel letusoltam,hogy kitisztuljon a fejem. Mikor végeztem épp Fannit hívtam volna,mire egyszercsak kinyílt a szobám ajtaja. Anyuék jöttek be,keresztanyáék csak beintegettek és már el is mentek.

-Igen?-vontam fel a szemöldököm.

-Apáddal beszélni szerettünk volna veled. Nagyon örülünk,hogy végre együtt vagy Fannival,tényleg. Viszont egy dologtól félünk. Mégpedig attól,hogy tudjuk ha esetleg rosszul sülne el a kapcsolatotok abba belerokkannál. Mi pedig nem szeretnénk elveszíteni az egyetlen lányunkat. Épp ezért még mindig a Pesti..

-Nem.-jelentettem ki higgadtan- Nem költözöm Pestre. Nem csak Fanni miatt,bár ő a legfőbb ok. A másik pedig,hogy az egész életem itt van,minden ide köt. És kérlek titeket értsétek meg és ne beszéljünk erről többet.

-Milyen gyorsan felnőttél. Nem rég még a nyakamba ugorva fogadtál munka után,most pedig már kész érett nő vagy. Tudnod kell,hogy anyáddal csak jót akarunk neked. Büszkék vagyunk rád és tiszteletben tartjuk a döntésed.-mondta apa,én pedig könnyes szemmel borultam a nyakukba.

-Szeretlek titeket.-szipogtam mikor elhúzódtam.

-Mi is téged kicsim.-simította végig az arcom anya.

-Na gyere Anita. Ne zaklassuk tovább Nikikét. Jó éjt kicsikém. Tudd,hogy légy bármilyen idős is,mindig az én hercegnőm leszel.-nyomott egy puszit apu a homlokomra.

-Jó éjt.-intettem utánuk,majd becsukták az ajtót. Nincs kétségem felőle,fogalmam sincs mihez kezdenék anyáék nélkül.

Könnyeim törölgetve tárcsáztam Fanni számat,de nem vette fel. Megpróbáltam mégegyszer,majd mégegyszer de semmi. Nem értettem,azt mondta beszélünk még. Óránként hívtam,de egyszer sem reagált. Baj van? Történt valami? Meggondolta magát? Még sem szeret? Nem hagytak nyugodni ezek a kérdések,végig csak forgolódtam alvás helyett. Éjfél után nem sokkal gondoltam megpróbálom mégegyszer. A hetedik csengésre végre felvette.

-Igen?-kérdezte rekedtes hangon,gondolom épp felkeltettem.

-Szia szerelmem. Egy csomószor hívtalak,de egyszer sem vetted fel.-mondtam komoran.

-Niki?-szólt bele gyönyörű lágy hangján nekem pedig minden haragom elszállt.

-Igen életem. Merre voltál?-kérdeztem megenyhülve.

-Bejelentettem a többieknek,hogy veled járok,aztán twistereztünk. Az imént hagytuk abba, a telefonom pedig nem volt nálam ezért nem vettem fel.

-Értem. Hogy fogadták?-kérdeztem feszülten.

-Kitagadtak,ordibáltak,aztán elmentünk társasozni.-nevett fel.

-Jaj te!-sóhajtottam a telefonba,de azért én is elnevettem magam.

-Reggel mindent elmesélek,de most megyek alszok,ugyanis nagyon fáradt vagyok.

-Jó éjt Királylány. Szeretlek.

-Jó éjt. Szeretlek.

Miután letettük,teljesen megnyugodtam és végre eltudtam aludni.