Amikor leértünk Roxmortsba, Hermione és én először a könyvesboltba mentünk be, Beth és Ron Zonkó Csodabazárába, Emma és Katy meg a postára feladni a leveleiket. Megbeszéltük, hogy egy adott időpontban találkozunk a főtéren és elmegyünk közösen a boltokba vásárolni.

– Te mit szeretnél venni? Mik az elképzeléseid? –érdeklődik tőlem Hermione.

– Bethnek kottát szeretnék venni, Emmának valami kutyás könyvet, Katynek regényt, Ronnak és Harrynek tanulást segítő könyvet, neked meg... –folytatnám, de inkább leálltam– Neked nem mondom el... –nézek rá perverzen.

– Jaj neee! Előre félek! –nevet a lány és befordul az egyik könyvespolc sarkán. Én is kuncogtam a megjegyzésén, majd nekiálltam megkeresni a kiválasztott könyveket és füzeteket. Hermionének egyébként egy olyan könyvet vettem, amiben Brit háztartási bájitalok receptjei vannak leírva. Gyakorolja egy kicsit a bájitaltant...

Miután bezsákoltuk a könyveket Hermionével, távoztunk a könyvesboltból és bementünk a szomszédos papír írószerboltba. Hermionénak kellett pergamen, tinta, egy pennahegyező, mert az előző eltört neki és egy pár könyvjelző is kellett. Nekem szintén pergamen, sima és színes tinta, meg könyvjelző, viszont ezeken túl kellett nekem magifix, lyukasztó, tűzőgépbe azok a vas pöckök, meg szalag. A jegyzeteimet szeretem összetűzni, vagy kilyukasztgatni és szalaggal összefonni, a beadandókat meg általában szalaggal kötöm össze.

Miután itt is bevásároltunk, vártunk egy kicsit a többiekre és bementünk a Mézesfalásba. Mivel állatok nem mehettek be, Csokit kikötöttük a bolt elé. A társaság megint elájult az üzlet polcain fellelhető töménytelen mennyiségű nugáttól, csillogó, rózsaszín kókuszos kockáktól, a hatalmas karamelltömböktől és a tornyokban álló csokoládéktól. Az egyik hordó színültig volt Bogoly Berti Féle Mindenízű Drazséval, a másik pedig Bűvös Bizserével, a "speciális effektussal" rendelkező édességeknek meg külön polcuk van. Nekem nagyon egyik se jött be. Folyton hányingerem és ájulhatnékom van az ilyen tömény édességektől. Nem ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen közvetlenül kapom a szervezetembe a cukrot.

Lassan körbejártuk a boltot, mialatt a többiek összeszedték azokat az édességeket, amik nekik kellenek. Én szedtem magamnak Bűvös Bizserét és egy kis adag Mindenízű Drazsét. Ez az a kettő a néhány közül, amitől kis mennyiségben még nem rókázok. Volt időm kitapasztalni. Vettem a fáradságot és végigkóstoltam az összeset. Nagyon keveset szerettem meg.

Hermione és én voltunk a sor legelején, ezért minket ért az a megtiszteltetés, hogy mi szedjük össze Harrynek az édességeket.

– Uhh, Hermione! Gyere! Ezt meg kell nézned! –ragadom meg a karján a talárját és húzom magammal a "különleges ízek" felíratú polchoz. Néhány másodpercig ellenkezett a lány, majd belátta, hogy nem kell aggódnia, különben elszakad a talárja a karmom végett– Ehhez mit szólsz? –mutatok a Csiganyálka nyalókára.

– Nemár, Andi! Komolyan a csiganyalóka miatt rángattál ide? –háborodik fel kissé Hermione.

– Oké, oké! Értettem a célzást! –nyugtatgatom a lányt– És az Édes-Véresből ne vegyünk neki? Jó, ha szinten van a vasunk! –ajánlgatom itt a cuccokat.

– Fúj! Nem! Harry biztos nem örülne ennek! –fanyalodott el a lány– Ezt biztos csak a vámpírok szeretik!

– Ez nem igaz! –tiltakozom– Jómagam is szoktam inni vért, mivel otthon meg van a lehetőségünk rá, hogy kifolyassuk az állatból a vérét és mindenfélét készítünk belőle. –magyarázom. Látszólag Hermione szeme igen fölcsillant.

– Tényleg? Mit csináltok belőle? –érdeklődik a lány.

– Hát pl. simán is meg lehet inni, bár úgy egy kicsit torokmaró; meg lehet csinálni alvadt vérnek, amit formákba lehet önteni; van belőle véres túró, sajt, vaj, tejföl, plazma és még sorolhatnám. Persze nem kell mondanom, hogy minden termék tele van vassal és nagyon egészséges! –darálom le az információkat.

– Woah! –döbben le Hermione.

– Gondolom nemsok véres dolgot csináltál a bidsiknél! –nevetek fel, közben néhány véres cukorkát belapátolok a kosaramba.

– Hát nem nagyon... –habozott a lány. A lapátolás közben viszont megakadt valamin a szemem...

– Ehhez mit szólsz? –vigyorgok a lányra  és az orra alá rakok egy üvegnyi Csótány Csokrot.

– Akkor inkább a véres nyalókák! –szólt közbe Harry.

– Harry! –sikkantott Hermione, miközben én meg majdnem elejtettem az üveget és reflexből úgy combközépen vágtam a farkammal a srácot, hogy vissza kellett fojtania a morgásait– Te hogy kerülsz ide? Hogy tudtál... és merre... –hápogott a lány, mialatt eltettem a Csótány Csokrot a kosaramba. Kiváló fehérjeforrás! Szeretem.

– Anyás geci! –álmélkodok– Te megtanultál hoppanálni, ember?

– Nem, dehogy! –szisszent fel a srác heherészve és a combját masszírozza.

– Jaj bocsánat! Nem volt szándékos! –kapok a számhoz kétségbeesve– Katy drága! –ordítok keresztül a bolton. Nagy volt a zsivaj. Szerencsére senkinek sem tűnt fel a kiabálás, csak a mi csapatunknak és néhány hatodévesnek, akik körülöttünk lézengtek.

– Mi kéne ha vóna, asszony? –hangoskodik ő is a sor végén.

– Légy oly kedves és hozz kintről valami havat, vagy jeget! –felelem emelt hangerővel.

– Mit akarsz te a hóval? –értetlenkedik Beth a kezében egy zacskónyi Sav-a-jujj cukorral.

– Gyertek és nézzétek meg... –pillantok rájuk hamiskás mosollyal, mire még Ron is felfigyelt és Katyvel karöltve jöttek, akinek az egyik kezében ott virított egy nagyobb fajta hógolyó.

– Tessék, kisanyám! Itt a havad! –kiáltja el magát a lány, majd egy hirtelen mozdulattal megfogja a nyakamnál a taláromat és behajlítja oda a hógolyót.

– Aaaaaaaaaa! –üvöltök fel reflexszerűen– Kurva szádat, Katy! Ezt miért kellet? –nyávogok, közben bontom ki az alsó ruházatomat, hogy hamar kiessen onnan a hó.

– Hogy érezd a törődést! –vigyorog kajánul a lány és megsimizi a fejemet a két fülem között– Nahát! Szia Harry! Te hogy a faszba kerülsz ide? –döbben le a Hugrabugos, mikor a tekintetét az említett személyre emelte.

– Mindjárt elmondom, ha ideadod a havat. Andi combon vágott... –feleli, mire mindenki közelebb hajolt és Harry elkezdett csicseregni Fredről, Georgeról, meg a Tekergők Térképéről.

– Fredék komolyan neked adták a Térképet? –kerekedik el a szeme Bethnek.

– Nekem bezzeg soha nem adták ide! –háborgott Ron– Pedig a testvérük vagyok!

– Mi néha láttuk náluk, de nagyon ritkán adták kölcsön. –szúrja közbe Katy– Nagyon vigyáztak rá... –teszi hozzá.

– Nembaj. Hisz Harry természetesen odaadja McGalagony professzornak, igaz? –pillant Hermione számonkérően a fiúra.

– Dehogy adom! –vágta rá csípőből Harry.

– Te lány! Elment az eszed?! –méltatlankodik a Malfoy lány.

– Igaza van Bethnek! Lemondani egy ilyen kincsről!? –fogja a homlokát Ron.

– Gondolj bele, Hermione! Ha leadná McGalagonynak, meg kell mondania neki, hogy honnan szerezte. Frics is megtudná, hogy Fred és George tőle szerezték! –hívom fel a figyelmét.

– De hát gondoljatok Sirius Blackre! Lehet, hogy egy olyan úton jár be, ami rajta van a térképen! Meg kell mutatnunk a tanároknak! –makacskodott a lány.

– Ezeken az alagutakon nem juthatott be! A térképen 7 titkos járat van. Fred és George állítása szerint Frics már 4-et felfedezett. A maradék 3 közül az egyik beomlott, a másik a Fúriafűz tövéből indul ki, szóval az sem játszik, a végsőnek meg itt van a bejárata a pincében. Csak az képes megtalálni, aki tudja, hogy hol keresse... –fantáziálgat Harry, azonban én megbökdöstem a vállát és az ablaküvegre mutatok, amin egy papír volt Sirius Black képével. A Mágiaügyi Minisztérium hirdetménye volt, amiben az állt, hogy Black miatt napnyugta után Dementorok teljesítenek járőrszolgálatot.

– Látjátok? –suttogom a csapatnak– Kötve hiszem, hogy Black annyira hülye lenne, hogy betör a Mézesfalásba, miközben kint nyüzsögnek a Dementorok.

– Igaza van Andinak! A tulaj és a felesége biztos meghallanák, ha valaki bejön a házukba. Itt laknak a bolt fölött –helyesel Emma.

– Jó, de... de... Harrynek akkor se lett volna szabad lejönnie! Mi van, ha Sirius Black épp ma lopózik be a faluba? Épp most? –érvel Hermione.

– Hagyja már! Csodálnám, ha észrevenné! –Bökött a fejével az ablak felé Katy– Annyian vagyunk, mint az oroszok.

– Nemsokára karácsony, Hermione! Harry is megérdemel egy kis pihenést... –veregeti meg Beth az említett lány vállát.

– Beárultok a tanároknak? –nézett Harry körbe bociszemekkel, azonban ezeket a tekinteteket főleg Hermionénak küldte.

– Áhh! Hova gondolsz! –hitetlenkedek.

– Hatalmas képzelőerőd van, Harry! –kuncog huncutul Emma. Katy csak lezseren legyintett válaszképp.

– Jaj, dehogy is árulunk be... De komolyan, Harry, nem kellene... –magyarázott Hermione, de Ron karon ragadta Harryt és elrántotta Hermione környezetéből először a Büvös Bizserés hordókhoz, majd körbehordozta majdnem az egész bolton és elkezdte traktálni a családi storyaival. Mi öten lányok folytattuk a bevásárlásunk végét.

Néhány perccel később Harryn kívül mindenki a kasszához ment kifizetni a megvásárolandó édességeit, majd felszedtük Csokit a bolt elejéből és útnak indultunk a havazásba.

Így karácsonyhoz közelítve Roxmorts teljesen úgy nézett ki mint egy életre kelt karácsonyi képeslap a hóval borított zsupfedeles házakkal, a magyalkoszorús ajtókkal és az elvarázsolt gyertyákkal a fenyőkön.

Kint rettentően hideg volt. Szerencsére hoztam magammal a vastag, vörös köpenyemet is, szóval igyekeztem nem fázni, de még így is rengeteg hó ment a fülembe, hiszen az erős széltől kénytelenek voltunk a fejünket leszegni. Így mentünk végig a falu főutcáján, miközben a többiek egymást és a szelet túlharsogva magyarázták Harrynek a főbb nevezetességeket.

– Az ott a Postahivatal... –zengett Emma hangja.

– Arra van Zonko Csodabazára... –harsog Beth.

– Felmehetnénk a Szellemszálláshoz... –mutogat Hermione.

– Jo-jobb öt-tlet-tem va-van! –kiáltom dideregve– I-igyunk egy fo-forró vajs-s-sört a-a Há-három Seprű-rűben!

A többiek kapva kaptak az ötletemen és átvágtunk az utca másik oldalára, majd hamar betértünk a kis fogadóba, ahova szerencsére be lehetett vinni kutyát is. Szegény állat félig fehér, félig fekete lett, mivel pont oldalt ült a hófúvásnak és hajszál pontosan fekete-fehér lett. Biztos vagyok benne, hogy megfázott.

Bent hirtelen megcsapott minket az izzasztó meleg, a zsivaj és a gomolygó, sűrű füst. A csinos kocsmárosné épp egy csapat táltost szolgált ki a pultnál.

– Ő Madam Rosmerta. –magyarázta Ron Harrynek– Menjetek! Majd én megrendelem az italainkat... –tette hozzá egy kicsit elpirulva.

– Meg egy jó nagy szelet nyers steaket nekem! Köszönöm! –kiáltottam utána és követtem a barátaimat az asztalunkhoz, amit kiszemeltek nekünk. Az ablak alatt találtak egy nagyobbacska üres asztalt, ahova elfértünk. Nemsokára Ron is megjelent egy tányérral a kezében, amin egy nagy szelet hús pihent, majd lerakta elém és közölte, hogy Madam Rosmerta kihozza nekünk tálcán a vajsört. Én levágtam egy kis darabot a húsból, amit egyből a számba raktam, majd a tányérral együtt az egészet leraktam a kutyának, aki már farokcsóválva és nyálazva várta az ételt. Mintha tudta volna, hogy megkapja...

Mialatt mindenki előkaparta a részének az árát, Madam Rosmerta is megérkezett lágy mosolyával.

– Boldog karácsonyt! –emeli fel a kupáját Ron, mire mindenki megismételte a szavait, koccintottunk és kortyolni kezdtük az italt. Ez a kellemesen meleg vajsör tokától bokáig mindenemet átmelegíti.

Ekkor azonban hideg szél csapta meg a lábainkat és a Három Seprű újra kinyílt. Ekkor többen is félrenyeltünk, ugyanis a hóförgetegből nemmás, mint McGalagony alakja bontakozott ki, nemsokkal utána Flitwick professzor, őt követte Hagrid, aki egy neonzöld keménykalapos úriemberrel bonyolít le épp egy beszélgetést, aki ha az ismereteim nem csalnak, a Mágiaügyi miniszter lehet, Cornelius Caramel.

Harryt minden oldalról megragadták, míg én közben azonnal a bokája köré csavartam a farkam és úgy húztam lefelé a fiút, hogy minnél hamarabb eltűnjön, mi meg utána próbáltunk természetesen viselkedni. Szerencsére Csoki sokat takart, meg én is próbáltam a bojhos farkammal valamennyit takarni, mivel az asztal szélén ültem, közben a két tanár és a vendégeik leültek a mi szomszédságunkba. Nem sokkal később Rosmerta is kihozta az italaikat, majd a miniszter meghívta a nőt az asztalukhoz, így elment és hozott magával egy vajsört, majd elkezdett velük beszélgetni. Mindenféle piszkos ügy szóba jött Blackel kapcsolatban. Először a Haloweeni eset, majd a dementorokat szapulták, szóba jött az a rémtette, amivel az Azkabanba került. Kiderült, hogy Black és Harry apja nagy barátok voltak, ezért Black lett Harry keresztapja. Ez számomra nem volt új információ, de ami azt illeti a többieknek igen, meg Harrynek is, mivel láttam a többiek elkerekedett szemeit és éreztem Harry nyugtalan mocorgását az asztal alatt. Caramel részletesen elmesélte Harry szüleinek halálának az estéjét, hogy miért bűnös Black, meg hasonlók. Nekem ez már új volt. Még sosem hallottam. Aztán meg szóba került valami Petigrew nevű fickó, aki állítólag szintén Potterék nagy haverja volt és hősként halt meg. Hát... Engem nem győzött meg... Végül aztán a Miniszter mesélt a legutolsó találkozásáról Blackel. Állítása szerint nem őrült meg, mint az összes többi rab...

Miután befejezték a trécselést, a miniszter és a tanárok elhagyták a helyet, mi meg döbbenten néztünk az asztal alatt gubbasztó Harryre.

– Azt a rohadt! Ez nem volt semmi! –kerekedik el Katy szeme és visszahúzza az eredeti helyére a srácot, majd rendeltünk neki egy újabb vajsört, mivel a régi kiömlött.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!!   :3