Reggel, amikor magamhoz tértem, hatalmas kiabálásra ébredtem.

- Wáááóóóó! Andromedaaaaaaaaa! -ordít teli torokból Beth és mint derült égből villámcsapás, úgy vetődött rám aznap reggel.- Ébresztő lusta macska! -nyafog a fülembe 1 milliméterről, mire fájdalmasan felnyögök.

- Te bolond némber! Tudod milyen éles a hallásom?! -morgom, de alig bírom visszatartani a nevetésemet. Mire a Malfoy lady méltóztatott leszállni rólam, lassan sírva nevettünk. A röhögést csak egy dühös hang szakította meg.

- Nem tudom ki vagy, de a kígyód majdnem felfalta a macskámat! -panaszolta egy telt-karcsú lány indulatosan. Ahogy meghallottam a "kígyóm" és a "felfalta" szavakat, flashback-ek villantak az agyamba a tegnap éjszakáról. Kívülről igyekeztem eltakarni a zaklatottságomat, de belül összeestem. Szent Merlin... majdnem megettem az egyik tanáromat...

Gondolkodásom nem tartott túl sokáig, mert észbe kaptam és leszálltam a földre. Összehúzott szemöldökkel az ágyamon pihenő Burmai pitonra pillantottam számon kérően.

- Mhhhit jehhlentssssszen ezz Cshörgő? -nézem, majd a szemem sarkából látom, hogy a lány ijedten hátrébb lép kettőt.

- Nhhhem ettem meghh, chhhak prhhóbálkosssssztam... -durcizik kígyónyelven és a villás nyelvét nyújtogatja rám.

- Aha... -vizsgálom magasba szökött szemöldökkel, szkeptikusan.

- Mi az? Mit válaszolt? -érdeklődik egy fekete, rövid hajú lány, akit eddig nem vettem észre. A 3. szobatársam. Majdnem olyan a haja, mint az enyém, csak nekem nincs frufrum és olyanra vágjuk mindig, mint amilyen Kleopátrának volt. Éljen Egyiptom és a rokonság!

- Csak éhes volt. Régen nem evett. -válaszolom tömören.- Egyébként kik vagytok? Még életemben nem láttalak titeket. -pillantok az ismeretlenekre. Ez de lenéző volt...

- Pansy Parkinson. -nyújtja a karját kézfogásra.

- Andromeda Moon. Örvendek a szerencsének! -mosolygok, majd kezet rázunk és a molett lány felé fordulok.

- Millicent Bullstrode... -morogja a lány, viszont ő nem óhajt hozzám érni és eléggé ellenszenvesen méreget.

- Mi a probléma? Talán a külsőm? -fürkésszük egymást.

- Hát... talán egy kicsit. Még hozzá kell szokni. -majd zavartan elfordul és az ágyához sétál.

- Nahh. Lassan készülni kéne a reggeli, mert éhen halok! -nyavajog Beth.

Hát persze! Biztosra vettem, hogy a cica kinézetemmel voltak problémák, de remélem azért nem lesznek olyan népművészeti cserépedények, hogy mondvacsinált okok miatt kiközösítenek.

Fogtam az egész utazóládamat és a tartalmát az ágyra borítottam, mert úgy éreztem, hogy most van az ideje kipakolni a táskámból. Szerencsére volt 4 fekete szekrény, amibe egyénileg tárolhattuk a ruháinkat, viszont egyvalami nagy fejtörést okozott. Hova tegyem a bájitalos ládámat?

Hiszen Kelet-Afrika egyik legkiválóbb bájitalmesterének gyermekeként elengedhetetlen, hogy ne vigyél valami specialitást otthonról. Ennek viszont nagyon örültem, hiszen magamnak tudok már csinálni bájitalokat, csak a hozzávalókat nehéz beszerezni. Ezért hoztam egy ládát különféle tartósított hozzávalók tárolására. Még tágító bűbáj is van rajta, hogy elég legyen egy kis doboz is. Édesanyám és a bátyáim Kelet-Afrika egyik legnevesebb termelője gyógynövények terén. Állatokat is tenyésztünk, de csak olyanokat, akik kibírják a sivatagi hőmérsékletet.

A ládából elővettem pár különleges bájitalt. Egy folyékony, halványkék tusfürdőt, egy sötétzöld sampont és egy szénfekete, krémes állagú fogpasztát a hozzá tartozó fogkefével.

- Tyűha Andi! Mid van neked? -kérdezi elcsodálkozva Beth és közelről vizsgálja a kémcsövek tartalmát.

- Tusfürdő, sampon, fogkrém. Mivel tegnap este nem jutott időm ezekre, úgy találtam jónak, hogy most intézem el. -válaszolok büszkén.

- Honnan van? -kíváncsiskodik Pansy.

- Titkos, családi recept. -kacérkodok.

- Jól van, hencegő! Egyébként szabad a fürdő. Azért hagyj légy oly' kedves meleg vizet, én is szeretem a reggeli pancsolást. -derült mosolyra Pansy, majd előkapart a táskájából pár fiolát.

Szó nélkül betrappoltam a közös fürdőbe és nekiláttam a tisztálkodásnak. Édesanyám közvetlenül az utazás előtt főzött nekem ilyeneket. Kb. 2 hónapig elég amit adott, utána magamnak kell készíteni. egyébként a zuhanyrózsával nem voltam túlságosan kibékülve, mert otthon a piramisban vízesésszerűen folyik a fürdővíz. Itt meg kézbe kell fogni. Micsoda elavult trükk.

Miután patyola tiszta, a napfényben megcsillanó, fényes bundában és fogakkal kiléptem a fürdőből, felöltöttem magamra Roxfortos talárom és megvártam, amíg elkészülnek a jómadarak. A bőrönd alján megtaláltam azt a fehér nyakörvet, amit édesanyámtól kaptam a nyár utolsó napjaiban. Nekem ajándékozta, hogy én is viseljem iskolai éveim alatt. Mivel sokat láttam rajta a kicsi csengővel ellátott nyakörvet, úgy gondoltam miért is ne... Még egy hatalmas és gyönyörű Scarabeus minta is volt rá faragva. A többiekkel ellentétben én viszem a talárom alatt megbújt Csörgő is, hogy a reggelinél megtömhesse a pocakját. Régi szokásom, hogy mindig vele étkezek.

- Gyertek! Már mindenki fent van a nagyteremben, csak mi nem! -nyavajog Millicent.

- Én is egyetértek. Már indulni kéne! -indulatoskodok, közben a pitonom fejét simogatom. A várakozást kihasználva körbenéztem és feltűnt, hogy Bethnek az ágya körül rengeteg poszter volt, amin pár vágott szemű egyforma srác mosolygott és táncikált.

- Hey Beth! Áruld már el nekem, hogy ki az a Kínai srác, aki minden képeden és posztereden szerepel!

Pansy és Beth megmerevedtek.

- MICSODA? MIT MERÉSZELSZ MONDANI? KÍNAI?! -harsogja kikelve magából Beth. Egy pillanatra ledöbbentem heves reakciójától, azonban utána álltam szikrázó pillantását.

- Sajnos fogalmam sincs! Sohasem láttam őket eddig. -jelentem ki kuncogva. Bethnek a rózsaszín sötétebb árnyalata tükröződött vissza fehér bőréről, annyira ingerült lett.

- MIVAN? Miaz, hogy még sohasem találkoztál velük? -ordítozik a szőke, mire Pansy egy jól sikerült "kussoltató" bűbájjal nem engedte szóhoz jutni.

- Még mielőtt teljesen megutálnád a koreai popot, elmagyarázom neked, hogy a posztereken a BTS-t láthatod, és nem, nem ugyanaz az ember! Európai szemmel nehezen megkülönböztethetőek, de a hajuk miatt már nem lehetetlen. Ugyanis ők metamorf mágusok és hetente van más hajszínük. -darálja le az információt Pansy.- Eléggé ismert banda és világszerte hallgatják őket varázslók és muglik egyaránt. Az más kérdés, hogy kedvelik, avagy sem. Ez leginkább ízléstől függ. Én szeretem őket, viszont Beth egyenesen rajong értük. Tegnap este mondta.

A monológja után Pansy lenyugtatta a dühös Malfoyt és utána rögtön csatlakoztak a párosunkhoz. Így már öten tartottunk reggelizni.

A klubhelyiségben még mindig szürkület uralkodott, csak a zöld lámpák világították meg a tágas teret. Az ablakból a tó vize nézett vissza rám amiről már olyan sokat regélt édesanyám. Sokkal sötétebb, mint a piramisunk világosabb homokkő falai, ami nagyon megadta a hangulatát a térnek. Egyszóval nagyon bejön az egész.

A kijáraton -ami egy kőfalba volt rejtve- kilépve elindultunk a pincéből a nagyterembe, amikor egy ismerős női hang csendült fel.

- Sziasztok! Nem zavar, ha csatlakozok? -kíváncsiskodik Emma.

- Szent Merlin! Emma! -kiabál Beth és lélekszakadva rohan Emma nyakába.

- Dehogy zavar! -legyintek- Hugrabug gyöngyszeme. -nézek végig sárga talárján és megölelem én is.

- Lányok! Ő itt Emma Howkins! -magyarázza Beth nagy elánnal a csapatnak, majd Emmához fordul.- Ők itt Pansy Parkinson és Millicent Bulstrode. -mutat az említett lányokra.- Emmával a vonaton ismerkedtünk meg.

- Szia Emma! -kezdi Pansy.

- Szia. -nyávogja Milli. Látszik a füstből körülötte, hogy nem bízik meg akárkiben.

A következő beszédtéma egymás megismerése volt. Míg a Britek kedélyesen fecsegtek útban a nagyterem felé, addig az egyiptomi lemaradt és bámészkodott. A kastély belső tere teljesen magával ragadott. A falak hasonlítottak a klubhelyiségre azzal a különbséggel, hogy a kastély egyéb részein mindig sokkal világosabb van, mind a pincében, ahova a Mardekárt száműzték. Édesanyám is mondta, hogy sok az előítélet a Mardekárral szemben, de könyörgök. A KIVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT!

Mivel nem akartam eltévedni a hatalmas épületben, ezért a kétszárnyú ajtó előtt hamar felzárkóztam a csoportunkhoz. Belépéskor azonnal célba vettük a Mardekár asztalát, kivétel 1 embert.

- Gyere már, Emma! Jó buli lesz! -nyavalyog fültől-fülig mosolyogva Beth.

- Ezzel egyet kell hogy értsek. Reggelizz velünk a Mardekár asztalánál! -bátorítom a lányt.

- Hát... nem is tudom... -puhatolózik, de Pansy közbevág.

- Ne csináld már, Emma! Beijedtél 4 "rettegett" Mardekárodtól? -szugerálja kihívóan karba tett kézzel.

- Jól van na, megyek! Csak ne szívózzatok tovább! -mondja mű durcival, de hallani a hangján, hogy jól szórakozik. Ennek hatására közrefogtuk Emmát Bethtel és "elhurcoltuk" az asztalunkhoz.

Kuncogva leültünk egymás mellé. Én az asztal szélére kerültem, velem szemben Pansyval, oldalamon Emmával, mellette pedig az ikrek foglaltak helyet. Merlinnek hála kevesebben voltak a nagyteremben, így sikeresen ignoráltam az aurafüstöket és nem ájultam el. Az asztal már rég meg volt terítve finomabbnál finomabb falatokkal, mire már csöpögött a nyál a számból.

- Milyen kiadós reggeli. -mérem végig a tálcát előttem, amin kis kupacban volt a nyers étel. Szedtem egy adagot a bárány húsból és vettem mellé friss kókuszt.

- A Roxfort eléggé népszerű kaja ügyileg! -teszi hozzá izgatottan Milli.

- Igaz, de állítólag inkább a mennyiségre fókuszálnak, mintsem a minőségre... -húzza el a száját Pansy lenézően és a zabáló Gregre meg Vincentre vet egy pillantást. Óvatosságból azért megszaglásztam a bárányt és pontos szaglásomnak köszönhetően megállapítottam, hogy friss. Csoda, hogy nem ugrik le a tányéromról, olyan friss...
Az viszont eléggé furcsa volt, hogy a tányérom mellett volt egy kisebb tányér. Vagy számítottak a pitonomra, vagy véletlen, de szedtem neki a tányérkába ételt, amihez mohón hozzákezdett.

- Egyébként ma milyen óráink lesznek? -dobom be a témát és egy hatalmasat harapok a bárány combjába. Ízletes sovány hús. The best.

- Csupa izgalmas... -húzza a száját Draco. Kicsit nagyot néztem a srácon. Ő már kívülről tudja az elsős tantervet?

- Na és áruld már el Andi... -fordul felém Emma lassan, meglepett arckifelyezéssel.- Mitől fénylesz ennyire? A napra lehet nézni, de rád nem. -humorizál a szőke.

- Úúú tényleg! Az a tusfürdő eléggé megmozgatta a fantáziám! -szól kedves érdeklődéssel Pansy.- Mesélj róluk!

- Rendben. -sóhajtok.- Mindegyik szer, amit használok, alapvetően "szőrös testre" fejlesztette ki a családom, hiszen rengeteg állati tulajdonsággal rendelkezek, ami kihat a külsőmre. Ehhez viszont nem elég a hétköznapi tisztálkodó bájitalok, hiszen a testem 99%-a bundás. Így kitaláltunk saját szőr ápoló készítményeket. -magyarázom hatalmas lelkesedéssel, közben harapok a húsból.- Persze mindennek az alapja az egészséges táplálkozás és a bájital is 100% természetes összetevőkből áll. Annyira naturális, hogy fogyaszthatóak, viszont nem ajánlom, mert némelyiknek furcsa íze lehet, meg egyébként sem "étkezésre" való. -sóhajtok picit zabosan, majd töltök a kancsóból meleg tejet. Beszéd közben hevesen bólogattak, így folytattam.- A fogpaszta már egy összetettebb dolog, mert az ötlet a mugliktól származik. Azért kell, mert a nyers ételek után maradt szájszag nem egy kellemes élményként van számon tartva. Főleg, hogy igen kifinomult a szaglásom. Ráadásul még fehéríti is a fogamat. -és széles mosoly került az arcomra.- Persze nem kell mondanom, hogy ez sem mérgező, viszont nagyon csíp a mentától. "Végigmarja" a torkod, ha lenyeled.

- De hát az előbb mondtad, hogy egyik sem mérgező! -Értetlenkedik Milli.

- Csak csíp, nem lyukasztja ki a gyomrod. -hitetlenkedek Millicent hülyeségén, amikor egy sejtig hatoló, fagyos hang szólalt meg a hátam mögül.

- Miss Moon! Jöjjön ide! Azonnal! -követelte, mire a hang irányába fordultam. A látvány felettébb furcsa volt. A tegnap este megismert, fekete taláros, Perselus Piton ült a Mardekárosokkal szemben és ökölbe szorított kezeivel görcsösen markolta az evőeszközeit. Arcáról is a feszültség tükröződött vissza, hiába el akarta tüntetni, mégis láttam a füstöt körülötte. Határozottan ronda, sötétvörös színt vett fel, ami sosem jelent jót...

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád! :3