Az Abszol Út látványa teljesen magával ragadó volt. A hosszú macskaköves útca tele van varázslással kapcsolatos boltokkal és izgalmas kirakatokkal. Annyira tetszett a londoni varázs világ, hogy séta közben gyakran lemaradtam édesanyámtól és megnéztem az éppen aktuális kínálatot.

– Kincsem! Gyere szépen. Megvan hova megyünk. –mondja hangját felemelve. Sietve értem utol anyukámat, aki éppen akkor állt meg egy ruha bolt előtt, amikor mellé érkeztem. A bazár tábláján ez állt:

Madam Malkin talárszabászata.

Betértünk a boltba és kicsit körbepillantottunk.

– Milyen kár, hogy nem lehet más színekben is szabatni. –sápítozott anyukám. Ezen én is elgondolkoztam egy pillanatra. Vajon milyen lenne a megszokott fekete helyett fehér?

A gondolatmenetemet csak egy kedvesen csengő hang törte meg.

– Sajnos a szabályoknak nem lehet ellenszegülni. –mondja bohókásan egy alacsony, molett alkatú hölgy.– Üdvözlöm önöket. Talárt a fiatal hölgynek? –néz rám kedves mosollyal a hölgy.

– Jónapot! Igen, talárt szeretnénk. –vette át a szót édesanyám.

– Erre tessék. –mutat egy öltöző szerűség felé. Beléptem egy kicsi, tükrös szobába és felálltam egy emelvényre. A testem minden porcikáját lemérte és feljegyezte.

– Készen is lennénk. 5 nap múlva meg is lesz, mert eléggé kevés rendelés szokott lenni júniusban. –mondja kedélyesen édesanyámnak.

– Rendben és köszönjük! –mondja kurtán anyám és odanyújt a hölgynek 4 galleont.

– Szép napot! –mondom, majd édesanyámmal karöltve kimentünk a boltból.

A nap következő részében össze-vissza futkároztunk különböző felszerelésekért. Mivel júniusban mentünk, eléggé kevesen voltak, ezért sokkal gyorsabban haladtunk a tennivalókkal. Megvásároltuk a bájitaltanhoz szükséges kellékeket –üst, mérleg, stb.– és a könyveket. Merlinnek hála édesanyám olyan táskát hozott, ami egy bűbáj hatására mindent elnyel, így nem kellett végig cipelni a könyveket.

– Már csak 1 hely van hátra. –jelenti ki drámaian, közben összeráncolt szemöldökkel nézek fel rá.– Olivander pálca boltja. –és pont az említett kirakat felé néz. Én meg már az orrnyergemet maszírozom, hogy mégis mit művel?

Kis idő múltán beléptünk Olivander ajtaján, amit egy csengő hangja jelzett. A helyiség tele volt hatalmas polcokkal, ami roskadásig apró dobozkákkal volt telepakolva és nagyrészük vékony porréteggel van fölszerelve. Egy halk fütyülgetés törte meg a csendet.

– Jó napot Olivander úr! Itt van valahol? –hangoskodott izgatottan édesanyám a zsúfolt kisboltban. Halk lépteket lehetett hallani a labirintusszerű polcok mögül.

– Isten hozott újra itt, Julia! Régen láttalak! –mondta derűsnek ható hangon.

– Hát igen, eltelt egy kis idő. –mondja hebegve anyukám.– Ő itt a kislányom, Andromeda. –és elmozdult előlem, hogy Olivander úr szeme elé kerüljek, mert eddig bújkáltam édesanyám mögött. Előrébb léptem és nyújtottam a karomat egy kézfogás erejéig. Az úr viszont gyengéden oldalra fordította a kezemet és egy nyálas puszit nyomott a kézfejemre. Annyira áradt belőle a magabiztosság, hogy szinte eltünt a narancs sárga füst felhő mögött –aura, ami füstként jelenik meg.

– Édesanyádra ütöttél. –suttogja alig hallhatóan. A kijelentésén elmosolyodtam és úgy éreztem, hogy egy kis pír is szökik az arcomra.

– A pálcát jöttünk ellenőrizni. –mondja az említett személy sokatmondóan.

– Hát persze, persze. –morfondírozott az öreg. Közben azon agyaltam, hogy mégis milyen pálcáról beszélnek?– Még most is emlékszek arra a napra, hogy te és édesanyád betértetek hozzám. –nézett az anyukámra nosztalgikusan.– Mutassa kérem! –nyújtja a kezét.

Anyukám elővett egy felettébb ismerős varázs pálcát. Az ugyanis az anyukám örökölte a nagymamámtól. 

– Még mindig gyönyörű látványt nyújt ez a pálca. –mondja csillogó szemekkel Olivander és a kezébe veszi az említett tárgyat.– Sivatagi rózsafa, pontosan 12 hüvelyk hosszú. Scarabeus páncél darabok a magja. Kitűnően hajlékony. Leginkább gyógyításra alkalmas. –hadarja Olivander.– Az hogy lehet, hogy még mindig rajta vannak a tüskék? –néz a pálcáról egyenesen édesanyámra.

– Sajnos halvány lila gőzöm sincs. Letörtem már róla a veszélyesebb tüskék hegyét, de 1 év múlva vissza nőttek. –panaszkodott anyukám egy sóhajtás keretein belül.

– Nem kell aggódnia, Julia. Hallottam olyan pletykákat, hogy a scarabeus páncéllal rendelkező pálcáknak van valami különlegességük. –mondja hangosan gondolkodva Olivander.

A saját két szememmel láttam, hogy édesanyám feje fölött megjelenik egy világító villanykörte, pont a két füle között. Már csak azt kéne tudnom, hogy MÉGIS MI A BÚBÁNAT AZ A VILLANYKÖRTE?!

– Szerintem az választ adhat, hogy az egyiptomi kultúrában a scarabeus bogárnak újjászülető hatalma van. –mondja anyukám tudálékosan. Olivander egyre-másra csak hümmögött és összevissza járkált a boltjában, majd nagy nehezen újra megszólalt.

– Ha új tulajdonosa lesz a pálcának elkezdi regenerálni magát, hogy mire használatba veszik új legyen. Jobban mondva tulajdonosváltáskor újjászületik a pálca. –mondja a felettébb kimerítő válaszát az öreg.

– És ez mennyi ideig tart? –érdeklődik édesanyám.

– Az előbb mondtad, hogy néhány picike –ujjával is mutatta.– tüskehegyet is 1 év alatt volt képes visszaépíteni. –nézett enyhén felháborodva.

– De mondjuk egy súlyos repedést, ami közben még meg is van hajlítva? –nézek fürkészve az idős úr után. Olivanderek újra erősen gondolkoznia kellett, de végül megoldotta.

– Valószínűleg 150 év. Plusz-mínusz 20. –mondja töprengve. Döbbenetem miatt tátva maradt a szám. 150 ÉV?! Merlinre, hát az rengeteg idő.

Olivander úr és édesanyám még beszélgettek egy félórát, majd a sulis távoztunk az üzletből.

Édesanyám még utoljára átfutotta a listát, de megakadt a szeme valamin és összeráncolta a szemöldökét.

– Baglyot, macskát vagy varangyot? Ezek teljesen megőrültek? –olvasta a levelet kikelve magából.– És még seprűt sem lehet vinni?! –harsogja édesanyám. Én csak néztem, mint hal a szatyorban. Mi lehet a baja ezekkel az állatokkal?

– Milyen háziállatot vinnél Roxfortba Andi? –kérdezi számomra váratlanul és ingerülten.

– Egyértelműen Csörgőt vinném! –mondom a TÉNYLEG egyértelmű választ.

– Rendben. Akkor én ezt majd megbeszélem Dumbledoreval. Új seprűt meg majd 12 éves korodban kapsz. –mondja összeráncolt szemöldökkel. Ennek a kijelentésnek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, így elhaladt a fülem mellett.

Miután megvásároltuk a listáról a maradék felszerelést, elindultunk haza és ezzel egyben a búza mezőre hoppanáltunk. Ott megkerestük a zsupszkulcsot és hazarepültünk Egyiptomba.

– Végre sivatag! Mindenütt jó, de a legjobb otthon. –hangoztattam mikor már a kapuban álltunk.

– Való igaz! A trópusi forróság utánozhatatlan. –mondja édesanyám egy nagyot szippantva a levegőbe.

Bementünk a házba és kipakoltuk a felszerelésemet édesanyám táskájából. Ebben én és a bátyáim is segédkeztek.

– Nahát, nahát. A hugi bekerült a Roxfortba? –incselkedik Jeffrey.

– Hogy szalad az idő. Igaz Jeff? Nemrégiben még itt totyogott a lábunk között. –nosztalgiázott Vincent.

– Feleslegesen jártatod a szádat, Viny! Inkább menj fel az emeletre a bátyáddal és szólj az öcsikéidnek, hogy segítsenek! –utasítja édesanyám vicceskedve.

– Mondtam már, Hogy ne hívj így anya! –arcoskodik. Vinyn kívül mindhárman jót nevettünk a megjegyzésén, majd a két iker bátyám szót fogadtak és felmentek a tesóimhoz. Amikor visszatértek, velük volt még Sebastian, Lucas, Benjamin és Johnathan. Pont így voltak csökkenő sorrendben.

– A kutya fáját! Hát a hugi már megy Roxfortba! Hogy telik az idő! –csodálkozik Lucas.

– Én is ezt mondtam neki! –mondja felcsigázva Vincent és a tenyerét Lucas felé nyújtja egy ötösért, aki elégedetten belecsap.

– Ne bohóckodjatok! Inkább gyertek segíteni! –nyávog édesanyám és beledob egy kis kupac könyvet Benjamin és Johnathan kezébe. A két legkisebb bátyám anyuci kicsi fiacskái –persze csak utánam :3 –, ezért szó nélkül engedelmeskednek, de ez nyilván a nagyobbakra nem volt igaz.

Nagy nehezen felcipeltette a bátyáimmal a cuccaimat, amit én egy hatalmas és fölösleges parádénak gondoltam, de hála istennek kaptam rá értelmes magyarázatot. Mégpedig fiatalkorú nem varázsolhat.

Mikor már minden és mindenki a helyére került, édesanyám megkezdte a 2 hónapon át tartó tanításomat a jövőm érdekében.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád !   :3