A szünet előtti utolsó hét már teljes mértékben a bálról szólt. Rengeteg hülye pletyka keringett a suliban a programokkal, meg sok más dologgal kapcsolatban, de a nagy része kamu volt. Azt viszont igaznak tűnt, hogy egy bizonyos Walpurgis Leányai fel fognak lépni és a BTS is jön, amit pedig Bethtől hallottam. Meg is lepődtem, hogy az iskolában ennyire szeretik a koreai pop-ot, hogy engedélyezik is a fellépésüket.

Néhány tanár belátta, hogy már aligha lehet munkára fogni a báli lázban égő fiatalokat. Flitwick óráján végig játszottunk, azonban természetesen nem minden tanár volt ilyen elnéző. Binns professzor fittyet hányva a bálra változatlanul sorolta tovább a koboldfelkelések eseményeit, hisz egy szellemet mit érdekel a való világ eseményei. McGalagony és Mordon is az utolsó percig kihúzták a tanórát, Piton pedig előbb hívott volna tüneményes kis szőrpamacsnak, minthogy szabadfoglalkozást tartott volna a csapatnak, ráadásul bejelentette, hogy az utolsó előtti héten vizsgázunk az ellenmérgekből.

– Baszki ez az ember... –masszírozom az orrnyergem– De ha nem fogja elfogadni, amit én kutyulok, esküszöm ott helyben neki fogok menni... –fújtatok.

Ott ültünk bent a klubhelyiség bőrfoteleiben a lányokkal és Yosifékkal, kivéve Pansyt, mert ő Dracoval van, mivel a srác hívta el a bálba. Nálunk is ki-ki a maga párjával ült és elbeszélgettünk magunkban. Én rendhagyó módon a kanapén voltam vízszintes helyzetbe, a fejem pedig Yosif ölébe volt hajtva.

– Csigavér, asszony! Te vagy az egyik legjobb tanuló szinte mindenből az egész évfolyamon. –nyugtatgat Emma– Neked van itt a legkevésbé félni valód... –hívja fel rá a figyelmem, mire csak sóhajtottam egy mélyet és beletúrtam a hajamba.

– Tényleg ennyire jól tanulsz? –kérdi Yosif.

– Aham... –pillantok fel a srácra kissé bágyadtan.

– Akkor miért nem abba a kék, madaras házba kerültél? –értetlenkedik kissé.

– A Hollóhátba? –ráncolom össze a szemöldököm– Hidd el: nem akarod tudni... –sóhajtom fáradtan.

– És hogyhogy ennyire rosszba vagy az egyik tanárral?

– Az a tanár csak fejre osztályoz. Aki nem tetszik neki, azzal szemben nagyon kritikus... –magyarázom.

– Nekünk ugyanilyen szőrszálhasogató az Átváltoztatástan tanárunk. –kontrázza– Engem például egyszer azért lecseszett, mert a ruhásszekrényem nem volt mívesen megmunkálva, hanem csak egy szimpla ruhásszekrény volt.

– Átérzem... –felelem cinikusan– Megmasszíroznád a hátam? Már egy jó pár hete minden este vacakolok vele... –figyelem őt bociszemekkel.

– Persze. Szívesen. –egyezik bele.

Mindketten elkezdtünk mocorogni, majd végül az ingemen keresztül elkezdte nyomogatni a lapockámat és környékét, mire nyöszörögni kezdtem.

– Érzek mindkét oldalon valami púpot... –jelenti be.

– Tudom... mondták már a lányok is... –húzom el a számat– Köszönöm... –mosolygok rá miután hátrafordultam és egy gyors puszit nyomtam a szájára.

– Ezt miért kaptam? –lepődik meg.

– Valamivel honorálnom kellett... –rántok vállat kissé vigyorogva.

– De ugye tudod, hogy mással is lehet ám kárpótolni... –utalgat erősen valamire.

– Ohh... hogyne tudnám... –helyeselek, majd átlendítem a lábamat rajta és szépen belesimulok az ölébe– Nem áll távol tőlem ez a téma... –közlöm vele ravasz mosollyal a számon.

– Ne vedd sértésnek, de nem vagyok meglepve. –feleli a srác.

– Egyet jegyezz meg, Yosif: én nem haragszok az ilyenek miatt. Nevezhetsz akár kurvának, számomra az csak egy kritika. –hívom fel rá a figyelmét– Az most más kérdés, hogy jogos-e, vagy sem... –nevetek fel grimaszolva.

– Rossz cica vagy! –adja a tudtomra, mire megint elmosolyodtam.

Yosif lassan végigvezette tenyereit a vállamtól lefelé egészen a kézfejemig a puha bundámon, majd felemelte a kezeimet. Két ujját a kisujjamon megtalálható aranybevonatos, ezüstcsíkos gyűrűre szorította.

– Kitől kaptad, ha szabad kérdeznem... –szabadkozik mosolyogva, azonban ez a mosoly kissé erőltetettnek tűnt.

Könnyedén kihúztam az ujjam a gyűrűből, hisz szőrös vagyok, azonban a gyűrű alatt kikopott a szőröm, amitől feltárult az eredeti fehér bőröm, annyit hordtam.

– Egy... egy régi barátomtól... –vizsgáltam a gyűrűt, közben Remusra gondoltam.

– Több volt ő, mint egy barát, igaz? –pillantott rám sokatmondó tekintettel, mire csak bólintottam egy félmosollyal, de eléggé keserű volt– Akarsz róla beszélni?

A kérdés meglepett.

– Miért szeretne beszélni velem az exemről? –gondolkodtam zavarodottan– Nem, köszönöm. –felelem– Bonyolult...

– Rendben... –bólintott Yosif, de látszott rajta, hogy nem nagyon hisz nekem és visszaadja a gyűrűt, amit vissza is vettem az ujjamra, majd leszálltam róla.

Ekkor vettem észre, hogy Emma eléggé közel került Vladislavhoz.

– Látod! Megihletjük az embereket... –suttogja a fülembe Yosif.

– Ha-ha-ha... –nevetek irónikusan.

Ebben a pillanatban az Emma-Vladislav páros szétrebbent és megdermedve figyeltek minket.

– Nem láttunk semmit... –kuncogok és eltakarom a szememet a kezemmel. Emma fülig elvörösödött– Figyelj, Yosif! Megtennéd kérlek, hogy Vladdal elmentek ketten egy 5 percre? –hajolok közelebb a sráchoz– Lenne 1-2 megbeszélni valóm ezzel az asszonnyal... –ingatom a fejem és fél szemmel a lányra pillantok.

– Rendben, rendben... viszem már. –biccent egy félmosollyal és elkezd feltapázkodni.

– De nem akarlak elkergetni... –aggodalmaskodok.

– Shh... nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen... –kacsint rám, majd szólt Vladislavnak és elsétáltak egy kisebb könyvespolchoz. Én döbbenten néztem végig az eseményeket és átpattantam Emma oldalára.

– Szerbusz asszony! –kiáltom el magam izgatottan.

– Szia Andi... –feleli a lány révedezve.

– Na mi van Siriusszal? Hogy-hogy nincs itt? –érdeklődök ártatlanul– Múltkor még nagyon ugatta Vladot...

– Azóta megbeszéltünk egyet s mást és most Harryvel van egyeztetni a Trimágus Tusával kapcsolatban. –magyarázza.

– És hogy-hogy ilyen könnyen belement? –értetlenkedek kissé.

– Normálisan, face to face megbeszéltük a dolgokat, hogy ez csak egy látszat kapcsolat lesz a részemről, megjátszom magam és tartózkodó leszek Vladdal szemben. –sorolja az érveket.

– De akkor ez mi volt az előbb Vladdal? –utalgatok a néhány perccel ez előtti eseményekre.

– Én imádom Síriust. Oda meg vissza vagyok érte! –szögezi le a lány– De az is érdekel, hogy másokkal milyen, érted? –magyarázkodik bociszemekkel.

– Ohh... hogyne érteném! Az én édesanyám eleve szexuális értelemben véve nyíltan nevelt és teljes mértékben meg tudlak érteni. –bólogatok eggyüttérzően– Én is nyitott vagyok minden jóra, hogy majd ha eljön az idő, ne legyen hiányérzetem a fiatalkori kalandok terén... –kuncogok huncutul.

– Az utóbbi időben én is pont ezen filóztam és sejtettem, hogy te is így érzel. –feleli a lány csillogó szemekkel.

– Nyugodj meg, asszony! Én támogatlak! –jelentem ki határozottan– Tudom, hogy a ti kultúrátokban ez a fajta nyitottság nem támogatott, de véleményem szerint egyikőtök érdeke se a szexuális tájékozatlanság. –közlöm vele egyenesen– Ha érted hogy értem... –visszakozok.

– Pontosan értettem és köszönöm! –vidul fel Emma.

– Szóra sem érdemes, de majd ezt mond el Bethnek is. –bökök a fejemmel az említett lány felé– Rossz néven venné, ha nem mondanánk el neki.

– Ne aggódj! Meglesz... –határozza el magát Emma.

– Ja és egyébként nyugodtan vidd el a talizmánomat! Jól jöhet akár Siriusnál, akár Vladnál... –eresztek el egy félmosolyt.

– Hálásan köszönöm, de már beelőztünk... –pironkodik újra a lány– Még év eleje könyékén Sirius belopózott a szobádba és kicsente a talizmánod az utazóládádból... –magyarázza, mert látta az arcomon az értetlenkedést.

– Ahaa... szóval így állunk... –bólogatok– Mióta is tart ez a kapcsolat?

– Hát... öhm... nyár óra... –szerénykedik a lány.

– Az animágusos dolog óta? –tippelem, mire csak egy bólintást kaptam– Hát akkor... használjátok egészséggel!

– És veled mi lesz? Itt lesz Yosif és... –kezdett el aggodalmaskodni Emma.

– Én meg tudom magamnak főzni a fogamzásfátló bájitalt, te nem. Neked nagyobb szükséged van a talizmánra. –jelentem ki felelősségteljes hangon.

– Ohh... rendben. Köszi! –vigyorog vissza a lány.

Ezek után minden visszarendeződött az előző formába, majd ki-ki a maga partnerével folytatta a beszélgetést.

A téli szünetre rengeteg házit kaptunk a tanárainktól, aminek a felét aznap délután, a másik felét pedig a szünet első napján, délelőtt csináltuk meg. Érthető módon nem is volt hozzá kedvük, de én nem ismerek kegyelmet, ha a tanulásról van szó.

Nati és a csipet-csapata fáradhatatlanul munkálkodtak lent a konyhán. Egyre másra sütötték a jobbnál jobb leveseket, főfogásokat, süteményeket. Nati még azt is elárulta, hogy Hagridnál vannak ideiglenesen azok az állatok, amiket majd nekem szánnak.

A vidéket vastag hótakaró lepte be. A Durmstrangosok hajója kissé huzatos volt, de viszonylag kellemes, azonban a Beauxbatonsosok szekere nem tűnt valami melegnek. Yosifék hajója kívülről tényleg zord szellemhajó volt, de belül igényesen be volt rendezve: Legalul volt a rakomány, amit magukkal hoztak az útra. A középső szint több különböző szobára volt felosztva. Volt ott konyha, fürdőszoba, egy nappali szerűség és körbe a hajó oldalánál meg az alvós szobák voltak szobákként 2 emeletes ággyal, éjjeliszekrényekkel és 1-2 ráadásbútorral. Kicsit katonás beütése volt, de a célnak megfelelt.

Karácsony napján azzal kezdődött a nap, hogy ajándékokat bontottunk. Hermionétől egy bidsi könyvet kaptam a barátság filozófiájáról, Harryéktől édességválogatást, Mrs. Wealeytől egy cicás kötött pulcsit, ami jól is jött ilyen hidegben, Hagridtól füstölt vadhúst, a két barátnőmtől pedig 1-1 rajzot. Különösen jól tudnak rajzolni, ráadásul még mozogtak is. A családom azért nem küldött semmit, mert nálunk nincs hagyománya...

Délelőtt szórakoztunk, olvasgattunk, elvoltunk magunknak, utána egy kiadósat ebédeltünk a nagyteremben rengeteg durranós bűbájbombon társaságában, majd nekiálltam lefőzni egy nagy adag Szahara Lehelletét és uccu neki a parkba hócsatázni. Ott volt mindenki: a lányok, Sirius kutya alakban, én, Harryék, a Weasley ikrek Leevel, Ginny és még Poppy is kidugta a fejét a Hollóhátból. Ekkor örülök, hogy Mrs. Weasley is gondolt rám és kötött egy pulcsit.

5 óra fele aztán mi lányok elindultunk felfelé, mondván idő kell, amíg elkészüljünk, amit a srácok nyilván nem értettek. Út közben felfelé menet Poppy mellém somfordált és megköszönte, hogy összehoztam Georgeval, amit szívesen vettem.

Hermione a Griffendélbe ment, Poppy a Hollóhátba, mi hárman meg a Mardekárban kezdtünk neki a készülődésnek. Már mindegyik ruha ott lógott nálunk a szekrényben, mi pedig lelkesen csináltuk a dolgainkat.

Először a frizuráinkkal kezdtünk. Bethnek az egyik fülétől a nyakszirtjén át a másik füléig gyönyörű hajból formázott rózsák voltak egymás mellé pakolva, mintha koszorúk lennének és a rózsákból pedig vékony hajfonatok omlottak le enyhén hullámos hajára. Emma nem vitte túlzásba, mivel ő magasra felfogta a haját, kontyba rakta és tett rá néhány fekete gyöngyöt, elől pedig ő is tett egy kis hullámot a kilógó hajszálakra. Nekem fontak a fejem jobb oldalára, a fülem alatti sávban 2 vékony parketta fonást, aminek a maradék részét feltűztem a tarkómra, a többi hajamat meg begöndörítettem, amitől jó pufi lett az egész.

Ezek után következett a smink. A két lány, mint minden nő, nekiálltak klasszikus módszerekkel sminkelni, azonban nálam ez nem működik. Nálam az a smink, amikor zölddel rókás mintákat festek a testemre és most is ez történt. Míg a többiek elvoltak maguknak, én addig tetőtől talpig kikeféltem a szőröm és mágikusan befestettem magam vigyázva a hajam göndörségére, hisz még annak a végei is színes lett.

Majd jött a ruha, ami aránylag hamar meglett, csak én bíbelődtem egy picit sokat az ékszereimmel, mert nekem sok szokott lenni.

Végezetül fejenként lehúztunk 1-2 korty Szahara Lehelletét és kileptünk a fagyos éjszakába. Le kellett mennünk a Durmstrangokok hajójához a párjainkat megtalálni, mert Yosif azt mondta, hogy a Szlávok együtt fognak bevonulni a Roxfortba. Mi erre csak bólintottunk, azonban váratlan meglepetés ért minket a hajón.

– Nahát... nahát... Itt egy Hermione... –szúrja ki Beth az említett személyt és mindhárman a közelébe sétáltunk.

– Sziasztok! –fordul felénk vidáman– Nektek is Durmstrangos a párotok? –mosolyog ránk feltűnően szép mosolyával. Könnyű, mélyzöld ruhát viselt, haja a megszokottnál jóval egyenesebb és fényesebb volt, testtartása sem görnyedt a nehéz táska alatt, a fogai pedig tökéletesek voltak. Sehol egy lapátfog.

– Hogyne! Azokkal, akikkel Andiék szoktak ülni a nagyteremben. –helyesel Emma.

– Wow, Hermione! De kicsípted magad... –dicsérem meg félmosollyal– Debodor főzet, jól mondom? –bökök a haja felé.

– Igen... –pironkodik a lány.

– Szépen, egyenletesen kihozta a göndörséget a hajadból! –ismerem el– Szólhattál volna. Simán összedobok neked egy ilyet. –legyintek lezseren.

– Magam akartam csinálni, hogy meglepjelek vele titeket. –ránt vállat kis vigyorral.

– Hát ez sikerült is! –szólt közbe Beth.

– Ezen garantáltan az egész iskola meg fog lepődni! –tette még hozzá Emma.

– Ráadásul úgy, hogy még a fogaidat is rendbe raktad. Hogy csináltad? –nézett rá kérdőn megint Beth.

– Hát... Amikor az ikertesód megnyújtotta a fogaimat, a gyengélkedőn Madam Pomfrey elém rakott egy tükröt, mert miközben kicsinyítette vissza a fogam, szólnom kellett, ha elérte az eredeti formáját. –magyarázza– Lehet, hogy egy kicsit későn szóltam... –tippelget vicceskedve.

– Te kis sunyi... –húzom össze a szemem széles mosollyal, Beth eltátotta a száját, Emma pedig mosolyogva ingatta a fejét.

– De megérte, nem? –érdeklődik lezseren.

– Abszolúte! –bólogat Emma és egy 👌 jelet mutat a kezével.

– Egyébként meg ne csak rólam szóljon az este! –jut eszébe Hermionénak– Mutasd a hajadat! Jól latom, hogy fehér virágok vannak benne? –érdeklődik.

– Nem teljesen... –kuncog halkan Beth és lassan körbeforog– Hajrózsák.

– Szép darabok! –ismeri el a lány.

– A két jóasszony csinálta. –mutat ránk, mi ketten meg vigyorogtunk, mint a tejbetök.

– Nem semmi... –biccent elismerően– Gyönyörű a ruhád, Emma! Igazán elegáns vagy. –közli Hermione az említett lánnyal.

– Köszi! –vigyorog fülig érő mosollyal.

– És te, Andi? –mér végig félmosollyal.

– És én? Mi van velem, drága? –kérdezek vissza.

– Tök jó a ruhád. Latszik rajta, hogy egyiptomi, ami nagyon menő, de nem túl lenge? –kérdezi aggodalmaskodva.

– Áhh, dehogy! –legyintek– A tanárok azt mondták, hogy elegánsba jelenjünk meg. Hát nekem ez az elegáns... –kuncogok fel.

– A stílus az szubjektív... –von vállat Beth. Emma és én csak bólogattunk.

– Te kivel mész a bálba? –vet fel egy újabb témát Emma.

– Viktor Krummal. –jelenti be büszkén– Ti?

– Vladislav. –emeli fel a kezét Emma.

– Nikola. –felelte Beth.

– Yosif. –fejezem be. Épp ekkor léptek be az említett srácok a szobákba.

Bejelentették, hogy ki kell mennünk és párosával be kell állnunk Karkarov sorába. Mi csak bólintottunk, beléjük karoltunk és így indultunk el a kastély felé.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!!   :3