Kedves Charlie!

Mikor itt voltál, azt mondtad, bármi van, írhatok neked, és én szeretnék ezzel a lehetőséggel élni. Szóval, elkértem a címet Rontól, és most ülök az asztal felett, és próbálok értelmesen fogalmazni.

Múltkor is voltak rémálmaim, erre biztos emlékszel (hiszen a lelket is kiijesztettem belőled - ahogy te fogalmaztál). Hát most történt egy-két dolog, amit nem részleteznék, de a lényeg az, hogy ezek az álmok a valóságból erednek, vagyis a velem megtörtént események azok, amikről általában álmodom. Felmerült bennem, hogy esetleg manipulálhatták az emlékeimet, szóval most ezen dolgozom, hogy kiderüljön, mi az, amire nem emlékszem. De ez azzal jár, hogy át kell élnem újra azokat a borzalmakat, amiknek nem szabadott volna megtörténnie.

Még így is kíváncsi vagy? Írd meg nekem. Ha ennek a terhét elbírod, asszem nekem segítene, ha leírnám. A pszichiáter legalábbis így fogalmazott.

Remélem minden rendben van veled ott kint. Mesélj a sárkányokról, kíváncsi vagyok rájuk!

Boldog új évet kívánok!

Irina

*

Szevasz, széplány!

Örülök, hogy írtál. Azt nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a helyzet, és remélem, jól vagy, a történtek ellenére. Én szívesen olvasom, ha szeretnéd leírni. Van, hogy én se vagyok jó passzban, leginkább akkor szoktam hazaírni; bár a szitu nyilván nem ugyanaz.

A sárkányokkal minden rendben. Képzeld, nemrég kelt ki három pici Román Hosszúszarvú. Még nagyon picik, kell pár hét, mire megerősödnek, addig minden nap etetjük őket. Ők kiemelt fontosságúak, mert az utóbbi években rengeteg orvvadász ejtette zsákmányul őket, és a számuk vészesen csökkent. Ezeknek a fiókáknak is elkapták az anyjukat.

Itt van még a te szeretett mennydörgőd is - szeretnéd látni? Csatoltam képet róla, meg a kicsikről is.

Várom leveled, és boldog új évet kívánok!

C.

*

Kedves Charlie!

Ezek a kis sárkánybébik irtó aranyosak! Bár láthatnám őket - mindig is nagy vágyam volt élőben látni kis sárkányfiókát. Remélem, egyszer megmutatod őket élőben is, ha arra járok :D

Nemrég lett vége a második "elmefeltáró túrának" - nem tudom, hogy nevezzem jobban - éshát, nehéz volt. Pokoli nehéz. 

Az előzményekről elég annyit tudnod, hogy engem elraboltak, és egy évig tartottak egy pincehelységben, ahol bántalmaztak. Miután rám találtak az aurorok, egy tokiói pszichiátriai klinikára kerültem, és tkp onnan jöttem a Roxfortba.

Igen, tudom, hogy úgy hangzik, mint valami mese, vagy nem tudom - és én is azt kívánom, bárcsak mese lenne. De nem az.

Ma a "túra" alkalmával megint a pincében jártam. Láncra voltam kötve, ami a falba volt erősítve. Tudni akartak néhány dolgot, de nem válaszoltam. Leginkább azért, mert nem tudtam a válaszokat, másodsorban meg félholtra vertek, úgy meg hogy gondolkodjon az ember?  Fájt mindenem, a szám szét is nyílt, tele voltam kék-zöld foltokkal, amikor egyszer csak abbahagyták. Talán rájöttek, hogy holtan nem érek semmit, vagy nem tudom.

És akkor ugrottunk a következő napra, ahol szinte ugyanez, más kérdésekkel, más emberekkel, de egyvalakinek az arca mindig ott volt. De ő soha semmit nem csinált, meg sem mozdult, ami fura - olyan, mintha oda állították volna azzal az utasítással, hogy ne mozdulj.

Abba kellett hagynunk a mai alkalmat, és majd csak pár nap múlva jön a következő - azt mondják, nem lehet sokáig csinálni, mert beláthatatlan károkat okozhat. Hát, az tény, hogy ez alkalommal sem maradt meg bennem az étel, mint legutóbb sem - akkor az elrablásom részletei és az első éjszaka volt porondon. Akkor nagyon féltem. És akkor még nem tudtam, hogy mennyire sokáig lesz ez így.

Ne haragudj a hosszú levél miatt, biztos van jobb dolgod is, mint az én nyomorommal foglalkozni. Szép napot!

Irina

*

Kedves Senja!

Remélem, jól teltek az ünnepek, és jól van a család! Nagyon várom a következő korcsolyázást, bár ha a versenyen is úgy megy, mint itt, a Roxfortban, akkor nincs mitől félnünk.

Van pár dolog, amit meg akarok osztani veled, személyesen.

Akkor szombaton!

Irina

UI: Boldog új évet!

*

Üdv, széplány!

Nyertél, a te helyzeted jóval rosszabb, mint amikor nekem hiányzik anya epres sajttortája. Nekem az a kedvencem - bármennyit meg tudnék enni belőle. Mint te abból a gombás pirogból.

Ne haragudj. Talán nem így kéne kezelnem, nem ennyire viccre venni. Mert ez komoly dolog - és én nem tudom, hogy csinálhatnám jól. Hogyan tudnék segíteni? Remélem, hogy többet soha nem kell még csak hasonlót se átélned. Sőt, senkinek se szabadna. Csak sajnos a világ nem annyira biztonságos hely, mint amennyire ott a kastély falain belül történik.

Mondd meg, hogyan tudnék segíteni, és megteszem a tőlem telhetőt!

Jó éjt!

C.

*

Drága Kostja!

Hogy vagytok, hogy telt a karácsony? Hiányoztatok. 

Az idén a tusa miatt karácsonyi bált tartottak a suliban. A többiek szerint egyébként is gyönyörű ünnepi díszek szoktak lenni, de idén felülmúltak mindent, amit eddig láttak. Az egyik háztársammal, Lee-vel mentem a bálba, és mivel bajnok vagyok, én is az egyike voltam azoknak, aki megnyitotta azt. Csak mint kiderült, ezt az apróságot elfelejtettem elmondani neki, így csórikám lábon kihordott egy infarktust. De nagyon ügyes volt aztán - és nem is nekem kellett vezetnem! Szerencsére.

Anya és apa hogy van? És Katja? Puszilom őket is, és add át, hogy hiányoznak!

Utólag is boldog új évet!

Rina

*

Charlie!

Ne változtass azon a jó szokásodon, hogy viccesre veszed a dolgot! Nekem segít. Eltereli a figyelmem róla, hogy ez amúgy mennyire rossz, és kevésbé érzem kilátástalannak a helyzetet.

Ne haragudj, de ma nincs időm hosszabb levelet írni. Itt ülök a fürdőben, ide zárkóztam be a tojással, amit az első próbán nyertem el, és próbálok rájönni, hogy miért visít úgy, mint akit nyúznak. De ne aggódj, senki más nem fog rajtam kívül halláskárosodást szenvedni - a szoba hangzáró bűbájjal van kezelve.

***

A pennát letéve kezdtem gondolkodni, a félkész levelet mellé, a padlóra tettem. Két hét telt el a karácsonyi bál óta. A suli újra kezdődött, és a tanárok begőzöltek. A tusa második próbája vészesen közeledett, és én csak most ültem neki foglalkozni a tojással - eddig tologattam, mint minden normális diák a leckéjét. 

Freddel azóta se beszélünk egymással. Ugyan egy társaságban vagyunk, ami megnehezíti a dolgot, de megoldjuk valahogy. Elegem van abból, hogy nem hajlandó engedni, vagy megpróbálni megérteni - nem csak ő szenved. A többiek érzékelik, hogy nem vagyunk jóban, és külön-külön kérdezték is, hogy mi a baj, de nem válaszoltam a kérdésre. Később megkérdeztem Aliciát, ő azt mondta, Fred sem mond semmit. Azt nem tudom, hogy az ikertestvérének mit mondott, de ha el is mondta neki, ő tartja a száját.

A kádban ülve hagytam, hogy a gondolataim járjanak, hátha rájövök, minek a hangját rejti a tojás, de eddig nem sikerült. Fintorogva a kezembe vettem, majd a kapcsot elfordítva hallgattam a visítást. Egyszerűen nem hasonlított semmilyen állat hangjára - az ugyanis meggyőződésem volt, hogy ilyen hangot ember nem ad ki. Sóhajtva nyúltam a kapocs felé - de a vizes kezemben megcsúszott a tojás, és a vízben landolt. Ijedten kaptam utána, attól félve, hogy valami baja lehet, de nem. A visítás elhallgatott, és tompán valamilyen dalocska hallatszott.

-Na nee. - fogtam a fejem. - Miért érzem úgy, hogy nem fog tetszeni? - nyöszörögtem, majd nagy levegőt véve a víz alá buktam, meghallgatni a tojás énekét.

"Ott várunk, hol szól e dal

Fent fül minket sose hall.

Gyere, hisz mi neked kell, 

nálunk van, mi vettük el.

Egy órád van, ne feledd,

Hogy megtaláld, s visszavedd.

Ha letelt, már ne remélj,

Vége - többé nincs esély."

***

Nem hiszed el, Charlie, megvan! Megvan!

Pont a kádban ültem, és próbálgattam a tojást, ahogy fentebb írtam, amikor véletlen beleejtettem a vízbe. És nem fogod elhinni, de végre bekussolt az a mocsok! 

Mármint, nem teljesen, a víz alatt kezdett el énekelni. Mikor kiemeltem, megint visított, úgyhogy simán lehet, hogy vagy így van megbűvölve, vagy egy olyan lény énekli, akinek csak vízben...

Istenem.

A tó. Az iskola melletti tó, biztos tele van mágikus élőlényekkel. A dal szerint még lehetséges is - hiszen azt írja, hogy "Ott várunk rád, hol szól e dal, fent fül minket sose hall".

Sokkal aggasztóbb, hogy ki kell menteni valamit onnan. És kötve hiszem, hogy egy tárgyért küldenek le a tó fenekére - mert hogy biztos nem a tó felszínén fog ringatózni, az túl egyszerű lenne - szóval valaki élő lesz az. És ugyan, mi az a tárgy, amiért egy ember a lelkét is eladná, hogy a felszínre hozza? Ugyan, inkább akkor vesz egy újat.

Azt mondja a vers, hogy egy órám lesz rá.

Mindenesetre köszönöm a segítséget - ha nem kezdek el most levelet írni, még hetekig hallgathatnám ezt a vinnyogást.

És veled miújság? Hogy vannak a sárkánybébik?

Üdv

Rina

*

Széplány

Te a kádban írsz nekem leveleket? :D

A lényegre térve, a következtetésed helytálló is lehet - a roxforti fekete tó híres a vadállományáról. Nyilván sokat dob a dolgon, hogy Hagrid meg van őrülve a különösen veszélyes bestiákért - mesélte már valaki Norbert sztoriját? Szerzett egy gyanús idegentől egy sárkánytojást - egy norvég tarajossárkányt ráadásul - és a kunyhójában akarta felnevelni. 

Egy tűzokádó sárkányt egy fa kunyhóban, csak hogy érzékeltessem a problémát.

Szóval Ron írt nekem, és mi elmentünk a sárkányért, azóta is itt él a rezervátumban. Ja, és mint kiderült, nőstény, át is kereszteltük Norbertára. Már jó nagy - ha erre jársz, körbevezetlek.

A sárkánybébik jól vannak, szépen fejlődnek, már a szarvukra sem kell annyira vigyázni, szépen megerősödött nekik.

A könyvtárban biztos megvan ez a könyv: Nagy-Britannia állatvilága. Robert Hildenbradt írta, nézd meg, hátha találsz valamit, ami hasznos lehet a tusán. Én ebből tanultam RAVASZ-ra, elég vaskos könyv, jobban jársz, ha nem viszed ki, mert nehéz, és az öreglány egyébként is háklis minden porszemre.

Legyen jó napod!

C.

***

A könyvtárban az egyik ablak melletti asztalt foglaltam el a Hildenbrandt-könyvvel, amit Charlie ajánlott. A könyv tényleg hatalmas volt, és nehéz, és amit Charlie nem mondott, az az, hogy marhára átporodott szaga volt.

És poros is, amitől rámjött a tüsszöghetnék. Egy csendes könyvtárban, ahol tanuló diákok vesznek körbe, á, dehogy, egyáltalán nem ciki.

A vízi élővilághoz lapozva kezdtem átnyálazni a szöveget. Olyan élőlényt kerestem, ami a vízben él, nem a felszínen, és elég nagy és erős ahhoz, hogy fogva tartson egy embert. 

Másfél óra teelt el, már a szemem dörzsölgettem, amikor hirtelen ott volt.

Sellő

(más néven szirén, tritón, szelki, merró)

M. M. osztály: XXXX

-Megvagy. - suttogtam, és egy pergament magam elé véve kezdtem el kijegyzetelni, amit a könyv írt. Vízben élnek, magas szervezettségi szintű csapatokban élnek, lakóépületeket építenek maguknak, és ami a legnagyobb bizonyíték: rajonganak a zenéért.

A könyvet a polcra visszatéve hagytam el a könyvtárat, és indultam vacsorázni; teljesen felvillanyozott a tény, hogy tudtam, mivel állok szemben. A lélegzés nem egy nagy durranás - egy buborékfejbűbáj gyorsan megoldja a gondot. A biztonság kedvéért gyakorolok előtte. De ami a sokkal nagyobb gond: hogy nem tudok úszni.

Vagyis egy versenyhez képest semmi a tudásom. Az arra elég, hogy ne fulladjak bele az öbölbe Szentpéterváron, ha beleesek véletlenül.

-Sziasztok. - pattantam le Lee mellé. - Miújság?

-Hú, mi történt? Mitől vagy hirtelen ilyen vidám? - nézett rám a fiú. A többiek is hegyezték a fülüket, szóval mosolyogva kezdtem beavatni őket.

-Szóval eddig jutottam. - fejeztem be. A villámat a kezembe véve vettem egy falatot, de aztán inkább letettem, és eltoltam a tányérom. Eszembe jutott, hogy ma este újabb "túra" esedékes, és nem volt kedvem kihányni. Nem mindig hánytam, csak az esetek többségében.

-Hát, nem tudom, őszintén. - nézett rám Alicia, válaszolva azon kérdésemre, hogy él-e sellő a tóban. - Kérdezd meg Hagridot. Ez még nem minősül segítségkérésnek.

-Nem eszel? - kérdezte Angie, a tányéromra mutatva. Én csak ráztam a fejem. 

-Nem, köszi, nem vagyok éhes. - füllentettem. Az tény, hogy éhes voltam, de jóval kevésbé vágytam az ételre, tudván, mennyire nem fog jól esni, ha ki kell hánynom.

-Minden rendben van veled? - kérdezte halkan. A fiúk valami kviddiccsaparól kezdtek beszélni, de ő meg Alicia választ várva néztek rám.

-Persze, miért ne lenne. - ittam bele a vízembe. A sütőtöklét ki nem állhattam, fel nem tudom fogni, hogy hogy lehet ezt meginni.

-Semmi, csak mintha... fogytál volna. - fogalmazott Alicia óvatosan. 

-Minden oké, csajok. - ittam ki a vizem. - Nincs mitől parázni. - varázsoltam a fejemre egy műmosolyt, majd az asztalt elhagyva indultam a pince felé, egy újabb megpróbáltatásra. 

Hosszú ez a nap.