Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.fejezet


Luffy szemszöge:

                                  Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna tennem a pólóval. Csak tartottam a kezemben, majd valamilyen fellángolásból beleszagoltam a ruhadarabba.  Virágillatú volt és puha. Eszembejutott, hogy esetleg megvárhatom őt a női mosdó előtt. Kisomfordáltam és nekidőltem a folyosó falának, kezemben Nami pólójával. Hirtelen vörösebbnek éreztem magam, amikor eszembejutott, hogy Naminál csak az én pólóm van. Vajon hogy fogja megoldani ezt a problémát? Ácsingózás közben, mintha főzött ráknak öltözött volna az arcom, ahogy a megoldásokon gondolkoztam. Megráztam a fejemet és próbáltam kiverni Namit belőle, de nem nagyon sikerült. Mégiscsak fiúból vagyok!

Miközben az ajtó mellett/előtt várakoztam nagyon reménykedtem benne, hogy egyik ,,kedves" lakótársamnak sem lesz kedve épp most lejönni ide, mert az elég ciki lenne. Nem vagyok biztos abban, hogy mindenki szemrebbenés nélkül továbbmenne, ha azt válaszolnám a kérdésre ,,Mit keresel itt egy női pólóval a kezedben?", hogy ,,Hát az úgy volt, hogy egy irtózatosan csinos lány véletlenül bejött a fiú mosdóba, miközben öltöztem és összecseréltük a ruháinkat.". De mire ennek a gondolatmenetnek a végére értem nyílt az ajtó. Nami jött ki rajta az ÉN rövidújjúmban. Úgy éreztem ott dobok egy hátast, olyan szexi volt. A fekete pólóm ugyan nem hangsúlyozta ki a vonalait, de khm, khm egyes ,,formáit" igen. A felirattól a SAJÁT ruhadarabomon olyan érzésem lett, mintha minimum a barátnőm lenne. És az a pirulás az arcán, ellenállhatatlan részemről.

Szinte éreztem, ahogy gőzölögni kezd a fejem. FIÚ létemre! Mikor Nami észrevett, az arca az előző pirulásból mélyvörösbe váltott. Majdnem elfelejtettem, hogy az övével ellentétben az én felsőtestemet nem borítja semmi ruha. Chh, szépen néznék ki egy női pólóban, mi?

Nami szemszöge:

                                    Miután alaposan megvizsgáltam magam a tükörben, kifelé indultam az ajtón és ahogy a párás levegőből kiléptem a hűvös folyosóra, rögtön kipirultam. Ennyit arról a tervemről, hogy angyali mosollyal az arcomon, szó nélkül visszakérem a pólómat Luffytól. Legnagyobb meglepetésemre, a nálam majdnem egy fejjel magasabb fiú arcán is piros almácskák trónoltak. Lejjebb vándorolt a tekintetem és ismét szemezhettem tökéletesen kidolgozott felsőtestével. Éreztem, ahogy az én fejem színe verdesni kezdi a pirulás felső határát. Odasétáltam Luffyhoz és próbáltam nem a szemébe nézni. Nem ment könnyűnek nevezhető módon! 

- Ne haragudj, de muszáj volt felvennem, mert más tiszta ruha éppenséggel nem volt nálam! - hadartam egy szuszra.

- Semmi baj - mondta vigyorogva -, jól áll neked!

Ha lehet, még jobban elpirultam. Hogy és miért lehet az, hogy ilyen könnyen beszél és legfőképp az, hogy lehetséges, hogy minden szavától és mozdulatától zavarbajövök?!Nagyon hősiesen megpróbáltam magam lenyugtatni, de nem igazán sikerült.

- Tessék - adta ide a pólómat -, megvárom, amíg átöltözöl és utána visszakérem a saját pólómat!

- Jó! - ez volt minden, amit ki tudtam nyögni.

Elindultam a mosdó felé, hogy átöltözzek. Mikor levettem Luffy felsőjét és kicseréltem a sajátomra egy hatalmas kő esett le a szívemről. Elégedetten sóhajtottam fel, hát ezen is túlvagyok. Ez húzósabb volt, mint klasszikus zenét játszani zongorán 1 órán keresztül. Kimentem az ajtón, Luffy pólójával a kezemben és odaadtam a még mindig félmeztelenül pózoló fiúnak. Azután se szó se beszéd felszaladtam a lépcsőn. Seperc alatt a szobámban találtam magam, Robinnal egy légtérben. Az égiek valószínűleg meghallgattak, mert barátnőm nem kérdezett semmit.

Lementem a lépcsőn újra, ezúttal kifelé az épületből. Már sötét volt kint. Elindultam a sétányon, amíg egyszer csak vége nem lett az útnak. Egy tisztás volt előtte és számításaim (és szaglásom szerint ) a tenger is közel volt.

Továbbsétáltam a fűben. A holdfény csodálatos hangulatot adott. Ahogy előrefelé haladtam, a távolban egy alakot véltem felfedezni. Megszaporáztam a lépteimet. Amikor már ki tudtam venni az alakját, kínomban csak mosolyogni tudtam. Hát persze, hogy Luffy ült ott a csillagokat bámulva. Mellette egy csomó mosogatni való tányérral és hússal(?).


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro