A fejezetet @NiinaNena-nak ajánlom, gratulálok a Balaton körbebiciklizéséhez :D

Elérkezett az a bizonyos november huszonnegyedikei reggel. A szemeim hajnalban kipattantak, és tudtam, hogy esélytelen, hogy visszaaludjak. A roxfortos diákok láthatóan nem tudták eldönteni, hogy kinek drukkoljanak, hiszen én is és Harry is a szabályokat megkerülve lettünk bajnoknak választva, és kétlem, hogy bárki is elhitte volna, hogy egyikünk se vágyik erre a szerepre. 

A tanítás ma csak délig tartott. Hál istennek az elmúlt évek versenysportja miatt nem estem szét, könnyen el tudtam terelni a figyelmem a problémáról, és azon kaptam magam, hogy a Nagyteremben ülök Harry mellet, és ebédelek. Harryről nem volt elmondható ugyanez, a fiú láthatóan ideges volt a rá váró megmérettetéstől. 

-Harry, ugye van terved? - kérdeztem meg tőle halkan, mikor senki nem figyelt ránk.

-Igen, van ötletem, és remélem, hogy beválik... És te? - kérdezett vissza.

Magabiztosan bólintottam egyet, és ettem még egy falatot a tányéromon lévő tökfőzelékből. 

-Potter, Rosztova! - a hátunk mögül a házvezetőnőnk hangját hallottuk. - Jöjjenek, a bajnokok a sátorban várakoznak. - A professzor láthatóan ideges volt. Nem csodálom, egy sárkány még egy felnőttnek is nagy falat, nemhogy egy tizennégy éves gyereknek.

-Nézzék, a próbán vannak őrvarázslók, ha szükség van rá, beavatkoznak. - a tanárnő egyszerre próbálta magát és minket is nyugtatni. 

Az erdő mellett feltűnt egy sátor, a professzor asszony oda kísért minket. - Ide menjenek be, itt kapnak majd eligazítást. Sok sikert mindkettőjüknek!

A sátorban Fleur és Viktor már ott voltak. Fleur eddigi nagy magabiztossága szertefoszlott, a lány láthatóan szorongott. Viktor a szokásosnál is mogorvább arckifejezéssel nézett maga elé. Harry az asztalhoz letelepedve forgatta kezében a pálcáját, én pedig fel-alá kezdtem járkálni. Versenyek előtt se tudok megülni a seggemen. 

Bumfolt lépett be a sátorba, én pedig nagy önuralomról tettem tanultságot: nem röhögtem el magam. A férfin ugyanis egy sárga-fekete, darázscsíkos talár volt, ami a pocakos férfin enyhén szólva se mutatott jól. Bár, a következő kérdésem az lenne, hogy ez mégis kinek áll jól?

-Végre együtt a hősök csapata! - harsogta vidáman. - Jöhet az eligazítás. Nos, megvárjuk, amíg a közönség bevonul a nézőtérre, azután az orrotok alá dugom ezt a kis zsákot... - E szavakkal felmutatott és megrázott egy piros selyemzsákocskát. -...amiből kihúzzátok majd annak a valaminek a kicsinyített mását, amivel szembe kell néznetek. Mert hogy ugyebár négyféle ilyen valami van. És még egy valamit el akartam mondani... Ja, igen, magát a feladatot... Meg kell szereznetek az aranytojást!

Elgondolkodva bólintottam. A sárkányok hevesen védelmezik a tojásaikat, és biztos ezt az aranytojást is oda rejtették el, a többi közé. A gyomrom kissé megremegett; hisz ezt azt jelenti, hogy nagyon közel kell mennem a sárkányhoz.

Az idő hihetetlen gyorsan szaladt, hallottuk a nevetve, tréfálkozva elhaladó diáksereget a sátor mellett. Mintha egy világ választana el bennünket - futott át az agyamon a gondolat. De nem volt több időm ezen filózni, Bumfolt már nyitotta a kis zsákocskát.

-Hölgyeké az elsőbbség - szólt, majd Fleur orra alá dugta a zsákocskát. A lány remegő kézzel belenyúlt, majd egy sárkány pici, élethű mását húzta ki: egy walesi zöldsárkányt, nyakában a kettes számmal. A lány arcán nem látszott meglepettség, inkább eltökéltség. Úgy volt, ahogy Viktor mondta: Maxime elmondta Fleurnek, hogy mi vár rá. 

A zsákocska hozzám került. Vettem egy mély levegőt, és belenyúltam a zsákba - a kezem rögtön bele is akadt valamibe. Óvatosan megfogtam, és kiemeltem. Egy svéd sróforrú, nyakában az egyes számmal. 

Viktor a kínai gömblángsárkányt, Harry pedig a magyar mennydörgőt húzta, előbbi hármas, utóbbi négyes számot viselt a nyakában.

-Ezzel meg is volnánk- szólt elégedetten Bumfolt. -Most már tudjuk, kinek melyik sárkány jut, a számok pedig elárulják, milyen sorrendben fogunk behívni titeket. Most sajnos el kell búcsúznom, mert én kommentálom az eseményeket. Irina, te vagy az első... ha meghallod a sípszót, gyere ki a kifutóba, rendben? - bólintottam, ezután Bumfolt Harryhez fordult. - Harry... kijönnél egy szóra?

A fiú követte a kommentátort a sátor elé, én pedig elkezdtem készülődni. A hajam egy magas copfba összefogtam, a pulcsimat pedig levettem - nem fog kelleni, csak túlmelegít. Alatta egy fekete rövidujjút, és egy fekete leggingset viseltem; ezek nem akadályoznak a mozgásban. A pálcámat a külön erre kialakított tokjába a lábamra szíjaztam. Vettem néhány mély levegőt, és próbáltam ellazítani a vállaimat. Aztán meghallottam a sípszót.

*

A palánkon belépve gyorsan körbenéztem. Maga az aréna kör alakú volt, a nézőtér része kb három méterrel a fejem fölött kezdődött. Jobb és bal oldalon a pálya felénél ajtók helyezkedtek el - az őrvarázslók itt tudtak a pályára lépni. A pálya sík volt, csak pár helyen szakította meg egy-egy szikla; konstatáltam elégedetten. A sárkány velem szemben volt, a fészke mögötte helyezkedett el a földön. 

A pálcát a kezembe véve tettem egy óvatos lépést. Bumfolt beszédét kizártam; nekem ide kell koncentrálnom. 

Az első varázslatom egyszerű volt: már reggel nyitva hagytam az ablakom, és mellé volt készítve a korcsolyám. Egy egyszerű invito, és már el is indult lefelé. De most jött a neheze.

-Glacio fluvius*! - tettem egy bonyolult mozdulatot a pálcámmal, aminek következtében víz kezdett ömleni a pálcámból, ami a földet érve azonnal szilárd jéggé állt össze. Az egész pálya csillogott a jégtől, csak a sziklákat nem fedte be. 

A korcsolyám megérkezett, és nekem sietnem kellett, mert a sárkány bedühödött. Megrémítette a hirtelen jég; a tojások kiköltéséhez meleg kell. A cipőmet lekapva ugrottam bele a korcsolyámba, az egy intésre szorosan bekötötte magát, én pedig a jégre léptem. Végre valami, amiben igazán jó vagyok, gondoltam magamban, és óvatosan elkezdtem közeledni a sárkány felé. Sziklától szikláig haladtam, és közben folyamatosan pótoltam azt a jeget, amit a sárkány tüze leolvasztott. Ekkor rágott be rám igazán, és a következő tűzcsóva célja én voltam. Akkor kezdtem el futni, és bevágódtam a fészekhez legközelebbi szikla mögé. Alig tudtam megállni. 

-A francba - szorítottam össze a bal tenyerem, amin egy mély vágás vérzett. A szikla megvágta. 

Nem volt időm ezen töprengeni. Óvatosan kilestem jobbra, de a sárkány rögtön elbődült. Hallottam a közönséget zúgolódni. Balra kinéztem, és azt láttam, hogy a sárkány közelebb akar jönni, és a láncait birizgálja, hogy ki tudjon szabadulni. 

Eljött az én időm. 

Mély levegőt vettem, majd balra kikanyarodva szlalomozva kezdtem suhanni. A sárkány nem tudta követni ezt a tempót, és mire észbe kapott, én már a fészek mellett álltam. Felkaptam a csillogó, és meglepően nehéz aranytojást, és suhantam arrább, mikor éreztem, hogy a sárkány odavág a tüskés farkával. Engem nem ért el, nem is az a baj, hanem a jég szétrepedt tőle, én pedig elestem. Egy pillanatra éles fájdalmat éreztem a jobb lábamban, de nem volt időm erre. A tojás egy méterrel odébb állt meg egy szikla tövében, nekem azt kellett elérni. Közben Bumfolt kihirdette, hogy megvan a tojás, csak épp ez a sárkányt nem érdekelte. Az ajtók kicsapódtak, és a sárkányőrök özönlöttek be, de az volt a bibi, hogy ott a jég még tartott. Szóval előbb ki kellett olvasztaniuk, de én még mindig ott próbáltam összeszedni magam a földön. Kúsztam a szikla felé, felkaptam a tojást, de ekkor a sárkány felágaskodott, és kitépte a láncait a földből.

-Upszi. - ennyi jött ki a számon. Gratulálok, Irina, sikeresen felhergeltél egy sárkányt, ötös. 

Még mindig hátráltam, amikor egy rövid, vörös hajú csávó bevágódott elém, és próbálta leszedálni a sárkányt. Az egyedül neki nem sikerült, de ahhoz elég volt, hogy a társai ideérjenek, és ők is elkezdjék kábítani. A sárkány már kezdett kótyagos lenni, majd eldőlt, és nem kelt fel. 

Kiterültem a földön, és igyekeztem levegőt juttatni a tüdőmbe. Vége. És ekkor jöttem rá, hogy a kezemen túl a jobb lábam is baromira fáj. És kezdtem szédülni. 

-Hé, hé, el ne ájulj nekem. - a vörös hajú srác az övét kihúzva térdelt le mellém.

-Te meg... mégis miért... vetkőzöl? - nyögtem ki nagy nehezen a kérdést. A fiú csak elnevette magát, majd az övet a lábam köré húzta, és szorosra kötötte, mire én a fájdalomtól felsikoltottam.

-Nyugi, tudom, tudom, hogy fáj, de ez artériát ért...- mondta a srác idegesen. - Muszáj leszorítani. 

A medimágusok ekkor értek oda. 

-Hé, várj már. - A hangom kásás volt, már alig bírtam nyitva tartani a szemem. - Hogy hívnak?

-Charlie. - mosolyodott el a vörös hajú. - Charlie Weasley.

És elsötétült a világ. 

*Glacio fluvius: a latin jéggé fagyaszt és folyóvíz szavakból tettem össze a varázsigét.