Lassan haladunk az év vége felé. Egyre többször jelenik meg a nap és lassan kibújtak a hóvirágok a fehér lepel alól. Rügyeznek a fák, új illatok szállnak a szél szárnyán és a madarak is csicseregnek. Gyönyörű szép lett volna, ha nem rontotta volna el az év végi vizsgák. Ráadásul újra elkezdtem gyors ütemben fáradni és megint a varázslatos könyvtárral álmodok. Mindig mást olvasok és úgy érzem, hogy megjegyzem azokat.

Fáradtan, ámde tudással telve szoktam reggeli előtt lemenni a könyvtárba, ugyanis tételeket szoktam kidolgozni. Most kell megragadni az alkalmat, hogy lerakjam a Roxfortos éveim alapjait. Szerencsére a tanárok is sok házit adtak fel, mert így legalább el voltam foglalva a leckeírással, azonban Bethék és Hermione állítása szerint Harryék sem örültek a hírnek. Ők tipikusan a lusta népséget szimbolizálták. Emmáék meg jól vannak, alig kell nekik segíteni. Csak néha van az, hogy megkérdeznek valamit, amire szívesen válaszolok és ennyi. Körül belül ugyanilyen szinten van Pansy. Neki is csak kérdésekre kell válaszolni. A többiek mind a béka feneke alatt vannak 100 méterrel.

A könyvtárban gyakran szoktam összetalálkozni Hermionével és most magával tudta rángatni a két fiút is.

– A picsába már ezzel! Soha nem fogom megtanulni! –lecsapta az asztalára a tollat és kibámult az ablakon. Mi hárman folytattuk tovább az olvasást. Én éppen pálcamozdulatokat tanultam. Már egy ideje kezdem felfedezni, hogy a pálcamozdulatok hasonlítanak a pálca nélküli csuklómozdulatokhoz, ezért egy fokkal könnyebb volt a tüskés pálcámmal bánnom.

– Hagrid! Mit keresel itt? –kiált föl értetlenül Ron. Komótosan hátranéztem és tényleg ott volt a Roxfort kulcs-, és háztájőrzője. Sokkal magasabbnak hittem...

Azonnal elrejtette a könyvet a kabátja rengetegében és ide trappolt.

– Csak szétnéztem... –mondja eléggé zavarodottan és azonnal témát váltott– Na és ti, jómadarak? –mosolyog ránk– Ugye már nem kutattok Nicolas Flamel után! –kéri számon őket. A név hallatán kikerekedett a szemem és végignéztem a 3 Griffendélesen.

– Miért érdekel titeket Flamel bácsi élete?

– Flamel bácsi? –ismétli Hermione meglepetten.

– Ismered Nicolas Flamelt? –kérdezi Hagrid.

– Igen. Még a feleségét is, Perenelle nénit. Ők a nemhivatalos "második nagyszüleim". Mindketten rettentően aranyosak és Perenelle néni még sütit is szokott sütni a bátyáimnak, nekem és az anyukámnak meg pácolt nyers ételt szokott adni a saját nevelt állataikból. Annyira finom! –áradozok, miközben a többiek lesokkoltan hallgatnak– Persze generációk óta ismerjük őket és hatalmas alkímiai rajongói vagyunk, hiszen ő készítette el az első Bölcshhmhmhmh....

Magyaráztam volna tovább, azonban egy hatalmas tenyér tapadt az arcomra, ahonnan csak a sárga szemeim látszódtak ki. Hagrid mancsa volt.

– Cssssss! Megvesztél?! Nem kell ezt ilyen hangosan mondani... –morogja az óriás.

– Ami azt illeti, elmondanád, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...

Ekkor lett elegem és egy nagyot haraptam az óriás tenyerébe. Egy kicsikét fel is kiáltott, mire a könyvtárosnő lekiabálta a hangoskodás miatt.

– Bolyhoska nem a veszélytől tartja távol az embereket? –értetlenkedek.

– Halgassatok! –suttogja rémülten– Inkább gyertek át hozzám és ott beszéljünk. Nem ígérem, hogy bármit is megtudtok tőlem, de legalább ne itt beszéljük meg mindenki előtt. Azt fogják hinni, hogy nekem járt el a szám. –idegeskedik.

– Mi ez a sok zagyvaság Bolyhoskáról és Flamel bácsiról? –morgok rájuk, miután Hagrid elsétált.

– El fogom magyarázni, de előbb nézzük meg, hogy milyen könyvet nézett Hagrid. –pattan fel Hermione és együttesen elindultunk a könyvtáros nőhöz.

Sárkányok. Rengeteg sárkányos könyv. Sárkánybarátok kézikönyve és egyebek. Mi az isten történik itt...

– Mindig is vágyott egy sárkányra. Akkor is megemlítette, amikor először találkoztunk. –magyarázza Harry, mire összeráncolt szemöldökkel bámulok rá.

– Az lehetetlen! A sárkányok szaporítását már az 1709-es évek óta tilos! –erősködök, közben Ron is bólogat megerősítve az elméletem.

– Eléggé nehéz lenne eltitkolni a kilétünket, ha sárkányok rohangálnának a kertünkben. –fűzi hozzá Hermione.

– De Skóciában ugye nincsenek? –reménykedik Harry.

– Hogyne lennének: Közönséges walesi Zöldek és hebridai Feketék. –válaszolja Ron.

– Nahát! Nem is rossz... –említem meg elismerően.

– Nálatok? –néz felém Potter.

– Hmmm... Állandó fajaink a homoki Gazellasárkány, az egyiptomi Tengerszem és a Sárkányok Anyja nevű faj, meg van néhány áttelelő. –sorolom föl őket.

– Mesélsz róluk egy kicsit? –érdeklődik csillogó szemekkel Hermione.

– Nemár! Muszáj lemennünk  Hagridhoz! –erősködik Ron.

– Rendben! Akkor csak röviden annyi, hogy a homoki gazellasárkány nevéből adódóan a külseje rettentően hasonlít a gazellára. Sárkányba mérve nem túl nagy. 50 méter hosszú és 20 méter magas ugrásokkal közlekedik, mivel nem elég nagyok a szárnyai. A teste kicsit kisebb a lóénál és álcázással szerzi a prédáit. A Tengerszemnek legtöbbször világoskék hasa, meg állkapcsa van és lazúrit színű a többi testrésze. Átlagos méretekkel rendelkező, vízben, szárazföldön és levegőben egyaránt élő sárkány. Szerintem csodaszép. A Sárkányok Anyja krokodil színű és a föld egyik leghatalmasabb termetű sárkánya. Onnan jött a név, hogy kivétel nélkül mind nőstény és krokodilszerűen nyúlánk az arcuk. Azt feltételezik, hogy más fajokkal párosodik és a nőstény egyedek egytől egyig az anyjukra hasonlítanak. –fecsegek.

– Az átutazókat meg már ne is említsük... –sietteti mérgesen Ron, de látszik az auráján, hogy sárgul az irigységtől. Nagyot nevettünk Hermionéval a vörös türelmetlenségén és kimentünk a könyvtárból. Még Harry is kuncogott rajta.

Útközben mindhárman gyorsan elmagyarázták a Bölcsek Kövével kapcsolatos összeesküvéselméleteiket. Állítólag Nicolas bácsi megkérte az igazgatót, hogy itt rejtse el a tárgyat, amit rengeteg átok és varázslat véd. Meg persze Bolyhoska. Piton meg el akarja lopni és ezért fenyegeti Mógust is.

– Ez egyszerűen hihetetlen! –csattanok fölháborodva, miután vége a rövid összefoglalónak.

– Ugye? Azért látszik Pitonon, hogy rossz arc, de még ilyet is tesz...

– Nem az a baj, Harry –vágom közbe szegény fiút– hanem az, hogy Flamel bácsi nem ránk bízta a követ. Generációk óta a "nagyapánk" volt, pont ezért tudja, hogy a sivatagban senki sem keresné. Én azzal tisztában vagyok, hogy a Roxfort olyan kurvára biztonságos, de nálunk ott van a kapuban a szfinxünk, meg tenyésztünk egy csomó legendás állatot... –kezdem el sorolni, de Ron megragadta a karomat és visszarántott a sétából. Majdnem a hátamra zuhantam.

– Hogy mondtad?! Nektek van szfinxetek? –néz rám döbbenten.

– Igen, de nem ez a lényeg! –emelem fel a hangom harciasan és kirántom a karomat a kezéből– Szóval, ott van Melinda a kapuban, a bátyáim minden szavára hallgatnak az állatok, néha édesanyám is otthon van, aki elveri a betolakodókat, plusz ha letennénk a kripta bejáratára egy nagy követ, a labirintusban biztos éhen halnának a betolakodók. Kérdem én bazmeg, ez nem elég? –kiabálok a három megszeppent emberre. Szerencsére nem érkezett válasz, mert költői kérdés volt.

– Tudjátok mit? –folytatom az őrjöngést– Személyesen alkotom meg a labirintust úgy, hogy lezáródjon a bejárata. Csak a végtelen labirintus, ami ráadásul állandóan változik... –fantáziálok már-már őrült módjára, közben senki sem látta, de az ujjaimon megjelent a fehérség. Kicsit elszaladt velem a ló...

– Oké, oké! Nyugodjunk meg szépen és menjünk tovább Hagridhoz! –mondja Hermione, közben előröl átölel. Ettől a nyugodt öleléstől sikerült visszagyömöszölni a sátánt a tokjába.

– Köszi! Sajnálom, így felfújtam a dolgot, de ez nagyon szíven ütött... –suttogom bűnbánóan.

– Spongyát rá! –legyint Harry és folytattuk az utunkat az óriáshoz.

Amikor a kunyhó elé értünk, feltűnően sok korom és füst szállt fel az égbe a kéményből és minden ablak gondosan le volt fedve, nehogy be lehessen látni.

– Mit művelhet Hagrid? –bámulja rosszallóan Harry az ajtót.

– Gyanús dolgokat... –pillant a barátjára Ron értetlenül. Harry bekopogott, mire az óriás hezitálás után beengedett a kunyhójába minket.

Ahogy átléptük a küszöböt, a Szaharával vetekedő magas hőmérséklet csapott arcon minket a zsúfolt házikóban. A házigazda megkínált minket teával és hermelinhúsos szendviccsel, amiből a többiek a teát, én a szendvicset fogattam el. A kissé nyers húst kiszedtem közüle és kenyér nélkül eszegettem.

– Na... azt mondtátok kérdezni akartok. –fordul felénk az óriás.

– Igen! Azt szeretnénk megtudni, hogy mi őrzi még Bolyhoskán kívül a Bölcsek Kövét. Kérlek! Mond el! –vág bele a közepébe, Harry.

– Eszemben sincs elmondani, mivel nem tudom, de ha tudnám, akkor sem mondanám el! Így is túl sokat tudtok. Kis híján a Gringottsból is ellopták! Csak azt nem tudom, hogy honnan tudtok Bojhoskáról... –fürkész minket résre zárt szemein keresztül.

– Én Mrs. Norristól! –vágom közbe.

– Mrs. Norristól? –kérdez vissza undorral a hangjában Ron.

– Igen, Ron. Félig macska vagyok! Megértem őket. –mosolygok felé a fogvillantós vigyorommal.

– Ugyan már Hagrid, lehet hogy nem akarod elmondani, de biztosan tudod, hiszen te mindent tudsz... –duruzsolja Hermione behízelegve a szavakat. Ugyan a szakállától nem látni, de Hagrid szája mosolyra húzódott.

– Tulajdonképp minket csak az érdekel, hogy kik lehetnek azok a személyek, akik valószínűleg segítenek a kő védelmében. Kiben bízhat meg Dumbledore? –beszélek eléggé tárgyilagosan és faarccal nézek az óriás fekete íriszeibe. Az említett személy büszkén kihúzza magát, a 3 Griffendéles egyszerre csodálkozó és elismerő arccal néztek engem. Továbbra is tartottam a szemkontaktust, azonban egy félmosoly görbült a szám szélére.

– Hmmm... ennyit talán elmondhatok. Tőlem kölcsönvette Bolyhoskát. Csináltak védővarázslatokat. Bimba, Flitwick, McGalagony professzor és persze Dumbledore professzor –számolgatja az ujjain–, ja és még Piton Professzor...

Azonnal kiköptem a húst a számból.

– Piton?!?! –kiabálunk egyszerre négyen.

– Bizony. Nektek még mindig az a hülyeség jár az eszetekben? Na erre feleljetek: Miért segítene Piton megvédeni a követ, ha elakarja lopni?

Hát ez pofon egyszerű! Azért, hogy kifigyelje a varázslatok trükkjeit és buktatóit. –válaszolok magamban és körbepillantok. Látom mindenki arcán a megvilágosodást, amit én is átéltem.

– És rajtad kívül tudja valaki Bolyhoskának a titkát, vagy csak te? –fordulok az óriáshoz.

– Csakis én meg persze Dumbledore. –válaszolja, mire én a szívemre teszem a kezem. Merlinnek hála.

– Kinyitnád az ablakot, kérlek? Nagyon meleg van. –kéri Harry Hagridot.

– Én napról napra ebben a hőmérsékletben élek. –nézek rájuk könnyeden nevetgélve. Folyik róluk az izzadság, a hajuk a homlokukra van tapadva és teljesen ki vannak pirosodva. Mintha most futották volna le a maratont.

– Bocsánat gyerekek. Nem lehet... –sunnyog az óriás.

– Az meg mi? –bökött a fejével Harry a tűzhely felé. Egy szénfekete sárkánytojás díszelgett a teáskanna alatt és parázzsal volt beborítva, hogy melegen tartsa.

– Hááát... az egy... –hebegett-habodott a vadőr.

– Honnan van? Ez egy vagyonba kerülhetett! –emeli fel a hangját Ron és odaugrott a tűzhelyhez.

– Tegnap nyertem kártyával. Szerintem a tulajdonosa még örült is neki, hogy megszabadult a tojástól. –tanakodik visszagondolva a házigazda.

– És mit akarsz vele kezdeni? Ha kikel, lerombolja a fából készült kunyhódat! –hívom fel a figyelmét az óriásnak.

– Erre is van megoldás! –majd kihúz az ágya alól egy termetes könyvet– Háztáji Sárkánytenyéztés. Eléggé régi kiadás, de minden fontos dolog benne van egy sárkány neveléséhez. Például a költéshez a tojást tűzben kell tartani, mert a sárkányanya is tüzet fúj rá és ha kikel, konyakkal kevert csirkevérrel kell etetni a bébit. Még a tojások kinézete is benne van. –mutatja az orrunk alá.

– Ha jól látom ez egy Norvég Tarajossárkány. –kukucskálok bele újra a parázsba.

– Úgy van! Igen ritka példány! –büszkélkedik és tovább kotorja a parázst a tojáson.

Te... szentséges... isten...
Egy nap alatt bekerültem a bolondok házába...

Vacsoránál, amikor számon kértek a többiek, hogy hol voltam, azt hazudtam, hogy végig a könyvtárban voltam. Szerencsére egyikük sincs önszántából bent a könyvtárban, ezért hitelesnek tűnt a hülyeségem. Sikeresen eltusoltam egy leendő barátság kezdetét. Büszke vagyok magamra.

Komment, ha van valami építőjellegű kritikád! :3