Nagyot sóhajtva ültem le Perselus kanapéjára.  A kandallóba bámulva merengtem a történteken: lehet, hogy korai volt elmondani? Egyáltalán jó ötlet volt elmondani? Bizonyos részleteket szándékosan kihagytam, hiszen Karkarov nem szerezhet tudomást arról, hogy más is tudja a történteket ilyen pontosan. Sőt, abban se vagyok biztos, hogy ő tudja-e, hogy én tudom, hogy ő ott volt. 

-Mi történt? - sietett oda mellém Perselus, és guggolt le, mikor látta a kicsit sem szép, szétbőgött fejem.

-Elmondtam nekik. - töröltem meg a szemeim. - Vagyis, a nagy részét. Egy-két dolgot kihagytam.

-Jól tetted. - pálcájával egy bögre forró teát lebegtetett elém. A teakeveréknek az illata is nyugtató hatása volt, és ez az ízén is érződött. A férfi magának is hívott egy teát, és a foteljében helyet foglalva szürcsölte azt. Percekkel később megszólalt. - És jobb lett? Most, hogy kimondtad.

-Bizonyos értelemben. - válaszoltam némi töprengés után. - Félek, hogy bajuk lehet belőle. Ők még ártatlanok, őket még nem bántották... 

-Nem hinném, hogy a Weasley-ikrekre az a jó szó, hogy ártatlan... - dörmögte, mire én felnevettem.

-Mármint, ők még nem tapasztaltak a saját bőrükön ehhez hasonló erőszakot, és nem tudják, hogy ez milyen fájdalmat jelent egy életre. Jön majd egy pont, amikor megkérdőjelezik, hogy "annyi idő telt már el, miért vagy még mindig ennyire komor?". És akkor ők sem fognak mellettem maradni. - mondtam keserűen.

-Most ne ezen töprengj. - tette le a bögrét Perselus. - Most még itt vannak, és úgy tűnik, elég fontos vagy nekik, úgyhogy előfordulhat, hogy nem sétálnak el. És ha ez megnyugtat - állt fel - én sem fogok önszántamból elsétálni. - mondta, majd kiment a konyhába. Én meg ott ültem döbbenten. 

Ez az ember ilyen szépeket mond, aztán elsétál, mielőtt az ember megköszönhetné?

A bögrét az asztalra téve pattantam fel és mentem Perselus után a konyhába.

-Kérsz mé... - fordult felém, abban a hitben, hogy teáért jöttem, aztán rökönyödött meg teljesen, amikor megöleltem.

-Köszönöm. - motyogtam a mellkasába, mire ő nagyot sóhajtva fonta körém a karjait. De ezt se bírta sokáig - mosolyogtam magamban. Perselus Piton nem az az ölelkezős fajta.

*

A báli ruhámat és cipőmet megfogva, másik kezemben a sminkes neszeszeremmel indultam fel a Griffendél toronyba. Ma este lesz az a bizonyos Karácsonyi Bál, amin, mint bajnok, kötelező a részvétel. Nem mintha bántam volna, de azért egy pici idegesség volt bennem.

A jelszót bemondva léptem be a klubhelységbe, ahol szinte csak fiúk tartózkodtak.

-Te is mész tollászkodni? - kérdezték az ikrek, mire elnevettem magam.

-Igen, a csajok megkértek, hogy segítsek nekik. - emeltem fel a kezemben tartott dolgaimat. -És ti? Nem kéne készülődnetek?

-Rina, órák vannak még hátra, nem igaz, hogy ennyi idő kell ehhez!

-A jó sminkhez idő kell, ezt most jegyezzétek meg, amíg még nem vagytok behálózva. - intettem, majd a lépcsőn fellépkedve nyitottam be a szobánkba, ahol ekkora kupit még életemben nem láttam. 

-Csajok? - szóltam be, bár ez inkább hangzott kérdésnek, ugyanis komoly esélyt láttam arra, hogy a lányokat elnyelte a kupleráj.

-Fürdő! - hallottam meg Angie hangját. A holmijaimat az ágyamra tettem, majd a fürdőbe benézve nevettem el magam. Angie és Alicia a tükör előtt próbáltak sminkelni, de a pára miatt alig láttak valamit, a hideg miatt meg ablakot nem nyithattak.

-Ne nevess már - nézett rám Alicia - Itt szenvedünk már mióta.

-Na jó, ezt mossátok le, és gyertek ki, megcsinálom én. - jelentettem ki.

-Tudsz sminkelni? - kérdezte az afrofonatos lány, miközben én az ágyamra borítottam a sminkes nesszeszerem tartalmát.

-Igen, nekem muszáj tudnom, a versenyekre is én sminkelem magam, meg a hajam is én csinálom. Szóval, ha szeretnéd, azt is meg tudom csinálni.

-Megköszönném.  - állt meg mellettem Alicia, majd vette kezébe a palettát.

-Szóval, melyikőtökkel kezdjem? - néztem rájuk.

-Kezdd te, addig én rendbe rakom a fürdőt. - nézett Alicia Angelinára, mire az illető bólintott. Én egy székre leülve, Angie pedig az ágyon törökülésben elhelyezkedve, kezdtem neki az alapozásnak.

-Van valamilyen elképzelésed? - kérdeztem tőle.

-Hát, nekem annyi volt az elképzelésem, hogy normálisan nézzek ki... Szörnyen sminkelek alapjáraton, ezért nem szoktam a hétköznapokban sem.

-Milyen színű a ruhád?

-Sötétkék. Nézd. - mutatta nekem az egyébként álomszép ruhát. Ujjatlan felső része volt, ami gyönyörűen ki volt rakva kövekkel, néhol csillagokat formázva. Az alsó része egy nagy tüllréteg volt, gyönyörűen festett. 

-Wow, Angie, vigyáznod kell ma este. - nevettem el magam, mire a lány elpirult. A palettámat töprengve néztem, majd megszólaltam. - Mit szólnál ahhoz, ha a szemed ezüst színnel emelném ki? A csillagok miatt. A szádra meg egy sima nude színű rúzs kerül majd.

-Ha te mondod. - tárta szét a karjait. - Csinálj belőlem szépet.

-Te smink nélkül is szép vagy. - szólt ki Alicia a fürdőből. - Én viszont természeti katasztrófa vagyok. - állt elénk, mutatva a homlokán ékeskedő pattanást.

-Naa, senki nem ronda, se katasztrófa. - vetettem véget az önsajnálatnak. - Simán megoldjuk azt is - mutattam Alicia felé - és te is gyönyörű leszel. Egyikőtök sem távozik addig ebből a szobából, amíg minimum úgy nem fest, mint egy szupermodell. - tettem pontot az ügy végére.

Angelina sminkje hamar kész lett, a lány boldogan ölelt át, miután magára sem ismert a tükörben. A haját már ő készítette el: egy bűbájjal kibontotta a fonatait, majd egy magas copfba összefogva hagyta lógni.

-Miért nem hordod így többször a hajad? - álltunk előtte Aliciával. - Annyira jól áll!

-Köszi csajok. - nézett ránk hálásan. - De elég sok macera van vele, a göndörsége miatt is, meg hát jobban szeretem afroban.

Alicia-nak már konkrétabb elképzelése volt, mint barátnőjének. - Tusvonalat tudsz húzni? - miután bólintottam, folytatta. - Az én ruhám piros, szóval azt gondoltam, hogy tus, és a számra egy erős rúzs esetleg.

-Oké. - biccentettem, és elkezdtem dolgozni. A tussal is hamar megvoltam, a rúzst már magának kente fel. - Hajadat is megcsináljam? 

-Be tudod fonni itt oldalt, le a fülemig? Kontyot akarok belőle csinálni.

-Oké, simán. - vettem kézbe a fésűt. Az idő csak úgy repült, jól esett a lányokkal csak úgy, hétköznapi dolgokról csacsogni.

-És te mit veszel fel? - kérdezte Angie, miközben a szobában elkezdte összepakolni a dolgait. Alicia szintén, én pedig az azóta páramentesített fürdőben sminkeltem. Alapozó, minimális korrektor, púder, vékony tus, szempillaspirál és erős sötétbordó rúzs után elégedetten néztem a tükörbe.

-Ott van az ágyamon. - szóltam ki a nyitott ajtón át.

-Ez jól néz ki, de nem lesz belőle gond? - tette fel a kérdést Alicia.

A hajamat felül összefogva, kezemben a fésűvel és a neszeszerrel léptem vissza a szobába.

-Senki nem mondta, hogy ne viselhetnék nadrágot... és ugyan mit tehetnének ellene, az egyik bajnok vagyok. Akkor se rakhatnak ki, ha melegítőben és papucsban mennék. - vontam vállat, mire a lányok elnevették magukat.

A ruhámat felkapva ültem le az ágyra, hogy a magassarkút is felvegyem a lábamra. Az még pont akkora sarokkal rendelkezett, hogy ne fájjon benne a lábam. Felállva a két lány mellé léptem, és néztem a tükörbe.

-Csini vagy. - mosolygott rám Angie, mire én is elmosolyodtam. Ritka alkalom, hogy szépnek is érzem magam, és a mai ilyen volt. 

-Na, menjünk. - intettem a kezemmel, mire a nesszeszerem a ruháimmal együtt eltűnt. Lent, Perselus kanapéján jó helyen lesz. Az idő hihetetlen gyorsan telt el, már indulni kellett lefelé, a bál negyed óra, és kezdődik. 

A lépcsőn lefelé hármunk közül utolsóként léptem le a szőnyegre, és az tűnt fel, hogy hirtelen, mintha némítóbűbájt szórtak volna ki, csend lett. De csak egy pillanatra, aztán megint folytatódott a susmus, mi pedig a kanapék felé vettük az irányt, ahol az ikrek és Lee időztek dísztalárban.

-Na, mehetünk. - néztem a három fiúra, akik, úgy tűnik, nem nagyon találták a szavakat, és a szemük se fejmagasságban lebegett. - Hé, a szemünk itt van fent! - csettintettem, mire zavartan megrázták a fejüket.

-Csinik vagytok. - mosolygott ránk Lee, majd a Dáma felé mutatott. - Mehetünk?

-Csak utánatok. - szólalt meg Alicia, mire Angie és én is elvigyorodtunk. A három jómadár dünnyögve indult előre, mi meg vihogva követtük őket. Alicia ügyesen elintézte, hogy ne a hátsónkat bámulják egy fél iskolán keresztül. Bár a két lány ruhája kevesebbet sejtetett az alakjukból, az én ruhám overall révén többet mutatott, elöl pedig volt dekoltázsa. A rózsás láncomat megigazítva csatlakoztam a beszélgetéshez, aztán a többi diákhoz hasonlóan a bejárati csarnokban várakoztunk.

-Rina! - hallottam meg egy ismerős hangot, mire mosolyogva fordultam meg, és öleltem át az illetőt. - Jól nézel ki, Malyskha.

-Köszi, te is. - néztem végig Senján, akin egy elegáns fekete öltöny volt, sötétbarna selyem inggel. A vastag kabátjától már megszabadulhatott; Oroszországban kissé hideg van már ahhoz, hogy így mászkáljon az ember.

-Sziasztok! - köszönt a többieknek is, immár angolra váltva. A többiek kissé megszeppenten köszöntek vissza; láthatólag elfeledkeztek arról, hogy Senja is hivatalos a bálra. Arról meg főleg, hogy magasabb és izmosabb, mint bárki az itt jelenlévők közül, de hát az élsport ezt teszi az emberrel. A diákok jól meg is nézték a különös társaságunkat, mi pedig ezzel nem törődve, folytattuk a társalgást, amíg a Nagyterem ajtaja kitárult, és McGalagony professzor meg nem jelent az ajtóban.

-A bajnokokat, és partnereiket megkérem arra, hogy várjanak itt kint, mindenki más pedig vonuljon be a terembe. A bál hamarosan kezdődik.

A tömeg hömpölyögve indult meg, én pedig próbáltam nem velük sodródni. Senja mellkasának dőlve, mint egy szikla, álltunk a helyünkön. Az ikrek Aliciával és Angelinával bementek, Lee pedig mellettünk állva várt. Mikor már meg tudtam állni egy helyben, Senja elengedett.

-Bent leszek. - mosolyodott el. - Csak ügyesen. - búcsúzott tőlem azokkal a szavakkal, amelyekkel minden egyes egyéni versenyemnél tette. Én pedig mosolyogva bólintottam, majd Lee-re néztem, miután Senja eltűnt a tömegben.

-És te komolyan azt mondod, hogy ebből nem lesz semmi. - szólalt meg Lee, mire meglepetten néztem rá. - Közted, és Senja között. Nem is szikrázik a levegő, konkrétan villámok csapkodnak köztetek.

-11 év, Lee, 11 év. - nevettem fel keserűen. -Ennyi van köztünk.

-Szerintem - tűnődött el - a szerelemben nem a kor számít. A kor csak egy szám, és egészen addig számít, amíg te jelentést adsz neki.

Mielőtt válaszolhattam volna, a házvezető tanárunk lépett hozzánk.

-Rosztova, mi van magán? 

-A báli ruhám, professzor. - válaszoltam. 

-Ez egy bál, ha nem értesítették volna még erről!

-Tudtommal sehol nem volt megkötve, hogy ne viselhetnék overallt. Az elegáns öltözet volt megkötve, azt pedig, úgy vélem, teljesítettem.

A tanárnő lehunyt szemekkel fújta ki a levegőt, majd miután elszámolt tízig (vagy százig, ki tudja), újra beszélni kezdett.

-A bál hivatalos megnyitója, mint tudják, a bajnokok tánca. Kérem álljanak be a sorba Mr Krum, és Miss Granger mögé. 

-Te tudtad, hogy a bajnokok nyitják a bált? - nézett rám Lee rémülten. Valószínűleg most esett le számára, hogy mennyi ember van bent a teremben.

-Igen, persze. Nem mondtam? - kutattam emlékeimben. Lee olyan hevesen rázta fejét, hogy nyilván nem mondtam neki. - Nyugi, menni fog. Az órán is jól ment, és most is jól fog. - mosolyogtam rá magabiztosan. - Ne törődj a tömeggel. Táncolj úgy, mintha csak mi ketten lennénk a teremben, senki más. 

Az ajtó kitárult, mi pedig egymás kezét fogva vonultunk be, tapsvihar közepette. A Nagyterem díszítése felülmúlta a képzeletemet is; a mennyezetről hó hullott, de még mielőtt elért volna hozzánk, elolvadt. A teremben több karácsonyfát is észleltem, arany-ezüst díszítéssel. 

A táncparkettre érve a taps elhallgatott, mi pedig elfoglalva a helyünket, fordultunk egymással szembe. Lee balja a hátamon, másik kezében az én balom foglalt helyet, én pedig kihúzva magamat, néztem a meglehetősen ideges Lee-re.

-Hé. - suttogtam neki, és szorítottam a kezére. - Csak én, és te. Senki más. - mosolyogtam rá, mire ő lehunyt szemekkel bólintott. Mikor kinyitotta a szemét, az enyémbe nézett, és bólintott egy aprót. A zene felcsendült, mi pedig elkezdtünk mozogni. Ahogy az órán is, Lee-nek jól ment, bár egy-két helyen inkább én vezettem őt, mint ő engem. - És most emelj. - mondtam neki, mire a derekamat fogva, ahogy tanítottam, emelt és fordult. Taps hangzott fel, majd a táncpartnerem válla fölött láttam, hogy az igazgató felkéri McGalagonyt, és csatlakoznak a keringőhöz. Így tett több tanár és diák is, majd mikor a zene végleg véget ért, lihegve álltunk meg, és tapsoltuk meg egymást.

-Iszunk valamit? - kérdezte Lee, mire bólintottam, és a vállát fogva követtem a tömegen át. Az asztalhoz érve mértem fel a kínálatot, majd egy pohár vajsört felkapva indultunk meg a vörös üstökök felé. 

-Még jó, hogy vörös a hajatok, mert az életbe nem találtunk volna meg titeket. - mondtam az ikreknek, majd a sörbe belekortyolva néztem körbe. A zenészek újra játszani kezdtek, jópáran pedig táncoltak is a partnerükkel; láttam Neville-t és az ikrek húgát, Ginny-t, mellettük pedig nem sokkal a mardekáros Blaise táncolt a párjával. A tömegben pár tanárt is megláttam; Mordon egy számomra ismeretlen tanárral ropta kissé bicegősen, a szeme szokás szerint folyamatosan körbe-körbe forgott. 

-Én éhes vagyok, ti nem? - kérdeztem egy idő után, megunva, hogy korog a gyomrom. Az asztaloknál már ettek, például Hermione és Victor is eszegettek, és beszélgettek közben.

Miután senki nem volt éhes, egyedül indultam meg a tömegben, mert várni viszont nem akartam. Az egyik asztalnál ismerős alakot láttam meg iszogatni. A széket kihúzva huppantam le, és köszöntem Charlie-nak.

-Szia! Nem gond? - mutattam a helyemre, mire a fiú megrázta a fejét, lenyelve az italt szólalt meg.

-Szevasz, szép lány. - vigyorgott, mire nevetve ráztam meg a fejem. 

-Mennyit ittál? - kérdeztem.

-Sajnos semennyit. - vonta meg a vállát, mire én hitetlenkedve néztem rá. - Komolyan, nem akarnak nekem piát adni. Pedig már jó pár éve végeztem itt.

-Hát, biztos megvan rá az okuk. - vigyorodtam el, kezembe fogva az étlapot. - Ha alapvetően így köszönsz, hogy "Szevasz, szép lány", akkor nem akarom tudni, milyen vagy ittasan.

-Maradjunk annyiban, hogy nehezen tudom másnap levakarni az illetőt. - válaszolta, mire én fintorogva csaptam a kezem a homlokomra.

-Kellett nekem kérdezni. - dünnyögtem, mire Charlie felnevetett, én pedig az étlapot tanulmányoztam. Az ünnepre való tekintettel többféle orosz különlegesség is kapható volt. -Egy adag gombás pirogot kérek szépen. - mondtam a tányéromnak, majd csillogó szemekkel néztem a tányéromon megjelenő ételt. A kést-villát kezembe véve vágtam egy falatot, és nyeltem le.

-Ez mi? - nézett kritikus szemekkel Charlie a tányéromra.

-Gombás pirog. Ú, nagyon finom. - nyeltem le még egy falatot az isteni tésztából. - Ez egy ilyen kelt tésztás cucc, benne gomba töltelékkel, de lehet bele mást is rakni. Nálunk anyukám inkább káposztával szokta készíteni, de nekem a gombás a kedvencem. Megkóstolod? - kérdeztem tőle.

-Aha. - válaszolta. Vágtam egy szeletet, majd a villát beleszúrva nyújtottam felé. 

-Komolyan? - kérdeztem röhögve, miután ő nem vette el a villát, hanem egyszerűen csak kinyitotta a száját. - Mi vagy te, kisbaba?

-Igen, és éhes vagyok. - vágta rá, mire még jobban nevetni kezdtem. A pirogot a szájába tettem, majd magamnak is vágtam egy szeletet, és bekaptam.

-Na, milyen? 

-Nem rossz. - bólogatott a srác. - Ebbe csak káposztát, meg gombát tesznek? 

-Nem, ennek sokféle variációja van. Tesznek bele húst is, krumplit is, de van édes verziója is. Abba szinte bármilyen gyümölcs mehet. - magyaráztam. 

-Jók voltatok. - ült le a másik oldalamra hirtelen az oroszom. - A nyitótáncnál. - tette hozzá Senja magyarázatképp.

-Köszi. - mosolyodtam el. - Majd Lee-nek is mondd el légyszi, mert szerencsétlen kikészült kissé. Elfelejtettem neki mondani, hogy nyitótánc lesz, és kissé lámpalázas lett ennyi ember előtt.

-Ha az is volt, nem látszott rajta. - rázta a fejét. 

-Szerintem ti nem találkoztatok még. - váltottam vissza angolra, hogy ne hagyjuk ki Charlie-t a társalgásból, aki csak kapkodta a fejét az idegen nyelv hallatán. -Charlie, ő Senja, a jégtánc-partnerem. Senja, ő pedig Charlie. Ő az a srác, aki megmentette az életem az első próbán. - mutattam be őket.

-Á, ne viccelj. - legyintett zavartan Charlie, és fogott kezet Senjaval. - Nem csináltam semmi különöset.

-De igen. - tettem le a kezemből a villát, és néztem a szemébe. - Ha te nem cselekedsz időben, elvérzek, mire a kórházba érek. 

-Köszönöm. - szólalt meg Senja, mire én meglepetten néztem rá. -Hálás vagyok érte. - mondta Charlie-nak.

-Nem tettem semmi olyat, amit egyébként nem tettem volna. - vont vállat mosolyogva, mire én a fejemet csóválva kaptam be egy újabb falat pirogot. A két fiúval beszélgetve telt az idő, már rég befejeztem az evést is. A zene újra indult, és ekkor Charlie a kezét nyújtva felém fordult. - Táncolunk egyet?

-Miért is ne. - döbbentem meg, majd felállva hátranéztem Senjára, aki csak bólintott egyet, hogy nem bánja. Charlie kezét megfogva álltunk be táncolni.

-Na jó, ez így nem lesz jó. - nevettem fel, miután ötödszörre fordult rossz irányba. - Nem így kell ezt. - kezdtem el tanítgatni neki a lépéseket.

-Most miért nem jó az, ha csak dülöngélünk jobbra-balra? - nézett rám rémülten, miután befejeztem a magyarázatot, és készültem gyakorlatban átültetni.

-Charlie. - tettem a derekamra mindkét kezemet. - Versenyszerűen táncolok, nem fogok "jobbra-balra dülöngélni", ahogy te mondtad. - parodizáltam ki a fiút. - Megtanítalak pár lépésre. Te jó ég, mi lesz veled, ha egyszer esküvőd lesz? Előre sajnálom szegény menyasszonyt.

-Ne sajnáld annyira. - vágta rá. - Ő tud táncolni, én meg majd nézem. - vigyorgott, mire én csak a szememet forgattam.

-Na, gyere. - nyújtottam a kezem, és kezdtem instruálni. Az idő repült, én pedig hülyére röhögtem magam a srácon. 

-Igyunk valamit. - húzott az asztalhoz Charlie, amiért hálás is voltam. Az asztalnál ott állt Perselus is, én pedig mosolyogva léptem mellé egy pohár vízzel. 

-Na, hogy telik az este, professzor? - szólítottam meg vigyorogva, tudván, hogy csak cinikus választ kaphatok. 

-Remekül, Rosztova, remekül. - forgatta a szemét, mire elnevettem magam. - Negyed óra múlva kezdődik a produkciótok. - emlékeztetett, mire én bólintva tettem le a poharam.

-Akkor megyek öltözni. 

Miután Charlie-nak szóltam, hogy mennem kell öltözni, elindultam a tömegen át. Senját meglátva hajoltam le a vállához.

-Mindjárt kezdünk, most megyek öltözni. 

Az orosz csak bólintott, én pedig a nagytermet elhagyva indultam meg a pince felé.

-Rina. - kiáltott utánam valaki. Megfordulva Fredet pillantottam meg, aki utánam jött a Nagyteremből. - Hova mész? Gond van? - kérdezte.

-Nem, dehogy, nincs semmi. - ráztam meg a fejem. - Mennem kell átöltözni, mindjárt fellépünk Senjával.

-És miért a pince felé indulsz? - kérdezte. - A torony felfelé van. - mondta zavartan, mintha nem tudná eldönteni, hogy rendben vagyok-e agyilag.

-A holmimat itt tettem le, közelebb van, mint a torony. - füllentettem egy kicsit. - Mindjárt jövök. - fordultam meg, és kezdtem sietni.

-Elkísérjelek? - kiáltott utánam, mire én meg sem fordulva szóltam vissza.

-Nem kell, köszi!

Perselus lakosztályába lépve kezdtem vetkőzni, majd a kanapéra készített ruhát felvéve vettem vissza a magassarkúmat. A tükör előtt állva ellenőriztem magam, a fésűvel végigfutottam még egyszer a hajamon, majd a korcsolyát a kezembe véve indultam vissza a bejárati csarnok felé. A csarnokban két ember tartózkodott csak, Senja már levette a zakóját, és a lépcsőn ülve csatolta fel a korcsolyáját. 

-Nem túl kirívó ez? - nézett végig rajtam Perselus. 

-Egy versenyruha legyen látványos. - vigyorodtam el. Senja mellé ülve vettem le a magassarkút, és vettem fel a korcsolyát. Az élvédőt rajta hagytuk, azt majd csak akkor vesszük le, ha a jégre lépünk. A cipőmet kézbe fogva léptem Perselus mellé. - Megtennéd, hogy ezt a terem sarkában leteszed? 

Ő csak bólintott, majd még egyszer megkérdezte. - Biztos vagy benne?

-Igen. - bólintottam, végignézve a fellépőruhámon. Fehér top volt rajtam, aminek ujjai csipkéből készültek, ugyanabból a fajtából, amiből a kétrészes fellépőruha szoknyás része is. A hegeket a csipkeborítás eltakarja, de ugyanakkor sokat is mutat. - Nekem tetszik. És jól érzem magam benne. - szorítottam meg a karját. A professzor csak bólintott, majd lépett egyet hátra.

Senjával az ajtóhoz léptünk. Az élvédőket is levettük, majd egymás kezét megfogva szorítottuk meg.

-Akkor hát... showtime.