Influenza is coming!! D: Pontosabban influenza is here, és épp ádázul az életemre tör .-. Elnézést szeretnék kérni mindenkitől, ezért nem jöttek új részek a héten. Nem tudom mikor tudok majd megint rendesen írni, de igyekszek. Megigértem hogy valentin napra lesz egy meglepetésem..hát ez több problémába is beleütközött szóval nem lesz :'D Ehelyett olvashattok majd néhány rövidke oneshotot amik tökéletesen illenek a járványhangulathoz :D Bár azt nem tudom hogy nálatok mennyien vannak most megbetegedve, akár közületek, akár a környezetetekben, de jobbulást mindenkinek :)

Első oneshot:

Az emberek általában azt mondják rólam, hogy agresszív és ideges természet vagyok. Nos, arra nincsenek szavak hogy most, mennyire is vagyok ideges..
-Otabek! Mondtam hogy elég!!
-Még egy kanállal a papa kedvééért..üüügyeeees!!-Otabek, az a rohadék, erővel betuszkolta a kanalat a számba, rajta azzal az undorító löttyel amit van pofája levesnek hívni.

Rázkódtam a köhögéstől, egyrészt az "anyu féle erőleves" okozta sokktól, másrészt a megfázástól amibe szépen belemásztam.
-Látod, még mindig köhögsz, tessék egyél még!
-Takarodj!!-üvöltöttem miközben majd kiköptem a tüdőmet.-Még jó hogy köhögök ha lenyomod a torkomon azt a hülye kanalat!

Egy pillanatra megfeledkeztem arról a kulináris csoda nyújtotta ízvilágról, és Otabek kezéből kikapva a kanalat, egymás után kétszer is ettem a tányér tartalmából, mire rájöttem hogy mi a faszt eszek.
-Na ugye hogy finom!-Egyetlen társaságom földöntúli boldogságban úszott miközben próbált még több levest belém tömni.

A fejemre húztam a takarót, mire Otabek csalódottan letette a tányért, mellém az éjjeliszekrényre.
-Ne érts félre, -néztem rá a védelmem mögül- nagyon finom. Csak ha többet kell ennem belőle, megdöglök.
Beka fancsali képet vágott, de nem mondott semmit. A pólója szélével játszott, és valószínűleg arra várt, hogy magamtól fogok enni, legalábbis erre következtetek abból ahogy többször rám, majd a levesre sandított.

Azt hiszem erre mondják hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Szerencsére egy pillanatra sem estem kísértésbe.
-Nem bírok többet enni.
-Akkor aludj, ki kell pihenned magad.-Otabek felállt az ágyam melletti székről, és kivitte a levest a konyhába. Pápá sátáni förmedvény!

Én teljesen hátradőltem és a szemeim becsukva próbáltam álomba merülni, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Megelégelve a konyha felőli csörömpölést, kiporoszkáltam a szobából, és figyeltem Otabeket, ahogy az utolsó edény is a hűtőben végezte.
-Miért nem vagy az ágyban?

-Unatkozok. Szórakoztass!-Rácsimpaszkodtam Otabek karjára és próbáltam magammal húzni.
Csak próbáltam, ugyanis akármennyire erőlködtem, egy centit se mozdult! Sértődötten megfordultam, szememmel a dögömet kerestem, hogy macskaszőrbe fojtsam bánatom, ám ekkor két kar visszahúzott.

-Menjünk az ágyba, jó? Még jobban megfázol mezítláb.-Otabek szembefordított magával, szorosan magához ölelt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Már szólni akartam neki, hogy a szám lejjebb van, de megelőzött.
-Kérsz egy lázcsillapítót?-Kérdezte aggódva.
Megráztam a fejem és megcsókoltam mielőtt behúztam a szobába.

Mééég valami! :D Ezeket a betegséges taknyolós szösszeneteket ide fogom frissítgetni, úgy holnap délig. Lesz még ezen kívül három, mindig valaki más szemszögéből. Addigis jó olvasgatást mindenkinek, remélem ti egészségesek vagytok mint a makk! ^^