Másnap, kedden minden diákra és tanárra ráragadt a Trimágus Tusa által keltett izgalom, hisz aznap lesz az első Tusa.

A tanítás aznap csak délig tartott, mert úgy tervezték az egészet, hogy át kell mennünk a Tiltott Rengetegen egy oda épített ringbe, ahol lesz az összecsapás és a séta odáig eléggé sok idő.

Ebéd körül kezdődött minden, amikor a nagyteremből kihívták a bajnokokat, többek között Krumot is, utána mi lányok Krum barátaival, Yosifékkal együtt sétáltunk lefelé az erdőhöz. Kicsit delíriumos állapotban voltunk, mivel a srácok hoztak vodkát a hazájukból. Csodálkoztunk is, hogy hogyan sikerült ezeket átcsempészni Karkarov orra előtt...

Lent a parkban már elsétáltunk a Tiltott Rengeteg mellett és kerestünk egy megfelelő helyet, ahonnan beláttuk az egészet. Fél óra múlva már meg is kezdődött a verseny, ami különböző fajta sárkányokkal való megküzdést takart, ráadásul egy szép nagy aranytojást kellett megszerezni a bajnokoknak, ami a következő verseny megoldását rejtette magában.

Először Cedric kezdett egy Svéd Sróforrúval. Az volt a taktikája, hogy egy hatalmas követ átváltoztatott kutyává, hogy azt támadja a sárkány, azonban a sárlány hamar rájött, hogy átverték, így megpörkölte egy kicsit Cedricet, azonban a srácnak így is sikerült megszereznie az aranytojást. Fleur a Walesi Zöldet egy kábítóátokkal próbálta eltenni láb alól több-kevesebb sikerrel, viszont így is meggyullasztotta a talárját a horkoló sárkány orrából kiáramló tűz. Viktor a Gömblángsárkányt egy Kötőhártya-gyulladást okozó ártással próbálta kivonni a forgalomból, de nem nagyon sikerült, mert a sárkány csak szenvedett, ráadásul el is taposta néhány tojását, ami még több mínusz pontot jelentett. Végül Harry a Magyar Mennydörgő ellen egy szimpla Invito-val idehívta a Tűzvillámát és úgy körözött a sárkány körül, mint egy szemtelen légy, majd amikor a sárkány elmozdult a tojásoktól, a srác azonnal odarepült és egy szemvillanás alatt felkapta a tojást. Csak egy szimpla karcolása lett a sárkány hatalmas faroktüskéitől.

Kint a nézőtéren ki-ki a maga bajnokának szurkolt üvöltözve. Mi is felváltva szurkoltunk hol Cedricnek, hol Viktornak, hol pedig Harrynek. A szurkolás különösen igaz volt Siriusra. Harry harcát az előtte lévő széknek a támlájára támaszkodva ugatta végig csóváló farokkal.

Harry küzdelmének a végén Hermionéval és Ronnal együtt mindannyian odacsődültünk a bajnokok sátrához. Úgy kellett visszafogni Siriust, hogy ne vesse rá magát azonnal a sebzett Harryre.

Ron végre nyíltan, egyenes háttal bocsánatot kért Harrytől, amit a fiú szívélyesen fogadott, majd minden visszaállt a helyére. Ennél fogva mi magára hagytuk Ront, Hermionét Harryt és Siriust, had beszéljék meg a megbeszélnivalójukat, majd elsétáltunk Cedrichez és Viktorhoz, hogy nekik is gratuláljunk. Eszméletlenül játszottak mind.

Később aztán úgy döntöttünk, hogy most a Weasley ikrek meghívásának eleget téve a Griffendélesekhez megyünk bulizni. Még Emma is jött, mert Sirius kikönyörögte magának, hogy ott akar lenni a partyn, így hát Emma sűrű elnézést kérve távozott a Hugrabugosoktól, azonban semmi oka az aggodalomra, hisz maga Cedric mondta, hogy nem haragszik meg érte. Emmán kívül még jött velünk Poppy, aki fülig vörösödve elfogadta az ikrek invitálását, persze mi ajánlottuk be őt az ikrek repertoárjába. Luna nem jött, mert állítása szerint ő nem nagyon szereti az ilyen felhajtásokat.

Így hát az ikrek, Lee Jordan, Beth és Poppy ment le a manókhoz kajáért, meg piáért a bulira. Poppy majd kiugrott a bőréből, annyira lázba hozta ez a feladat. Emma és én maradtunk a többi Griffendélessel feldíszíteni a klubhelyiségüket. Hegyekben állt a sok süti, a kancsónyi töklé és vajsör. Lee Jordan feleresztett egy csomó Dr. Filibuster féle csillagszórót, amivel ezernyi színes csillag fénye lebegett felettünk. Dean Thomas, aki eléggé szépen rajzolt, több plakátot is készített Cedric égett arcával és Harry röpködésével a sárkány felett.

– Fúú, de nehéz... –roskadozik Lee amikor megfogja a tojást– Nyisd ki, Harry! Nézzük meg mi van benne!

– Így van, Harry! Nyisd ki a tojást! –hallatszott több helyről is. Hermione, Beth, Emma, Poppy és én eggyütt iszogattunk egy bőrkanapén az eseményeket nézve, Sirius pedig mellettünk pihizett. Lee átadta Harrynek a tojást, aki bedugta a körmeit a tojás szűk hézagán és felfeszítette. Abból borzalmas hangos, panaszos sivítás tört elő. Olyan volt, mint 2 évvel ez előtt Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partyán a körfűrész, ami zene gyanánt szolgált. Borzasztó...

– Csukd be! –kiabálta Fred a fülére tapasztott kézzel. Nem is kellett kétszer mondania. Szerencsére nem volt olyan hangos, mint anno Ron Rivallója, de azért csengett a fülem.

Decemberben beköszöntött az a sáros, latyakos idő, aminek általában nem szoktunk örülni, azonban most hálát adtam Ré istennek, hogy védenek minket a nagy kőfalak, mert se a Durmstrang hajója, se a Beauxbatonsosok szekere nem tűnt túl melegnek.

Attól függetlenül Hagrid igen jól tartotta Madam Maxime szín tiszta wiskeyt fogyasztó lovait, ami miatt olyan iszonyat tömény alkoholgőzt hozott felénk a szél Legendás Állatok Gondozásán, hogy néhány alacsony tűrőképességű diák még tántorgott is. Pedig a szurcsókok még továbbra is izgő-mozgók voltak, ahhoz képest, hogy már lassan másfél méteresek voltak, azonban a számuk 10-re csökken, mert gyilkolni kezdték egymást.

– Nem tudom, hogy alszanak-e téli álmot, vagy sem, de gondoltam kipróbálhatnánk hátha van kedvük aludni egy kicsit... –vakargatja a bozontos kobakját Hagrid a szurcsókok felett, miután kiterelt minket a tökágyásba– Betesszük őket ezekbe a ládákba. –mutat néhány kibélelt, koporsó szerű fadobozra. Mi csüggedten és fáradtan pillantottunk hol a szurcsókokra, hol Hagridra– Szépen betereljük őket és rájuk szögeljük a fedelet aztán majd meglátjuk mit szólnak hozzá.

A legtöbben, Dracoékkal együt berohantak Hagrid kunyhójába, hogy védve legyenek a szurcsókoktól és csak Harry, Ron, Hermione, Beth, meg én maradtunk kint segíteni Hagridnak. Sajnos azonban 5 perc múlva, miután az utolsó szög is a helyére került, a szurcsókok vidáman randalíroztak a ládák romhalmazai között. Ezek után kötelekkel próbáltuk kipányvázni az elvadult mutáns állatokat. Kilencet sikerült is, azonban az utolsó meg akart minket támadni.

Harry és Ron szikraesőt zúdítottak a szurcsókra, de nem tetszett neki, ezért szürke tüskéit az égnek meresztette.

– Ne ijesztgessétek! Inkább dobjátok rá a kötelet a tüskéjére, nehogy megszúrja a többieket. –aggodalmaskodik Hagrid.

– Most pont leszarom a többieket! –kiabálja vissza Ron, miközben Harryvel és Hermionéval hátráltak tőrként funkcionáló pálcájukkal.

– Milyen izgalmas... Látom nagyon jól szórakozik... –kiáltja el magát Hermione maró gúnnyal. Én nem figyeltem oda, hogy kinek mondta pontosan, mert Bethel és Hagriddal épp rávetettük magunkat a szurcsókra. Az állat nagyot robbantott a farkával és leperzselte a körülötte lévő összes száraz tökszárat.

– Maga kicsoda? –kérdeztük Hagriddal egyszerre miután a megfelelő irányba fordultunk. Arra egy szőke, szemüveges nő állt egy bíborvörös köpenyben, fura formájú gallérban és egy zöld krokodilbőr táskával a vállán. Meglehetősen dekoratív volt a hölgy, viszont életemben nem láttam még.

– Rita Vitrol vagyok, a Reggeli Próféta munkatársa. –közölte velünk fennhangon, megvillantva aranyfogait.

– Nem ő csinálta Harryről...? –dőlök közelebb Bethhez, azonban mivel már most bőszen elkezdett bólogatni, be se fejeztem a kérdésem. Meglepődtem, hogy ő Rita Vitrol, mivel eddig csak névről ismertem.

– Úgy tudom Dumbledore magát kitiltotta az iskola területéről... – vetette oda neki Hagrid, közben elkezdte vonszolni a szurcsókot a társaihoz. Rita elengedte a füle mellett a megjegyzést.

– Hogy hívják ezeket az elbűvölő állatokat? –kérdi mézes-mázos műmosollyal.

– Durrfarkú szurcsóknak. –dörmögi Hagrid.

– Tényleg? Sose hallottam még róluk... –folytatja csevegő hangon– És a macskája?

– Macskám? Milyen macskám? –értetlenkedik az óriás, mire többen is körbenéztek.

– Az. –feleli kurtán a nő és egyenesen a szemembe nézett. Annyira lesokkoltam a döbbenettől, hogy még a szemem is kikerekedett.

– De hát Andromeda itt tanul a Roxfortban. –hüledezik Beth. Hermione is meg van rökönyödve.

– Hé, Buta Liba! –szólítom meg provokatívan és teszek felé pár lépést. A nő még mindig vigyorgott, de már inkább erőltetett vicsornak nézett ki– Attól, hogy nincs rajtam az egyenruhám és itt vagyok Legendás Lények Gondozásán, még nem jelenti azt, hogy én vagyok a tananyag! –acsarkodok fenyegetően és rátámaszkodok a karám szélére, aminek közvetlenül a másik oldalán ott állt a nő. Azért nem volt rajtam a ruhám, mert nem akartam lyukasra égetni, azonban ittam Szahara Lehelletét, mert ruha nélkül még jobban fáztam, mint egyébként– Én is tudok olyan kérdéseket feltenni, amibe bele tudna reccsenni... –utalgatok a szfinxek által alkalmazott találós kérdésekre, de a nő továbbra is csak nézett megfagyott mosollyal.

– Itt én kérdezek, jó? –gügyögi, majd mielőtt bármit is tudtam volna reagálni, otthagy engem és elsétál a kerítés másik részére– Honnan származnak? –bök most a fejével a szurcsókok felé, Hagrid azonban fülig elvörösödött. Azt hittem ott helyben idegzsábát kapok a bal lábamra. Jó vastag bőr van a nő pofáján.

– Nagyon érdekes állatok. Ugye milyen érdekesek, Harry? –tereli a témát Hermione és egy jól irányzott támadással rátaposott az említett srác lábára.

– Tessék? Ja... igen... au... nagyon érdekesek! –szenved a fiú hadarva a szavakat.

– Nahát te is itt vagy, Harry! –örvendezett Vitrol– Szóval szereted a Legendás Lények Gondozása órát? Ez a kedvenc tantárgyad?

Én csak az orrnyergemet masszíroztam és visszasétáltam Bethez.

– Igen! –feleli határozottan Harry mosolyt csalva Hagrid arcára.

– Csodás! Elragadó! –örvendezik a nő– Régóta tanít itt? –fordul vissza Hagridhoz, közben végignéz a kissé leharcolt társaságunkon és a kunyhóban bujkálókon.

– Ez a második évem. –feleli az óriás.

– Csodás! Az olvasókat biztosan érdekelné egy ilyen izgalmas személyiség, de hát biztosan nincs kedve interjút adni. Pedig elmesélhetné a legendás lényekkel kapcsolatos élményeit. Biztosan tudja, hogy a Próféta minden szerdán lehoz egy zoológia témájú cikket. Bemutathatnánk ezeket a... öö... farkas surmókokat... –fűzögeti Hagridot a nő eléggé ügyetlenül.

– Durrfarkú Szurcsókok. –korrigálja az óriás– Végül is... lehet róla szó...

Mi öten-hatan összenéztünk és láttuk egymás szemeiben az ellenérzést Rita iránt. Nem túl jó ötlet Rita Vitrollal egy interjú, de sajnos mire észbe kaptunk, Hagrid már le is paktált a hölggyel az időponttal kapcsolatban.

Egy perc múlva csengettek is és mi már mentünk is felfele a dombon, karomban a cuccaimmal.

– Hagrid tuti csempészektől szerezte a szurcsókokat... –csóválom a fejemet rosszallóan.

– Ha ez kiderül tuti karót fog kapni... –sopánkodik Beth.

Fent a suliban vettem egy gyors zuhanyt és felvettem egy tiszta egyenruhát, mert az előző poros lett, majd egy gyors ebéd után felszaladtunk Bethel dupla Jóslástanra.

Az óra eléggé humoros formátumot vett föl, mivel Harryék elemükbe voltak. Amint visszaállt Harry élete "a régi kerékvágásba", bátran szívatták Trelawneyt. Jól ki is akasztották szokás szerint...

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád...   :3