Másnap a kandalló előtti kicsi szőnyegen keltem fel, mint a mosott szar. A fejem leakart szakadni a helyéről, a végtagjaimat elaludtam és alig láttam a szememtől valamit. Szerencsére édesanyám hozott házi kávét, viszont nem túl sokat, ezért még így is támolyogva tértünk haza Egyiptomba. Ráadásul engem Sebastian cipelt haza menyasszony pózban, mert full zsibbadt az összes végtagom.

2 nap múlva viszont sajnos vissza kellett menni a Roxfortba, mert vége a téli szünetnek. Olyan merevek voltak az izmaim, hogy rendesen izomlázam volt. Rettenetesen nehéz volt a közlekedés.

- Ti semmit sem tanultatok?! -háborodok fel a Malfoy ikrek botrányos SVK házi dolgozatát olvasgatva- Ezt nem hiszem el... -fogom a fejemet.

Kezemet kinyújtva kértem el sorban mindenki házi dolgozatát, kivéve a Hugrabugosoknak, mert ott Katy tud segíteni. A hülyéknek átfutottam a dolgozatát. Hát mit ne mondjak...
Csak Pansynak volt viszonylag összeszedett, de a többiek...

- Jól van, Pansy. Téged őszintén megdicsérlek! Gratulálok. -fordulok felé félig őszinte nyugodtsággal, majd az áldozatok felé pillantok- De ti kurvára kihoztatok a sodromból! -figyelmeztetem őket, lehunyom a szemeimet és mély lélegzetet veszek.

- Annabelle légyszi jöjj elő... Kérlek szépen rángasd el az ikreket, meg a többieket a könyvtárba. Könyörgök legyél kíméletes. Előre is köszi! -mormoltam az orrom alatt, hogy csak én halljam.

- Mit mondtál? -kérdezi flegmán Draco, közben már elkezdett terjedni a karomon a fehérség. Nem válaszoltam, csak megvártam Annabellet.

- Szent Merlin, Andi! Elkezdtél kifehéredni! -ordítja Beth, közben elkezdte rázni a testemet, mint egy krumplis zsákot.

- Most már nem tudjátok magatokat menteni! Nagyon felkúrtatok agyilag! El fogtok menni a könyvtárba és... -magyarázok, majd megszakadt az adás. Annabelle jelen van.

- Azt a kurva... -vágja közbe Pansy.

- Most mivan? Andit megszállta egy démon? -türelmetlenkedik Draco, miközben mindenki mereven bámul az arcomba.

- Majdnem, de csak majdnem... -szólal meg Annabelle érces női hangja. Erre mindenki hátrébb ugrott- Úgy van, úgy van! Igen is van okotok tőlem félni. -mosolyog fogvillantósan.

- Andi, jól vagy? Minden rendben? Fehér lettél és nincs pupillád! -aggódik Pansy.

- Hát hogyne lenne jól! Viszont én már nem ugyanaz vagyok...

- Annabelle, igaz? Hallottam egy ilyen nevet Andi suttogásában. -teszi hozzá Beth.

- Igen! Micsoda figyelemre méltó hallásod van! Elisabeth, Draco, Pansy, Milicent, Gregory és Vincent. Igaz? -kérdez vissza ugyanolyan stílusban, mint Beth, közben egyesével az adott személyekre mutogatott. A többiek csak bólintottak.

- Nahát... Gyertek csak ide, bazmeg! -morogja dühösen, majd még mielőtt hármat pislognának, fülön ragadta a 2 Malfoyt és elkezdte húzni a klubhelyiség ajtaja felé.

- Ne, ne, ne Annabelle! Ez nagyon rossz! -virnyíkol Beth.

- A kurva szádat Andi! Mit képzelsz magadról? -ordít a tejfelfejű.

- Pofád lapos, különben kapsz egy ingyen füllyukasztást! -köpi a szavakat Annabelle- Pansy! Benned van minden reményem! Hozd már a maradék hármat utánunk! -szól vissza a válla felett.

Annabelle szó szerint végigvonszolta az ikreket a lépcsőkön az 5. emeletig, ahol szerencsére nem futottunk össze sok emberrel, főleg nem Pitonnal. Merlinnek hála...

- Befelé a Könyvtárba! MOST! -ordítozik, mint egy börtönőr a rabokkal. Az ikrek csüggedten, de becsoszogtak a könyvtárba és ledobták magukat a legtávolabbi sarokba.

- Menj el a könyvekért! Én addig őrködök. -utasítja Pansyt, aki elindult a könyvespolcok rengetegébe.

- Ezzel vége a jelenlétemnek! -fordul a csapat felé az asztalnál és elkezdődött felfelé úszni a feketeség a karomon- Utólag üzenem Andromedának, örülök hogy itt lehettem és jó volt megismerni titeket. -közli velük Annabelle negédesen és az asztalra támaszkodva utat engedett nekem. Amikor végre a magam ura lehettem, 5 darab értetlen szempárral találkoztam.

- Annabelle üzeni, hogy jól érezte magát... -szólal meg hirtelen Greg.

- Tényleg? Kit bántott? -kérdezem egy kicsit meglepve.

- Engem és a húgomat! A fülünknél fogva rángatott fel minket a könyvtárba! -panaszolta felháborodva Draco.

- Jól tette! És? Átlyukasztotta a fületeket? -érdeklődök.

- Nem... -hangzott a rövid válasz Bethtől.

Épp akkor érkezett meg Pansy a könyvekkel, ezért abbamaradt a társalgás és mindenkinek kiosztottam egy olvasmányt, hogy tanuljanak már végre azok a szerencsétlenek. Pansy segítségével sikerült tanulásra kényszeríteni őket. Lassan haladtak vele, de legalább szépen bemagolták az anyagokat.

- Ki érzi úgy, hogy a végére prezentálná nekem a lábbilincselő átkot? -kérdezem a jelenlévőktől, mire egy kéz a magasba lendült. Dracoé.

- Tényleg? -pillantok az említett személyre- Esetleg be tudnád nekem mutatni? -érdeklődök.

- Be tudnám, de min? Ez csak embereken használható! -rikácsol, közben én az orrnyergemet masszírozom.

- Te bolond! Teszteld rajtuk! -mutatok Gregre és Vincentre. Tudom, nem lenne ildomos a barátainkat elátkozni, de nem volt jobb megoldás. Már éppen kezdett kialakulni egy kisebb vita, amikor Draco elnézett a fejem mellett és a hátam mögé mutatott.

- Ott jön a tesztalany... -mosolyog gonoszan, mire hátrafordulok. Neville Longbottom battyogott be a könyvtár ajtaján, mire Malfoy leszólította.

- Héj Longbottom! Gyere csak ide! -intett a gyereknek, aki a csapatunk látványától rögtön berezelt és kicsire összehúzva magát hozzánk tipegett.

- Mi-mit akartok? -dadogja rémülten.

- Tesztalanyt. Végre van kin gyakorolnom! -feleli vidáman, mire a Griffendéles elkezdett rohanni az ajtó felé, de Draco pálcamozdulata után Neville már alig tudott megmozdulni. Mivel nagyot ütött a hátába Draco varázslata, úgy eltaknyolt, hogy konkrétan nyálon csúszott az ajtóig.

- Nem semmi... -nézek elismerően az éppen felegyenesedő srácra.

- Kösz! -válaszolja eléggé nagyképűen.

- Akkor lesz tökéletes, ha elmondod hozzá az ellen átkot! -figyelmeztetem.

- Hagyjad már magadat! Longbottommal csak jót cselekedtem! -nevet önfeledten mindenkivel. Csak Beth és én nem nevettünk.

- Kuss legyen! Ez egy könyvtár! -csapok rá az asztalra, mire sikeresen elhallgatnak- Tűnjetek a szemem elől..! -intek az ajtó felé, mire a bolondok azonnal felálltak és elkezdtek kirohanni a könyvtárból, amitől szintén agyhúgykövet kaptam. Csak Beth maradt utoljára.

- Egyre jobban hasonlítasz Pitonra. -értetlenkedik kuncogva, miközben elindult sétálva az ajtóhoz.

- Én? -mutatok magamra összezavarodva.

- Ez a követelőzés és a "Tűnjetek a szemem elől..!" kijelentés is Perselus mondata. -mondja, miközben belém karol és elkezd a kijárat felé húzni.

- Ugye nem vádolsz? -nézek rá összehúzott szemöldökkel.

- Ugyan mivel vádolnálak? Ma nem voltál aranyos velünk? Na ne nevettess. -legyint a kezével- Csak kedves tőled, hogy bevered a fejükbe a tudást. -mosolyog a könyvtár ajtajánál, majd hátat fordít nekem és odamegy Dracoékhoz, akik a Griffendéles Nevillet piszkálják. Szegény gyereket nagyon megsajnáltam. Láttam, ahogy varázsol néhány közös órán. Nem kifejezetten ügyes. Lehet, hogy még a saját házában is csúfolódnak rajta...

- Segíthetek? -nyújtom a kezemet Nevillenek, miután Dracoék eltűntek a francba.

- Mi-miért? -dadogja rémülten, mire gyengéden megfogtam mindkét karját és felhúztam a lépcsőkről.

- Azért, mert megsajnáltalak és gondoltam segítek. -rántok vállat és elmosolyodok- Ha azt akarod, hogy levegyem rólad ezt a rontást, akkor bíznod kell bennem!

Szegény srác nagyon lefagyott a hírtől.

- Rendben! -bólint erőtlenül, mire szikrázó ujjakkal kimondtam az ellen átkot.

- Őszintén sajnálom, hogy a barátaim pusztán utálatból elátkoztak. Az ő nevükben is bocsánatot kérek. -közlöm ezeket a fiúval, mire kiült az arcára az őszinte döbbenet.

- Te... bocsánatot kértél... tőlem? -kérdezi lefagyva.

- Igen. Normális emberek így csinálják. -értetlenkedek.

Neville mormolt egy köszönöm féleséget és lassan elindult felfelé a lépcsőn. Ezek után visszamentem a könyvtárba és mind visszapakoltam a könyveket a helyére. Nem akartam magam után rendetlenséget hagyni.

Néhány nap múlva Emma elárulta nekem, hogy lesz Griffendél-Hugrabug kviddicsmeccs és elhívott rá, de én visszautasítottam. Ugyanis én a Griffendél oldalán fogok szurkolni. A meccs napján nyers hal volt felszolgálva, ami azt jelentette, hogy majd le fogok menni a sellőkhöz.

Utána felmentem a Szükség Szobájába és ugyanazzal a módszerrel kerestem ruhát, mint múltkor a részeg meccsre. Találtam megfelelő talárt, felvettem és a fejemre húztam a kapucnit, hogy nehezebben ismerjenek meg. Még a címert is kicseréltem Griffendélesre. Ahogy kiértem a lépcsőkre, távolabb megláttam egy sötétbarna, borzos hajkoronát. Természetesen Hermione volt Ron és Neville mellett. Ők is a meccsre igyekeztek.

Azonnal utánuk eredtem és 2-3 méterrel mögöttük követtem őket. Eléggé hamar leértünk a pályára, mert látszólag eléggé sietős volt nekik. Amikor már a lelátókon zsúfolódtunk, kicsikét közelebb merészkedtem hozzájuk és ezt hallottam:

- Ne felejtsd el: Locomotor mortis. -suttogja Hermione Ronnak.

- Tudoom! -sziszegi- Nem kell piszkálni, baszki!

Hirtelen megérintettem mindkettő vállát és halkan kérdeztem:

- Minek nektek a Lábbilincselő Átok? -szólalok meg kedvesen, mire azonnal ugrottak egyet és a válluk fölött rám szegezték a pálcájukat.

- Nyugi, nyugi... Csak én vagyok! -hátrálok feltartott kézzel, közben egy kicsit felhajtom a kapucnimat.

- Szent Merlin, Andi! Rám hoztad a frászt. -mondja Hermione egy kicsit morcosan.

- Miért jöttél ide? Mardekáros vagy, nem? -vágja hozzám idegesen a kérdését Ron.

- Jajj, nemár! Ő nem egy tipikus Mardekáros! Fogadd el, hogy kedves és lehet, hogy csak a házvezetőtanárát jött megnézni. -magyarázza őszinte mosollyal Hermione, mire meghatódottságomban kitártam a karomat egy ölelésre. Addig szorongattuk egymást, amíg végre szöget ütött a fejembe valami nem mindennapi dolog.

- Micsoda? Mit keresne itt a házvezetőtanárom? -lepődök meg hirtelen, miután eltoltam magamtól a Griffendéles lányt.

- Ő vezeti a meccset... -sóhajt lehangoltan.

- Yahh! Nézzétek! Még sosem láttam Pitont ilyen mérgesnek. -jegyzi meg egy kis döbbenettel Ron- Elkezdődött! -ordítja rögtön utána, azonban hamar elhallgatott.

- Bocs, Weasley, nem vettelek észre. -szólal meg egy különlegesen lenéző és egyben ismerős hang. Már megint Dracoé- Szeretnél fogadni velem, hogy Potter most leesik-e a seprűről?

Ron és én egyaránt elkezdtünk idegesen a pályára meredni, mert ő nem akart azonnal verekedést kezdeményezni, én meg szimplán nem akartam lebukni. A szemembe húztam a kapucnim, bekussoltam és a pályára meredtem.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem eléggé viccesnek nézett ki Piton seprűháton. Annyira abszurd volt számomra a látvány, hogy nagyon nehezen tudtam visszatartani a nevetésem. Ez már csak akkor fokozódott, amikor George Weasley egy gurkót ütött felé pusztán véletlenül és ezért a bolond büntetőt ítélt a Griffendélnek. Én azt hittem behugyozok, annyira erőlködtem, nehogy észrevegyen.

- Tudjátok, hogy a Griffendélesek hogyan válogatják össze a csapatukat? -magyaráz Draco, de többnyire csak Gregnek, meg Vincentnek- Azokat válogatják be, akiket sajnálnak. Már csak Longbottom hiányzik onnan. -nevet kárörvendve.

- Tucatnyi Malfoynál is többet érek! -motyogja erőtlenül Neville, de ezt még én is hallottam. A mosoly lehervadt a számról és összeráncolt szemöldökkel pillantottam a csuklyám alatt Longbottomra. Greg és Vincent erre a beszólásra azonnal elkezdtek sírva nevetni.

- Csak így tovább! -fűzi hozzá Ron mellékesen.

- Longbottom... Ha az ész aranyból volna, te szegényebb lennél Weasleyéknél. Márpedig az nagy szó... -állapítja meg Draco gondolkodást tettetve.

- Még egy szó és... -fenyegetőzött Ron, de Hermione közbevágott.

- Ron! -mutatott egy pontra a pályán- Harry!

Én is arra nézek és lehetett látni, ahogy Harry zuhanó repülésben haladt a talaj felé.

- Nézd, Weasley! Potter talált neked aprópénzt a földön! -röhög az idióta.

Ezt Ron már nem bírta idegekkel, így fogta magát és rávetette magát Dracora. Később Neville is csatlakozott a vöröshöz és elkezdett Greggel és Vincenttel verekedni. Hermione észre sem vette a történészeket, csak Harrynek szurkolt. Én azért észrevettem és megelégeltem a parádét.

Hátrafordultam, megfogtam mindkettő tarkóját -úgy, hogy a karmommal ne vágjam el a nyaki ütőereiket- és lenyomtam a fejüket 2 padra.

- Mindenki bekussol és abbahagyja a püfölést! Ne legyetek már bidsik, hogy összeverekedtek a meccseken! Kulturált varázslók vagyunk, baszki! -sziszegem az összeszorított fogaim között a szavakat.

- Te vagy az, Andi? -kérdezte vissza értetlenül Draco.

- Igen. -válaszolom kurtán és felrántom őket a székekről.

- Miért vagy itt? -néz rám zavarodottan.

- Mert múltkori alkalommal Katy itala miatt nem emlékeztem. Ezért megnézek egy igazi meccset amire már vissza tudok gondolni. -blöffölök, amit látszólag be is vettek.

- Ron, Ron! Harry megnyerte! Vezet a Griffendél! -kiáltozott örömében Hermione és hirtelen hátulról átölelt. Együtt ugráltunk a lelátón.

Minden Griffendél szurkoló leszaladt a pályára és a vállukon cipelték Harryt. Én inkább nem vettem részt benne, mert lehet, hogy Dracoék gyanút fognának. A srácok inkább Pitonhoz mentek oda részvétet nyilvánítani az életveszélyes helyzetek miatt. Úgy döntöttem hamar távozok, mert egyik csapatnál sem volt idegrendszerem jó pofizni, inkább lementem a sellőkhöz.

Mióta a fejükbe vették, hogy megtanítanak énekelni, szinte mindennap lemennék hozzájuk. De sajnos ez az ételtől függ. Nem emészthetem fel a saját energiáimat. Az sajnos nem éri meg.

Viszont az már megérte, hogy amikor kimásztam a partra sellőuszonnyal, megláttam egy fekete csuklyás alakot a suliból kijönni és besétálni a Tiltott Rengetegbe. Valószínűleg Piton lehetett, ugyanis rettentően sántított. Ezen felül még azt is észrevettem, hogy Harry egész végig követte ezt az embert, ráadásul a levegőbe, seprűháton.

Néhány pillanattal később, amikor már visszakaptam a lábaimat, úgy döntöttem visszamegyek a kastélyba vacsorázni. Nem akarom látni, hogy ezek mit művelnek egymással a Rengetegben. Inkább beültem a nagyterembe a barátaim közé és úgy tettem, mintha mi sem történt volna.

Komment, ha van valami építőjellegű kritikád! :3