Reggel a drága barátnőim sipítozására keltem, hisz ennél jobb ébresztő nincs, mint azt hallgatni, hogy 'Ébredj Andromedaaaaa!!'.

Lent a nagyteremben hal volt a reggeli, mivel tegnap megbeszéltük, hogy lemegyünk a sellőkhöz és nem árt, ha van bennem valami vízi állat.

– Nahát... Hétfőn Gyógynövénytanunk van a Hugrabuggal... –olvassa fel hangosan az órarendet Beth kissé félreérthető hangsúllyal és a szomszédos Hugrabugosok asztalához néz. Ott Emma épp Hannahval, Lisával, Sallyvel és Ernievel beszélgetett elmélyülten– Ugye... ugye nem fog... –nyöszörgi a lány.

– Áhh dehogy! –legyintek– Most gondolj bele! Ha én elmennék a Roxfortból, akkor te mit csinálnál?

– Valószínűleg többet lógnék az öcsisajttal és a bandájával. –feleli belátva.

– Látod! Ő is ezt csinálja! Jó, hogy ott vagyunk neki mi, de egy teljesen másik házban van. –magyarázom Bethnek, miközben ő bólogat– Ideje, hogy legyenek barátai a saját házában.

– Igazad lehet... –töpreng.

– Egyébként a következő óra Legendás Lények Gondozása lesz a Griffendéllel... –olvasom fel az órarendünket– Egész délelőtt kint leszünk.

– Yahh... Ha Hagrid megint egy karám mögül kívánja bemutatni az állatát, mint tavaly, akkor tuti, hogy használni fogom a Remustól kapott omniszkópom. –heherészik Beth– Apropó Remus. Hogy van a mi hős lovagunk? Rábíztad anyukádra? –érdeklődik most már nem kicsit perverz hangon, miközben összehúzott szemmel fel-le mozgatta a szemöldökét.

– Sajnos szakítottunk. –komorodtam el.

– Hogy mi? –háborodik fel– Elmegyek hozzá és élve el fogom ásni! Hogy merészeli...

– Álj! Álj! Álj! –szakítom félbe a felbőszült Bethet– Hátrébb az agarakkal! Nem kell itt senkit se bántani! Közös megegyezés volt...

– Tessék? –értetlenkedik.

– Úgy történt, hogy mindketten beláttuk, hogy nem ő az én jövendőbelim, hisz ha az lenne, akkor eleve nem engedett volna minket össze a sors, így ennek fényében úgy döntöttünk, hogy nem raboljuk egymás idejét. –magyarázom visszafojtott szomorúsággal. Beth serényen figyelt– Úgyis Angliába költözik, a Minisztériumotokban dolgozik, meg ő sem lesz már fiatalabb.

– Ohh te szegény... Azért téged is megviselt, igaz... –néz rám együtt érzően. Én egy pillanatra ledermedtem és visszagondoltam a közös pillanatokra, amiket megéltünk Remussal, majd bepárásodott a szemem. Minden átváltozás itt a kastélyparkban, Pettigrew leleplezése a Szellemszálláson, a Világkupa– Jaj gyere ide asszony... –szólal meg Beth szomorkásan, majd közelebb hajol, letöröl a szemem alól pár elkószált könnycseppet és a karjaiba zárt– Nem kell itt itatni az egereket...

– De... de hát vele a nyári szünet minden napja arany volt... –szipogtam.

– Tudom... tudom... de tudni kell elengedni a múltat... –suttogja.

– Lányok, lányok! Mi történt? Miről maradtam le? –jött ide hozzánk Emma.

– Semmi, semmi... –mondom miközben elváltam Bethtől és a könnyeimet törölgettem.

– Dehogy semmi! –torkolt le azonnal Beth– Szerintem ehhez le kéne ülnöd... –figyelmezteti Emmát, miközben már húzza is lefelé maga mellé. Szóról-szóra elmondta ugyanazt, mire már két oldalról ölelgettek. Jólesett ez az együttérzés felőlük.

– Ne aggódj, Andi! Gondolj abba bele, hogy ha nem Remus a te Igazid, akkor egy nála ezerszer jobb embert választott a sors! –magyarázza nekem a nagyteremben, miközben sétálunk az asztalok között.

– De ő megértett engem! Tudja milyen az, ha a telihold estéjén elfog a félelem, meg a ferde szemek sokasága... –kesergek a kettő között.

– Ne aggódj! Rengeteg hal úszik még a Roxforti tóban! Csak találsz egyet, akivel el tudod felejteni Remust... –tanácsolja.

– Te most azt mondod, hogy egy tonhallal jöjjek össze? –értetlenkedek kis félmosollyal a számon, miközben kisétálunk a nagyterem ajtaján.

– Naaa! Előbukkant a humora! –vigyorog Beth.

– Hurrá! –ujjongott Emma, majd mindhárman lefordultunk a pincelépcsőhöz, hogy előkészüljünk az első óránkra, Gyógynövénytanra.

Kint, a 3-as számú üvegházban egy igazán csúnya növénnyel találtuk szembe magunkat. Az egész egy egyenes, szürke, sárgászöld színű gennyes hólyagokkal teli, néha megvonagló izé volt, ami alig-alig hasonlított akármilyen növényre.

– Ez a furunkula, népszerűbb nevén bubógumó. –kezdett bele Bimba higgadtan– Ezek a példányok már megérettek a lefejésre. Szépen kinyomjátok belőle a gennyet... –itt mindenki egyöntetűen felhorkant– ...és egy ilyen fiolába gyűjtitek. –emeli fel az egyiket példaképp– Értékes anyag, úgyhogy ne csepegtessétek, no meg vegyétek fel a sárkánybőr kesztyűt, mivel csúnya dolgokat bír művelni a bőrötökkel a sűrű bubógumó genny! –magyarázza.

A kelésekből kiáramló genny rendkívül erős és szúrós szagú volt, de hát nem volt más választásom. Társultam Emmához, akivel összedolgoztunk. Én fél kezemmel befogtam az orrom, a másikkal pedig kiszúrtam a bubógumók keléseit, ezzel Emma sokkal ügyesebben, biztonságosabban és gyorsabban ki tudta nyomni azt a rengeteg folyadékot. Bimba csak pislogott ránk, hogy mi mit csinálunk. Az óra végén adott is fejenként 5 pontot a házainknak órai munka miatt, mivel meglátta azt a mennyiséget amit kitermeltünk és valószínűleg lenyűgözte...

A roxforti birtok ösvényén aztán elköszöntünk egymástól, mivel Emmának Átváltoztatástanra kellett mennie, mi pedig Hagridhoz és a Griffendélesekhez megyünk Legendás Lények gondozására. Lent a Tiltott Rengeteg szélén ott állt Hagrid Agyarral, a vadkan fogó kopójával, aki nyüszítve nekifeszült a láncának, mivel kíváncsi volt, hogy mi van abba a ládában, amit Hagrid kikészített nekünk. Miközben közelebb merészkedtünk a helyhez, a ládából az állandó zizegés mellett sok pukkanás hangzott el. Közelebb állva már láttuk is őket...

– Frissen kikelt Durrfarkú Szurcsókok! –jelenti be vidáman Hagrid, mintha a lottót nyerte volna meg– Ti fogjátok felnevelni őket! Ez lesz a csoport idei fő feladata!

– És miért jó az nekünk, ha felneveljük ezeket? –kérdezi Draco, mire Hagrid kissé zavarba jött– Úgy értem mi hasznunk van belőlük? Mire jók? –türelmetlenkedett a srác.

– Gondolom azért, hogy jegyet kapjunk te gyökér! –ugat Beth és egy jól irányzott lendítéssel tarkón vágta öccsét mindenki szeme láttára. A Griffendélesek kuncogtak is.

– Köszönöm, Lisbeth! –kiált fel helyeslően Hagrid.

– Nincs mit. –biccent felé– Te meg néha napján legalább eljátszhatnád, hogy értelmes vagy... –böki oda lenézően Draconak.

– Még hogy eljátszani... –háborodik fel– Te beszélsz, akinek ugyanolyan pocsékok a jegyei, mint nekem? Vagy tán elfelejtetted, hogy ikrek vagyunk? –kiabál.

– HA-HA-HA! –kacag Beth, miközben kétrét görnyedt– Látszik, hogy mennyire figyelsz rám öcsisajt... Láttad te tavaly a vizsgaeredményeimet és összehasonlítottad a sajátoddal? –kérdezi provokatív jelleggel Dracot, akinek egyébként is rózsaszín volt a feje, de most elfogta a pulykaméreg. Látszott, hogy Beth érzékeny pontra tapintott. Mi, Hagriddal egyetemben csak döbbenten néztük az előadást. Draco nem válaszolt– Lespoilerezem neked: Ég és föld a kettő, persze az én javamra... –mutat magára miközben önelégülten mosolyog. Draco remegett a dühtől. Pansy és én egymásra néztünk, de mindketten tanácstalanok voltunk.

– Megmondalak apának... –szűri ki a fogai közül alig hallhatóan.

– Mond meg nekik nyugodtan, de engem nem érdekel... –nevet az arcába Beth majd felém fordul és visszanéz a válla felett– Jajj ne legyél ilyen durcimurci... Tudod hogy szeretlek... –gügyögi és küld egy puszit a gyilkos tekintetű testvére felé, majd Hagridhoz fordult– Bocsi az öcsém faragatlansága miatt... szóval... a szurcsókoknál tartottunk, igaz?

– Gyerekek! Egy kis figyelmet kérek! –tapsol az óriás– Ne essünk szét! –utasít minket, mire mindenki felébredt a döbbenetéből és végre az órára figyeltek. A kis szurcsókokat hangyatojással, békamájjal és aprított vizisiklóval kellett kínálgatni, mivel Hagridnak halovány lila gőze sem volt, hogy mégis mivel táplálkoznak, ráadásul egy picit visszás is volt a dolog, mivel látszólag a szurcsókoknak nem is volt szájuk. Rengeteget lehetett velük vesződni.

– Ezek a szurcsókok legalább kicsik... –jelenti ki Ron, miután az óra befejeztével felfelé megyünk a parkban.

– Még... –vágom közbe enyhén cinikusan, majd felnevetek.

– Jól mondja, Andi! Most még azok... –feleli borúlátóan Hermione– De Hagrid ki fogja találni, hogy mi a kedvenc ételük és mire magunkhoz térünk, egyméteresek lesznek.

– De hát kit zavar, ha gyógyítják mondjuk... nem is tudom... a tengeribetegséget. –tanakodik Harry.

– Nagyon jól tudod, hogy ez semmin sem változtat... –kontrázik a lány– A legjobb lenne őket mind agyontaposni, mielőtt csapatostul nekünk esnének. –magyarázza, mire többen is felnevettünk a beszólásán.

Ebéd után aztán Jóslástanunk volt Trelawneyval.

– Isten hozott benneteket! –búgott fel Trelawney fátyolos hangja, miközben leültünk a puffokra– Sötét gondolatok járnak a fejedben... –pillant Harryre gyászos arckifejezéssel. Rögtön belekezdett a rinyálásba– Benső szemem látja a bátor arc mögött rejlő rémült gyermeket. S ó fájdalmad nem alaptalan. Nehéz idők várnak rád, fiam, nagyon nehezek. Amitől félsz be fog következni... talán előbb is, mint gondolnád... –suttogta sejtelmesen a professzor. Ron fintorogva nézte a tanárt, de Harry megkövülten pislogott rá. Trelawney elhaladt mellettük és egyenesen a kandalló melletti karosszékébe csüccsent– Kedveseim. –fordul felénk– El jött az ideje annak, hogy tekintetünket az egekbe emeljük. A bolygók csak azoknak fedik fel titkaikat, akik ismerik az égi tánc lepéseit. A bolygósugarakat pásztázva kifürkészhetjük az emberek sorsát és precíz számítások mellet megállapíthatjuk a saját magunk, vagy esetleg mások horoszkópját. –magyarázza– Te, kedvesem, téged biztos a Neptunusz gyógyhatása kísért végig! –mondja Parvatinak. A lány ledöbbent a csodálkozástól– Te pedig, fiacskám kétségtelenül a Szaturnusz sötét hatása alatt születtél! –fordul a nő Harry felé, de a srác semennyire sem figyelt rá. Mii több, látszott is rajta, hogy valahol máshol járt gondolatban. Vicces volt nézni Trelawney arcát, ahogy ellilul.

– Harry! –suttogtam a srácnak, közben hátulról megbököm a farkammal.

– Hm? –fordult felém kábultan, mire a fejemmel a professzor asszony felé bökök. Harry végre feleszmélt és meglátja, hogy mindenki őt figyeli.

– Azt mondtam, drágám... –folytatja Trelawney kis szemrehányással a hangjában– hogy kétségtelenül a Szaturnusz sötét hatása alatt születtél.

– Mi... minek a hatása alatt? –kérdezi kómásan. A szemem sarkából láttam, hogy Beth a homlokára csapott szentségelve és igazság szerint én is így éreztem.

– A Szaturnuszé alatt! A Szaturnusz bolygó hatása alatt! –ismételgeti a tanár türelmetlenül. Szemlátomást zavarta, hogy, hogy Harry telibeszarja ezt a tényt– Azt mondtam, hogy a születésed pillanatában a Szaturnusz uralta az eget! A sötét hajad, közepes termeted, fiatal korodban megtörtént tragikus múltad... Szinte biztosra veszem, hogy tél közepén születtél!

– Nem. –rázza a fejét Harry– Júliusban születtem.

Az óra hátralévő idejében nem sok mindent csináltunk. Az volt a feladatunk, hogy határozzuk meg a bolygóállást a születésünk napján. Nem volt extra. Az egész csak táblázatok böngészéséből és szögek számításából állt. Óra  végén pedig Első órához képest sok házit adott fel, mivel Ronék egész óra alatt köcsögösködtek Trelawneyval. Egész héten ezzel fogunk szopni. Előre látom.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!!   :3