Az egész elsőéves Mardekáros kóceráj ezt a napot várta. A Malfoy ikrek tűkön ültek, hogy végre hozzáférjenek a seprűkhöz. Már az első héten bevágódtak a Mardekár-ház kviddics kapitányánál, Marcus Flintnél, kinek elmondása szerint az itteni seprűk nagyon ratyik és ha tehetjük, akkor vásároljunk valami menőbbet. Én igazán ritkán ültem seprűnyélen, viszont a bátyáim szoktak kviddicsezni, ezáltal annyira nem vagyok elveszve. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor játszottam a bátyáimmal kviddicset. Inkább jobban preferálom a ránk, hybridekre jellemző repülési formát, amiben segítségünkre van két hatalmas szárny. A szfinxeknek jellegzetes sas szárnyas megoldása van, csak nyilván fekete színben. Pontosabban csak édesanyámnak. Nekem még nem nőtt ki a szárnyam és még egy jó ideig nem fog. Anyámnak elmondása szerint 25 évesen nőtt ki a szárnya, ami 500 év leforgása alatt az egyik leghamarabb elért teljes szfinx alak. Ennek fényében aligha számíthatok szárnyakra a tanulásom alatt...

Visszatérve az eredeti témára! Azért látásból ismerem a kviddicset és szerintem egy viszonylag szórakoztató játék, azonban én inkább jobban szeretem a Pokémont. Mindig kimegyünk a Szaharába, majd varázslat és homok segítségével megalkotunk szörnyeket, amik összeverekednek egymással. Egyszerűen odavagyok érte!

Másodszorra is visszatérve! Folyamatosan a könyvtárba menekültem, vagy 3 hónapos kiscica képében róttam a folyosókat Mrs. Norrissal, nehogy az agyamra menjen a 2 pár iker gyerek a dicsekvésükkel. Ugyanis minden éjszakán összetalálkoztunk egy Griffendéles testvérpárral, nevezetesen Fred és George Weasleyvel. Mindhárman teljesen egy húron pendülünk a Weasley ikrekkel, viszont Beth annyira retteg a "véráruló" megnevezéstől, hogy a nyilvánosság előtt a környezetükben szidni fogja őket. Azért a biztonság kedvéért hozzájuk vágta, hogy Weasley-patkány, de szerencsére a srácok nem vették zokon. Megígérte viszont, hogy privátban normálisan fog viselkedni. Már meg sem lepődök...

Lassan 2 hete várunk a repülésórákra, mire Pitonnak végre szándékában állt kiragasztani azt a kurva hirdetményt a Mardekár klubhelyiségébe. És lássanak csodát! A Griffendéllel leszünk. Amióta Draco kikapta Neville kezéből a nefeleddgömböt, azóta pikkelnek ránk. Már most fogom a fejem, a lehetséges következmények miatt.

Madam Hooch az oktatónk, aki nem laca-facázik, azonnal belevág a közepébe. Felállított minket a Griffendélesekkel szembe és mellénk rakott egy bozontos gallyakból álló rozoga seprűt.

– Nyújtsátok ki a kezetek a seprű fölé –harsogja a tanár– és mondjátok, hogy FEL!

– FEL! –ordítottuk egyszerre. Az én seprűm nem habozott és rögvest a karmaim közé pattant. Ahogy körbenéztem, mindegyik Mardekáros kezében ott virított az engedelmes seprű! Talán Vincentnek vergődött egy kicsit a fűben, de végül aztán mikor a tanár elfordult, gyorsan és manuálisan felkapta a földről. Utána Madam Hooch körbe-körbe járt és arról regélt, hogy hogyan kell biztonságosan megülni a seprűt. A Malfoy ikrek és én állítólag rosszul markoltuk a seprűt, amit a tanárnő sikeresen korrigált és ki is oktatta őket. Amikor hozzám szólt volna, először megdöbbent a látványomtól, –majd vonakodva bár– de ugyanazt elmagyarázta, amit a szőke párosnak. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb a tanárok is hozzám szoknak...

– Figyelem! Sípszóra mindenki elrugaszkodik a földről! 1-2 méter magasan lebegjetek egy kicsit, majd szálljatok le a földre! –kiabálja– 1... 2... –viszont hirtelen megakadt a számolásba. Hiszen a Griffendéles Neville Longbottom fogta magát és engedély nélkül repült felfelé. Lassan Madam Hooch is észbe kapott és a sípja –különösen számomra– fülsüketítő zaja törte meg a tisztás csöndjét. Amikor már azon gondolkoztam, hogy megkergülve befussak a Tiltott rengetegbe, vagy esetleg odalépjek a tanárhoz és egy suhintással kibasszam a kezéből a sípot, hirtelen egy tompa puffanás hangja zavart meg. Longbottom a földön landolt egy szépen törött karral. A tanárnő megtiltotta nekünk a repülést, majd felrántotta a srácot a földről és elrohant vele a gyengélkedőre.

– Nahát, nahát! Kiesett a zsebéből a nefeleddgömb! –vizsgálódik Beth és a szája sarka gyanúsan felfele görbül. Diszkréten oldalba szúrja a könyökével Dracot és a kerek tárgy felé biccentett. A fiú iker értette a célzást és "munkához kezdett".

– Láttátok azt a bamba képét? –hányja a szavakat Draco, mire minden Mardekáros odanézett és kuncogott a történteken. Kivéve magamat. Sohasem az én reszortom volt a csipkelődés és más emberek gerinctelen lenézése. Ezért most nem éreztem ingert a nevetésre.

– Dugulj be, Malfoy! –szájal Parvati.

– Óóó... kiállsz a kis Longbottom mellett? –szál bele a vitába Pansy egy egész ügyes arrogáns álarcot húzva magára. Csak én vagyok az a szerencsétlen, aki tátott szájjal nézi az eseményeket és őszintén aggódik a srácért.

– Nem is tudtam, hogy így rajongsz a bőgőmasinákért, Parvati! –kiabálja gúnyosan Beth.

– Nicsak! –szólt közbe Draco– Itt az a fos, amit a nagyija küldött Longbottomnak! –emeli fel a nefeleddgömböt és büszkélkedve mutogatja nekem, meg Bethnek. Én egy nemtörődöm vállrándítással elintéztem az egészet, viszont Draco tesója elismerően nézett rá.

– Add ide, Malfoy! –szólt rá Potter, akit eddig csak Piton óráján tudtam részletekbe menően megfigyelni.

– Itt hagyom... hmmm... mondjuk egy fán! –vigyorog, majd felül a seprűjére és felemelkedik a földről.

– Add ide! –erősködik tovább Harry, de Draco semmibe veszi és tovaszáll egy fához.

– Gyere és vedd el!

A fekete hajú Griffendéles engedett a csábításnak és lába közé kapta a seprűt, majd felszállt a levegőbe. Ezek teljesen normálatlanok...

Potter meglepően jól repült seprűháton ahhoz képest, hogy állítólag először ült rajta. Néhány kis trükk, egypár kanyar, majd hipp-hopp Draco mellett termett. Még egy darabig veszekedtek, majd váratlanul Potter zuhanórepülésbe kezdett. A vér is megfagyott bennem a föld felé zuhanó srác látványa miatt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy meg kéne menteni, viszont a következő pillanatban sikeresen felhúzta a seprű orrát és megmenekült a meteorként zuhanó becsapódástól. Ahogy futott felénk, mosolyogva mutogatta a nefeleddgömböt a markában, de közbeszólt a legijesztőbb mumus a Griffendélesek számára. McGalagony professzor.

– HARRY POTTER! –kiabált kikelve magából– Soha... amióta itt tanítok, soha...

– Hiszen nem is... –kezdte Parvati, de a professzor belé folytatta a szót.

– Hallgasson, Patil kisasszony! –torkolja le az említett személyt.

– Dehát Malfoy...

– Mit nem ért Mr. Weasley!? Potter velem jön! –erősködik McGalagony, megfordult, majd lebegő talárral viharzott el a rétről a háta mögött kullogó Potterrel.

– Hah! Most tuti kirúgják! –kárörvendett Beth a jobbomon.

– Na az már biztos! –kuncog Pansy a balomon és előttem pacsiztak egymással.

Az én megjegyzésem elmaradt, mert egy kicsit sajnáltam a srácot. Szegényt kirúgják, mert az ikreknek kedvük volt arcoskodni egy kicsit. Nem is volt sok idő a gondolkodásra, mert Madam Hooch visszatért. Egyedül!

– Akkor ott folytatjuk ahol abbahagytuk! Mindenki a seprűjéhez! –utasította a csürhét. Amikor beálltunk két sorba, akkor valami szemet szúrt neki.

– Hát ezt meg mire véljem?! Még egy diák eltűnt! –idegeskedik– HOL VAN POTTER?

Az óra végére lassan megjön a hangom, ezért bátorkodtam jelentkezni.

– IGEN, MISS. MOON?! –ripakodik rám, mire megpróbálok nyugodt lenni és a legkevesebb arcizmomat használni.

– Mr. Potter az előbb távozott McGalagony professzorral! Biztos sürgős ügyet intéznek... –magyarázom karót nyelten és a végén egy alig látható kis mosoly húzódott a cica arcomon. A tanár úgy vizsgált, mintha egész életemben csak most először szólaltam volna meg. A Griffendélesek nagy része is hasonlóan reagált, kivéve talán Hermione Grangert, viszont a Mardekár a markában röhög a "beszólásom" miatt.

– Köszönöm Miss. Moon! –biccentett elismerően és folytatta az óráját. Másodszorra is elkezdett oktatni minket a helyes ülésről a seprűn, majd újra sípolt, hogy felemelkedjünk. Így folytatódott egészen addig, hogy 1-2 pici kört is megtehettünk a levegőben. Az óra végén meg tanári felügyelet mellett elrepülhetünk a Tiltott rengeteg fölé, majd leszállás után nevetve tértünk vissza a kastélyba vacsorázni.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád!    :3