Hatalmas volt a felfordulás a mai nap, mert elérkezett a szilveszter. Mindenki összecsomagolt egy kis sport táskába váltó ruhát és valami melegebbet, mert Angliában nagyon hideg van. Beletettem még Csőrgőt is és ráadásul lenyelettem vele az emléket tartalmazó fiolát. Nem kéne anyának meglátni, hogy milyen voltam, mert még én sem láttam.

Az emléken kívül hozunk még egy hatalmas adag serkentő bájitalt, mert állítólag meghívták Katyékat is és akkor muszáj vinni a másnaposság ellen. Arab kávéból főzte édesanyám napokon keresztül, de azért én is segítettem neki.

Szerencsére Malfoyék küldtek még egy levelet és leírták hogy mikor fogadnak minket. Ezért édesanyám volt olyan eszes és küldött Juliennel egy levelet Moustafának, hogy készítsen elő egy tárgyat időzített zsupszkulcsnak, ami a Malfoy kúriába vezet. Emiatt volt egy kis káosz, mert nyilvánvalóan valaki mindig lassan készül. Ezek megint az ikrek voltak, akiket anya újra leordított, majd elhoppanáltunk Moustafához.

Kivételesen nem fehérben voltunk, mert Angliában ilyenkor farkasordító hideg van, ezért édesanyám felvett egy bokáig érő, egyiptomikék színű ruhát egy díszes gallérral és egy arany színű köpennyel, amit féloldalasan átkötött a testén. Nekem kiválasztott egy kétrészes fekete ruhát, aminek az alja egy csőszoknya volt arany színű ágyékkötővel, a teteje meg hasonlított egy fekete sportmelltartóhoz, amihez arany színű gallér passzolt. Még jó hogy nincs mellem...
Fejdíszeket nem vettünk fel, mert az már túl sok lett volna, de egy-két aranyékszert feltettünk a karunkra, meg a hajunkba is. A bátyáimon viszont kalasziriszek voltak, amik színben passzoltak hozzánk. A fekete kemény ruhájuk arany színű ágyékkötővel volt díszítve és egyiptomikék átalvetők voltak a felsőtestükön. Nekik sem volt fejdíszük, viszont ők is vettek fel ékszereket, ráadásul még sarut is. Nekünk fölösleges a párnázott cicalábaink végett.

Odaadtuk az öregnek a kauciót, majd időben megláttunk egy díszes ládát, amibe beleraktuk a csomagjainkat és mivel a láda volt a zsupszkulcs, a megfelelő időpontban landoltunk Malfoyék kapuja előtt.

Szerencsére édesanyámnak volt annyi esze, hogy adott nekünk talárt, mert azonnal megfagytunk volna. Én megkaptam a piros köpenyem, a bátyáim meg feketét kaptak. Az ikrek felkapták a ládát és beléptünk a kitárt kapun. Labirintushoz hasonló magas sövény húzódott kétoldalt, ami most teljesen fehér volt a lehullott réteg hótól. Ezek között húzódott egy széles út, aminek a végén volt a Malfoy kúria teljes életnagyságban, hófehéren. A bátyáim rettentően izgatottak lettek a hó látványától és bevallom én is meglepődtem egy kicsit. Még sohasem láttunk igazi havat, ezért Beni, Johny és Seb azonnal odamentek a sövényhez és leszedtek róla egy kis havat. Ennek az lett a vége, hogy csontig fagyott a kezük, ami miatt dideregni kezdtek. Egyébként nem lehet ezért hülyének nézni őket, mert még sohasem láttak havat. Lucas szerencsére okos volt és elárulta nekem, hogy ő olvasott a könyvekben a hóról és ezért nem fogta meg.

Amikor édesanyám bekopogott az ajtón, Draco illedelmesen ajtót nyitott nekünk.

– Jó estét! Jöjjenek beljebb! –köszönt udvariasan, mire egyesével bevonultunk az ajtón velem bezárólag. Ahogy utolsóként elvonultam a tejfölfejű mellett, azonnal megöleltem, mert nagyon felvidultam.

Befelé menet egy házi manó elszedte a talárunkat és jobbra vezetett minket az ebédlőbe, ahol már Katyék foglaltak helyet. A barátnőm egy térdig érő fekete rövid ujjú ruhát viselt, aminek az oldalán szürkével hímzett apró motívumok voltak. Ezen kívül viselt még egy kalapot, amin valószínűleg egy levendulát viselt. Mellette ült az anyukája, akin egy fehér, földig érő ruha volt, aminek a derekán és a csuklóján volt színes hímzés. Katyval szemben beszélgetett Beth, akin egy aranyos, bés kockás, térdig érő ruha volt, ami alatt egy fekete hosszú ujjú takarta a vállait. Katy anyukája mellett foglalt helyet Mrs. Malfoy, akin most egy méregzöld, spagetti pántos ruha volt, amit egy selyem rövid ujjú fedett el.

Mivel nagyon el voltak mélyedve egymás társaságában, hamar kivettem Csörgőt a ládából és a nyakamba tekertem, majd oda lopóztam mögéjük.

– Üdvözletem hölgyeim! –köszönök karót nyelten, mire végre rám figyelnek és a kígyót kikerülve a nyakamba ugranak.

– Szijjja Andi! Olyan régen láttalak! –ordítja Beth a fülem mellett.

– A hallásom, Lisbeth! A hallásom! –fogom a fülemet kiabálva, de közben mosolygok.

– Nádfedeles kulipintyó áll a Tiszán. –csattan föl Katy.

– Nem jár oda lovas hintón még a babám. –folytatjuk Bethtel.

– De nem bánom, nem bánom
Ha gyalog jön, én akkor is megvárom. –fejezik be néhány méterrel arrébb Katy szülei.

Elvoltunk még néhány percig, azonban utána megérkezett a negyedik tag, Emma. Amikor belépett az ajtón, kicsit le is döbbentem a megjelenésén. Egy fehér, arannyal pöttyözött, térd alatti lenge ruhácskában volt, aminek egy kis fodor, meg egy élő pici fehér nyuszi van a vállán. Mellette jön a húga, akin hasonló öltözék volt, csak rózsaszín és szürke pöttyökkel. Rögtön utána az édesanyján egy sötétkék, egyszerű zsák ruha van, ugyanis aprócskát domború hasa miatt már kénytelen volt kismama ruhát felvenni. A végén meg az apukájuk volt egyszerű dísztalárban.

– Szia Emma. Régen találkoztunk már! –ölelem meg.

– Szent Merlin, Andi! 1 hét... –néz rám hitetlenkedve egy kis mosollyal a szája sarkában, közben mindenkit magához szorított.

– Nahát Katy! Már csak nekünk kéne előszedni az állatainkat és teljes lenne a kép. A tiéd hol van? –fordul Beth az említett személy felé.

– Az enyém is itt van. Valahol... –néz körül, mire elkiáltja magát– GLONCZI!

Hirtelen az asztalok alól előugrott egy gülüszemű papagáj méretű kakas és rászállt Katy vállára, majd kukorékolt egyet. Beth is magához hívta Shinet, aki a vállára ugrott. Amikor visszanéztem Emma nyuszijára, eszembe jutott, hogy én kurvára nem tudom a nevét.

– Hogy hívják a nyuladat? –pillantok Emmára.

– Hógolyó Nyuszi. –válaszolja fülig érő mosollyal.

– Ez a teljes neve? –bámulok rá csodálkozva, mire csak bólint. Azt... a... kurva...

– Egyébként el kell hogy mondjam nektek, –csattant fel Katy– hogy baszott jó a ruhátok!

Őszintén megmondom, hogy most örültem annak, hogy témát váltottunk, mert nekem is kifejezetten tetszenek az ruháik. Beth és Emma angol stílusa is csinos volt, de Katy hímzéses ruhája eléggé magával ragadott. Azonban ő sem volt közömbös az én ruhámmal szemben, ugyanis ő az Ókori Egyiptom jellegzetes stílusáért volt oda, én meg a kézzel készített aprólékos mintákról áradoztam. Szegény Beth és Emma ott álldogáltak körülöttünk és felváltva bámultak minket az értelmetlen vitánk közben. A végére megegyeztünk abban, hogy Katy ideadja a levendulás kalapját, én meg odaadom a gallérom.

– Állj, állj, állj! Még annyit áruljatok el, hogy kinek hogy hívják a szüleit és a tesóit. Utána veszekedhettek tovább. –közbevág Beth.

– Julia Moonnak hívják az édesanyámat. A tesóim csökkenő sorrendben Jeffrey, Vincent, Sebastian, Lucas, Benjamin és Johnatan, de szerintem ki lehet találni az öltözködésük alapján, hogy kik lehetnek azok. –bököm oda Emmáéknak a választ.

– Az én anyukám Diana Howkins, az apukámat meg Eliot Howkinsnak hívják, a húgom meg Jasmine Howkins.

– Gratulálok a tesóhoz. –említem meg elismerően.

– Köszi! –mosolyog vissza Emma.

– Narcissa Malfoy az édesanyám becsületes neve, az apámé meg Lucius Malfoy, az öcsémet meg már ismeritek... –legyint.

– Az én anyukám Nagy Nikolett, apám Nagy Máté, a bátyáim meg Nagy Márton és Nagy Flórián. Szerintem mindenki kiszúrta, hogy kik lehetnek azok. –sorolja Katy.

– Hát hogyne! Csodaszépek azok a hímzések, amik a bátyáid és a szüleid ruháit díszítik! Főleg a tesóid ingjei... –nyáladzok megbabonázottan.

– Az hagyján, viszont a te bátyáidon az a felső! –hívja fel a figyelmet– Ahogy megfeszül némelyik mozdulatnál a testükön...

Majdnem felkiáltottam egy Mi van?!–t meglepettségemben, de hála istennek közbevágtak.

– Egy kis figyelmet kérek! –szól mindenkihez Mr. Malfoy, közben a késsel kocogtatja a pohár szélét az asztalfőnél és felállt a székéről. Teljesítettük a kérését és figyelmesen elhallgattunk.

– Üdvözlök mindenkit ezen a szilveszteri összejövetelen. Őszintén remélem, hogy jól fogjátok magatokat érezni és már mindenki megismerkedett a másikkal. Egy vendég még késni fog pár percet, de addig is úgy kéne rendeződni, hogy minden család egy helyen legyen. –magyarázza Mr. Malfoy.

Mivel én ültem hozzá a legközelebb, megkért rá hogy üljek egy székkel arrébb, hogy odaülhessen a vendégük. Megtettem amit kért és édesanyám, meg a bátyáim is ide ültek, szembe meg a többiek, ugyanis így voltunk kiegyenlítve.

Amikor Mr. Malfoy bejelentette, hogy kezdődhet a vacsora, ugyanolyan technikával teleportáltak az asztalra az ételek, mint a Roxfortban. Azt sajnáltam, hogy a vendég még mindig nem érkezett meg, de bárcsak ne sajnálkoztam volna...

Ugyanis zavartalanul ettem a nyers csirkét, ami elém termett, viszont közben éreztem hogy hív a természet. Így hát kikéredzkedek a mozsdóba, ahova egy házimanó kísért el és mire visszaértem, egy eléggé ijesztő ember fogadott a mellettem lévő üres széken.

Perselus Piton hosszú, fekete hajkoronáját már messziről felismertem. Ugyanabban az iskolai talárban jött el ide, mint amiben tanít és most sem mosta meg a haját. Görccsel a hasamban elindultam a székemhez, ahova megsemmisülten levetettem magamat, ugyanis itt már nincs visszaút.

Éreztem megvető pillantásait a testemen, de inkább a csirkével foglalkoztam. Sajnos azonban éles füleimnek köszönhetően meghallottam néhány mondatot, amit nem szívesen hallgatnék, mint például "Ez mit keres itt?" meg "El tudnál engem ültetni innen?" és ehhez hasonlók.

– Professzor úr! Megkérhetném, hogy inkább az ételével foglalkozzon, ne velem, ugyanis kezd kissé zavaró lenni. –figyelmeztetem zavartan, mire ő összeráncolt szemöldökkel nézett meglepődve. Én visszafordultam és vacsora végéig meg sem mukkantam.

Utána Mr. Malfoy kijelentette, hogy fél óra szabad foglalkozás mindenkinek, mire a társaság felállt az asztaltól és az összes barátnőm körém gyűlt.

– Andi. Itt van az, amit kértünk? –suttogja Emma.

Egy pillanatig nem esett le, hogy mire céloz, utána viszont megvilágosodtam.

– Itt van az emlék. –suttogom vissza, mire Beth karon ragadott minket, és elkezdett húzni keresztül a lakásukon, fel az emeletre, valamilyen szobába és ránk csukta az ajtót.

– Ez meg mire volt jó? –értetlenkedik Katy.

– Az van, hogy csak apám dolgozószobájában van merengő az emlékhez. Pont mostanában kapott kölcsön egyet. –válaszolja kissé feszülten Beth és előhívja a merengőt, majd ráteszi egy asztalra.

– Hol az emlék? –fordul felém Emma.

A nyakamba lévő Csörgőt megkértem párszaszóul, hogy öklendezze vissza az emléket, ami hamar sikerült is neki. A többiek undorodva bámultak a nedves fiolára.

– Most meg mi van? Eltettem titkos helyre!

Megtöröltem egy rongyba a fiolát és beleöntöttem az emléket a kavargó merengőbe. Körbeálltuk a tárgyat és mind beledugtuk a fejünket.

Szépen lassan kialakult a Griffendél-Mardekár meccs, ahol éppen közösen legurítottunk egy pohár pálinkát. Igazából nem történt nagy változás, csak annyi, hogy egy kicsivel többet káromkodtunk a kelleténél és én mind a két csapatnál felkiáltottam, ha gólt szereztek. Akkor kezdődött a vicces rész, amikor meg kellett mozdulni, mert kiürülnek a lelátók. Az én lábam, meg a Pansyé összeakadt és akkorát taknyoltunk, hogy dominószerűen estünk rá az előttünk álló pár diákra. Utána nem mentünk a csordával tovább, hanem elbóklásztunk. Akkor volt az, hogy Katy csárdásozni tanított minket mindenféle általa hamisan énekelt Magyar népdalra. Ez nem is lett volna olyan rossz, ha nem itatott volna minket állandóan. Mivel az alkohol felmelegíti az embert, így szisztematikusan elkezdtem levetkőzni, mert lassan azt éreztem, hogy a Szaharába vagyok, holott Skóciába voltunk majdnem fagyponton. A végére úgy felhevült a testem, hogy csak a Mardekáros nyakkendőm és a vastag bundám takart. Erre kitalálták, hogy mindenki felteszi rám a nyakkendőjét. Így történt az, hogy Draco fejpántnak használta a szoknyámat, amitől ki sem látott, mert az egész arcát eltakarta. Greg az ingemet a derekára kötötte, Beth turbánt csinált a taláromból, és Pansy a sálammal összekötözte Mili lábait. Utána kikötöztek a fához és rajtam próbáltak mindenféle ártalmatlan bűbájt, de az 1000-ből csak 1x sikerült varázsolnia Pansynak egy ragasztóbűbájt a számon lévő nyakkendőre. Később kezdtek lecsillapodni a kedélyek és egy kupacba rendeződve elaludtak, kivéve én, mert én a fához kikötözve szundítottam el. Nemsokára megérkezett Piton és Bimba professzor, akik a kiszabadításom után ellebegtettek minket onnan. Ezután elhalványul a kép.

– Uhh Andi! Az az arc, ami Perselusnak volt, amikor meglátott kikötözve.... –mondja elnyújtva Beth, közben nevet. Ezt még én is megmosolyogtam, mert teljesen ledöbbent a látványomtól.

Nevetgélve távoztunk Mr. Malfoy dolgozószobájából és visszatértünk a vendég sereghez. Mindenki elővette a fürdőruháját és elmentünk egy hatalmas beltéri wellness részlegbe. Medencés bulit rendeztek Bethék, amit nagyon imádtam. Volt egy ugródeszka, a másik oldalon egy kis csúszda, néhol buborékok törtek a felszínre, a falból meg vízsugarak törtek ki. Fel lehetett állítani egy hatalmas hálót a medence közepére és kézilabdáztunk. Volt még mellette úszómedence, annak a túloldalán meg egy kisebb gyógymedence. A szülők ott voltak és beszélgettek. A ház falába különböző szaunák, amit most nem is tudnék fölsorolni. Egyszerűen fantasztikus volt. Azonban folyamatosan magamon éreztem Piton professzor tekintetét, ezért félre is hívtam Bethet.

– Hallod baszki! Mi a fasznak hívtátok meg Pitont?! –fakadok ki feszülten.

– Hagyjál lógva! Apámnak azt mondta, hogy úgysem lett volna programja, így hát meghívta. Úgyis régi barátja és a keresztapánk! –magyarázkodik. Hát bazmeg... mert unatkozik... Mindjárt nem fog unatkozni, ha elkezd csesztetni.

Szerencsére sikeresen lenyugtattak a bátyáim és kitalálták, hogy a nyakukba veszik az embereket és elkezdenek birkózni. Sebastian nyakába ültem és közösen nekimentünk mindenkinek, viszont volt egy kikötésük: Emberi kinézettel kellett játszanom, mivel a nagy karmaimmal veszélyes lenne birkózni.

Fantasztikusan szórakoztunk, közben a másik medencében Katy szülei kínálgatták a házi pálinkát, ezért később anyám átjött hozzánk és mindenkit idegesített a hülyeségével, mivel nem bírja a piát, elkezdett faszságokról magyarázni. Ezt már mi sem bírtuk épp ésszel, mire Katy felajánl egy kis pálinkát. Ennek az volt a vége, hogy megint leitattak a sárga földig, de annyira, hogy nem is emlékszem az éjfélre.

A következő képkocka onnan kezdődött, hogy keresztbe fekszek Piton professzor ölébe, aki egyébként meg egy bőrfotelben ücsörög. Kis feles poharakat tölt meg alkohollal és a félig száraz testemre helyezi őket, közben valamit megállíthatatlanul magyaráz.

– ...hogyan lehetséges az, hogy az iskolában engedetlen és életveszélyes, miközben otthon meg beszélni tanítja az állatokat... –kérdezi erősen megkérdőjelezhető tudatállapottal, miközben a nyelve is összeakad, olyan részeg. Éppen megtöltött egy feles poharat és rátette a térdemre, a másikkal egy vonalban.

– Tessék? –pillantok rá meglepve, ugyanis érzem, hogy van a homlokomon egy pohár és nem akarom kiborítani Pitont.

– Már 11-évesen is majdnem olyan tudása van, mint nekem. –beszél tónustalanul és levesz a hasamról egy felest, kiissza a tartalmát és elhajítja a picsába a poharat.

– Na ne köntörfalazzon itt nekem professzorkám. Mégis mi a bánatos, büdös banánért gyűlöl engem? –nézek rá tovább résre szűkült, mérges szemekkel.

– Mert túl nyájas! Barátkozik a Hugrabuggal, valószínűleg a Griffendéllel is..! Állandóan boldog, sosem szemétkedik másokkal, kedves, okos, aranyos a macskasága miatt. Maga biztos, hogy jó házba került? –néz rám fullextrás köddel a tekintetében.

– Fogalmam sincs! –rántok vállat és leveszek valahonnan magamról 5 felest, majd gyorsan megiszom egymás után az egészet– Őszintén mondom magának: Már nem érdekel.
Vannak barátaim, akik elfogadnak szőrüstül bőrüstül. Ez van! Ezt kell szeretni! –mondtam ki a hatalmas tudást az alkoholtól bűzlő számon és visszazuhantam a sötétségbe a tanárom ölében.

Piton professzor fél 2-ig pakolta rám a pálinkával teli feles poharakat, majd utána elkezdte mozgatni a végtagjaimat és arra kötelezett, hogy ne borítsam ki. Tartottam egy ideig, viszont a végén az egész kiömlött a picsába. A nap további részében meg a nyakába rakta a félholt testemet, mint egy szőrmebundát és azzal flexelt egész este. Nem volt magánál.

– Dik, mi ez a stricikabát, Perselus? –kérdezi Mr. Malfoy keresztbe álló szemekkel.

– Ha rossz kislány lesz a Roxfortban, úgy megnyúzom, hogy bundát csinálok belőle! –fenyegetőzik Piton, de mivel ittas, eléggé hiteltelen.

– A húsát én kérem. Olyan fiatal... –motyogja az orra alatt és elkezd a bokámtól kezdve felfelé végigsimítani az egyik lábam. Mihelyst elér a combomig a tenyere, akaratomon kívül, reflex szerűen arcon csaptam a lompos farkammal. Erre Mr. Malfoy idióta tekintettel nézett a Professzorra.

– Ne nézz így rám Cukros Bácsi. Vidd el innen az enyves kezedet a döglött tetememtől. –köpi oda a szavakat Perselus és eltántorgott a házigazdától.

Komment, ha van valami építőjellegű kritikád! :3