Mindenki hallhatott –legalább Töri óráról– a Nílus deltájában fekvő Egyiptomról. Más néven az "Emberiség bölcsője" ként is ismert homokos, sivatagos helyről. Innen származok én is.

1980. 06. 19-én születtem Egyiptomban Julia Moon és Robert Moon 7. gyermekeként. Aranyvérű családfánk eléggé régre nyúlik vissza. Julius Caesar és Kleopátra eltitkolt szerelméből alakult ki, mert Kleopátra volt az első boszorkány. Súlyos erkölcsi, és vallási törvényeket szegtek meg, ezért akkoriban nem tartoztunk a családfához. Mára már viszont elfogadták, hogy mi vagyunk a törvényes leszármazottai, ezért joggal viselhetjük –nyilván képletesen értelmezve– az Egyiptom hercegnője, vagy királynője címet. A fáraóknál gyakorta népszerűségnek "örvendett" a vérfertőzés, ezért a hivatalos családfa feltételezhetően 200 éve kihalt, így mi lettünk az utódok.

Sajnos büszkeségből nálunk sincs hiány, hiszen melyik aranyvérű családnál nincs olyan ember, aki a kelleténél magasabban hordja az orrát és vastagabb az arcán a bőr, mint egy kifejlett elefántnak? Na, látod! Ugye megmondtam.

6 bátyám van, viszont nincs kisebb testvérem, ezért én vagyok a legfiatalabb és egyben egyedüli lány édesanyámon kívül. Egyik bátyám sem ugyanolyan, hiszen egyedi dolgokhoz értenek, viszont a családból mindenki átok semlegesítőként fog dolgozni. Így hát én is. Már egyfajta hagyomány ez a családban...

Az átok semlegesítés lényege, hogyha egy akármilyen ember megkapja az egyiptomi fáraók valamelyik halálos átkát, akkor vagy semlegesíti azt, vagy enyhít az átkon. Ezt általában a kéretlen bidsi-k –varázstalan, tudatlan ember– szokták elkövetni. Ilyenkor lép közbe az egyik családtagom, aki legtöbbször álcázva magát, megszünteti, vagy enyhíti az átkot és később törlik a memóriáját az áldozatnak.

Mivel generációk óta ez a hivatása a Moon családnak, ezért gyakran vétettünk hibákat. Nagyon súlyos hibákat, hiszen mi sem vagyunk istenek.

A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a családunk maga a tökéletesség, de ez szimpla képmutatás és átverés. A valóság az, hogy a családfánkat sűrűn át szövik a furcsábbnál furcsább átkok. Egyáltalán nem nevezném magunkat átlagos családnak, mert a munka és a sok ártó átok miatt teljesen mások vagyunk mint a sima bidsi, vagy mágus.

Az évezredek során megannyi ártást kaptunk a családunkra, hogy folyót lehetne fakasztani belőle a Szaharában. Ebből is látszik, hogy nem mindegyik átok rossz, hanem jó is van köztük. A 3000 évvel ezelőtti átkokról nem is maradtak meg feljegyzések, ezért fogalmunk sincs, hogy milyen befolyással voltak a családra az akkori átkok.

A két legkiemelkedőbb átok amiből létrejöhetett ez az új Szfinx faj, az nem más mint a Maledictus átok –más néven ymbryn átok– és a Taplilatuz errorum átok.

A Maledictus átok alapelve az, hogy –csakis nők– genetikai úton animágusok és az adott állat tulajdonságait is megkapja. –állati farok, hegyes fogak, stb.– Ez az átok öröklődik. A legidősebb aranyvérű Maledictus átokkal rendelkező hölgy a család hivatalos utóda. Férfiak itt nem számítanak. Az említett utódnak hozzá kel mennie egy tiszta vérű férfihoz és biztosítania kell a következő leány utód megszületését. Ha sikerrel járt, akkor megkapja azt, ami sohasem lehetett az övé: A nagy Őt.
Ha a feltételek közül valamelyik nem teljesül, akkor a szerelmét sohasem fogja megtalálni.

Az utóbbi átkot akkoriban kaptuk meg, amikor a kísérleti tenyésztés virágkorát élte. Azokban az időkben továbbfejlesztették a Maledictus átkot a Taplilatuz errorum nevű átokkal, ami érdekes dolgokat eredményezett. Többek között azt, hogy az animágus nem csak egy állat külsejét, hanem a megfelelő rejtőzködés érdekében minden létező állat alakját fel tudja venni, ha megeszi a DNS-ét, eltárolja és majd ha szükség lesz rá, manifesztálja azokat. Elsőre nem is hangzik rosszul, viszont ennek veszélyes pszichológiai következményei vannak, ezért ez a bűbáj megkapta az átok minősítést. Később 1965-ben egy híres mágus beszüntette a kísérletezés működését, de addigra már "kitenyésztették" a családomat –Femina Hybrid Sphinge–. Így alakult ki a hybridek fajtája. Végül kiszabadítottak minket és elszigetelve élünk önellátóan. Nyilván nem bujkálunk, ezért reális körülmények között megtalálnak minket az emberek között, álcázva.

Gízától nem messze a Nílus partjától bentebb a sivatagos részeknél van a házunk. Gyönyörű rálátás van az oázisként is funkcionáló folyóra, a hét határon túl fekvő Szaharára és a magasan kiemelkedő Gízai-piramisokra.

A Moon kúria eléggé tágas helyet foglal el a folyó mellett. Autentikus piramis alakú homokkő házzal és egy nagy oázis kertészettel körülvéve nem túlzás kijelenteni, hogy nem szűkölködünk. Hogy ne találjanak meg minket a kéretlen bidsik, meg az idegen mágusok, védő bűbájjal és álcázó varázslattal rejtjük el hatalmas házunk.

A bidsik között elvegyülve dolgozik a családom. A legtöbb –ismert!– idegen nyelven beszél édesanyám, ami elengedhetetlen a turistáknál. Akár mágus akár bidsi. Édesanyám és a felnőtt tesóim munkájából adódóan sokat dolgoznak, viszont ezért busásan megfizetik őket, mert az átoksemlegesítés nem éppen egy veszélytelen móka.

Ez meg is látszik az életemen, mert végig úgy telt, hogy csak a legjobbat kaptam. Szerencsére nem úgy neveltek, hogy kiállhatatlan tini picsa legyek, inkább magamra való voltam és a bátyáim állatai között éreztem jól magam. Animágus létemre felvettem a macska alakom és tudtam velük beszélni. Ezen felül emberi alakomban megértettem a kígyókat. Az utóbbi miatt kaptam egy Burmai Piton tojást szülinapomra, amit kikeltettem és lett egy házi kígyóm, aminek Csörgő a neve.

Lehető legtöbb időmet a házat őrző egyetlen szfinxel és egyéb egzotikus állatokkal töltöttem. Amikor 5 éves voltam, gyakran kitaláltuk az éppen unatkozó szfinxszel, hogy felteszünk egymásnak bonyolult kérdéseket és megpróbáljuk megválaszolni. Ismertem már a varázsló sakkot és azzal is sokat játszottunk. Nem meglepően rengetegszer vesztesként kerültem ki a játékból, mivel én is szfinx voltam, ezért imádtam ezt a játékot, ahogy a bestia is a kertben. Néha kiültem és egymással tanultunk.

Amikor éppen nem a házőrzővel mulattam az időt, magántanulóként okosodtam. Gyakran édesanyám tanított a varázsvilággal kapcsolatos dolgokra, de egészen 11 éves koromig fizetett egy bidsi tanárnak, hogy tanítson a mágiától teljesen független tudományokat is. Például ehhez tartozott az irodalom és a matematika, csakhogy párat említsek. Félig macska létemre hatalmas tudásvágyam van, ami miatt 11 éves koromra nagyjából tisztában voltam 8 évnyi általánosiskolai tudással. –a hangsúly a NAGYJÁBOLon van a félreértések elkerülése végett–. Később persze módosították a tanár emlékeit a varázsvilág eltitkolása érdekében, ezért mindig azt hitte, hogy egy átlagos diákot tanít.

Édesanyámat mindig is nagyon maximalista emberként ismertem. Arra tanított, hogy a tudás hatalom, viszont a többit sem vetette meg. A családcentrikusság és a gazdagság is erős jellemzője volt a famíliánknak. Anyám megkövetelte a magas intelligenciát, ezért miután megkaptam az első játék varázspálcám, már elkezdett oktatni különböző, nagyon könnyű technikákra. Természetesen nem ért fel egy igazi varázspálcával, ezért tulajdonképpen nem szegtem szabályt, de vele párhuzamosan tanultam is.

Mint minden normális szülő, anya is azt szeretné hogy a gyermeke kiváló iskolába járjon, ezért az édesanyám számára a Roxfortot volt a cél, ahova régen ő is járt. Miután betöltöttem a 11. életévem, édesanyám tűkön ülve várta a hatalmas baglyot, ami hosszú út után elhozza azt a híres lepecsételt borítékot.

Az én szfinx fajtámnak 3 alakja van:
Az álcázott ember, a sima ember és az állatalak.

Az állat alakom egy fekete perzsa macska, ami szorosan kapcsolódik az ember alakomhoz. Az emberi alakomban tetőtől talpig fekete vastag bunda borítja a testem. Ez attól függ milyen évszak van. Azon kívül van egy nagyon bozontos macska farkam, amit állandóan fésülgetni kell, nehogy összegubancolódjon. A fejem búbján megtalálható két háromszög alakú cicafül, ami minden neszre megrezzen. Az emberekéhez képest nekem sokkal nagyobb és élesebb a fogsorom, hogy a nyers ételt is meg tudjam rágni, felette éppen hogy látni lehet néhány száll bajúszt. Kiugró arc csonttal és alig észrevehetően előrébb elhelyezkedő álkapcsal eléggé macska fejem van. Feltűnően nagy és kicsit hajlított karmom van, ami visszahúzható és hozzá puha párnás ujjbegyeim vannak, ami a macskák mancsához hasonlít, csak emberi kezekkel. Ugyanez elmondható a lábamról, de ott már igazi párduc mancsok vannak jellegzetes állati lábakkal. Ráadásul élénk narancs sárga vágott macska szemem van, ami képes érzékelni az érzelmeket az ember aurája alapján. Sajnos az álcázott emberi alakom nem működik megfelelően, mert csak a hatalmas bundánk tűnik el, meg a testalkatom lesz többé-kevésbé emberi. Azon kívül a farok, a fül és a szem megmarad, amíg nem tanulom meg eldugni azokat. De nem vagyunk elkeseredve! Meg vannak rá a módszereink, hogy hogyan tüntessük el pl. a hatalmas farkunkat. Ha sokat tanulok, akkor majd egyszer képes leszek elrejteni a feltűnő testrészeimet.

Istennek hála! A fáradozásának meglett a gyümölcse.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád ! :3