Nami szemszöge:

                                       Nem tudom miért, de ahogy a múltamról kezdtem el beszélni Luffynak valahogy szörnyen éreztem magam. Pontosan ugyanazt éreztem, amit Bellmere halálakor. Egyszerűen nem tudtam folytatni. És akkor Luffy, megkérdezte, hogy szeretnék-e játszani a gitárján. Nagyon rendes volt tőle. Hirtelen felvidultam, visszatért az életkedvem is. Egymás mellett felmentünk a színpadra és Luffy a kezembe adta a hangszert. Hirtelen nem igazán tudtam, mit is kéne rajta játszanom, ezért inkább belekezdtem az egyik kedvenc számomba.  Oltári jól szólt az elektromos gitár és mire elértem addig, hogy az énekkel is bekapcsolódhassak, szinte már teljesen megfeledkeztem arról, hogy Luffy ott áll mellettem. Belekezdtem az énekbe, igaz az eredetit férfi énekes énekli, de attól még tőlem is jól hangozhat, nem? Hirtelen észbekaptam, hogy nem közönség nélkül próbálkozom, mert itt van mellettem egy vérbeli rockos is, így abbahagytam a játékot és illendően visszaadtam a kezébe a gitárt. Nem mertem a szemeibe nézni.

- Köszönöm a lehetőséget - mondtam  halkan.

- Ez valami elképesztő volt, Nami - fogta meg a két vállamat, hogy felnézzek rá.

- Té-tényleg? - kérdeztem meglepetten.

- Igen, borzasztó jó hangod van, bár a gitártudásodon még lehetne mit fejleszteni, de ez már így is egy sikertörténet - hadarta megbabonázva.

Vajon komolyan mondta? Nagyon boldog voltam, hogy megdícsért Luffy. Eddig Bellmere-en kívűl senki nem nem nézte jó szemmel sem a rocksztárság utáni vágyaimat, sem pedig a gitározásomat. És végre találtam egy olyan embert, akinek tetszik amit csinálok és nem szólja le az első adandó alkalommal.

Luffy szemszöge:

                                    Ez a lány valami elképesztő tehetséges, a hangja nagyon különleges és ritka tiszta. Ahogy beleéli magát a zenébe, ahogy mozog a ritmusra valami eszméletlen. Jajj és persze ne felejtsük el, hogy lehet ő nem tud róla, de ez a dal Shanks egyik slágere, márcsak ezért is tetszett nekem.  Vicces volt nézni, hogy milyen borzasztóan boldog volt, hogy megdícsértem. Nem hiszem, hogy sokan értékelték a törekvését, de ismertem azt az érzést, amit érezhetett. A nagyapám  is megtanított rá rendesen, milyen az, ha neki nem tetszik valami. Brrr, nem is akarok visszagondolni azokra az időkre. Szőrnyű volt.

- És miért zongorával jelentkeztél, ha így tudsz gitározni? - kérdeztem rá az engem legjobban foglalkoztató dologra.

- Azért, mert csak így engedtek - válaszolta egy megfejthetetlen arckifejezéssel. 

Nem firtattam tovább a témát. Kisétáltunk a bejárati ajtóig, ott pedig én a balsó, ő pedig a jobbsó lépcsőn ment fel a szobájába. Miután felértem, rögtön a szobám felé vettem az irányt, de mikor benyitottam, ,,hatalmas örömömre" bent találtam Usoppon kívül Sanjit is. És valahogy volt egy sejtésem, hogy miért. Pontosabban, hogy kiért. Lehuppantam az ágyamra és hátradőltem, tudva hogy Sanji úgysem fog békén hagyni, amíg nem mesélek neki Namiról.

- Luffy na és milyen az új csaj? Nagyon szexi, ugye? - pörgött oda hozzám az említett, szívecske szemekkel.

- Csinos - hagytam ennyiben.

Nem igazán volt kedvem beavatni a történtekbe a nőfaló szőkét. Nem is tudom miért, talán csak nem akartam, hogy Namin lógjon, várjunk, ez úgy hangzott mintha féltékeny lennék. Na ne szórakozzunk már!

Nami szemszöge:

                                   Miután felmentem a Robinnal közös szobánkba, még mindig Luffyn gondolkoztam. Olyan melegséget éreztem a mellkasomban. Jó érzés volt vele lenni. Valószínűleg a jó kedvem feltűnt Robinnak is, mert sejtelmesen mosolygott rám.

- Halljam, melyik fiúval találkoztál a próbateremben? - mosolyodott el.

- Ho-honnan...? - dadogtam meglepetten.

Ő csak feltápászkodott az ágyáról és átballagott az enyémig, majd helyet foglalt mellettem. Én pedig éreztem, ahogy felforrósodik az arcom.

- Hallottam Luffyt gitározni és aztán pedig megengedte, hogy kipróbáljam az elektromos gitárját és utána meg beszélgettünk egy kicsit - hadartam egy szuszra.

Komolyan, úgy éreztem magam, mint valami kihallgatáson. Összeszorítottam a kezeimet és éreztem, ahogy izzad a tenyerem, miközben az ,,ítéletre" vártam, ami nem sokkal később meg is érkezett. 

- Hát igen, Luffy egy elég megnyerő személyiség a lányok körében - válaszolta egy mindenttudó mosolyt produkálva.

Éreztem a késztetést, hogy pikánsan visszaszóljak neki, de hirtelen nem jutott eszembe semmi ötlet a visszavágásra, aminek az lett az eredménye, hogy mégjobban elpirultam. Vajon tényleg képes voltam beleszeretni egy nap alatt?!