Szépen araszolva felmentünk a kastélyba és a Beauxbatonsosok között utat törve bementünk a nagyterembe. A franciák vonakodva leültek a Hollóhatasokhoz és szúrósan vizslatták a falakat meg a diákokat, viszont a Durmstrang delegációja hozzánk ült le, ráadásul mivel Karkarov a látóterébe akarta tudni Krumot, előreültette hozzánk a srácot és a barátait.

- Nahát... ummm... szerbusztok. -nyekergem meglepetten, de mégis mosolyogva, amikor lehuppannak velünk szemben.

- Üdvözletem Uraim -itt Dracoék felé biccent az egyikük- és szép hölgyeim. -itt meg felénk- Remélem nem bánják, ha helyet foglalunk. -mosolyog negédesen egy vékonyabb alkatú, rövid szakállas Durmstrangos, miközben vették le magukról a szőrméjüket.

- Dehogy! Szivesen látjuk önöket. -legyint lezseren Pansy- Az én nevem Pansy Parkinson, mellettem ül Lisbeth Malfoy, -mutat rá a lányra, aki biccentett kis mosollyal- ő mellette Andromeda Moon, -én vigyorogva integettem- mellette pedig Draco Malfoy és két gnómja. -nevet fel Pansy, mire Draco felháborodva nézett a lányra és kezet fogott a szlávokkal- És ti?

- Én Yosif Poljakov vagyok, ő Nikola Ivanov, -mutat egy magas, nagyobb darab, kopasz srácra- ő Milosh Hristov, -mutat most egy gyerekarcú, jóképű, vékony, szőke, hosszú hajú fiúra- ő Vladislav Petrov, -mutat most egy tetovált, oldalt lenyírt hajú, tekintélyt parancsoló srácra- ő meg Viktor Krum.

Poljakovnak is szikár testalkata volt, egy kicsit nyújtott volt a fejformája, arca két oldalán vékony szakállcsík húzódott, ami egy pici kecskeszakállban végződött.

- Örvendek a szerencsének. Krumról már sokat hallottunk. -emlegeti Beth. Az említett személy most hervadtan ült a tányérja felett és a nagy semmit nézte- Még a Világkupára is elmentünk. -mosolyog.

- Hall Vicky?! -böki meg oldalról Petrov, aki a legközelebb ül hozzá- Ezek szép lányok megnézni volt téged Világkupadöntőn. -ismétli eléggé ízes akcentussal.

- Hallom barát! -emeli fel végre a fejét a férfi és vagy kétszer vállon veregeti- Jó estét hölgyeknek! -biccent rezignáltan. A szemem sarkából láttam Draco irigy tekintetét. A "hölgyek" megszólítás biztos nem neki szólt.

- Férfi nátha? -mosolygok felé kedvesen.

- Bizonyara... -feleli Hristov szintén akcentussal, rázkódó vállakkal.

- Élarulsz nékém valamit, Moon kiszasszony... -kezd bele most Ivanov hangjához képest most eléggé durrmogva- Jol gondolom, hogy té ném csak émbér vagy, haném masz iss? -kérdi és kinyújtja a tenyerét.

- Jól gondolja, Ivanov, én... -nyújtottam a kezem, de ekkor Ivanov meglepetten elhúzta a kezét. Abban a pillanatban vettem észre, hogy ott van a kézfejemen Csőrgő feje. Amíg vártunk kint a parkban, a törzsemről a karomra csavarodott a kabát alatt, mivel alig kapott levegőt- Jajj elnézést! -húzom el a kezem- Ő a kígyóm, Csörgő. A légynek se tudna ártani. -heherészek, közben kihúzom a talárom alól hosszú, sárga testét és a nyakamba tettem- Szóval ott jártam, hogy én egy Hybrid Szfinx vagyok. -fejezem be a magyarázkodást, mire még Krum is felemelte a fejét. Mind összenéztek- Mi történt, uraim?

- Sémmi, sémmi. Sot! Mosztantol tégézzéték nyugodtan éngém, vagy a barataimat. -magyarázza mindannyiunknak Ivanov, közben az említett személyekre mutat.

- Én még azért annyit hozzáadnék, hogy sokat hallottunk már a hybridekről és soha nem hittük, hogy valaha is fogunk találkozni eggyel is, főleg egy szfinxel. -osztja meg velünk ezt a tágas táékoztatót Poljakov.

- Miért? Mi olyan érdekes Andiban? -mutat rám Beth értetlenkedve.

- Lehet neked természetes, de mi úgy tanulni volt könyvben, mint szfinx legritka hybrid faj világon. -válaszol most Petrov.

- Vannak más fajok, akik többen vannak? -folytatom érdeklődve.

- Da! -mondja most Hristov- Mint példaul a dzsékémberek, vadzs a 9 farku rakak!

- A micsodák? -hajol közelebb Pansy, mintha rosszul hallott volna.

- A barátom azt akarta mondani, hogy a gyíkemberek, vagy a 9 farkú rókák. -ismétli Poljakov nevetve- Kicsit töri az angolt.

- A 9 farkú rókák olyan szépek! -vidul fel Beth.

- A gyíkemberek meg mocskosul gazdagok... -horkantok fel vigyorogva.

Ekkor már nem tudtuk folytatni, mivel elkezdődött a díszvacsora. Dumbledore jó étvágyat kívánt és tömérdek mennyiségű étel jelent meg az asztalon. Nálam azonban rendhagyó módon egy kis cetli tűnt fel a tányéromon.

Ha szeretnél valami külföldi, vagy hazai finomságot, nyugodtan súgd oda a tányérodnak és megjelenik! (Még csak tesztfázisban van)

- Nati

Kissé meglepetten bámulom az apró üzenetet, de tetszett az ötlet.

- Andi! Hol a kajád? -néz rám összeráncolt szemöldökkel Pansy.

- Nekem rendelnem kell. -kuncogok sunyin- Itt vagy, Nati? -hajolok közelebb a tányéromhoz poénból.

- Itt vagyok! Hallgatlak ;) -írja egy láthatatlan kéz cikornyás betűkkel, ráadásul Ketchuppal. Ugyanúgy mint a Roxfort falainál, vagy Denem naplójánál, ezt is néhány másodperc múlva visszaszívja a tányér. Körülnéztem és megláttam, hogy a szlávok valami pálcikára szúrt, zöldséges-húsos valamit szednek a tányérjukra, aztán valamennyien csülköt pakoltak rá, valamennyien valami Gyros húshoz hasonló cuccot pakoltak valami lepénybe, bárányhúst is lehetett látni és még egy mélyvörös, zöldes felszínnel rendelkező levest, meg egy gyöngyházfényű levest, amiben néhány szürke paca hömpölygött. Ilyenkor bánom, hogy nem nagyon eszek sült, vagy főtt dolgokat...

- Az milyen leves? -mutat Beth a piros löttyre.

- Borscs. -feleli Ivanov- Izletesz ceklaleves.

Erre Beth mosolyogva szedett egy merőkanállal.

- És az a Gyros? -mutat a tésztás, húsos cuccra Pansy.

- Az nem lenni Gyros! Az Pirog lenni! Egyik legfőbb étel itt nálunk Lengyelország. -magyarázza Petrov.

- És az? -mutatok a felnyársalt hús-zöldség keverékre.

- Annak Rablohusz a nyef. Íz at egyík kedven' kleteljem. -fűzi hozzá Hristov.

- Kedvenc ételed? -ismételem meg értetlenkedve, mire Hristov az egyszerűség kedvéért csak bólintott.

- Akkor kérnék 1-2 kanálnyi céklalevest, bárányhúst és kezdésnek egy kicsi rablóhúst. -suttogom oda a tányéromnak, mire a közepén megjelent egy pár kortynyi céklaleves, alatta meg a lapostányéron egyik oldalt egy rövidke Rablóhús, a maradék része pedig körbe van rakva báránnyal. Kezem közé kaptam a kis tányérkát és mind megittam, mivel eléggé finom, a báránynak kellemesen puha volt az állaga, a hagyma pedig kiváló ízt ad a felnyársalt husiknak és zöldségeknek. Evés közben újra végignéztem a társaságon és kicsit viszolyogva konstatáltam, hogy néhany Durmstrangos állat módjára eszik. Nálam elnézték, hisz mégiscsak macska vagyok, viszont ők...

Vacsi után először Dumbledore lefektetett néhány extra, különleges szabályt, mint például, hogy kiskorúak nem szerepelhetnek a játékban. Később a zsűrit is bemutatta, ami a 3 igazgatóból, Ludo Bumfoltból és Barty Kuporból állt, akik szervezték az egész hercehurcát, majd Frics végighúzott egy ládát a nagytermen, amiből előkerült egy gyönyörű szép, hatalmas, kék, lángoló serleg. Dumbledore ekkor kezdte el elmagyarázni a sima alapszabályokat és kijelentette, hogy 24 óránk van felírni a nevünket, meg az iskolánkat egy papírra és bedobni a serlegbe, a fiatalabbaknak meg felhívta rá a figyelmét, hogy ne is próbálkozzanak. Beth és én rögtön át is néztünk a Wesaley ikrekhez. Mindketten tudtuk, hogy úgyse hallgatnának Dumbledorera.

- Andromeda, kedves! -szólongat az igazgató, miután mindenki elkezdett szedelőzködni, hogy távozzon- Ide jönnél egy pillanatra?

- Menjél! Majd megvárunk a klubhelyiségben... -mosolyog Beth, mire csak bólintottam.

- Igen, professzor úr? -biccentek, amikor eléállok.

- Megtenné, hogy felkísérne az irodámba? Úgyis szeretnék beszélni magával. -jelenti ki, mire elkerekedik a szemem. Még sosem kért tőlem ilyet Dumbledore.

- Persze, uram. Ezer örömmel... -felelem szerényen, mire a férfi is elmosolyodott.

- Mutassa magát, kérem! -hívja fel magára a figyelmet Karkarov professzor- Jól látom, hogy maga hybrid?

- Igen, uram. Méghozzá szfinx! -húzom ki magam.

- És még Mardekáros is... -morogja magában, mire csak kínosan mosolyogtam.

- Némésvehrű intelligéns lány vazs, igáz? -szól most Madam Maxime.

- Hogyne, asszonyom. Egyenesen Egyiptomból. -nézek fel a magas nőre.

- Jól van, emberek. Térjünk nyugovóra. Szerintem abban egyetérthetünk, hogy mindenesetre a mai nap eléggé hosszú volt. -magyarázza Dumbledore, közben már emelkedik is fel a székéről.

- Rendben! Holnap ugyanitt, barátom. -veregeti meg az igazgató vállát Karkarov és elkezdett kiaraszolni az asztalok mögül.

Miután Dumbledore is kijött onnan, lovag módjára felém nyújtotta a könyökét, mire én belekaroltam és elkezdett a tanári kijárat felé vezetni.

- Miről szeretne beszélni, professzor? -fordulok felé érdeklődve.

- Ismersz egy bizonyos BTS nevű koreai fiúbandát? -kérdi töprengve.

- Igen. Kedves barátnőm, Beth rajong értük. Mert?

- Mert Lucius Malfoynak igen fontos lenne, hogy ők jelennének meg a Karácsonyi bálon. Kétlem, hogy ő is a rajongótáborukat erősítené... -kuncog bohókásan.

- Az biztos! -nevetek én is- Beth nekem is utalgatott már, hogy ráveszi az apját ilyenekre.

- Jól működik az akvárium? -tér át egy másik témára, közben a márványlépcsőn sétálunk fel. Néhány diák furcsán néz a párosunkra.

- Hogyne. A növények is kiválóan elvannak benne. Anyával kitaláltunk egy tápoldatot, ami felgyorsítja a növekedésüket. -magyarázom.

- És az éneklős-táncos előadásotok?

- Jól halad. Már a kastélyban gyakoroljuk a koreográfiákat. Mivel lesz olyan, amikor valaki a másik énekére fog táncolni, nyilván énekkel együtt gyakorolunk. -ecsetelem a részleteket.

- Ezt öröm hallani. -mosolyog a Professzor- Tudod, amikor édesanyáddal leveleztünk az akváriummal kapcsolatban, eszünkbe jutott valami.

- Igen? -fűzöm hozzá érdeklődve.

- A tusa 3. próbájához el szerettük volna kérni a szfinxeteket, azonban támadt egy ötletünk. -kezd bele, mire elfogott valami rossz érzés. Ez a kedvesség, kísérgetés, érdeklődés irántam. Biztos hogy kérni akar tőlem valamit- Mivel te is szfinx vagy, arra gondoltunk, hogy felkérnénk Annabellet a feladatra.

- Hogy mi?! -sokkolódok le már a 7. emeleten.

- Nyugodj meg, Andromeda. Édesanyád megengedte.

- De miért nem tudták elhozni Melindát? -fakadok ki kétségbeesve. A professzor megállított minket a nagy kőszörnyetege előtt.

- Mert Melindát az esküje köti a házatokhoz, idegen szfinxet pedig veszélyes lenne befogni. -fordul velem szembe- Így Annabelle a legkézenfekvőbb. -sóhajt- Majd ereszd egy kicsit szabadon Annabellet. Megteszed nekem ezt a szívességet?

- Persze. -bólintok lelombozva.

- Hozzád szólok most, Annabelle! -görnyed le hozzám szemmagasságba- Vállalod a feladatot?

Ekkor megéreztem, hogy váratlanul elveszítettem az irányítást.

- Hogyne, Dumbledore! -biccent most Annabelle, majd őrült kacagásba kezd. Mivel egy pillanatra megláttam fekete kezeim, arra tudnék tippelni, hogy csak a szemem lett fehér.

- De úgy kell viselkedned, mint egy szfinx! Előbb a kérdés, aztán a pofon! -oktatja a démonomat szelíd fegyelemmel.

- Jól van na! Azt hiszi nem tudom mi az a szfinx? -háborodik fel. Abban a pillanatban rögtön visszavetettem Annabelle arcából.

- Elnézést a modoráért... -suttogom szégyenkezve- Neveletlen fruska...

- Nem történt semmi. -feleli a professzor mosolyogva és elmegy a kőszörnyéhez. Ezt úgy vettem, hogy távozhatok, így elindultam a folyosókon a márványlépcső felé.

Már a márványlépcsőn lefelé észrevettem, hogy Beth, Emma, Sirius kutyaalakban és a Weasley ikrek rohannak felfelé.

- Andi, Andi! Már mióta téged keresünk... -ordítják felfelé.

- Na mi van gyerekek? Mi kéne ha vóna? -kérdezem röhögcsélve.

- Korkorrigáló... -feleli az egyik Weasley, amikor felértek hozzám. Így lihegve nem tudtam megállapítani pontosan melyik mondta.

- Mi a fasz? -ráncolom a szemöldököm.

- Gyere velünk a Szükség Szobájába! -kiabálja Emma.

- Szükségünk van a tudásodra! -mondja most Beth. A két lány karon ragadt és puszta erőből húzni kezdtek vissza a 7. emeletre.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!! :3