Ahogy a naptár átválltott Novemberre, úgy lett fokozatosan hidegebb. Mivel én a sivatagból érkeztem, nem nagyon szívleltem a hűvöset, ezért már Novemberben átfagytam. A megmentés akkor érkezett, amikor az eggyik nap levelet kaptam édesanyámtól és nem is akárki hozta azt...

Épp reggeliztem a lányokkal, meg csörgővel, amikor felettünk szárnyalt a bagolyposta. Elsőre nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Ettem, beszélgettem, nevetgéltem és egyéb, amikor feltűnően csend lett a teremben. Nem volt tányércsörömpölés, se a beszélgetések állandó zsivaja. Mivel ez zavart engem is, így körbenéztem, de amit láttam, azon eltátottam a számat...

Egy hatalmas, tekintélyt parancsoló fehér páva szállt ki a bagolyrengetegből és egyenesen felém közeledett. Egyből tudtam, hogy ő hozzám tartozik...

– Julien! Szent Merlin! Julieeeeeen! –ordítottam a páva irányába, aki ledobott egy hatalmas csomagot egy levéllel a székre és leszállt a székek mögé, hogy elférjenek a hosszú tollai.

– Na mi a pája kislány? Hogy tetszik a Roxfort? –kérdezi egy nőcsábász 20 év körüli férfi hangján, mire én sikítógörcsöt kapok és felveszem a karomba az állatot.

– Jézusom, de régen láttalak te bolond kakas! –nevetek csodálkozva.

– Én is téged, szőrgolyó! Anyád kiordított a piramisból, hogy ki vinné el ezeket Andromedának! Azonnal vállaltam! –meséli hadarva, mire újból nevettem egy jóízűt.

– Moon kisasszony! Egy szóra, kérem! –hallom meg Dumbledore halk, lágy hangját. Letettem a székemre Julient Csörgő mellé és bátran mentem oda, mert a narancs sárga füst körülötte örömöt árasztott.

– Elnézést igazgató úr! Kicsit hangos voltam, meg zavaró. Túl nagy... –hebegtem-habogtam lelkiismeretesen, de közbevágott.

– Nem kell magyarázkodnia, Miss Moon! –emeli fel a kezét– Ismerem Julient! Az édesanja vele küldi a leveleket bagoly híjján... –kuncogja szórakozottan, mire én is mosolyogni kezdek.

– Gyere csak ide, kis kakas! –hívatja Dumbledore Julient. Ő leugrik a székről és boldogan rohan felénk a tanári asztalhoz.

– Igen, Albus? –érdeklődik a madár. Ezek tegezik egymást?

– Nem szándékozlak eltiltani Miss Moontól. Ha úgy tartja kedved, pihenés helyett körberepülheted a kastélyt. –ajánlja fel a tanár.

– Köszönöm a lehetőséget, de már korábban megtettem. –közli az igazgatóval udvariasan Julien.

– Akkor vegyüljön el a gyerekek között! Amilyen szemekkel néznek magára, biztosan kíváncsiak lehetnek, hogy ki ez a páva! –javasolja McGalagony professzor– Jómagam sem nagyon hiszem el, hogy egy madárral beszélgetek. –kuncog felvillanyozva, halvány piros füsttel.

– Azon kevés állatok egyike, akit édesanyám megtanított kiválóan beszélni! –közlöm okoskodva a Dumbledore mellett balra ülő professzorasszonnyal.

– Már elnézést, hogy beleütöm az orrom, de hogy csinálta? –szól közbe Bimba professzor, mire mosoly derült az arcomra. A citromsárga füst kíváncsiságra utal.

– Mindjárt elmesélem, de eléggé hosszú, ezért előbb elengedem Julient. Had szórakozzon!

A tanárok egyszerre bólintottak, mire legugoltam a fehérséghez.

– Szaladjál! Úgy is tudom, hogy örömmel mutogatod magad emberek előtt! –bátorítom, mire csak bólint eggyet és már szalad is. A gugolásból felállok és újra a tanári asztal felé fordulok.

– Ott kezdeném, hogy a Dédnagymamám kísérletezett egy olyan szerrel, ami a sivatagba települt állatok alvását szabályozná az időzónák fügvényében, mert kezdetekben sokan jöttek egyszerre. Ennek 3 fő összetevője a nemespenész, a vadkender és ízlés szerint mákgubó, vagy mákszirom. A dédnagyimat a nagyim világosította fel, hogy túl keveset és rossz minőségűt használ, így szótagokban beszélnek az állatok. Erre édesanyám figyelt fel és már az elkészítését is megvariálta, hogy agyserkentő hatása legyen. Nekem azt kéne kitalálnom, hogy hogy kéne minnél rövidebb idő alatt több állatot is beszédre sarkallni. –hadarom el zavartan, mert közben majdnem az összes tanár rám figyelt és hümmögött. Kivéve...

– Bi-bizonyára Pe-perselus is ért az ilyesmikhez... –fűzte hozzá Mógus, mikor már mindenki rám figyelt. Irigyek vagytok? Heh...

– Én azt sajnos nem tudhatom, professzor! –emelem fel a két tenyerem mentegetőzve– Szerintem majd érdeklődök nála, mert most nincs itt, hogy nyilatkozzon. –pillantok Piton hűlt helyére.

– Tegye, amit jónak lát, Miss Moon! –legyint az igazgató, mire illedelmesen elköszönök a tanároktól és visszaszaladok a jócskán megfogyatkozott Mardekár asztalhoz.

– Hhhát essszekh meghh? –kérdezem Csörgőtől kígyónyelven, mutogatva az üres helyekre.

– Julient báhhmúljákh! –közli unottan, mire egy köhögésszerű nevetés szaladt ki a számon.

– Nahh ne! Csöhrgőhh féltékeny! –nézek ravasz mosollyal a pitonomra.

– Nhe monjhh már ihhlyenh hülyeshhhéget! Inhhkább egyélh tovább! –tagadja nevetve, mire eleget tettem az utasításának és megettem a maradék galambot.

Indulás előtt magamra tekertem Csörgőt és megfogtam a csomagomat, amit Julien hozott, majd elmentem a nagyterem kijáratához, amikor a nagy tömegből megszólított egy ismerős hang.

– Andi! Várj meg! –kiabál Emma, mire én megálltam és visszafordultam.

– Szia Emma. Miújság a Hugrabugba? –kérdezem tőle kis vigyorral. Régen láttalak bolond némber!

– Történt pár izgalmas dolog...! –suttogja sunyin mosolyogva, majd benyúl a tömegbe és kirángat onnan egy velünk egyidős, téglabarna hajú, világosbarna szemű vagány Hugrabugos lányt.

– Andi! Bemutatom neked Nagy Katalin Líviát. –mutat a lányra, mire elmosolyodok.

– Szia Nagy! Örvendek a szerencsének. Biztos te vagy Emmának a szobatársa. –mondom, miközben kezet fogok vele, mire a lány zavarodottan nézett hol rám, hol Emmára.

– Hoppá! Elfelejtettem mondani! Katalin Közép-Európából, Magyarországról jött. –jelenti ki enyhén kínosan, Emma.

– És? –kérdezem zavarodottan.

– Az, hogy ahonnan én jöttem, ott fordítva vannak a nevek. A Nagy a vezeték nevem, a Katalin meg a keresztnevem. –magyarázza visszafogottan, mire lesápadok. Baszki!

– Szent Merlin! Bocsáss meg! Nem tudtam... –kapom a szám elé a kezem.

– Nembaj. Mindenki hibázhat. –legyint eggyet mosollyal az arcán. Nagy kő esett le a szívemről.

– Ő pedig Andromeda Moon! Akiről már meséltem! –mutat be Katának.

– Már előre félek, hogy mit mondott... –sóhajtozok drámaian.

– Semmi extra, csak hogy van egy kígyód, meg hogy közeli barátok vagytok és a Mardekárba jársz. –sorolta, mire megforgattam a szemem.

– Még azt is elmondtad, hogy miből készült a pálcám? –döbbenek le, Emmát bámulva.

– Nem, azt nem tudom! –jelenti ki fennhangon.

– Sivatagi rózsafa, 12 hüvelyk, Scarabeus páncél darabokkal a belsejében. Nektek?

– 13 hüvelyk, szilvafa, sárkány szívizomhúr. –feleli Katalin.

– 12 és fél hüvelyk, tölgy, unikornis szőr. –mondja Emma.

– Bethnek tudja valaki? –nézek a két lányra.

– Nem, de most megyek oda bemutatni Katalint. –hadarja izgatottan Emma.

– Akkor kérdezd már meg a nevemben! –hívom fel a figyelmét, de már rángatja is el Katalint.

– Várj! Hívhatlak Katynek? –kiabálok a lányok után.

– Yahh! Végülis... miért ne? –ránt eggyet a vállán, majd szalad tovább a Mardekár asztalához.

Amikor távoztam a nagyteremből, megszólal a kígyóm.

– Arhhhanyossssz lánynak tűhhnikhh. –sziszegi, amivel eggyet is értek.

– Sssssszerintem mosssszt kienghhedlek a parkhhba, mehrt nem lesssssz könnyű meghhhtalálhhhni a professszort. Rendben? –hadarom párszaszóul, közben a tölgyfa ajtóhoz sétálok.

– Jóttesssssssz a frissssz levegőhh! –helyesel Csörgő, mire én leveszem a nyakamról és kinyitom az ajtót, amin köszönve kicsúszott.

– Essssztére érj visssssssza! –nevetek, majd bezárom választ se várva. Ritkán engedem el így, de kijár neki is a szabadság. Igazából nem is akartam megkérdezni Piton professzort a bájitallal kapcsolatban. Szimplán gyanús, hogy nem reggelizett.

Ahogy teltek az órák, elmúlt dél is, de Piton még ebédnél sem jelent meg. Nem tudom miért, de sunyiságot érzek a háttérben. Ezért délután úgy döntöttem, hogy pont leszarom Piton és inkább elolvasom az édesanyámtól a levelet, amit az ágyamon bontottam ki.

Szerbusz kicsim!

Sajnálom, hogy nem tudtam korábban küldeni levelet.

Tippem szerint Iris miatt kerültél a Mardekárba. Befolyásolhatta a süveg döntését. Ettől függetlenül büszke vagyok rád!
A házak közti szakadékot meg majd könnyen áthidaljuk, mert ismerek egy kiváló módszert, amivel tudtok beszélgetni.

Egyébként a Roxfortban eléggé jó az étel minősége, viszont a tanároddal nem tudok mit kezdeni... :/

A sellőkkel kapcsolatos dolgot pedig majd elmagyarázom itthon, mert nem férne el egy levélbe.

Egyébként számításaim szerint ott most November van, ezért Karácsonyi ajándék gyanánt elküldtem neked egy piros köpeny szerű kabátot és egy adag teafaolajat. Takarónak is használható!

Ui: Melinda és a bátyáid sok sikert kívánnak a tanuláshoz!

Üdv: Anyaoroszlán.

Ahogy a végét is elolvastam, sietve feltéptem a puha csomagot. Egy vérvörös, szőrmével bélelt, hatalmas pamutköpeny bújt meg benne. Azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről, annyira megtetszett. Rögtön magamhoz szorítottam, hogy milyen az érintése. Egyszerűen fantaztikus!
Felállok az ágyról, hogy megnézzem teljes alakban, de hirtelen kipottyan belőle egy teafaolajos üveg, egy másik levél és egy barbie baba méretű próba baba. Óvatosan letettem a köpenyt és felszedtem a cuccokat a földről, majd kibontottam a levelet.

Elfelejtettem hozzátenni, hogy ezt a köpenyt még én is hordtam és az én felnőtt méretemre van szabva. Elküldtem Lucyt, hogy rajta méretre szűkítsd a köpenyt.

Puszi. <3

Ahogy elolvastam, már tudtam is, hogy mit kell tennem. Letettem a padlóra a babát és két kézzel kezdtem dörzsölni, mintha tüzet akarnék gyújtani. A következő percben a fehér baba elkezdett az X, az Y és a Z dimenzióba arányosan növekedni. Akkor hagytam abba, mikor már egymagasak lettünk.

Óvatosan nekitámasztottam a fekete szekrényemhez és hátráltam az ágyamig.

– Andi! Hogy kehhrülh ide Lucy? –kíváncsiskodik Csörgő.

– Meghhhláthod cukhhhi! –válaszolok incselkedve.

– Lucy! Kelj fel állmaidból! Én vagyok az! –suttogom az arcát gyengéden végigsimítva.

– Teérted még a halálból is hajlandó lennék föltámadni! –suttogja acélkeményen, mire visítva átöleltem.

– Te és a színészet olyan távol álltok egymástól, mint Lőrinc a nőktől! –nevetek, miután elszakadtunk egymástól.

– Az lehet, de amit mondtam, azt komolyan is gondoltam! Egyébként ki az a Lőrinc? –kérdezi összezavarodva, mire már egy könnycsepp is kigördült a szememből.

– Nemtudom! Egy népszerű rockertől hallottam. –rántom a vállamat tanakodva.

Feladtam Lucyra a köpenyt, majd néhány pálca nélküli kézmozdulattal kissebbre varázsoltam. Úgy nézett ki, mint Piroska vörös köpenye, csak az enyémnek van külön ujja és egy fokkal díszesebb. Ennek eléggé megörültem és azonnal felvettem, majd a próba babámhoz fordultam.

– Nem akarsz kijönni az udvarra, Lucy? Felavatnánk az új köpenyt. –unszolom az említett személyt, de ő megállt az ágyam végében.

– Szerintem nem tartok veled! A hideg miatt lemerevednék és összezsugorodnék. Tudod, hogy műanyagból vagyok. –mondja letörten, mire a homlokomra csapok.

– Ó, hát persze! Mi lenne, ha visszavennéd a köpenyem? –pattan ki az ötlet a kobakomból– Én meg majd felveszem a talárom.

– Hát... Egy próbát megér! –majd elveszi tőlem a köpenyt és belebújik. Én is magamhoz veszem a talárom és elindulunk a klubhelyiségbe.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád !!! :3