Hirtelen, nagy sebességgel kicsapódik a kupé ajtaja és bejön rajta nekünk háttal egy velünk egykorú, világos hajú lány látszólag nehéz tárgyat húzva. Azonnal visszahúztam a kezemet Emmától és kapkodva visszaraktam magamra a rejtő bűbájokat.

- Szabad ez a rengeteg hely? -majd választ sem várva azonnal levetette magát egy ülésre Emma mellé. Az utazóládáját húzta maga után. Emma egy csendes "ahát" mondott.

- Köszi! -mosolyog mindkettőnknek, mire megkönnyebbülten fellélegeztem. Nem vette észre.

- Öcsi! Gyertek nyugodtan! -kiabál kifele a kupéból, mikor a következő pillanatban megjelent két nagydarab -nem túl eszesnek látszó- srác és köztük rejtőzött egy tejföl szőke fiú, aki rettenetesen hasonlított az idegen lányhoz.

- Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztunk. -szólalt meg azonnal az idegen lány- Ők itt Vincent Crak és Gregory Monstro. -mutat a két tökkel ütöttre.- Ő itt az öcsém, Draco Malfoy.

- Csak 1 perccel. -morogja az orra alatt.

- Rá se rántsatok! Én Elisabeth Malfoy vagyok. Az iker tesója. -mondja bohókásan és int a fiúknak, hogy üljenek le. Mellettem Draco foglalt helyet. Franc se tudja, de nekem nagyon ismerős ez a Malfoy név!

- Andromeda Moon vagyok. -töröm meg a kínos csendet, mire az ikrek halványan megdermednek.- Ő itt Emma Howkins. -és az említett személy széles mosollyal kezet fogott mindenkivel.- Az egyik bátyámat is Vincentnek hívják! -mosolygok Crak felé, aki szintén eleresztett egy zavart vigyort.- Mondjátok már meg, hogy miért olyan ismerős nekem a nevetek? -pillantok az ikrekre.

- Nekem is rémlik valami a neveddel kapcsolatban... -töpreng Elisabeth.

- Ne csináld már hugi! És még azt mondod, hogy te mindent tudsz a varázsló családokról! -torkolja le Draco.

- Hát persze! Az egyiptomi Moon család. Több mint 5000 éves! -néz rám megvilágosodva, amin én is megdöbbenek. Többet tud a családomról mint hittem! Sejtelmesen nézek Elisabethre.

- Hmmmm... tudtam ám. A szent 28 egyik legnemesebb családja, a Malfoy família. -végre én is megvilágosodtan. Az ikrek elégedetten bólogattak.

- Itt mindenki londoni, kivéve Andit! Mesélj már Egyiptomról! Milyen hely Egyiptom? Napsütötte? Sivatagos? -türelmetlenkedik a szóvivő, Elisabeth. Egy ártatlan mosoly közepette elkezdtem mesélni a Nílus deltájának a természetes szépségét. A házról, az állatokról, a növényekről, ugyanazt elmondtam a családunkról, amit eddig is Emmának és nem utolsó sorban a Mágiaügyi Minisztériumról mesélek jelenleg.

- Nektek hol van a Mágiaügyi Minisztériumotok? -kérdezem összességében a társaságtól.

- Londonban egy romos ház alatt. -vágja rá Emma.

- Nekünk a gízai piramisokban van. A szfinx bal oldalán van egy ajtó, amit csak a mágusok látnak és átkerülsz a legnagyobb piramisba. Ott megbűvölt falak vannak, amiken csakis a dolgozók látnak át és azok is csak a belső oldalon. Mi látjuk a turistákat, de ők egy falnyi hieroglifát látnak. -magyarázom. Lehet, hogy csak én voltam túlságosan sas szem, de észrevettem hogy titokban eggyel többen néznek engem. Mikor elhallgattam, a kupé ajtajában álló lapát fogú, göndör hajú lány szólalt meg legelőször.

- Izgalmasan hangzik! Úgy hallottam, hogy Egyiptomban csak egy világszerte ismert varázsló család él. Mégpedig Kleopátra leszármazottai. Olvastam róla a mágia történetben. A családomban én vagyok az egyetlen mágus és eléggé meglepődtem, amikor kibontottam a levelet majd elolvastam a tartalmát. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a Föld egyik legjobb varázslóiskolájában tanulhatok. Egyébként a nevem Hermione Granger. -hadarta el egy szuszra. Egy kicsit elgondolkodtam a lány szavain. Sohasem hittem volna, hogy a családunk ilyen ismert.

- Szia! Én Emma Howkins vagyok. -mosolyog Emma és feláll a helyéről azzal a céllal, hogy kezet fogjanak, de jobbnak látta, ha ülve marad egy mozgó vonaton. A Malfoy család és hű csatlósaik nem méltóztattak megszólalni, ezért muszáj voltam magam kézbe venni a dolgokat.

- Én Andromeda Moon vagyok. A két szőke Draco és Elisabeth Malfoy. Ott elől a ducibb Vincent Crak, a nagyobb Gregory Monstro. -mondom ki egy levegővel, majd felállok a helyemről és sikeresen elérek Hermionéhoz.
- Hogy érted azt, hogy te vagy az egyetlen a családodban? -nézek rá kedvesen. Dinamikus természetét a narancs sárga füst felhő erősítette meg.

- Mugli születésű vagyok. -jelenti ki teljes elhatározottsággal. Olvastam a tankönyvekben ezt a szót, de fogalmam sem volt, hogy mit jelenthet.

- Mi az a mugli? -nézek értetlenül a kócos lányra.

- Varázstalan ember. -fürkész értetlenül Hermione. Rögtön az arcomra fagyott a mosolyom. HOPPÁ! Ide felvesznek bidsiket is. Ééérdekes...
A társaságomat látszólag nagyon felzaklatta, hogy egy bidsi van a légterükbe, mert Draco hirtelen felpattant és félre lökött, aminek következtében Monstrora zuhantam.

- Nincs több hely! Főleg nem egy felkapaszkodott kis mugli születésűnek! -hányta a szavakat Draco, majd pofátlanul bevágta Granger előtt a kupé ajtaját. Teljesen elállt a lélegzetem, hogy mennyire felfuvalkodott népség a Brit varázslóvilág -de nem tettem szóvá-, meg a bidsik. Mikor Draco visszaindult, adott egy pacsit a vigyorgó Elisabethnek és leült a helyére. Mivel Monstro nem volt kifejezetten kényelmes, ezért egy kis segítséggel eljutottam a helyemre.

- Egyébként ti merre laktok? -nézek körbe a társaságon. Mint egy éhes hárpia, úgy vetették rá a témára magukat. Elsőnek Draco kezdte. Kívül-belül elmagyarázta, hogy hogy néz ki a kis kastélyuk. Persze ők is használnak védő bűbájt a kíváncsiskodó pillantások elkerülése végett. A sor Emmával folytatódott, aki London egyik békésebb külvárosában lakott. Éppen a bidsi munka eszközöknek csúfolt használati tárgyakat sorolta, amikor egy idősebb, molett alkatú, mosolygós hölgy tekintett be a kupé ajtaján.

- Adhatok valami nassolni valót, édeseim? -szólalt meg. A most csendesen üldögélő Craknak és Monstronak felcsillant a szeme és sietősen előkaparták kicsi bőr erszényüket. Rögtön mondták, hogy mit kérnek, mire én elbizonytalanodtam. Nem is ismerem az itteni édességeket! Így hogyan válasszak?

- Elnézést, de nincs valami nyers? -szólítom meg bátortalanul a hölgyet. A kupéban helyet foglaló személyek mind összehúzott szemöldökkel néztek felém.

- Mit mondtál kedvesem? -kérdezi a büfés néni. Mivel úgy gondoltam, hogy nincs mit veszteni, bátran kimertem mondani.

- Nincsen-e esetleg valami nyers hús, vagy netán egy kis gyümölcs? -mondom karót nyelten és sikeresen bezsebelem a büfés néni másodpercnyi döbbent pillantását.

- Nincs kedvesem, nem tartok olyat. -nézi tűnődve az árukészletet.

- Akkor tud valamit ajánlani? -frixírozom komoly tekintetemmel a hölgyet. Erre hirtelen átváltott mosolygó arcra és elkezdte sorolni a finomabbnál finomabb édességeket. Miután közöltem a nővel, hogy halovány lila gőzöm sincs, hogy mik ezek, az ikrek és Emma tanácsoltak pár finomságot, amit állítólak "ki kell próbálnom".

- Miért eszel nyers húst? -rohamozott meg undorral a hangjában Draco, miután leültem a helyemre. A többiektől csak egy hitetlen nézést kaptam.

Az agyam gyorsan kattogott. Vajon elmondjam nekik? Ha igen, akkor az egészet? Vajon elfogadnak úgy, ahogy vagyok?

- Azért, mert csak az ízlik és csak azt vagyok hajlandó megenni. -jelentem ki, közben sikeresen állom Draco pillantását. Lopva Emmára pillantok, aki kínosan oldalra húzza a száját. Látszólag ő se tud mit kezdeni a helyzettel.

- Akkor igazak, amik a könyvekben vannak? -és a szemem találkozott Elisabeth gyanakvó tekintetével és a kék színű füst felhővel körülötte, ami kitöltötte az egész kupét.

- Igen. -suttogtam az orrom alá és vettem egy mély levegőt.- Viszont arra kérlek titeket, hogy ne ítéljetek első látásra és főleg ne ijedjetek meg!

Az ujjaimat szikráztatni kezdtem és a fejemhez emeltem, majd levettem magamról, meg Csörgőről a rejtő bűbájt. Megjelentek háromszög alakú füleim, hatalmas bundás farkam és sárga, vágott szemeim. A "közönség" már itt is eltátotta a száját, de csak ezek után jött a hab a tortán, ugyanis felvállaltam a sima alakomat is. Néhány percig beállt a kínos csönd, de mint mindig, most is Elisabeth kezdte.

- Szent Merlin! Hát igaz! -sápítozott Beth.

- Te meg mégis mi vagy? -nézett vizsgálódva Draco.

- Femina Hybrid Sphinge. Más néven szfinx. Nagyon szörnyű? -kérdezem félénken, hátracsapott fülekkel.

- Beszélsz itt hülyeséget! Tök aranyos vagy! -mondja kuncogva Emma, majd a karom után nyúl és elkezdi simogatni a kézfejemet.- Gyertek! Fogjátok meg milyen puha!
Mikor ezt kijelentette, Malfoyék és a csatlósaik megrohamoztak és óvatosan simogatták a bundámat. Kis idő múlva már ölelgettek, meg húzgálták a bajszom, amit Granger és egy furcsán dadogó srác zavart meg minket.

- Nem láttátok Neville varangyát? -kérdezi a lány számon kérően. Még mielőtt Draco megszólalt volna, Emma közbevágott.

- Nem láttuk sajnos. -válaszolta kedélyesen.

- Rendben. Majd nemsokára öltözzetek át. Mindjárt Roxforba érünk. -szólít fel minket Granger egy döbbent nézéssel, majd néhány szempillantás alatt eltünt és vele együtt Neville is.

- Nekem egy mugli ne dirigáljon... -szűri ki a szavakat Draco. Belátom igaza volt Grangernek, mert nemsokára ott leszünk a Roxfortba én meg még mindig a fehér egyiptomi pamutomban feszítek.

- Azért remélem a félvérekre hallgatsz! -mondja sunyin Emma.

- Majd meglátjuk... -morogja.

- Én megkedveltelek. Viszont nagyon csendes vagy. -magyarázza Elisabeth.- Beszélj nyugodtan! Nem harapunk. Remélem... -és egy fél mosollyal rám szegezi tekintetét.

- Áhhhh, deeeehoooogy iiiiis! -majd egy gonosz vigyor terül el az arcomon, ezáltal látszik az éles fogsorom.- Én soha nem tennék ilyet!

Erre egyszerre kezdtek el nevetni az ikrek mire esetlenül csatlakozott a két bamba testőr, majd Emma is és én is kuncogtunk egy kicsit.

- Azért remélem egy arany vérűre hallgattok, mert megszeretnélek kérni titeket, hogy 5 percre menjetek ki innen. -majd végignézek a fiúkon.

- Jólvan, jólvan! Nem kell nyávogni. -nyájaskodik Draco, majd szólt Craknak és Monstronak, hogy tartsanak vele.

- Nah, ezzel is megvolnánk! -jelentem ki boldogan, miután átvedlettem a roxforti taláromba, majd elővettem egy dobozt az utazóládámból.

- Mit hoztál Andromeda? -nézte fürkészően az uzsonnás dobozomat a két lány.

- Szólítsatok nyugodtan Andinak és elfelejtettem, hogy édesanyám csomagolt nasit. -mondom vidáman és a békés szemeket meresztő pitonomra tekintek.- Kérrrssssssssz ssssszózzott hússsssszt? -kérdezem párszaszóul. A két lány arcán egy pillanatnyi döbbenet suhant át.

- Ha ssssszabad? Máhhhhhhr regggggel óhhhta nhhhem ettehhhhm! -nyafogja Csörgő.

- Hívd be a többieket! Ezt nekik is látniuk kell! -figyelmeztetem Elisabethet. Teljesítette a kérésemet és berángatta Dracoékat a kupéba.

- Na mi van benne, Andi! Mutasd már! -nyafog nevetve Emma. Úgy döntöttem nem az idegeiket tépem, hanem a dobozt. A közönségem egy lépést hátrált.

- Mondtam, hogy tett be nasit! -és azzal a lendülettel beleszagoltam a kis edénybe. Sózott kecskehús. Hmmmmmm...
Felálltam a helyemről és körbejártam illemből kínálgatni a húst. Amikor Crakhoz és Monstrohoz értem, -számomra érthetetlen okokból- mindketten nyálukat csorgatva vettek egy darabot a kockára vágott izomból.

- Nem ajánlom. Az emberi gyomor nincs hozzászokva a nyers ételhez! -figyelmeztetem a két melákot.

- Miért nem érezni a büdös, hús szagot? -kérdezi szemrehányóan Beth.

- Mert ez sózva van és nem érezni. -nézek rá mosolyogva, majd arra leszek figyelmes, hogy Crak és Monstro gyönyörű ívben köpik egymásra azonnal a félig megrágott hús cafatot. Én figyelmeztettem...

- Vincent, Gregory megtennétek, hogy nem itt szórakoztok az étellel? -közben feltekertem Csörgőt a testemre és helyet foglaltam.- Egyébként van becenevetek? -ez a kérdés már mindenkihez szólt.

- Szerintem az Emmát már nem lehet hova fokozni! -vágja rá Elisabeth, mire kiszaladt belőlünk egy jóízű nevetés. -Dracoból csak egy félmosoly- Közben elkezdtem a sós kecske húsból nassolni. Csörgőt is etettem a belőle.

- Ez igaz, de veled mi van Elisabeth? Becenév? -kíváncsiskodik Emma. Kiköpött Griffendél.

- Nem is tudom... Elisa, Lisa, Lisbeth, Beth és még egyéb variációk, amiről még nem hallottam. -erre már Draco is felkacagott velünk. Majdnem félrenyeltem a falatomat a nevetéstől.

- Nekem már örökké csak hugi maradsz! -mosolyog gonoszan Bethre, de tudjuk, hogy csak testvéri csipkelődés.

- Aha, persze! Hiszem, ha látom. 1 perccel utánam. Öcsi sajt! -kapja fel a vizet Lisbeth, mire már könnyezve nevettem. A pitonomat is majdnem összenyomtam. Teljesen kipirosodtam a sok viháncolástól és ez meglátszott a társaságon, hiszen mindenki a sárga füst színeinek árnyalatában fürdőzött, ami a vidámság és a boldogság színei.

- Engem hívjatok Andinak. Csak ezt, meg a teljes nevemet szeretem. A többit csak megtűröm. -látszólag elfogadták, mert nem szólaltak meg.

- Szerintem az én nevemnek nincsen olyan sok beceneve. -mondja Draco és igaza volt. A neve így volt tökéletes.

- Titeket hogy szólíthatunk? -nézek a két butácska fiúra. Makogtak egy pár sort, mire Draco kézbe vette az ügyet.

- Ők Crak és Monstro. Hívd így őket! -közbe értetlen fejjel vizsgál engem. Egy rosszalló pillantást vetek rá.

- Én azért megtiszelem őket és nem a vezetéknevükön hívom a fiúkat. -pirítok rá Dracora.- Nos? -vetek rájuk egy kedves mosolyt. Egy darabig hezitáltak, majd megszólaltak.

- Vin, vagy Vincent. -mondja szűkszavúan Crak.

- Greg. -mondja közvetlen utána Monstro. A válaszaikon elmosolyodtam. Illik rájuk!

- Lassan készülni kéne emberek! Telik az idő, ha jól érezzük magunkat. -mondja ki egy levegővel Beth és kibámul az ablakon. Igaza volt, hiszen már régen más táj fogadott minket. Az ölembe tekintve észrevettem, hogy a kígyóm megette az összes nasit.

- Mhhillllyhhen béhhhhllpoklhhhossssz vhhagy! -dorgálom meg Csörgőt kígyó nyelven.

- Johhhlvhhhan! Előtttttthhhem hhhhhhhhagythhhad. Nhhhhhem thhhhudtahhhhm ellehhhhhhnállnhhi! -durcizik a piton, mire csak sóhajtok egyet.

- Azért még vérfagyasztó, hogy kígyó nyelven beszélsz! -említi meg Draco és nem is próbálkozik leplezni döbbenetét. Bár... ígyis-úgyis rájöttem volna.

Teltek a percek és lassan begurultunk a Roxfort állomására. Időközben bepakoltunk az utazóládába, majd egy hang is figyelmeztetett, hogy hagyjuk a cuccainkat a kupéban. Csörgőtől is megváltam.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád ! :3