Badass tündérherceg Yurio, és drága katsudonunk tehát elindultak a palota felé, ahol elviekben Yuri a mindennapjait tölti.
-Messze van?
-Nincs. Főleg ha nem ilyen rohadt lassan jössz.

Yurio persze könnyen beszélt, nem került nagy energiabefektetésébe hogy Yuri előtt repüljön. Bár Yuri nem volt tündérszakértő, de úgy érezte a mini Yurio teljesítménye figyelemreméltó. Ő több mint tízszer nagyobb volt, mégis sokkal hamarabb elfáradt, hiába az élsportoló életmód.

Miközben sétáltak, az őket körülvevő lenyűgöző tájat vizslatta. A virágos rét után, egy erdőbe értek, ami bár hasonlított a Yuri által ismert erdőkhöz, mégis más volt.
Amennyire látta, az erdő mélye is világos volt, a rengeteg fa ellenére. Először nem értette, aztán felnézett a lombkoronák közé, és minden logikussá vált. Minden fának saját fénye volt, ráadásul színes fények, amelyek a magasban egymással keveredve értek a földre.

A földön bokrok és lágyszárú növények egyvelege nehezítette a haladást, ami miatt Yuri kezdett leszakadni Yuriotól. Szerencsére nem maradt le nagyon, és mikor Yurio kiért az erdőből, röviddel utána követte a lihegő Yuri is.
-De szánalmasan puhány vagy ma. Szarul érzed magad?-Nézett rá kiváncsian a tündér.
Yuri szerette volna lecsapni egy légycsapóval. Elképzelte ahogy Yurio kilapulva fekszik a fűben, aztán majd kapargathatja fel akinek hét anyja van.

Egyébként igen, kifejezetten szarul volt. Itt rekedt egy álomban, ami még csak nem is kellemes, és egyetlen társasága a pont Yurio. Szerette volna ezt a képébe vágni, de fontosabbnak tartotta hogy levegőért kapkodjon.
Hamarosan összeszedte magát, és jelezte Yurionak hogy indulhatnak tovább. A tündér már nem repült olyan gyorsan mint eddig, folyamatosan Yuri feje mellett repkedett, aki már nem is tartotta annyira irritálónak.

-Mondd csak..amikor azt mondtam hogy nem tudom hogy kerültem ide..miért hittél nekem?
-Nem mondtam hogy hiszek neked.
-Láttam rajtad, nem vagyok hülye.
-Ch..azt elhiszem hogy nem emlékszel semmire, de azt nem veszem be hogy valami másik világból pottyantál ide! Beverted a fejed és most amnéziás lettél, ennyi az egész.

-Úgy mondod mintha ez olyan gyakori lenne..
-Hát végülis rólad van szó. De hagyjuk ez most, oké? Úgyis eszedbe fog jutni minden.
-Na arra kiváncsi leszek!-Nevetett Yuri. Már sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Akárhogy nézzük, az embernek nem sokszor adatik meg hogy hercegnő legyen..főleg ha férfi. Ideje teljesen kihasználni a helyzet adta lehetőségeket!

-Yurio, ki a vőlegényem?
-A vőlegényed..rá se emlékszel? I. Véreskezű Viktor.
-Véreskezű..?
-Ez a ragadványneve. Alig pár éve az országunkat rajtatok keresztül megtámadta az Egyesült Grana.. Röviden a történet: amíg a hercegek fülüket farkukat behúzva rohantak menedékjogot kérni minél messzebb innen, Őfelsége természetesen könnyedén győzedelmeskedett..jó igazából majdnem meghalt, de ez most mindegy!

Yuri kinyitotta a száját, valószínűleg még mondott is volna valamit, de Yurio folytatta.
-Őfelsége könyörtelenül megölt minden árulót, és elfoglalta Katsudoniát.
-Micsoda??
-Nem említettem volna? Megszállás alatt vagytok. Persze, Őfelségének el kell vennie feleségül téged, hogy hivatalosan is király lehessen, de ez csak formalitás. Vagy azt hitted, hogy szerelemi házasság lesz? Pff, de naív!

„Véreskezű Viktor"..mi a franc..az a Viktor akit ő ismer, sosem ölt volna meg senkit..itt meg rögtön elkeresztelik Véreskezűnek! Kizárt dolog hogy ez az ember ugyan az legyen mint az ő szerelme!
-Miért kell neki az országom?-Kérdezte halkan Yuriot.
-Nem tudom. Majd kérdezd meg tőle.

-Később, Yuri szobájában-

-Elég nagy az üresség. Mármint az ilyen helyek általában tele vannak személyzettel, nem?
-Erre sem emlékszel, igaz? Alapból nem voltak szolgálóid. Mindig azt mondtad, hogy nem akarsz függni senkitől. Őfelsége hozott magával embereket amikor idejöttünk, de te elküldted mindet.

Yuri úgy szemlélte a saját rezidenciáját mintha először látta volna. Ami végülis igaz volt, legalábbis az ő szemszögéből. Pozitívan csalódott a helyben, hiszen a mesékből és művtöriből ismert giccses, vagy épp nyomasztó hangulató épületek helyett, egy igencsak barátságos palota várta. Nem is nagyon lehet annak nevezni. Kívülről tradicionális japán stílus, belülről minden modern, egyszerre praktikus és kényelmes. Abszolút el tudta képzelni hogy itt éljen.

-Viktor hol van?
-Épp mögötted.-Egy mély hang, ismerős, de kicsit mégis más. Yuri megfordult, és a vőlegénye állt előtte. Más volt a frizurája, az arcvonásai merevebbek voltak, a szeme élettelen. Mégis ami a legfeltűnőbb volt, az az arcán végigfutó hatalmas sebhely. Lassan Yuri felé sétált, aki akaratlanul is hátrébb lépett amikor a vőlegénye kisimított a hajából egy falevelet.

Viktor pupillái kitágultak amikor Yuri szemeibe nézett, azokból ugyanis valósággal sugárzott a félelem és az elutasítás.
-Yurio, megmagyaráznád hogy a kedvesem miért néz rám úgy mintha le akarnám fejezni?
-Igenis Őfelsége! Yuri nagyhercegnő korán hajnalban elhagyta a kapukat, minden bizonnyal sétálni ment, de a nagy esőzés után még nem száradt fel a talaj. Valószínűleg megcsúszott és beverte a fejét. Nem emlékszik semmire.

Yuri nem figyelt az előtte álló Viktorra, sokkal inkább Yurio kötötte le a figyelmét. Sosem látta hogy bármikor udvariasan beszélt volna Viktorral. Bár, ez csak egy álom, és Viktor egy király, nyilván nem fog vele úgy beszélni mint a valóságban. Az azért kicsit rosszul esett neki, hogy vele ugyan olyan maradt. Ez az érzés azonban nem maradt sokáig. Ha jobban belegondolt, örült neki hogy ezen a helyen legalább Yurio viselkedése nem változott az irányába. Na nem mintha másokkal találkozott volna.

Vajon kik lehetnek még itt? Azt most már tudja hogy mi van a palota egyik oldalán, de a másikon még nem járt. Majd megnézi ha ezek ketten nem lesznek a közelében.
Elmélkedéséből Viktor zökkentette ki, aki a tenyerével próbálta megállapítani hogy lázas-e. Yurit kirázta a hideg, ő maga sem értette miért, de egy porcikája sem akarta hogy Viktor hozzá érjen.
-Igaz ez Yuri? Amnéziás vagy?

-Azt hiszem igen.-Suttogta maga elé, anélkül hogy ránézett volna.  Viktor az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét.
-Ha így állunk mindent el fogok követni, hogy visszaszerezd az emlékeidet. Yurio, a hercegnő a mai naptól kezdve az én lakosztályomban fog lakni. Intézkedj.
-Igenis Őfelsége!