Újra itt a nyár! A szünet időszaka nálunk nem kimondottan szokványos, annál is inkább, mert Egyiptomban élünk egy piramisban és úgynevezett varázslóknak hívatjuk magunkat. A hatalmas történelmi múlttal rendelkező Egyiptomban mi vagyunk az egyik legnagyobb család mint rangban -bár a régi értelemben vett rang mára már szinte csak egy dísz, mint egy aranyérem a polcon- mint vagyonilag, mivel ott van a munkavállaló anyám és 6 bátyám, akikből már 5 szintén a minisztériumban dolgozik. Apám már rég nincs a képben. Olyan 4 éves koromban volt egy csúnya veszekedésük anyámmal, amiből az lett, hogy teliholdkor elkezdte idegesíteni az alteremet. Tisztán emlékszem, ahogy Annabelle egy csapással kiütötte apa kezéből a pálcát, mert ő európai és nem tanult meg olyan jól pálca nélkül varázsolni, majd szanaszét szaggatta elevenen a testét. Ezért is félek annyira, hogy Annabelle megtámad valakit a suliban, meg ezért is látom a thesztrálokat. A testrészeket szétszórtuk a ragadozó állatok között a birtokon.

A minisztériumban idegenvezetőknek álcázott átoksemlegesítőkként tevékenykedik a családom, de itthon mindenkinek megvan a saját tudásának megfelelő munka. Vannak akik kertészkednek, vannak akik a könyvtárat tartják karba és így tovább, de ez még nem minden. A hal a tortán az, hogy az évszázados munkaviszony a minisztériummal annyira sok különféle átkot akasztott a fejünkre, hogy a Maledictus átok mutálódott. Tulajdonképpen genetikai úton megörököltük az animágiát. Elsőre macskaembereknek nézünk ki, valójában szfinxnek számítunk, de sajnos csak a női utód megszületése után találhatunk rá a nagy szerelemre, mert ez a fekete macskás cucc csak a nőknél van. Addig meg ha szerencséd van, akkor egy kedves emberrel hoz össze a sors, de mindenképpen aranyvérűnek kell lennie. A másik átkot az évszázad elején akasztották ránk, azonban nem a munkánkból kifolyólag, hanem kísérleti tenyésztésből. A tesztelés alatt rengeteg varázslat keveredett a felmenőm testében, ami egy gén alapú irányított transzformációt és egy borzalmasan szeszélyes 2. személyiséget eredményezett. Ezt Taplilatuz errorumnak, azaz kaméleon genetikának, vagy tudatos genetikának nevezték el és szintén a női ágon öröklődik.

A lakóházként funkcionáló piramisunk a Szaharában van elrejtve nem messze Gízától, közel a Nílus szemet gyönyörködtető deltájához egy hatalmas birtokkal körülvéve. Önellátó gazdaságban élünk rengeteg állattal, amiket az ikerbátyáim gondoznak és rengeteg növénnyel, amit pedig Sebastian felügyel. Lucas bátyám a könyvtárban tevékenykedik és mindig más érdekli, a 2 legkisebb bátyám, Benjamin, meg Johnatan pedig most kezdtek bele a kovácsolásba, a bányászatba és az egyéb nehéz fémekkel való foglalkozásba. Ők látják el a bátyáimat kapával, gereblyével és egyéb dolgokkal. Legalábbis Beni, mivel anya még nem engedi Johnyt le a bányákba, mert még kiskorú, de még a Benit is figyelmeztette, hogy ez nem könnyű feladat. Végül anya a bájitalokkal, a termelt nyersanyagok felhasználásával, raktározásával és a többi konyhai feladattal van elfoglalva.

A 3. nyáriszünetem kezdetében kellemes meglepetésként ért az a hír, hogy Remus átmenetileg hozzánk költözött, amíg nem talál egy normális házat Nagybritanniában. Mire hazaértem, már berendezkedett az egyik vendégszobába, ami most rendhagyóan az én szobám mellett volt. Amikor ezt számon kértem a többieken, azzal feleltek, hogy ez pusztán a véletlen műve. Nekem aztán nem mesélik be.

Ahogy teltek a hetek, Remus és a családom közelebb kerültek egymáshoz. A férfi rögtön fogta magát és betársult különböző kerti munkákba, mint például a mezőgazdaság, vagy az állattenyésztés. Itt barátkozott össze Jeffékkel és Sebastiannal, akikkel viszonylag jó kapcsolatba került. Később Beniéknek is adott pár hasznos tanácsot és korrepetálta is Johnatant, bár nem mintha Lucas nem korrepetálta volna őket. Édesanyám is jó véleménnyel volt róla. Állítása szerint amikor Remus idejött, akkor Melinda egy nehéz kérdés elé állította őt, de a férfi nem esett zavarba, azonnal rávágta a megoldást és kikerülte a megdöbbent szfinxünket. Anyám ezt mind látta, mert pont a bejárat előtt ment el, mire eldobott minden könyvet a kezéből és riasztotta Jefféket, akik épp gyöngytyúkokat kopasztottak nagyobb állatoknak. Sebastian dolgozott a minisztériumban. Vincent azonnal megemelte mágiával azt a hatalmas üstnyi forró, tollas vizet, amiben leáztatta a madarak tollazatát, Jeff meg azt a rengeteg önjáró kést lebegtette maga mellett, amivel vágták az állatokat és ezekkel felpakolva, ordítva futottak Remus felé, aki azonnal egy pajzsot vont maga köré és váltig állította, hogy én küldtem oda. Vincent ráborította az üst tartalmát, ami a pajzsról csurgott le szép kupac nedves, büdös tollat hagyva maga után, a kések meg egyesével törtek bele a pajzsba. Gyönyörű példája annak, hogy az emberi tevékenységek mit sem érnek a mágia ellen. Utána elkezdték szikráztatni a kezüket, mire aztán Hugo is megérkezett és egy ütéssel beverte a gyenge pajzsot, majd a gombafonalaival gúzsba kötötte a rémült Remust. Ekkor végre meghallották mondanivalóját és magyarázatát, amit anyáék nem hittek el, ezért bizonyítékot követeltek tőle. A férfi gondolt egyet és elkezdte felsorolni, hogy milyen főbb átkok vannak a családban és mit okoznak. Anyáék egy pillanatra le is döbbentek. Mire Duci, Pansy hatalmas Uhuja odaért este, már mindenki jóba lett mindenkivel. Itták a cukornád alapból készült ánizs pálinkát és megismerkedtek. A végére anya még fel is ajánlotta, hogy szerez Remusnak munkát az Egyiptomi Mágiaügyi Minisztériumnál. Mivel eléggé befolyásos ember az édesanyám a Minisztériumon belül és sok embert ismer, hetek óta tudja, hogy a Vérfarkas Befogó- és Nyilvántartó Bizottságban megüresedett 1-2 hely. Oda kizárólag olyan varázslókat vesznek fel, akiknek van érvényes nyilatkozata egy elismert bájitalmestertől, hogy amíg a minisztériumban dolgozik, vállalja, hogy ellátja Farkasölőfű-főzettel az adott vérfarkast. Mivel ilyen mázlija kevés Remushoz hasonló embernek van, ezért az a kevés kiválasztott gennyesre tudja keresni magát, hisz ugyebár tűz ellen tűzzel védekezünk. Remus örömmel elfogadta a felajánlást. Másnap reggel aztán elmondtam a családomnak, hogy azért ajánlottam fel neki a segítségem, mert egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, mint egy szimpla tanár-diák kapcsolat, mire mindenki jól szemügyre vette. Szerencsére Remus nem nagyon vette észre.

Kellemes volt látni, hogy Remus a későbbiekben ennyire szót értett mindenkivel, ráadásul még a házimunkából is kivette a részét. Tény, hogy tőlünk kevesen tudtak ott ülni Radames Abadi, a miniszter úr irodája előtt, de én végig szorítottam Remusnak a meghallgatásán. Amikor Remus kijött, Mr. Abadi azt mondta, hogy majd gondolkodik a dolgon, de este arról számolt be anya, hogy a Miniszter tett 1-2 utalást felé, hogy valószínűleg felveszi. 2 nap múlva már jött is egy keselyű egy levéllel, hogy felvették és jövő héttől munkába is állhatott. Nagyon megörültünk a férfi sikerének.

Szülinapomkor újra meghívtuk a lányokat a piramisunkba, azonban most már egy picikét visszafogottabbak voltunk, mint az elmúlt években. Amikor meglátták Remust, Hermione és Pansy ledöbbentek, a többiek pedig összedugták a kobakukat és a két tudatlan lánynak csiripeltek dolgokat. Millit azért nem hívtam meg, mert tőle egyre jobban kezdek eltávolodni. Közülünk már csak Pansy beszélget vele aktívan. Az a legdurvább, hogy Pansy és Hermione között egyetlen rossz szó sem csattant el a nap folyamán. Néha picit szúrósan néztek egymásra, de egyébként korrektül kezelték a helyzetet. Lehet, hogy kezdünk felnőni?

Egy héttel a szülinapom után aztán kaptam egy morze üzenetet Harrytől a nyakörvön keresztül, amiben az állt, hogy S. O. S. kell neki kaja, mert fogyókúrára van ítélve Dudley és ő is. Erre rögtön elkezdtem buzdítani magamat, hogy én most elmegyek a Privet Drive 4 számhoz és szétcsapok a ház lakói között, de a srác közölte, hogy ne menjek oda, hanem inkább kajával segítsem. Értesítettem anyát a helyzetéről, mire ő előkaparta a családi és Perenelle néni szakácskönyvét egyaránt és nekiálltunk szelektálni a kajákat. Készítettünk Harrynek marhahússzeleteket fűszeres kuszkusszal, különböző sült halakat, banános pitét, 1 kiló aszalt datolyát, 1 kiló csokiba mártott mazsolát és még 1 kiló vaníliás sütit. A romlandó kajákra csepegtettünk még egy kis szentelt vizet, ami az egyik legkiválóbb tartósító a világon. Annyi csepp kell, ahány kiló az a valami, amit tartósítani akarsz. Csak annyi a hátránya, hogy igen nehéz beszerezni Afrikában, csak fogyasztásra alkalmas dolgokhoz jó, ráadásul 2-3 órára még a hitedben is megerősít. Persze nem csak a keresztény hitben.

Szegény Julien úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa, amikor ráakasztottuk azt a rengeteg kaját, amit el kellett vinnie, de vállalta, szóval egy szavunk sem lehetett.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!! :3