Gyorsan leültem Beth és Pansy közé, mire pont tálalták az ételeket. Az összes asztalon megjelentek halomszámra a sült ételek. Tyúk, kacsa, pulyka sülve-főve köretekkel és még egyéb finomságok, amik takarásban voltak. Nekem perzselt fehér egérrel töltött egybe fácánt ült a tányérom előtt egy ezüsttálcán. Minden Mardekáros döbbent képet vágott a halott állat látványától, de nekem összefolyt a nyál a számban. Kicsit forgattam a tálcát és akkor láttam meg úgy 6-7 egér csupasz farkincáját ernyedten lógni fácán püspökfalatjából.

- Srácok! Tud valaki adni egy szatyrot? -kérdeztem körbe a döbbent bagázst, mire Terence Higgh, a Mardekár fogójátékosa nyújtott felém egy ugyanolyan papírzacskót, mint amibe hoztam a cukrokat. Egy köszönömöt mormolva elfogadtam a szőke felajánlását és elkezdtem belepakolni a csupasz egérkéket, közben számoltam. 21 egér pihent a fácán gyomra helyén, amit egyenesen Csörgőnek viszek. Ezek után hozzákezdtem a fácánt lebontani. Olyan éhes voltam, hogy még a csontjait is elrágtam. Gyorsan felfaltam az egészet, hogy hamar elmehessek vigasztalni Hermionét.

- Sziasztok és további jó étvágyat! -köszöntem el a lányoktól és Dracotól, majd felálltam az asztaltól. Greg és Vincent nem is figyeltek, annyira ettek.

- Hova mész, Andi? Itt a sok étel! -kérdezi értetlenül Milli, mire nevetve megráztam a fejem.

- Köszönöm Milli, de nem! Nekem megy a hasam a sült és főtt dolgoktól. Ezért nyersen eszek mindent. -közlöm vele kedvesen, majd angolosan távoztam. Még egy intéssel elköszöntem Emmától a Hugrabug asztalánál és elhagytam a nagytermet. Felmarkoltam a cukros zacskót és már két szatyorral indultam a könyvtárba. Fölfelé a lépcsőn visszhangot vert, ahogy trappoltam a két hatalmas, párnás mancsaimmal, hiszen mindenki a nagyteremben ült és csend volt. Kivéve egyet...

A 3. emeletről halk zokogás zaja szűrődött ki. Olyan csend honolt, hogy még ezt is lehetett hallani. Beosontam a folyosóra és közeledtem a hang forrásához, mire egyre zajosabb lett. Gyorsan lépkedtem és elcsodálkoztam, amikor a 3. emelet leánymosdójához érkeztem. Halkan bekopogtam, mire jött a válasz:

- Hagyj békén! Tűnj innen! -hangzott szipogva a feldúlt válasz. Sejtem én...

Engem nem ijesztett meg a parancsolgatása, ezért jó erősen berúgtam az ajtót és mit sem törődve besétáltam rajta.

- Pedig hoztam csokit és cukorkát! -hívom fel a figyelmét a vécében lapuló Griffendélesnek és megzörgetem a papírzacskót. Fél perc múlva már nyílt is az ajtó és egy vörösre sírt szemű Hermione lépett ki onnan. Kitártam a karomat ölelésre várva, mire lassan felém battyogott és a vállamba temette az arcát.

- Andi... azok olyan bunkók...! -panaszolja a nyakamnak és súlyosan megrogyott a lába, mire én ösztönösen is a derekára csavartam a farkam, hogy megtartsam.

- Jajj... ez mi...? -nézett le szipogva, mire kihúztam magam.

- Fél cica vagyok, ezért van farkam, amivel megtartalak, nehogy elessünk. -suttogom a furcsa választ, amire csak hümmögött.

- Menjünk beljebb! Rengeteg édesség van nálam! -hívom fel a figyelmét a szomorú fűznek és elvezetem az egyik WC fülkébe. Nem túl higénikus, de egyszer 1 évben nem árt.

- Köszönöm... hogy hoztál...! Olyan kedves vagy... -hálálkodik Granger, mire csak lazán legyintettem.

- Csak természetes! -simítom meg a hátát támogatólag- Egyél! -nyújtottam oda a zacskót, majd kacsintottam.

- Rendben! Kérsz? -kérdezi, közbe elveszi azt.

- Köszi, nem! A sok cukortól szédülök és fáj a hasam, plusz a kakaótól be is szoktam lázasodni. -húzom el a számat szégyenlősen.

- Nemár! De miért? -néz rám értetlenül.

- Mert az állatok meghalnak a csokitól, én meg szimplán lázas leszek és amúgy sem megnyerő a sivatagi hőségben cukrot fogyasztani. -sorolom el röviden az érveimet.

- Hát persze! Sajnálom. Pedig erről annyit olvastam még kicsi koromban. -mérgeskedik, közben az orrnyergét masszírozza.

- Spongyát rá! Na kezdj hozzá! -kuncogok és a szatyor felé bökök. Hermione is megengedett egy félmosolyt és belenyúlt a zacskóba, de ahelyett, hogy kihúzott volna belőle egy nyalókát, az undor miatt eltorzult az arca és a WC mellé dobta a csomagot.

- Mi az? Talán valami baj van? -érdeklődök a szokatlan reakció végett.

- Ez valami piszkos tréfa?! Mert most nagyon nem vagyok a humoromnál! -bőgi el magát újra, idegesen és kitrappol a fülkéből.

- Itt szó sincs tréfáról! Gyere vissza! -kiáltom utána, közben felveszem a papírzacskót. Belenéztem és a 21 egér csupasz testének a látványa fogadott. Nem csodálkozok, hogy megijedt tőle, hiszen felcseréltem a szatyrot.

- Rosszat adtam neked! Az a kígyómnak kell! -kiálltok utána, mire durcás pofival besétált az ajtón.

- Összekeverted? -faggat, mire csak bólintottam és odanyújtottam a jó szatyrot. A Griffendéles azonnal rárabolt a prédára és sietősen feltépte a papírt. A szemei megcsillantak a sok édesség láttán és rögtön kikapott onnan egy csokibékát.

- Mondtam már, hogy köszi? -kérdezi elnevetve az utolsó szót és beleharapott a béka fejébe.

- Nem kell ennyiszer megköszönni! Csak tettem a barátnői kötelességemet. -mosolygok.

- De miért? Miért vagy velem ilyen kedves? -kérdezi gyanakvóan.

- Azért, mert Mardekáros vagyok, nem lehetek kedves valakivel? -válaszolok kérdéssel a kérdésre hitetlenkedve, mire Hermione oldalra pillantott és rántott egyet a vállán.- Annyit mondok, hogy nem a borító alapján ítélem meg a könyvet... -dobtam be a könyvmolyok aduászát, mire a Griffendéles is elkezdett egyetértően bólogatni és kicsomagolt egy jókora nyalókát, amivel illedelmesen megkínált. Nem tudtam ellenállni a szivárvány színeiben pompázó cukros édességnek, leharaptam a tetejéből egy kicsit és elszopogattam. Honnan tudjam, hogy édesanyám igazat mondott-e az édességgel kapcsolatban, hiszen még sohasem ettem ilyet!

A továbbiakban Granger sírva magyarázta, hogy ő csak jót akarna Potteréknek, meg segítene nekik, erre ők hálából csak sértegetik és gúnyolódnak rajta. Eközben kezdődtek a nem mindennapi történések egy lányvécében, ugyanis furcsa zajra lettem figyelmes.

Hermione sírása miatt alig lehetett hallani, de éreztem a testemmel, hogy remeg az egész 3. emelet alattunk.

- Sshhhh... Hermione! Egy picit csendesebben...! -suttogom a kisírt szemű Griffendélesnek.

- Ho-hogy potad? -kérdezi dadogva, bedugult orral.

- Hallok valamit! Egy percre elcsendesednél? -kérlelem suttogva.

- Retpet... -szipogta, mire én becsuktam a szemem és koncentráltam, meg forgattam a fejem tetején pihenő, háromszög alakú cicafüleimet. A hirtelen beállt csöndben meghallottam egy távoli, egyben fokozatosan hangosodó morgást és csoszogást. Először azt hittem, hogy dugnak a másik fülkében, de az orromba beleáramló förtelmes bűz rácáfolt erre a feltételezésemre. Az én érzékeny pisze orrom és a bűz harmadfokon NEM kompatibilis egymással.

A szag hatására a gyomromba lévő megemésztetlen fácán, meg a nemrég megevett cukordarab elkezdték Hard Core-ba nyomni az Éhezők Viadalát, mire én fél kezemet a gyomromhoz, fél kezemet a számhoz tapasztottam és begörnyedtem a WC felett. Imádkoztam, hogy oda menjen a róka.

- Te szentséges Merlin! Máris hasmenésed van, hogy ideszellentettél? -értetlenkedik Hermione, mire én nemlegesen ráztam a fejem.

- Érzékeny az orrom...! Sokat ettem...! Hányni fogok...! -hadartam el mély lélegzetek közepette. Miután kimondtam, hogy "Hányni fogok...", Hermione azonnal feltépte a WC ajtót és kirohant azon. Néhány pillanattal később a fácán fele sugárban a WC kagylóban landolt. Nem volt kellemes élmény, megtanultam a leckét...
Ezek után tartózkodni fogok az édességektől.

Mikor aránylag csendesedett a hányingerem és lehúztam a végterméket a WC-n, kisétáltam, hogy megnézzem mi a bánatot csinál ez a lány ennyi ideig. Hermione hulla sápadtan, kővé válva bámult egy pontra rémült arccal. Ha jól láttam, az álla a földet súrolta. Elsőre nem értettem mi lehet olyan érdekes a mosdókagylóban, de amikor megláttam azt...

Gránit szürke, otromba hústorony kókuszdiónyi fejjel és egy furkósbottal. Csak bámult ránk buta fejjel, miközben érzem, ahogy eggyel csökken az IQ-m pusztán attól, hogy folyamatosan bámulom.

- Andi... én most elszámolok 3-ig. 3-ra te helyet adsz nekem, befutok melléd a WC-be és elbújunk. Oké? -suttogja tettetett nyugodtsággal a hangjában, közben le se veszi a szemét a monstrumról.

- Baszki, de büdös...! -vágom rá a választ.

- 1...

- 2...

- 3...

Ahogy kimondta, tágabbra nyitottam a WC ajtót és a falhoz lapultam, hogy beférjen. Ő azonnal berohant, bezárta az ajtót és lekuporodott velem együtt a földre. A troll rögtön lebontotta a fülkék tetejét, mire egyszerre sikítani kezdtünk. Felkaptuk a két szatyrot és négykézláb a csapokhoz igyekeztünk a túloldalra. Ahogy bebújtunk alá, a troll a botját használva leütötte azt a csapot, ami alatt én voltam. Újra sikításba kezdtem, mire Potter hirtelen a nyakába termett és beledöfte a pálcáját a troll orrába. Dunsztom sincs milyen technika ez, de hatásos, mert a troll megzavarodott és forgolódni kezdett Potterrel. Úgy ordított, mint a fába szorult féreg!

Alig bírtam megmozdulni, annyira megijedtem a látványtól. A borzalmas bűztől, ami a troll testéből áradt és a ringlispíl szerű forgás miatt megint rám tört a hányinger. Hermione segítségével a távolban észrevettem, ahogy a Weasley ikrek öccse kivont pálcával álldogál a ringispil-troll mögött és erősen jártatja az agyát, majd segélykérően ránk néz. Mi a Vingardium leviosa nevű varázslat kézmozdulatait mutogattuk neki.

- Vingardium leviosa! -kiáltja el magát teli torokból, mire a troll furkósbotja egy helyben maradt, amivel Pottert akarta volna leütni. Elismerően néztem a lebegő botra, amit a troll is egy buta pillantással jutalmazott, majd lassan ereszkedni kezdett és egyenesen a troll apró fejére esett. Wow! Nem semmi! Nem véletlenül az ikrek a bátyái!

A troll elejtette Pottert és majdnem ráesett, de időben elugrott onnan. Remegő lábbal kimásztam a csapok alól magammal rántva Hermionét is. Mindenki meg van dermedve.

- Szerintetek... meghalt? -teszi fel a kérdést Hermione.

- Tep valószítű... -motyogom befogott orral.

- Csak elvesztette az eszméletét! -egészíti ki Potter, majd kivette a troll orrából a pálcáját.

- Pfuuj, baszki! Trolltakony! -nyafogott Weasley, én meg öklendeztem egyet és elfordultam.

Ekkor "kirobbant" a helyiség ajtaja és három tanár cipőjének sebes kopogása törte meg a feszült légkört. Még a süketek is érezték volna azt a rengést, ahogy a troll a földre zuhan ájulatában. Nem meglepő, hogy itt vannak a fakabátok. Újra megfordultam, hogy lássam kik lehetnek, amikor a vér is megfagyott bennem...

Ott volt Mógus professzor, aki egy WC-kagylón ülve jajveszékelt, McGalagony, aki mérgesen, szúrós szemekkel nézett a két srácra és a trollt vizsgáló Piton, aki miatt annyira görcsbe rándult a gyomrom, hogy elejtettem az egeres zacskót, a legközelebbi csaphoz futottam, majd a maradék fácán is sugárba távozott. Borzalmas érzés...

- Miss Moon... -hallom meg a professzor fagyos hangját, mire összerezzentem. Megtörlöm a számat, hogy hányásmentes legyen és lelapult füllel a tanár felé fordulok.

- I-i-igen...? -kérdezem remegve, mint a kocsonya, közben előre jött a farkam és azt gyűrtem idegességemben. Még azt is hallottam, hogy McGalagony szidja a srácokat.

- Tudta maga, hogy egy kifejlett hegyit rollal való randevút a másik fél elenyésző esetben szokta túlélni? -kérdezi visszafogott méreggel, közben magasba szállt a mélyvörös füst a testéből, ami irgalmatlan dühöt jellemzett.

- N-ne... ne bántson professzor! Kérem... -suttogom rettegve és a karomat a fejem elé húztam, amin közben elkezdett terjedni a fehérség. Iris is pont most szeretne beleszólni a dolgokba...

- Hmmm... még meggondolom, viszont lenne egy kérdésem. Mégis mit keresett itt egy Mardekáros három Griffendélessel egy kifeküdt troll mellett? -vizsgál vesébe látóan. Azt hittem, hogy ott fog egybe lenyelni Piton.

- Professzor úr! Professzor asszony! Én vagyok a hibás...! -szólal meg váratlanul Hermione.

- Nade Granger kisasszony! -hitetlenkedik McGalagony. Piton csak összeráncolt szemöldökkel nézett rá. Mit művel...?

- Elindultam egyedül megkeresni a trollt, mert azt hittem... azt hittem, hogy egyedül is elbánok vele. Sokat olvastam róluk... -szipogja megszeppenten. Teljesen elállt a szavam. Most Hermione bemártja magát?

- Andromedával már itt találkoztam. Szegény pára... nagyon rosszul volt. Hogyha Harry és Ron nem jöttek volna, már nem élnénk... -meséli. Félve Piton felé pillantottam, de hamar megbántam, mert épp csúnyán nézett rám.

- Ez igaz? -mordult rám.

- I-igen! Rosszul lettem! Túl sokat ettem és mielőtt a troll megjelent volna, feljöttem a 3-ra! -szajkózom tovább a hazugságot, hátha beveszi. Szerintem jól csináltam, mert csak kéretlenül horkantott egyet.

- Nos... ha így áll a dolog... -fordult Hermione felé McGalagony- Miss Granger! Hogy hihette azt, hogy egymaga legyőzhet egy kifejlett hegyi trollt? -kéri számon a tanárnő. Hermione nem válaszolt.

- Ezért a húzásáért 5 pontot vonok le a Griffendéltől! -hangzott az ítélet- Ha nem sérült meg, menjen fel a Griffendél-toronyba. Várja a vacsorája. -küldi el McGalagony Hermionét, mire ő kiment. Én rögvest utána szaladtam volna, ha Piton nem ragadja meg durván a karomat.

- Küldök bagollyal hányingercsillapító főzetet! -közli hidegen, majd elenged a szorításából. Azonnal kirohantam a WC-ből, hátha még megtalálom Hermionét, mert megfelejtkezett a cukros zacskóról.

- Hermione! Itt hagytad a legfontosabbat! -kiabálok. Éppen felfele igyekezett, amikor visszafordult és mosolyogva visszasétált a szatyorért.

- Köszönöm Andi! -majd szorosan megölelt és felszaladt a lépcsőn. Én is hasonlóképpen tettem, de nekem az úticélom a pince.

Ahogy beléptem a klubhelyiségbe rögtön arcon csapott a rengeteg ember látványa. Mindenki feszülten sutyorgott, de néhány ember hangosan tárgyalta ki a troll váratlan érkezését. Hamar körbenéztem, de sehol sem láttam a többieket, ezért gyorsan felszaladtam a hálószobánkba, ahol egyedül csak Csörgő tartózkodott.

- Ssssszerbussssz Andii! -sziszegi Csörgő az ágyon pihenve.

- Ssssssszia Csörhhgő! Bethhék? -érdeklődök.

- Áhhhtmentek Dracoékhhhhhhozz. -mondja semlegesen.

- Vehhlem tartassssz? Hoztam egehhret. -csalogatom a pikkelyest és megzörgetem a szatyrot.

- Pehhssssze! -vágja rá azonnal, majd rátekeredik a karomra. Átrohantam a velünk szembe lévő ajtóhoz majd berontottam rajta. Mind a három lány ott ült a srácok ágyán és Mógus professzorról beszélgettek. Elmondták, hogy mi történt a vacsoránál Mógussal és hogy kitört a káosz. Én nem árultam el a saját storymat, mert biztos lenéznének, hogy egy bidsivel barátkozok, ezért csak annyit mondtam, hogy rosszul lettem.

A nap végén berepült a szobánkba egy idegen madár, aki Piton főzetét hozta egy levéllel, amiben az állt, hogy ezen a héten látogassam meg a kígyómmal a laborját. Milyen kedves...

Egy kiadós fürdés után eltettem magam Csörgővel együtt. Irány LALA Land!

Komment, ha van valami építőjellegű kritikád! :3