Még hetek múlva sem kértem vissza a ruhámat, hiszen úgy is van váltó, meg különben is. Az nem elég perverz, ha a ruháimat szagolgatja esténként? Legalábbis gondolom, hogy ezt csinálja...

Közben lassan kitavaszodott az idő és nem történt újabb merénylet, ráadásul kezdenek felnőni a mandragórák, amiből már fel lehet éleszteni Mrs. Norrist, akit az utóbbi időben sokat látogattam. Persze Lockhart abban a tudatban volt, hogy őmiatta nincsenek merényletek, amit fennhangon terjesztett, de nyilván csak a tanárok és én nem hittük el neki. Azonban McGalagony professzor még a tudtára is adta, hogy inkább a derű fokozására lenne szükség, nem a nyugtalanságra.

Ez sajnos adott egy ötletet Lockhartnak és néhány nappal később megszervezett egy borzadályt, amit aznap reggel mutatott be.

Emmáékkal együtt közösen felsétáltunk a nagyterembe és akkor megláttuk a full rózsaszín szívecskékbe öltöztetett nagytermet. Hát mit ne mondjak, hátra fostam magam. Döbbenten megyek a vigyorgó barátnőim mellett az asztalhoz és leültünk a szokásos helyünkre. Nyilván Valentin napot ünneplik meg Februárban, de sajnos nálam a szívecskék és a romantikus párocskák látványa mindig eszembe juttatja azt, hogy nekem csak évtizedek múlva adatik meg az a lehetőség, hogy egyáltalán találkozzak az Igazival. Nyilván emiatt nem nagyon örültem a Bálint-napnak, ami már csak akkor tetőzött, amikor a drágalátos Lockhart megjelent rózsaszín talárban...

– Boldog Bálint-napon! –kiabálja– Utólag is köszönöm annak a 46 barátomnak, akik máris elküldték az üdvözlőlapjukat! Bátorkodtam nektek megszervezni ezt a kis meglepetést... És ez még nem minden! –hívja fel a figyelmünket.

– Ugye ti nem küldtetek ilyet neki? –hajolok az asztal fölé a lányok tekintetét keresve. Ekkor a lányoknak hirtelen sürgősen meg kellett nézegetni a cipőjük orrát, vagy esetleg valami teljesen más irányba néznek és próbálnak tudomást sem venni rólam– Ahhh... Sejthettem volna...! –rázom a fejem és visszanéztem a professzorra.

Eközben Lockhart tapsolt, mire kinyílt az ajtó és egy seregnyi törpe masírozott be rajta hátukon kis szárnyacskákkal és hárfával a kezükben. Azt a ku...

– Ezek az én kedves kis Cupidoim! –jelenti be hatalmas mosollyal– Ma egész nap az iskolát fogják járni és kézbesítik a Valentin-napi üzeneteiteket. És ez még nem minden! Biztos, hogy a kollégáim is kiveszik a részüket. –hangoztatja a tervét a tanár. Nekem néha ezektől a bejelentésektől olyan érzésem van, mintha teleshopos reklámot látnék egy hangdobozban– Kérjétek meg Piton professzort, hogy mutassa meg hogyan kell szeretetszirupot keverni. És ha már itt vagyunk... A ravasz, öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon! –közli a gyerekekkel. Én szinte majdnem magam alá vizeltem és a padra görnyedtem a visszafojtott nevetéstől, annyira vicces volt Flitwick professzor kezébe temetett arca, Piton meg olyan arcot vágott, mintha leküldtek volna a torkán egy nagy adag Pótcsont-rapidot.

Sajnos egyébként ezek a törpék –a tanárok kárára– folyamat ki-be járkáltak óra közben, ami rettentően idegesítő. Azonban ez a helyzet a tető fokára hágott, amikor a dupla bájitaltan óra kellős közepén egy mogorva törpe becaflatott a terembe és megállt a bokámnál.

– Andromeda Moon? –kérdezte egy kifejezetten mogorva arcú példány. Én erre ugrottam egyet a székemen és lenéztem.

– Cs-sssss! Én vagyok az... –sutyorgok– Gyere inkább az asztalomra. –lógatom le a kezem a törpéhez, aki felakaszkodott a kezemre és feltettem az üstöm mellé, közben láttam Piton morcos tekintetét.

– Egy üdvözletet kell átadnom. Íme az üdvözleted: Őszinte bocsánatkérésemet szeretném kifejezni feléd a napokban történt események miatt. Ha igényt tartasz a ruhádra, akkor visszaadom. –mondja cseppet sem halkabban a törpe, mire nyilván a körülöttem lévők döbbenten néztek rám. Nekem erre azonnal az egekbe szökött a vérnyomásom és vicsorogva rászegeztem a tekintetem.

– Mond meg annak a bizonyos illetőnek, hogy majd még átgondolom, a ruhát meg nyugodtan megtarthatja. Azt csinál vele amit akar... –válaszolom a kis emberkének és visszafordulok a fortyogó üstömhöz. A törpe rezzenéstelen arccal tudomásul vette a mondandómat, majd lepattant az asztalomról és távozott.

– Ne nézzetek így rám! El se hinnétek, ha elmondanám, hogy ki üzente ezt nekem! Esetleg még ő sejtheti... –közlöm a barátnőimmel kissé savanyúan, majd Piton felé bökök a fejemmel, aki szintén gyanúsan méregetett.

Nyilván a lányok kíváncsisága messzemenően túlhaladt az átlagoson, ezért az óra végétől egészen 2 tanítási órán keresztül már Emmáék is nyaggattak az igazságról és az érintetlenségemről. Számomra ez igazán meglepő volt, hogy a lányok Brit származásuk ellenére ennyire érdeklődtek a téma iránt. Igazából nem mondtam el nekik, hogy a levelet Lockharttól kaptam, hiszen abból akkora félreértések keletkeznének, hogy Lockhart soha nem mosná le magáról a "pedofil" jelzőt, viszont szívesen kitárgyaltam velük az első együttlétemet. Eléggé furcsa volt, mert szó szerint körbeültek és csodálattal hallgatták, ahogy kezdésnek zanzásítva elmagyarázom nekik a férfi-női anatómiát, utána elmesélem nekik az eseményeket, végül meg letisztázom bennük, hogy "senki ne várjon csodát az elsőtől". Persze nyilván azt kihagytam a storyból, hogy egyébként a bátyámmal szexeltem és bármilyen, a személyét központba helyező kérdésre nem válaszoltam. A hegyibeszédem után voltak olyan kedvesek a lányok és elmesélték, hogy nekik mit mondtak otthon a szexről. A végére azt hittem, hogy szálanként fogom letépkedni a bundámat a testemről. Nem hittem a fülemnek, amikor néhányan elkezdtek mesélni a méhecskéről, aki bepollenezi a virágocskát. Az Európai szülők a világ leglustább és legprűdebb emberei, akiket a hátán hordott a Föld. Hát mi ez már kérem szépen?!

Ezek után a napok roppant gyorsan teltek. Orrba-szájba tanulás, barátokkal lógás, táncolás, akrobatika, légtorna és persze kviddics edzések. Az volt a legdurvább, hogy szorosan egymás után volt a Hollóhát-Mardekár és a Hugrabug-Mardekár meccs. A Hugrabugos volt a legjobb, amikor Beth, Katy és én bolondoztunk a gurkókkal, ráadásul most nem is kellett magamat annyira visszafognom és jó sokszor sikerült eltalálnom a játékosokat. Egyszerűen imádok terelő lenni. Független vagyok a játék pontozásától és akárkit találok el az ellenségből, az csak jól sülhet ki.

A tavaszi szünetben kaptunk egy külön házit, miszerint el kell döntenünk, milyen órán akarunk részt venni az elkövetkező tanévekben. Mivel én pontosan tudom, hogy átoksemlegesítőként fogok dolgozni odahaza, mint anya és a bátyáim, ezért előre kigondoltam, hogy milyen tantárgyakat kell felvennem a munkához: átváltoztatástan, bájitaltan, bűbájtan, jóslástan, gyógynövénytan, legendás lények gondozása (because why not), mágiatörténet, mugliismeret, rúnaismeret és SVK.

A többiek is hasonló dolgokat vettek fel, viszont önmagukhoz hűen nem pipálták be a mugliismeretet, a rúnaismeretet és a jóslástant, mert szimplán nem érdekelte őket, viszont az feltűnt, hogy a csajoknak igen jól megy az SVK. 100% hogy Lockhart miatt.

1-2 hét múlva elérkezett a Griffendél-Hugrabug kviddicsmecs. Azelőtt sajnos elég sokszor elrabolták Katyt és Emmát, mert még a beugrónak is edzés volt, de megtudom érteni. Harryék idén kurvajók.

Azonban egyvalami nagyon megrémített az összetűzés napján. Épp reggeli után voltunk és együtt léptünk volna ki a tölgyfaajtón, amikor újra meghallottam a láthatatlan valaki fagyos hangját. Itt már rég tudtam, hogy nem a drága burmai pitonom volt, ezért megtorpantam és hallgatóztam.

– Mosssszt öhhlni fogokhhh... sssssszéttépem... ssssszétsssssszaggatom... –suttogta.

– Hey, Andi! Gyere már! Mindjárt kezdődik a meccs! –kiabálja vissza Beth menet közben.

– Várjatok egy pillanatot! Hallok valamit... –szólok rájuk, mire Beth bólintott és előreszaladt a lányokért, hisz nyilván Dracoék, meg Pansyék eleve nem jöttek el.

– Mizu van jóasszony? –kérdezi Katy.

– Mi a baj, Andi? –érdeklődik Emma.

– Mint jól tudjátok, párszaszájú vagyok. Viszont most meghallottam egy furcsa hangot, ami hasonlít a kígyóbeszédre, azonban nincs itt Csörgő... –mondom nekik gyanakodva.

– Azt a büdös... –döbben le Beth.

– Ha valaki random kígyóhangokat hall, az a varázslóvilágban sem jó jel... –húzza el a száját Emma.

– Szerintem menjünk és járjunk utána! Ez már nem az első eset, hogy megszólal. –magyarázom a lányoknak és elindulok– Valószínűleg ez az izé áll a merényletek hátterében.

– Már megbocsássatok gyerekek, de 15 perc múlva Griffendél-Hugrabug kviddicsmecs. –szól közbe türelmetlenül Katy– Le kéne mennünk Emmáva, mert mindjárt jelenésünk van...

– De nemáár, Katy! A barátnőnk furcsa hangokat hall. –mutogat rám Beth izgatottan– Hát nem pezseg benned egy kis kalandvágy, hogy felkutassuk mi lehet az?! –mosolyog csibészen a szőke. Erre mindketten segélykérően Emmára néztek.

– Szerintem menjünk! Úgy is megjárjuk 15 perc alatt. –legyint a lány. Bárcsak tudná, hogy mit suttog a fülembe az a valami. Akkor tuti, hogy nem 15 percet mondana.

A lányok beleegyeztek Emma válaszába és követtek engem. A hang egészen a 4. emeletig tartott, ahol hamar befordult a könyvtár felé vezető folyosón.

– Gyertek lányok! Erre lesz! –kiabálom futás közben és egyre gyorsabban rohanok, mivel az a lény úgyszintén egyre halkabb lett. Fél percnyi rohangálás után azonban megdöbbentő felfedezést tettünk. Hermione kővé dermedve feküdt a sarkon, mellette 3 méterrel a másiknál egy Hollóhátas, valószínűleg ötödéves lány feküdt szintén mereven. Mindkét lánynál egy tükör van.

– Szent Merlin! –kapja a szája elé a kezét Beth.

– Hermione! –kiáltja fel aggódóan Emma.

– Itt járt Mardekár utódja... –suttogja remegő hangon Katy.

– Gyerekek! Szerintem maradjatok itt és vigyázzatok rájuk, én addig elszaladok egy tanárért. Oké? –kérem ki a véleményüket. A többiek erre bólintottak és én nekiiramodtam a folyosóknak.

Direkt akartam a lányokat ott hagyni a szobroknál, mert ha én igazából sietek, akkor soha az életben nem érnek utol, ráadásul nem kell mindent a kíváncsi orrukra kötni. Néhány folyosóval arrébb, ahol már nem látnak, rendhagyó módon most emberi gepárddá változtam. Sokkal rövidebb a bundám, sárga, fekete pöttyökkel és a rókaszerű farkam helyett vékony, foltos kötél lógott mögöttem. Eléggé tetszik nekem ez a stílus. Kár hogy max 1 óráig tudok gepárd lenni...

Ezzel a külsővel alig 2 perc alatt végigfutottam a folyosókon, szó szerint emeleteket ugrottam a gepárdok flexibilis lábával, amit eredetileg a macskás lábammal sem mertem megtenni. Majd amikor megpillantottam McGalagonyt a nagyteremből kilépni, azonnal visszaváltoztam ember macskává, viszont a hatalmas sebességtől akkorát zuhantam, hogy pont a professzorasszony mellé estem.

– Merlin szakállára! Miss Moon! Jöjjön, álljon fel. –mondja meglepődve és szépen felsegít a padlóról.

– Tanárnő, tanárnő! Borzalmas hírem van. –lihegek kétségbeesve.

– Hallgatlak Andromeda! –vágja rá idegesen.

– Hermione és egy Hollóhátas lány kővé dermedt a könyvtár előtt...

– Tessék?! –kiáltja fel ijedten és hanyat-homlok elindult a lépcsőkön, közben én is követtem.

– Szent Merlin. –sápad el a szobrok látványától– Maguk vigyék el az embereket a gyengélkedőre. A meccs el fog maradni. –utasítja a tanárnő, majd távozott. Mi felkaptuk a lányokat és lecipeltük őket a harmadikra, a gyengélkedőbe. Nem sokkal később Harryék is megjelentek, hogy megtekintsék Hermionét. Utána McGalagony mindegyikünket hazazavart a klubhelyiségbe, mert állítása szerint a házvezetőtanárok ki fognak hirdetni valami fontos cuccot. És ez így is történt...

Piton professzor csak úgy random megjelent a klubhelyiségünkben és sunyi hangon bejelentette, hogy ezentúl tanári kísérettel szabad csak mászkálni a suliban, este 6 után tilos elhagyni a klubhelyiséget és minden szabadidővel kapcsolatos dolgot felfüggesztenek. Nekem azért van lehetőségem ezeket kijátszani, hiszen senki sem ismerne fel macskaalakban, de azért ez mégiscsak rossz a többiekre nézve.

A professzor távozása után hatalmas ujjongás tört fel a diákok torkából

– Egy Hollóhátas...! –kiabálja bele a tömegbe Draco, közben feláll a dohányzóasztalra.

– Egy Hugrabugos...! –ordítja utána Beth, majd Draco felsegíti maga mellé az asztalkára, ami fájdalmasan nyikorgott a súlyuk alatt.

– És 2 Griffendéles!!! –nevetnek gúnyosan egyszerre, mire az őket figyelő Mardekárosok is kviddicsmecs szinten kezdtek őrjöngeni. Én inkább leültem a kandallóhoz és megpróbáltam nem részt venni a megdermedtek alázásában.

Komment, ha van valami építő jellegű kritikád!!!   :3