Ez egy az eredeti történettől teljesen külön álló agymenés, ami egy fantasy királyságot mutat be. c: Röviden: Viktor estimeséje után Yuri egy utópisztikus helyre kerül, amit azonban nagy veszély fenyeget.

-Miután a gyönyörű és bátorságáról híres herceg megmentette az eeeeeegész világot, Yuri hercegnőnek muszáj volt beismernie a gyönyörű és bátorságáról híres herceg iránt érzett perzselő szerelmét! A szégyellős kis hercegnő naaaagyon sokáig sírt a herceg miatt, aki végül feleségül vette őt, és boldogan éltek míg meg nem haltak. Vége!

Viktor hatalmas csillogó szemeit izgatottan a párjára szegezte, miközben olyan közel hajolt hozzá hogy az ajkai súrolták Yuriét amikor neki szegezte a kérdést: Hogy tetszett?

-Um..szép volt..? Azt hiszem..izé..nem igazán értek a hercegnős mesékhez..-Yuri teljesen zavarba jött és a tarkóját dörzsölgette. Az arcán végigfutó pír ezuttal is hevesebb dobogásra késztette Viktor szívét.

-Eeeeehhh? Évekig rajongtál értem, tele raktad velem a szobádat, rólam nevezted el a kutyádat, aki amúgy miattam lett uszkár, és azt akarod nekem mondani, hogy sosem álmodoztál arról, hogy egyszer eljövök érted fehér lovon?

-Ez két teljesen különböző dolog!!
-Ah, szóval elképzelted? Olyan boldog vagyok!
-Most már aludjunk jó?-Yuri megsemmisítve érezte magát, és inkább a fejére húzva a takarót hátat fordított Viktornak, hogy jelezze, ennek a számára cseppet kínos beszélgetésnek itt most vége.

-Naaaa ne legyél már ilyen hűvös Yuuriiii! Nincs okod zavarba jönni előttem, teljesen normális ha hormonoktól fűtött tiniként izgalomba jöttél egy érett jóképű herceg gondolatától.

-Ne legyél ennyire elszállva magadtól-Motyogta alig hallhatóan miközben szorosan Viktorhoz bújt. A szobát betöltötte az egyenletes szuszogás, Viktor pedig óvatosan elsimította szerelme arcából a kósza fekete hajtincseket.

Apró puszit nyomott Yuri homlokára, majd vigyázva, hogy fel ne keltse, a fülébe suttogott.
-Szép álmokat hercegem.

Valamivel később~

-...hm..máris..? Máris reggel van?-Yuri arcán érezte a nap melegét, és olyan érzése volt mintha a szél is szabadabban mozogna a szobában. Érzett még valami furcsát, fű és virág illatott.

Ahogy ébredezett, egyre inkább kezdett olyan érzése lenni mintha nem otthon lenne. Valami nem stimmelt. Az illatok és a szellő másodpercről másodpercre realisztikusabbá válltak, Yuri halántékán pedig egy izzadságcsepp gördült végig.

Nem emlékezett rá hogy valaha lett volna ennyire valósághű álma. És arra is tisztán emlékezett, hogy éjjel Viktor mellett aludt el, az ágyukban. Most mégis olyan keménynek érezte maga alatt a matracot. Már ha az volt..

A szemei ekkor pattantak fel, és Yuri olyan gyorsan ült fel mint még soha! A szíve a torkában dobogott, leverte a víz, maga előtt pedig döbbenetes látvány fogadta.

Egy réten volt, vagy esetleg mezőn, mindenesetre amerre csak fordult, körülötte virágok ezrei lengedeztek a szélben, lehullajtva a gyémántokként csillogó harmatcseppeket magukról.

A virágok mintha Yurit köszöntötték volna. "Jó hogy felébredtél lustaság, ideje munkához látni!"
Ő azonban csak bámult körbe körbe, magyarázatot keresve a helyzetére.

Tisztán emlékszik rá hogy tegnap otthon volt, nem fogyaszt tudatmódosító szereket, és a mentális egészségére sem volt panasza. Tehát nem hallucinál, és nem szökött el otthonról. Álomnak pedig nem volt elég..álomszerű.

Gyorsan lenézett magára, megállapítva, hogy a pizsamáját viseli. Kétségbeesetten végigtapogatta magát, hogy ellenőrizze egyben van-e, aztán telefon után kutatott a földön. Hiába. Miért is lenne nála telefon? Az éjjeliszekrényén hagyta, a szemüvegével együtt. Várjunk csak!

A szemüveg! Minden este az éjjeliszekrényre helyezi, most viszont a fején volt! Igen, teljesen tiszta volt a látása, és mikor megtapogatta az arcát, az ujjai megtalálták a szemüvege keretét.

Elrabolták volna? De kik, és milyen megfontolásból? És miért hagyták volna egy ennyire emberektől elszigetelt helyen, teljesen egyedül? Nem, biztos hogy nem rabolták el.

Yuri próbált logikusan gondolkodni, de csak egyre idegesebb lett. A halántéka lüktetett, szédült és elfogta a hányinger. Muszáj volt leülnie és becsuknia a szemét pár pillanatra.

Kell legyen egy logikus magyarázat. Jelenleg pedig az látszik a leglogikusabbnak, hogy álmodik. Igen, álmodik! Hamarosan felébred, Viktor pedig mosolyogva ránéz majd és ágyba hozza a kávéját, mint oly sokszor.

-Mit csinálsz?
-...he?-Yuri ledermedt egy pillanatra. Nem tudta eldönteni, hogy honnan jött a hang. Olyan volt mintha egy kisfiú lett volna, de nem látott senkit a közelben. Mégis képzelődik? Bár ha ez az ő álma, nincs kizárva, hogy láthatatlan emberek is szerepeljenek benne.
-Yuri, itt vagyok!! Pontosan itt!!!-A hang most Yuri feje felől hallatszódott.

-Megőrültem..magammal beszélek..-Kedvenc kis katsudonunk a földön térdelt, ökölbe szorított kezeiben földet és füvet szorongatott, miközben saját épelméjűségét próbálta bizonygatni magának.
-Jól vagy koca?
Nem volt jól. Hiába tudta, hogy ez csak egy álom lehet, nem lett nyugodtabb. Ráadásul a hang a fejében egyáltalán nem volt kedves.

A újdonsült társa most előtte állt, illetve sokkal inkább repült, de ezt ő nem láthatta, hiszen még mindig a földet nézte. Csak akkor pillantott fel riadtan, amikor egy apró kezet érzett a homlokán. Határozottan egy apró kis tenyér volt ami simogatta, de érzetre még egy csecsemőhöz is túl kicsi lett volna.

Yuri tehát végre felnézett, szemben pedig valami olyat látott ami jelenlegi állapotában túl sok volt neki.
-YURIO???

-Valamivel később-

-Szóval azt mondod, hogy ez itt Katsudonia, és én vagyok a hercegnője..?
-És hozzá fogsz menni a szomszédos királyság hercegéhez. Na, ha mindent megbeszéltünk akár mehetünk is!-Magyarázott mindent úgy, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon Yurio, illetve ahogy itt volt ismert: Yurio, a badass tündérherceg.
-Kihez??? És hova megyünk??-Yuri először falfehér lett, majd teljesen vörös. Ha van itt valaki aki a vőlegénye..talán Viktor az? Ha ez az ő álma, akkor egészen biztos, hogy Viktorról van szó!
-Elég a beszédből, visszaviszlek a palotádba és kibaszottul le fogsz fürdeni, koca! Addig ne gyere a közelembe!