– EZT MEG HOGY CSINÁLTA? –idegeskedik Draco a klubhelyiség közepén és fel-alá mászkál a bőr kanapék között. Greg, Beth meg Vincent a kanapén ültek ugyanebbe a sorrendbe elég szűkösen és én keresztbe, elnyúlva terülök el háton az ölükben és simogatnak, mint egy kiscicát. Persze ehhez jár egy kis dorombolás is, mert mindháromnak ügyes keze van.

– Ez a millió dolláros kérdés, amit mindenki tudni akar legalább 45 perce! –teszi hozzá flegmán Beth, majd hozzávág egy bontatlan csokibékát– Inkább egyél! Az jót tesz az idegeidnek!

A sztori annyi, hogy Draco kihívta Pottert egy varázslópárbajra éjfélkor, de nem jelent meg, ráadásul a helyszínre küldte Fricset. Azt hitte, hogy másnap két lábbal fogják kirúgni a kastélyból Harryéket, de kiderült, hogy megúszták és ettől most nagyon pipa.

– Téged ez egyáltalán nem zavar? –veszekszik és felváltva néz rám meg Bethre.

– Mi? Hogy nem sikerült kirúgatnod, vagy hogy a Weasley-patkánnyal lóg? –zagyválom a dorombolástól kissé érthetetlen hangon, közben kábultan mosolygok.

– MINDKETTŐ! –harsogja, amitől kissé beszakad a dobhártyám és legurulok a kanapéról.

– Jól van geci! A könyvtárban megtaláltok! –sóhajtok lemondóan. Lesimítom a felborzolt bundámat, felveszem az iskolai egyenruhámat és unottan távozok a klubhelyiségből a könyvtárba. Ha nem bír lehalkulni, akkor nekem kell mennem. Ma úgysem tudtam volna a sellőkhöz leugrani.

Már több hete itt tanulok a Roxfortban. Az éjszakai kóborlás és a Weasley ikrek segítségével sikerült megismernünk a kastély minden zegét-zugát, így tudom mi merre hány méter. Amikor hétköznapokon vége volt a tanításnak, én bevonultam a hívogatóan hatalmas könyvtárba. Napestig ott töltöttem a szabadidőmet, hiszen annyira tepertem, hogy sosem akartam félkész munkát kiadni a karmaim közül. Egyébként néha Emma is velem jött, viszont sosem maradt 5 percnél tovább, mert vagy a szobatársával és egyben barátnőjével tölti az időt, vagy hívták a Weasley ikrek Roxmortsba, a Roxfort konyhájába, meg esetleg a Szükség Szobájába. A Malfoy ikrek –főleg Draco– vagy Potteréket akarják eltenni láb alól, vagy Beth szintén a Weasleykkel lóg. Így, társaság híjján eléggé lapos a dolog, amíg meg nem ismertem mélyebben egy eléggé furcsa, de annál izgalmasabb lányt.

Hermione Granger nem volt szokványos megjelenés. Első látásra egy kifejezetten kötekedő és okoskodó mindent-jobban-tudó libának látszik, aki vagy elvesztette, vagy eltörte a fésűjét, annyira gubancos, de belül egy érző lény és lehet vele intellektuálisan beszélgetni. Hiszen évfolyam társak vagyunk és kb. ugyanott járunk az anyagban. Mindig akkor találkozunk, amikor egyszerre ugyanazt a könyvet fogjuk meg a polcon. Olyankor közösen szoktunk tanulni és olykor-olykor felolvassuk a másiknak a firkálmányunkat, majd ellátjuk egymást tanácsokkal és kijavítjuk ott, ahol hiba van. Mire beköszöntött az Október, már barátnők voltunk. A könyvtárban senki sem volt "házakba osztva" –sosem ítélkeztek első látásra–. Röpke 1 hónap alatt olyan közeli lett a barátságunk, hogy tanulás után megbeszéljük egymás ügyes-bajos gondjait.

Az elmúlt pár napban Hermione eléggé sokat panaszkodott Harry Potterre és Ron Weasleyre.

– Azok a bunkók, barmok, könyv taszítók, tudás gyűlölők! –szitkozódott egy hatalmas könyv mögött, amikor észrevettem a sötétvörös füstöt gomolyogni a feje körül. Odasétáltam és kopogtattam a könyv kemény borítóján. Párás szeme alatt aprócska mosoly húzódott, ami jelezte, hogy örül nekem.

– Szia Hermione! Kikről van szó? –érdeklődtem és leültem a vele szemben lévő székre.

– Csak a szokásos... –durcizik a vastag bűbájtankönyv mögül.

– Már megint dühös vagy az egész Griffendélre?

– Pontosan! Folyton azt hiszik rólam, hogy egy idegesítő eminens csitri vagyok! –bosszankodik.

– Hát én tudom, hogy te egy nagyon kedves lány vagy! –rázom a mutatóujjam, közben a farkammal egy kicsit lejjebb hajtom a könyvet, hogy lássam Hermione arcát. A lány nem válaszolt.

– Fel a fejjel! Ma úgy is Halloween van! Majd hozok neked cukorkát Roxmortsból! –unszolom kuncogva, majd felállok az asztaltól és megölelem Hermionét.

– Te mégis hogy akarsz lejutni Roxmortsba? Senkit sem engednek el a Roxfort területéről! –vizsgál eléggé szkeptikusan.

– Bízz csak bennem! Mardekáros vagyok! –kacsintok rá egy fogvillantós mosoly keretein belül és sietősen, de csendesen távozok a könyvtárból. Legelőször a konyhát vettem célba. A lépcsőn hármasával szedtem a fokokat a hosszú lábaim miatt, ez álltal hamar lejutottam a pincébe és beszaladtam egy ismert folyosóra. A folyosó tele volt ételeket ábrázoló festményekkel és csendéletekkel. A legtöbbjük zöldséget és gyümölcsöt ábrázol (drága Karma-frw festette egytől-egyig 😋), amiből nekem egy körte kell. Odaszaladok egy csendélethez, ami gyümölcstálat ábrázol egy körtével a tetején. Bundás kezemmel megsimogatom a gyümölcsöt, mire az hangosan kacagni kezd és átalakult egy aranykilincsé. Ezt a trükköt a Weasley ikrek mutatták nekem és a lányoknak. Draco annyira makacs, hogy a Griffendélről hallani sem akart, ezért ő kimaradt ebből a mókából.

A konyhában villám sebességgel végigrobogtam a négy nagytermi asztal között és megálltam egy hatalmas kemence előtt. Néhány házi manó azonnal ide pattant és kínálgattak, de én csak egyet keresek.

– Nati! –kiáltom el magam, majd megjelenik előttem egy kissé magas, szőke, kék szemű házi manó aranyos séfsapkába.

– Igen, Miss Moon? –hajlong a kis ember úgy, hogy néha a görbe orra ütközik a padlóval.

– Hozz nekem Egyiptomból scarabeus bogarat! Elég csak 1 db! –utasítom, mire ő még utoljára meghajolt és egy csettintéssel dehoppanált. Tapsolok kettőt a tenyeremmel figyelemfelkeltés gyanánt.

– Figyelem! Minden házi manó, akinek éppen nincs semmi dolga, menjen el bogarakat gyűjteni! Egészen aprók előnyben! –kiabálom a feltételeimet.

– Igenis hölgyem! –majd a 100-ból alig 5 házi manó meghajolt és dehoppanált. Elégedetten leültem a Hollóhát asztalához hasonló bútorhoz és várni kezdtem. 10 perc múlva megérkezett az első házi manó, aki sáskát hozott. Ezek után folyamatosan szállingóztak, majd a végén Nati is hoppanált.

– Parancsoljon Miss Moon! Egyenesen a Nílus deltájából! –mondja okoskodva, mire felszaladt a szemöldököm.
Ilyen tudása van földrajzból? Közben a többi manó is megérkezett. Volt ott tücsök, hangya, légy, sáska és szarvasbogár. Mindegyiket elvettem a manóktól és egy köszönet keretein belül az összeset elfogyasztottam.

– Köszönöm a segítségeteket! –mondtam aranyos, fogvillantós mosollyal és előkapartam az erszényemből fejenként 5 knútot. A pénzt a tenyerembe rejtettem, majd minden manóval kezet fogtam és ha akarják ha nem, odaadtam nekik a jutalmukat. 2 manó a döbbenettől lefagyva bámulta a pénzerméket, 4 manó meg kedvesen, de felháborodva beszélni kezdett:

– De kérem hölgyem! Ez nem került pénzbe! –sipítozták, és nyújtották felém a pénzérméket.

– Nekem megéri! –mosolygok a manókra– További jó munkát! –majd felpattantam és futva távoztam a konyhából, nehogy utolérjenek. A folyosókon nem nagyon találkoztam semmilyen ismerőssel így zavartalanul tartottam a tölgyfaajtó felé. Miután kijutottam a külvilágba, gyorsan körülnéztem, nehogy meglásson valaki. Nem lenne vicces, ha kiderülne, hogy animágus vagyok. Mivel nem volt ott egy árva lélek sem, ezért átváltoztam fekete, perzsa kiscicává és folytattam az utam Roxmortsba. A Roxfort kapuja alatt szépen átcsusszantam és az ösvényen lejutottam a kis városkába. Az utcákat róva apró mancsaimmal kerestem serényen a Mézesfalást. Minden kirakatba felugrottam és benéztem, mire megláttam az egyikben néhány szivárványos nyalókát.

– Igen! Biztos ez lehet a Mézesfalás! –gondoltam magamban, mivel állat alakban nem tudok beszélni. Leszálltam a kirakatból és úgy döntöttem, hogy teszek egy radikális döntést, mivel amit tenni fogok, eléggé régen műveltem. Macskából tücsökké változok...

Odaléptem az ajtó elé, könnyedén betoltam a fejemmel az ajtót, majd hátramentem egy közeli sikátorba és elkezdtem összemenni. Mikor újra kinyitottam a szememet, a szemeteszsákok hatalmasak voltak és a macskakövek közötti rés olyan volt, mint egy nagyobb vizesárok. Gyorsan szedtem az ízelt lábaimat és befutottam a boltba a legközelebbi cukros hordó alá. Mikor biztonságban éreztem magam, elkezdtem fülsüketítően ciripelni. Ezzel szóltam a bogaraknak, hogy segítsenek. Egy kis idő után megjelent egy egész hangyaboly a szárnyasokkal együtt a padló résein keresztül és rengeteg tücsök, meg szarvasbogár jött be a nyitott ajtón. Mivel egy lélek se volt a boltba, hamar hozzáláttunk az édességek elhordásához.

A hangyák a hasukra fektetett nyalókákat, meg a csokibékákat hordták ki. A tücskök a gumicukrokkal, meg a mindenízű drazséval foglalkoztak. A szarvasbogarak meg a bonbonokat gurították kifelé és én meg vezényeltem őket. Egész hamar megvoltunk, mivel 10 perc múlva az eldugott sikátorban összegyűlt egy kis kupacnyi csoki és cukor. Visszaváltoztam aranyos, kölyökcicává és befutottam a pult mögé, ahol a pénztár van, nehogy meglássanak. Visszaváltoztam a normális, bundás alakomra és elővettem az erszényemből egy maroknyi pénzt, majd a pultra dobtam anélkül, hogy megszámoltam volna. Csak hogy tisztességesek legyünk...

Újra átváltoztam apró, fekete szőrgombóccá és a pénztárgépnél felakasztott papírzacskókból leráncigáltam egyet, hogy beletegyem a dolgokat. A végén el is szakadt a füle. Mikor eloszlottak a bogarak, gyorsan kimentem a sikátorba, emberi alakban, kézzel gyorsan a zacskóba tömködtem a zsákmányt és cica alakban, az állkapcsomba a zacskó szájával rohantam, mint a veszedelem a Roxfort kapujához. Mikor odaértem, a fáradság miatt azonnal visszaváltoztam emberré és eldőltem a füvön, mint egy krumplis zsák. A 4 kis pálcika vékony mancsaimmal nagyon nehéz volt felcipelni a sok csokit. Egy rövidke pihenés után átdugtam a kapu résein a zsákmányomat, majd visszaváltoztam cicává és átbújtam a kapu alatt. Mivel nem voltam túlságosan hozzászokva a hegyes-völgyes utakhoz ezért sokkal több időbe tartott, mire felhurcoltam a cuccaimat a tölgyfa ajtóig. Ott azonnal visszaváltoztam emberré és egy fáradt sóhajjal bementem az ajtón. Mivel ez az össze-vissza átalakulás rettentően leszívta az energiámat, a cukrokat rejtő zacsit eltettem egy páncél mögé és hanyatt-homlok szaladtam a nagyterembe, mert nemsokára kezdődik a halloween-i lakoma.

Komment, ha van valami építőjellegű kritikád! :3