Kedves kisasszony,

boldoggá tesz, hogy hallok magáról. Nem tartozik köszönettel, épp elég, hogy épségben tudom a történtek után – mindenesetre szívesen tettem, és ha módomban állna, máskor is tartanám a karomban.

Az iroda címét mellékelem, ezentúl nem kell közvetítéssel eljuttatnia hozzánk az üzeneteit, már ha maradt még mondanivalója számomra. Mellesleg, a saját címemet is megadom, hogy ne kelljen leveleznie az irodával, talán így egyszerűbb magának.

Nem hallottam, hogy kórházba került – ugye, már jobban érzi magát? Az eset óta mintha felszívódott volna, hiába tudakozódtam ön felől. Még a nevét sem sikerült megtudnom, kisasszony. Ezzel megtisztelne a következő két hónapban, amíg el nem megy Yokohamából?

Egyébként, azt mondta, önök. Lett egy útitársa?

Mielőbbi felépülést kívánok! Ha megengedi, tennék egy üdvözlő látogatást magánál a napokban.

Dazai Osamu

U. i.: a megszólítás tökéletes volt, de nem muszáj ennyire ragaszkodnia a formaságokhoz. Szólíthat a keresztnevemen, vagyis Osamunak, ha óhajtja, egyébként megelégszem simán a Dazaijal.