Amikor leértem a Klubhelyiségbe, rögtön körbenéztem keresve az én kis barátaimat. Azonnal megtaláltam őket ugyanúgy a bőrkanapéknál. Éppen tanultak.

– Ne segítsek valamit valakinek? –nézek körbe az asztalnál, ahol némelyik serényen körmöl, a másik meg felolvasóestet tart neki az anyaghoz megfelelő könyvtári könyvből, amit persze mindig én kölcsönzök ki.

– Ő meg... ki? –kérdezi vonakodva Pansy miután felnézett egy mágiatörténettel kapcsolatos, vaskos könyvből. Utána követte mindenki, mert kíváncsiak voltak.

– Gyerekek! –hívom fel a figyelmet rettentően izgatottan– Bemutatom nektek Lucyt. Ő az én egyiptomi barátnőm. –jelentem be, de még az aurájuk színe nélkül is látni az arcukon, hogy fingjuk sincs mit kezdjenek ezzel az infóval– Tulajdonképpen olyasmi, mint a középkori Gazdagéknál a társalkodó nő, de mégis egy próba baba.

– Király! Gyere üljetek le! El kell ide a segítség! –sóhajtja fáradtan Pansy. Mindketten leültünk a kanapéra. Én a fiúkhoz az ajtóval szembe, Lucy meg a lányokhoz.

– Csá! Én Elisabeth vagyok, BTS rajongó! –nyújtja a kezét Milin és Pansyn keresztül.

– Én azt pontosan tudom! –válaszolja full természetesen, mire egy pillanatra furcsán néznek rá a lányok.

– Ugyan honnan tudod azt? –csattan fel Draco, mire Pansy csitítgatja.

– Nyugi, Andi biztos leírta egy levélben ezeket...

– Nem, ezeket mind az Andihoz való alkalmazkodásnál tudtam meg! –vág közbe Lucy, mire a többiek fejében beindult a Windows 10 újraindítása. Látszik az aurájukból.

– Röviden annyiról van szó, hogyha felveszed egy bábuval a szemkontaktust, akkor "ráhangolódik" a személyiségedre és olyan információkat kap meg az elmédből, amit aztán később felhasznál egy közös beszélgetésnél. –magyarázom– Ezáltal kiváló barát lehet belőle.

– És az ilyenek milyen viszonyt ápolnak a muglikkal és a vérárulókkal? –löki oda a kérdést flegmán Draco.

– Olyat, amilyet te, hogyha szemkontaktust teremtesz vele! –mosolygok pszichopatán a Malfoyra, mert nem tetszett a hangnem, ahogy Lucyról beszélt.

– És hogy viszonyul a titkokhoz? –kérdezi vonakodva Pansy.

– Saját bevallásuk szerint kategorizálva vannak az adatok, így tudják, hogy mit szabad és mit nem. –vigyorgok büszkén Lucyra, aki serényen bólogat az állításom végett.

– A babák esznek valamit? –kíváncsiskodik Mili.

– Nem tudom... Táplálkoztok? –fordulok a babám felé.

– Nem. –jött a kurta válasz.

– Mutasd már meg, hogy hogyan csinálod ezt a "ráhangolódást"! –kéri incselkedve Beth. Lucy csak bólintott és Kb. 5 másodperc erejéig farkasszemet néztek egymással.

– A neved Elisabeth Malfoy. A szüleidet Lucius Malfoynak, meg Narcissa Malfoynak hívják és mindketten élnek. Az ikertesód itt ül velünk szemben. A pálcád Cseresznyefa, 13 hüvelyk, unikornisszőr, rugalmas. –hadarja Lucy, mire elismerően bólintok. Nem is tudtam, hogy milyen a pálcája. A többiek Beth reakciójára vártak.

– Biztos csak Andi mondta el neki. –legyintett szkeptikusan Pansy, mert Beth lefagyott a döbbenettől, mire Lucy hozzáteszi:

– Van egy vörös, rövid szőrű, kék szemű macskád, aminek a neve Shine, mert angolul ragyogást, japánul meg halált jelent. Azért rejtegetitek Milivel a macskáitokat Andi elől, mert múltkor majdnem megette a kígyója Mili cicáját. –fújja ki egy szuszra és rögtön felveszi Pansyval a szemkontaktust.

– A te neved Pansy Parkinson. Adam Parkinson és Stephanie Parkinson aranyvérű lánya vagy. Van még egy idősebb bátyád, akit Marshall Parkinsonnak hívnak. Mindhárman élnek. A pálcád berkenyefa, 11 és háromnegyed hüvelyk, sárkányszívizomhúr, közepesen hajlítható. Van egy Uhud, akit Ducinak neveztél el, ami igen találó név. –fecsegi könnyed hangon a próbababa, mire Draco is felcsattan.

– Már bocs, de véletlenül nem tudnád nekem megmondani, hogy a húgom hányszor szart az elmúlt 2 napban? –kötözködik a tejfel fejű, mire Lucy változatlanul kedves arccal Malfoyra pillant.

– Hogyne tudnám! Még arra is képes vagyok, hogy összeadom a te számodat, meg a tesód számát és a többiek megtippelhetik, hogy ki mennyit szart az elmúlt 2 napban. –feleli rezzenéstelen arccal, mire én, Milli és Pansy a szánk elé kellett raknunk a kezünket, hogy visszafogjuk a nevetésünket. Ugyanakkor Beth gátlástalanul elkezdett röhögni és Greg, meg Vincent is röfögtek valamit. Ezért Draco mérgesen, viszont elegánsan a fiúk lábára taposott.

– Najoooo! Lucy! Üdv a csapatban! Neked itt a helyed! –fordult oda Beth és a kezét nyújtotta– Még annyit mondj el, hogy mit tudsz Dracoról!

– Köszi, hogy így befogadtatok. Eléggé jó fejnek tűntök! –majd kezet ráz a lányokkal és velem. A fiúkhoz már nem fordul oda– Visszatérve Dracora. Mindjárt mondom. –és újra szemezik vele.

– Igazából majdnem ugyanaz mint Bethnél. –mondja egy kis gondolkodás után– A pálcád Galagonya, 10 hüvelyk, rugalmas és ugyanaz az unikornis szőre van benne, amelyik Beth pálcájában is. Egy kuvik a háziállatod, akit Dereknek neveztél el. –közli vele, mire egy felfele mutató hüvelykujjat mutattam, miszerint jól csinálta. Erre Lucy csak mosolygott.

– És ez a művelet hogy működik? Legilimenciát alkalmazol? –tippel Pansy.

– Nem. Ez úgy van, hogy az emberek személyiségét a szemükön keresztül lehet látni. Szóval ebben a formában tulajdonképpen te magad adod meg az engedély azzal, hogy hosszabb ideig viszonozod a tekintetünket. –darálja le az információkat, közben serényen bólogatnak a többiek.

– Jól van gyerekek! Vége a mesedélutánnak! –csaptam a combomra és felálltam a helyemről– Be fog esteledni, mire kiérünk a parkba. –nyávogom, közben Lucy is felállt a helyéről.

– Pedig segíthetnétek ezeknek a fafejűeknek tanulni! –bök a fejével Dracoék felé Beth, de ettől még nem hatódtam meg.

– Nem-nem... Sok sikert! Rátok fér egy kis tanulás! –nevetek önfeledten– Nekem már megvan, de elzártam előletek, nehogy lemásoljátok, különben Piton engem kezd zaklatni a bájitaltannal kapcsolatban. –panaszkodok, közben a klubhelyiség bejáratához mentünk Lucyval és sietve kiléptünk azon.

– Szerintem tök kedvesek. Kár, hogy nem mondtad el azt, hogy hogyha egy hajszálat raksz a számba, akkor átváltozok a hajszál tulajdonosává. –említi meg, miután felmentünk a márványlépcsőn a pincéből és útban vagyunk a tölgyfaajtóhoz.

– Áhh! Még így is gerjednek a témára. Ha tudták volna, akkor egész nap ezzel játszanának és nem tanulnának. –legyintek és kilépek a hűvös, délutáni kastélyparkba– Most is csak azzal voltak elfoglalva, hogy miket mondasz a másikról...

– Szívügyed a tudásuk megszerzése. Nem igaz? –incselkedik huncut mosollyal Lucy.

– Hát hogy a viharba ne! –kapom fel a vizet nevetve, majd sétálunk tovább céltalanul. Egyszer csak észreveszek 3 Griffendélest egy padon ücsörögni egy gyönyörű, befőttes üvegbe zárt, kék lángocskával. Potterék voltak Hermionéval, így rögtön elindultam, hogy bemutassam a barátnőmnek Lucyt.

– Sziasztok! Nagyon cuki a kék lángotok! Ki csinálta? –faggatom a csapatot, ugyanakkor sejtem, hogy kinek a keze munkája lehet.

– Szerinted...? –válaszol flegmán Hermione, mire azonnal felkacagtam. A végén ő is kuncogott velem, közben a fiúk felváltva néztek rám és Hermionéra, mert nem értették a szituációt.

– Keblemre testvérem! –intek a Griffendéles lánynak, mire feláll a padról és a nyakamba ugrik.

– Csak nem a Kék Piroinito? –érdeklődök miután elváltunk.

– Bizony ám! És ő ki? –kérdez vissza, miután megpillantotta Lucyt.

– A próbababám és a barátnőm egyszerre Egyiptomból. Ma érkezett Julien által egy csomagban. –helyeselek.

– Ő az a fehér páva, aki a reggelinél mutogatta magát és beszélt is? –faggat.

– Pontosan! –és mosollyal az arcomon, büszkén kihúzom magamat.

– Szia! Hermione Granger! –fordul hirtelen a baba felé és a kezét nyújtja– Szép a köpenyed.

– Én Lucy! Köszönöm, de ez Andié. –és kezet ráztak, majd kezdődött az egész hacacáré elölről. Jó szorosan, de leültünk a padra és Lucy elmondta ugyanazt a sablont mindenkiről. Hermionénak a fogorvos, bidsi szülei tetszettek, Harrynek a pálcája, ami testvére a Sötét Nagyúr pálcájának, Ronnak meg ismerem a bátyját. Bill Weasleyt. Amikor Édesanyám elvitt dolgozni a minisztériumba, akkor mindig szobáról-szobára szaladgáltam, hogy nyomon kövessem, mert egy olyan üveg van a gízai piramisokban, hogy a varázsló látja a turistákat, de a turista csak egy falnyi hieroglifát lát. Itt ismerkedtem meg Billel, aki a pénzügyeknél volt kisfőnök és mindig volt nála valami hús, vagy kecsketej.

Ezt az örömteli fecsegést, csak egy bicegő denevér látványa tudta megzavarni. Perselus Piton sántikált a kastély felé. Mind a négyen bepánikoltunk és minden testrészünkkel takartuk a kék lángot. Az ötödik személy, aliasz Lucy semmit sem értett abból, amit csináltunk. Pechünkre Piton észrevett minket és az "ártalmatlan" bociszemeket meresztő gyanús elsős csapat felé vette az irányt. Az az felénk...

– Mi van a kezében, Potter? –ugatja Piton, mire Harry kéretlenül, de megmutatta neki.

– Könyvtári könyvet tilos kivinni az iskola épületéből! –jelenti ki ridegen a professzor– Adja ide! Ezért 5 pontot levonok a Griffendéltől. –nyújtja a karját a könyvért, mire Harry durván a kezébe nyomja. Ezután Lucyra téved a tekintete.

– Ön meg ki? Azonnal mutassa magát! –utasítja szárazon, mert Lucynak az arcába volt húzva a köpeny csuklyája.

– A nevem Lucy. –mondja szimplán és nyújtja a karját, miután levette a fejéről a süsüt. Piton hirtelen 10x sápadtabb lett mint egyébként szokott lenni.

– Kié ez? –flegmázik, miközben úgy bámulja, mintha szellemet látott volna.

– Az enyém, de gyakorlatilag ő egy szabad... –magyarázkodtam eddig a pillanatig, mert utána a professzor dühös fejjel felrángatott a padról és a karomat fogva bicegett a kastély felé. Még gyorsan intettem Lucynak, hogy jöjjön utánunk.

– Hogy merészelt egy mugli tárgyat elbűvölni a kastély területén?! –köpte a szavakat.

– Hát de professzor, én... –mentegetőzök, de mint a falra hányt borsó.

– Majd Dumbledore professzor társaságában fecseghet. Mit képzel maga, bármit megtehet? –sziszegi már a tölgyfaajtó közelében, miután távolabb értünk Harryéktől.

– Kérem professzor, félreérti a helyzetet... –nyüszögöm, viszont megint félbevág.

– Azt mondtam az igazgatónál! –megáll és az arcomba vicsorog, közben fájdalmasan megszorítja a karomat.

– Piton professzor, tessék elengedni! Ez már fáj... –szenvedek, de mintha meg se hallaná, rángat tovább emeleteken keresztül. Úgy a 4. és a 5. emelet között azt vettem észre, hogy egyszerűen nem engedelmeskedett a testem. Próbáltam ugrálni, futni, még el is akartam tolni Pitont, de a testem teljesen nyugodtan járkált, mintha mi sem történt volna. Ez csak egyet jelenthet... Itvan Annabelle.

Lenéztem a kezemre, viszont nem láttam semmilyen fehérségre utaló nyomot. Biztos csak néhány percre jött elő és akkor csak a szemem fehér, meg néhány alig látható fehér folt jelenik meg a bundámon.

Hirtelen magától mozgott a testem és olyat tettem, amit épp ésszel meg sem fordult volna a fejemben... Csuklón haraptam a Házvezető tanárom...

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!!   :3