- Hát, Moon... Te kifejezetten szerencsétlen vagy... -állapítja meg Madam Pomfrey, miután befejezte a betakargatásom.

Amint Vincenték felhoztak a gyengélkedőre, a javasasszony előkészített egy tál forró vizet néhány gyógyító bájitallal megkeverve, amiben végre nem fáztam, ráadásul könnyebben lejött rólam az a sok szőr. Úgy néztem ki a végére, mint egy kopaszmacska azzal a különbséggel, hogy az a macskafajta hozzászokott a szőrtelenségéhez, de én szeretem a bundám...

Hosszan tartó, melegítő takarókkal takart be Madam Pomfrey, hisz még a szokásosnál is jobban fáztam, azonban megdöbbenésemre Harryék és Dracoék egyszerre látogattak meg.

- Ne nézzetek rám, srácok! Nagyon csúnya vagyok... -nyávogok, közben a fejemre húzom a takaróim.

- Nem számít, hogy hogy nézel ki... -hallottam meg Beth hangját és éreztem a takarókon keresztül is, hogy besüpped az ágy mellettem.

- Mi úgy szeretünk, ahogy vagy. -feleli Emma a másik oldalról.

- Köszi srácok... -hatódok meg és lehúzom az orromig a takaróm. Látszott a lányokon, hogy nagyon feszültek egymás jelenlététől, de még így is civilizáltabban viselkedtek, mint a fiúk, akik konstans farkasszemet néztek egymással és dühösen vicsorogtak- Mi lett Mordonnal? Még mielőtt el nem mentem volna, hallottam, ahogy nekiálltatok Rémszemnek... -töprengek Pansy és Hermione között pislogva.

- Elkentük egy kicsikét Mordon száját... -felelte Hermione somolyogva.

- De ez még nem jelenti azt, hogy örök "barinők" lettünk! -kéri ki magának Pansy. Ekkor egy rejtélyes kacsintást véltem felfedezni Beth szemében, ami szintén Hermione felé irányult.

- Ezt rögtön gondoltam, drága Pansy... -kuncogok sokatmondóan- Utána mi történt?

- Pansy elszaladt Pitonhoz, mi meg felmentünk McGalagonyhoz. Bepanaszoltuk Mordont a történtekkel kapcsolatban. -magyarázza Hermione.

- Azért Mordon is túllépett egy határt! Nem is ártottál senkinek, hogy ezt érdemeld... -erősködik Emma.

- Köszönöm szépen! Annyira cukik vagytok... -hatódok meg újra.

- És meddig maradsz bent? -kérdi Pansy.

- Amíg meg nem nő annyira a szőröm, meg ki nem nőnek valamennyire a tollaim, hogy teljesen feketének nézzek ki. -felelem sóhajtva- Kb. 1,5-2 hét, plusz az a vitaminkeverék, amit Madam Pomfrey akar velem szedetni.

- Miért kellene neked vitamin? -ráncolja a szemöldökét Pansy.

- Mert ha kapok a bundámhoz vitamint, sokkal gyorsabban nő. -ecsetelem a helyzetet.

- És még így is 2 hét? -kerekedik el a szeme Bethnek.

- Csigavér! A harmadik tusára úgyis megnő... -rántom meg a vállam lezseren.

Az elmúlt 2 hétben sokan meglátogattak, többek között a lányok, akik hozták a tanulnivalókat, Yosif, aki előtt egy kicsikét szégyelltem magam, de ő is megnyugtatott, hogy semmi probléma.

Az áhított 2 hét leteltével végre vissza tudtam menni tanulni, mivel megnőtt annyira a szőröm, hogy olyan legyek, mint egy rövidszőrű cica. Kicsikét meg is bámultak a suliban, de egy hét után feledésbe merült és mindenki visszatért a saját napirendjéhez, kivéve Mordont. Az eltelt 2 hét közben, amíg lábadoztam többek között Dumbledor is elbeszélgetett Mordonnal. Kiderült, hogy a pálcavarázslással kapcsolatos kényszerítés és a hiányos a párbajtudásom elég indok arra, hogy az igazgató az orrára koppintson a professzornak. Persze ő ennek nem örült. Onnantól kezdve úgy kezelt, mint a többit, viszont amint elfordultam, állandóan éreztem a hátamon perzselő pillantását. Azonban ez a haragtól égett...

Május közepére már gyönyörűen visszanőtt a szőröm, meg a tollam, mintha nem is történt velem semmi. Ebben az időben hívatott fel magához Dumbledore és volt egy megérzésem, hogy nem azért, mert gratulálni akar...

- Jó estét, professzor... -nyitok be az igazgató irodájába kissé feszengve. Semmi válasz. Beléptem hát és odasétáltam Fawekshoz- Szia Faweks! Jó rég láttuk már egymást... -szólítom meg a madarat vigyorogva, mire az állat bólintott- Ma igazán csodásan nézel ki.

- Jó újra látni, Andromeda... -szakítja meg a beszélgetést Dumbledore.

- Oh... um... köszönöm, uram. -bólintok meglepetten és helyet foglalok az asztala előtt.

- Gratulálok a szárnyához. Hallottam az édesanyjától, hogy ez egy hatalmas megtiszteltetés. -áll neki csevegni a professzor.

- Köszönöm, uram. Ez valóban egy nagy megtiszteltetés, mivel ezzel már egy igazi szfinxé avanzsálódtam. -helyeselek kissé büszkén és meglibbentettem a most már lassan 1-1,5 méter fesztávolságú szárnyam- Úgy tudom lehet kérvényt benyújtani a Nemzetközi Máguskapcsolatok főosztályára, hogy küldjék el a...

- ...a hybridekre vonatkozó kviddicsszabályokat fajtákra leosztva. Igen, tudom. -fejezi be helyettem Dumbledore mosolyogva. Meg is szeppentem, hogy én akarom kioktatni Dumbledoret- Már csak a levelezések vannak hátra, de ne aggódj, repülhetsz majd a pályán.

- Rendben... -vigyorogtam.

- Apropó kviddicspálya. A harmadik próbatételt a pályán fogják felállítani. -vált témát hirtelen a férfi.

- Hmm... és ezt pontosan hogy kívánják kivitelezni? -értetlenkedek kissé.

- Ez sajnos titok... -mosolyodik el a professzor- de annyi biztos, hogy szükségünk lenne egy szfinxre...

- Jaaa... -hervadt le a mosolyom. Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz- Akkor kérem kötözze a karomat a karfához. Fő a biztonság... -figyelmeztetem a professzort, mire az igazgató előhúzta a pálcáját a talárja alól és szó nélkül lekötözött- Gyere elő, Annabelle! Dumbledore hivat... -szólok az alteremnek unottan.

- Jajj... már megint alkut akar velem kötni, mint egy démon...? -nyafog ellenszenvesen- Kicsit már ki van a faszom tőle...

- Ez nem kívánságműsor. Vonszold a tanár úr elé a segged, ha mondom! -fenyegetőzök. A szavaim megtették a hatását és a testemen elkezdett felfelé menni a fehérség.

- Már meg sem lepődök... -pillant le az alterem a kötelekre.

- Szerintem tettél te olyan dolgokat, hogy kiérdemeld... -bólint mindentudóan a professzor.

- Jó-jó hagyjuk! Térjünk a lényegre... -sietteti a professzort.

- Mi ez a nagy sietség, Annabelle? Talán randevúja lesz? -kérdi Dumbledore kedélyesen, de sajnos darázsfészekbe nyúlt.

- Áh, nem... dehogy... -legyint, már amennyire tud- Csak én szoktam kúrogatni Krum legjobb haverjával, mert az icci-picci Andromedácska nem tudja megugrani a pali fájdalmas elvárásait... -magyarázta csevegő hangon, mintha csak az időjárásról menne a dumcsi- Tudja professzor kizárólag a "nemzetközi máguskapcsolatok" miatt... -teszi még hozzá leheletnyi lenézéssel. Döbbenetemre a professzornak szeme se rebbent, amikor Annabelle kikotyogta a magánéletem egyik legintimebb részletét.

- Visszatérve az eredeti témára... ön lenne a harmadik próbatétel alatt a szfinx, aki a serleghez vezető legrövidebb utat állja el és találós kérdéseket tesz fel a versenyzőknek. -kezdett bele a magyarázásba a tanár.

- Igen, és? -értetlenkedik.

- A próba Június 10-én lesz. Lesz néhány felügyelő tanár is, akik figyelemmel fogják kísérni az eseményeket a háttérből, de persze nem avatkoznak bele semmibe. Magának az lenne a szerepe, hogy ha Andromeda esetleg találkozna egy bajnokkal, és a bajnok helytelenül válaszolná meg a találóskérdését, akkor magának kéne... nos... -magyarázkodik a professzor.

- Vállalom... VÁLLALOM! -heveskedik Annabelle- Megölhetek mindenki. Vérontást rendezhetek legálisan... -ujjongott az alterem szinte már fanatikusan.

- Akkor ezt megbeszéltük, kérem, engedje vissza Andromedát. Viszont látásra 10-én... -köszönt el tőle Dumbledore.

- Olyan fasza, hogy ebben a kibaszott Roxfortban mindenki rám bízza a piszkos munkát... -kezd bele a panaszkodásba, de gyorsan rövidre zártam az eseményeket, nehogy elfajuljanak a dolgok- Uhh... -sóhajtottam fel megkönnyebbülten- Elnézést, professzor... Annabelle eléggé kellemetlen egy személyiség...

- Spongyát rá, Andromeda. -legyint a professzor- Jöjjön, kikísérem. -sétál mellém, mire felálltam, belekaroltam és kimentünk a folyosókra. Itt azonban egy furcsa jelenségre bukkantunk rá...

- Figyeljen... -ordított bele Piton professzor arcába Harry. Ott álltak pár méterrel a kőszörny előtt, ami Dumbledore ajtajánál áll- Kupor beteg... nincs eszénél... azt mondja figyelmeztetni akarja...

- Valami baj van? -érdeklődik az igazgató, majd odasétálunk hozzájuk. A páros eléggé furcsán méregetett minket.

- Professzor úr! -tér magához először Harry és gyorsan megkerülte Pitont- Itt van Mr Kupor lent az erdő szélén és beszélni akar önnel.

Ezekre a szavakra Dumbledore eléggé hevesen reagált. Eltolt magától és odalépett Harryhez.

- Vezess oda minket... -parancsolta, közben már mindketten elindultak, mire Piton is elindult velük- Nem, Perselus, nem. Maga inkább maradjon. Én Moon kisasszonyra gondoltam...

Ez egy kicsit meglepte Pitont, ami akkor látszódott leginkább, amikor elhaladtam ellette, hogy utolérjem a többieket.

- Mit mondott Mr Kupor? -kérdeztem a srácot, miután utolértem őket a márványlépcsőn.

- Azt, hogy figyelmeztetni akarja Dumbledore professzort... hogy valami szörnyű dolgot csinált... a fiáról beszélt... meg Bertha Jorkinsról... meg-meg Voldemortról... azt mondta Voldemort most megerősödött... -hadarta a szavakat, miközben már a kastélypark füvét tapossuk.

- Nocsak... -dörmögte Dumbledore és felzárkózott hozzánk.

- Nagyon furcsán viselkedik... -folytatta Harry a professzor mellett- Mintha nem is tudná hol van. Azt képzeli ott van vele Percy Weasley, aztán hirtelen átvált és önt hívja, professzor. Ott hagytam Viktor Krumot, hogy őrizze.

- Viktort? -döbbentem le és még jobban szedtük a lábainkat. Már kint jártunk a parkban.

- Más is látta Mr Kuport? -kérdi az igazgató.

- Nem. -zihálta a srác- Csak ketten voltunk Krummal. Mr Bumfolt előtte beszélt nekünk a 3. próbáról, de addigra elment. Mi ott maradtunk Krummal és egyszer csak kijött az erdőből Mr Kupor...

- Hol vannak? -kérdezte Dumbledore, mikor megpillantottuk a sötétben a Beauxbatons-os kocsi körvonalait.

- Arra! -mutatta az irányt Harry és megelőzött minket, hogy mutassa az utat- Krum! -kiáltotta el magát a srác.

- Viktor! -ordítottam én is. Semmi válasz.

- Itt voltak... -fordul felénk Harry kissé kétségbeesve- Valahol itt, ez egészen biztos...

- Lumos! -szólt Dumbledore és felemelte világító pálcáját, közben én is tágra nyitottam éles szemeim.

- Ott! Ott! -kiáltottam fel hirtelen és egy bokorra mutattam, ami alól egy pár láb lógott ki. Mindannyian odasiettünk. Szegény Viktor volt az...

A srác mozdulatlanul feküdt, de lélegzett. Mr Kupor sehol sem volt. Dumbledore Viktor felé hajolt és felhúzta a srác szemhéját.

- Elkábították. -szólalt meg a professzor csendesen. Félhold alakú szemüvege mögül végigpásztázta a közeli fákat.

- Hívjak segítséget? Szóljak Madam Pomfreynak? -ajánlkozott Harry.

- Nem kell... Maradj itt... -felelte gyorsan Dumbledore- Tőled viszont azt kérem, Andromeda, hogy körül nézhetnél itt a közeli erdőrészben, hátha hagyott itt valami nyomot Mr Kupor.

- Rendben, professzor. -bólintottam és bevetettem magam az erdőbe. Bent eléggé hűvös volt, de az adrenalintól nem nagyon éreztem.

Körbenéztem, szaglásztam a fákat, hallgatóztam, de semmit sem vettem észre. Egyedül csak egy halvány szagfoszlányt vettem észre, amit nem tudtam normálisan beazonosítani.

Egyszer csak dübörgő lépteket véltem felfedezni magam mögül. Mire megfordultam, Mordon mérges tekintetével találtam szembe magam.

- Mit keresel itt, Moon? -mordult fel Rémszem és a pálcáját nekem szegezte.

- Dumbledore küldött be, hogy körülnézzek egy kicsit... -felelem dacosan.

- Gyenge kifogás... -köpte felém a szavakat, majd megragadott és elkezdett a karomnál fogva ráncigálni az erdő széle felé.

- Engedjen már el maga vénember! -morgolódok és nekiállok vergődni. Még a szárnyammal is elkezdtem csapkodni, de csak annyit értem el vele, hogy tovább bosszantottam Mordont.

- Dumbledore! -kiáltott oda az említett személynek és elérángatott- Találtam egy diákot engedély nélkül sétálgatni az erdőben.

- Én kértem meg rá, hogy menjen be. -világosítja fel a professzor a másikat, mire kirántottam a karom Mordon kezéből.

Ekkor megláttam Harryék körül Hagridot, aki felbőszülten figyelte egy fa tövében összeesett Karkarovot.

- Mi a rák történt itt... -szörnyülködtem magamban.

- Találtál valamit, Andromeda? -fordul most felém Dumbledore.

- Látni nem láttam, de a szellő felém hozott valami idegen szagot... -kezdek bele a magyarázásba- Vagy távolról jött a szag és kopott, vagy olyan ember lehetett, akivel még nem találkoztam személyesen és nem jegyeztem meg a szagát.

- Érdekes... nagyon érdekes... -töpreng a tanár.

- Nem lehet, hogy engem éreztél? -érdeklődik Mordon.

- *Szip* *szip*, nem hiszem... -hajolok közelebb a tanárhoz- Magának... hmmm... másabb...

- Rendben, Andromeda. Köszönjük az együttműködésed! -zárja rövidre a beszélgetést az igazgató- Hagrid! Kérlek kísérd fel Harryt és Andromedát a kastélyba. -szólt most parancsolóan az óriáshoz.

- Nem lenne jobb, ha itt maradnék ön mellett? -kérdi, közben még mindig Karkarovot bámulta villámló szemekkel.

- Felkíséred Harryt és Andromedát a kastélyba! -ismételte feszülten Dumbledore- Engedelmesen elkíséred őket a klubhelyiségükhöz. Ti pedig, -és itt felénk fordult- különösen te, Harry, ott maradtok. Minden elintéznivalótok, minden megbeszélés várhat holnapig... megértettétek?

- A... igen. -bólintott Harry.

- Hogyne. -biccentettem én is beleegyezően.

- Agyart itt hagyom, igazgató úr... -teszi hozzá Hagrid- Gyertek, gyerekek.

A franciák kocsija mellett elhaladva nekivágtunk a kastély felé vezető úton. Hagrid csak akkor szólalt meg, amikor már hallótávolságon kívül volt a felmentősereg.

- Hogy merészel így beszélni... -füstölgött- Hogy meri rágalmazni Dumbledoret! Ő soha nem tenne ilyet! Még hogy becsempészi Harryt a versenybe?! Hiszen aggódik érted! Sosem volt még ilyen komor, mint mostanában... És beléd meg mi ütött, Harry? -mordult rá hirtelen Harryre, mire mindketten döbbenten néztünk fel rá- Hogy jut eszedbe elcsászkálni azzal a sötét képű Krummal? Az egy Durmstrangos, Harry! Meg is átkozhatott volna! Semmit nem tanultál Mordontól? Hagyod, hogy elcsalogasson a vaksötét erdőbe...

- Krum nem akart semmi rosszat! -vágott a szavába Harry- Csak beszélni akart velem Hermionéról...

- Hozzá is lesz néhány szavam... -dohogott Hagrid a bejáratnál.

- De Hagrid... én napi szinten beszélek Viktorékkal és tök jó arcok... -próbálom védeni a srácokat, de esélytelen.

- Attól, hogy kívülről megjátsszák magukat, még nem biztos, hogy mélyen jó emberek. -kontrázott az óriás- Legjobb, ha messziről elkerülitek az egész külföldi bandát. A kutyámat se bíznám rájuk... -teszi még hozzá, majd megálltunk a klubhelyiség ajtaja előtt.

- Azért neked sem ártana levetkőznöd az előítéleteidet... Látod Mardekáros vagyok, mégis ilyen vagyok... -a monológomat durcás csend fogadta- Na jól van... Jó éjt! -küldök feléjük egy puszit, miközben már félig bent voltam az ajtón.

- Jó éjt neked is. -felelték kórusban, majd elváltak útjaink.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!! :3