Reggel hét. A napsugarak gyengén hatolnak át az ablakokon, muszáj felkapcsolni a lámpákat is. Tizenhárom gyerek gyakorol a jégen már egy órája, amikor Viktor is megérkezik. Ahogy belépett a csarnokba, a kölcsönzős pult és néhány asztal mellett, az első dolog amit azonnal észrevett, hogy minden szempár rászegeződött. Ez mondjuk nem volt valami magas szám, tekintve, hogy csak néhány szülő, és a kölcsönzős néni voltak jelen.

-Vitya! Azt hittem már szarban hagysz!-Jevgenyij alig zárta be maga mögött az ajtót, máris ráhozta Viktorra a frászt.
-Legközelebb legyél szíves szólni ha meg akarsz ijeszteni, jó??-Míg az edző csak nemes egyszerűséggel kiröhögte, ő még mindig a torkában érezte dobogni a szívét.

-A te hibád hogy az ajtóban bambulsz el! Na gyere, nincs elpazarolni való időm!
-Hm..mondd csak..ha te utánam jöttél..a gyerekek kivel edzenek?-Mutatott rá Viktor a hatalmas ajtóra ami a pályát volt hivatott elkülöníteni attól a résztől ahol a szülők épp az aktuálpolitikát vesézték ki.

-Rájuk küldtem a fiam.
-Hány éves?
-19 lesz novemberben.
Ennyi információval Viktor bőven beérte, szóval nem kérdezősködött tovább Jevgenyijtől, aki már a korcsolyáját kötötte.

-Pár perccel később-

-Oké kölykök! Ő itt Viktor Nikiforov, aki megtisztel minket azzal, hogy ma részt vesz a délelőtti edzésünkön!-Viktor, Jevgenyij, és a legidősebb Szmirnov fiú Lev, egymás mellett álltak a jég közepén, szemben velük a meglepett gyerekek.

-Jó reggelt! Eddig még nem volt szerencsém több emberrel együtt dolgozni edzőként, szóval kérlek legyetek kíméletesek velem.-Viktor látszólag nem volt ideges, imádnivalóan mosolygott újdonsült tanítványaira, miközben belül úgy érezte azonnal szívrohamot kap.

"Eh..miért néznek így rám?? Valami furát mondtam?? Azt hiszik hogy perverz vagyok??! Basszus basszus basszus!!!" Tízszer is emlékeztette magát a fejében, hogy nem véletlenül nem ment gyerekek közelébe ha nem volt muszáj. Nem arról volt szó, hogy nem szerette őket..ez egy ennél bonyolultabb történet.

Az egy dolog, hogy egykeként nőtt fel, de a tágabb családjában sem volt egyetlen rokona sem az ő korosztályából. Ha ezt figyelembe vesszük, azzal a ténnyel együtt, hogy már fiatal korában is kvázi megközelíthetetlennek tartották az emberek, gondolhatjuk hogy sokáig mennyire magányos volt.

Persze ez változott amikor a senior kategóriában kezdett versenyezni. Annak ellenére, hogy addigra már nem igazán érdeklődött őszintén más emberek iránt, sikerült szereznie egy barátot, aki egyben kedvenc riválisa is lett. Chris.

Ő volt az első ember aki igazán törődött Viktorral, és nem csak a műkorcsolya hercegét látta benne. Persze ez nem ment magától, az első közös versenyükön Chris kifejezetten kerülte Viktort, amennyire lehetett.
A kapcsolatuk akkor vett igazán 180°-os fordulatot amikor másodjára a világkupán találkoztak mint ellenfelek. A végeredmény nem okozott nagy meglepetést, Viktor ugyan nem nyert, de előrébb végzett mint a svájci versenytársa.

Hogy egy vereségből hogyan lehet barátság? Valószínűleg Viktor varázslata tehetett az egészről! Az éremátadás után, Chris magányosan ült az öltözője előtt. Előtte sorra haladtak el a sport akkori nagyjai, ügyet sem vetve rá. Néha ugyan valaki ránézett, vagy megállt előtte pár másodpercre, de aztán gyorsan eltűnt hogy egy másik ember átvegye a helyét.

Chris egyikükkel sem foglalkozott, csak ült csendesen, egy láthatatlan falat emelve maga köré.
Ötödik lett. Nem vállalhatatlanul borzalmas helyezés, de lehetett volna jobb is. Tudta magáról hogy képes többre is! De már vége. Tehetetlen volt, nem tudta visszaforgatni az idő kerekét. A folyosón kuporogva bevillant neki az a pár perc amikor az utána következő koris előadását nézte az edzője mellett. Egyáltalán nem volt jobb mint ő. Sőt, az edzéseken rendre rosszabb formában volt mint Chris..és mégis..ő éremmel mehet haza, mégha csak egy bronzzal is. Azért mert szerencséje volt. Legalábbis Chris ebbe a hiú ábrándba ringatta magát.

Igen, Chris két ugrását is szörnyen elbaltázta a legkritikusabb pillanatokban, és a végére már nem tudta összeszedni magát. Az egész félperc sem volt, mégis elég volt ez a kevés idő ahhoz hogy letaszítsa a dobogóról amire annyira vágyott. Nevetséges. Versenyről versenyre ugyan abba a hibába esik. A nála jobbaktól retteg, a rosszabbakkal pedig folyton összehasonlítja magát, önigazolást keresve hogy jobb mint ők. Hogy nem csak egy átlagos korcsolyázó aki két év alatt eltűnik mint a kámfor. Hogy tud maradandót alkotni!

Viktorra gondolt aki még húsz éves sem volt, mégis mindenki úgy beszélt róla mintha elmaradhatatlan kelléke lenne a sportnak. Jég, korcsolya, Viktor.
Könnybe lábadt a szeme. Nem akart ő a Viktor Nikiforov lenni. Se olyan mint ő. Csak azt akarta, hogy elismerjék, hogy saját magára büszke lehessen. Tíz, vagy akár még több év múlva, ha visszavonul, nem úgy akar a karrierjére tekinteni mint egy hibára, vagy szimpla időpocséklásra.

Mardosta a bűntudat amiért úgy gondolkozott mint akinek ez volt az utolsó esélye. Hiszen még csak 16 éves! Az igazi kalandja még csak tavaly kezdődött, és ő eldöntötte hogy minden pillanatát maximálisan élvezni fogja! De akkor miért nem tudja magát elengedni? Miért érzi úgy hogy semmit sem képes normálisan megcsinálni? Miért van benne félelem minden alkalommal amikor jégre lép? Ez volt a szenvedélye! Kiskorától kezdve erről álmodott, és most hogy az álma kezd valóra vállni, berezel. De miért?

-Miért sírsz? Nem voltál ám olyan rossz!
"EEEHHHH!!!! Ő meg mikor került ide???!!" Chris arcára igencsak kiülhetett a döbbenet, a mellette guggoló Viktor ugyanis gondolkozás nélkül kikacagta.
Még mindkettejükön a versenyruhájuk volt, és Viktor nyakában az ezüst érem is ott lógott.

De most vissza a jelenhez, ahol kedvenc kis oroszunk igyekezett megszerettetni magát a fiatalabb generációval. Meglepetésére egészen könnyen ment. Legalábbis nem érezte úgy, hogy közutálat tárgya lenne. Képzeletben kapott magától egy vállveregetést.

-Isten tudja hány órával később-

Viktor fáradtan csoszogott az ajtajuk elé, zsebében hosszasan kutatva a kulcsa után. Persze hogy nem találta! Már azon volt hogy küld egy sms-t Yurinak hogy otthon van-e, amikor bentről puffanást hallott.
-Yuri? Minden rendben? Mi volt ez a hang?-Türelmetlenül toporgott az ajtó előtt és egyre hangosabban kopogott.
-Üm..V-viktor..?
-Én vagyok. Nem találom a kulcsom, beengednél?
-Izé..egyedül vagy?

-Eeeh, persze hogy egyedül vagyok! Yuriii beengednél végre??-Viktor kezdett aggódni. Valami nagyon nem volt rendben a szerelme hangja alapján. Egészen vékony és remegő volt, mint aki bármelyik pillanatban elsírja magát.
-Rendben..-Suttogta Yuri, miközben keze görcsösen szorította a kilincset. "Egy..kettő....három..!" számolt magában, kint pedig Viktor már szó szerint készen állt rá, hogy betörje az ajtót!

Az orosz majdnem rá is esett Yurira, alig két centi választotta el az arcukat egymástól amikor a lendületnek hála beesett a küszöbön. Viktor azonnal magához húzta Yurit, lábával becsapva maga mögött az ajtót. Nehezen tudta volna megállapítani, hogy melyikük szívverését hallotta. Mindenesetre most hogy úgy érezte nincs nagy baj, kezdett megkönnyebbűlni.

Kicsit távolabb tolta magától a párját, és csak akkor vette észre hogy mi is van Yurin..határozottan érezte amikor megölelte, hogy ma valami nagyon más volt rajta, de nem foglalkozott a dologgal..ezidáig.

Végigmérte a reszkető fiút, aki zavarában azt sem tudta merre nézzen. Ellenben Viktor nagyonis sok látnivalót talált rajta. Kezdve rögtön a nyuszifülekkel, haladva lefelé a csipkés fekete fehér ruháig, a fekete combfixxel együtt ami tökéletesen kiemelte Yuri lábait. Régen Viktor járt már olyan kávézókban ahol a pincérlányok cselédruhát viseltek, de arra nem emlékezett hogy ők is ilyen izgatóak lettek volna.

-Yuurii, mit jelentsen ez?-Búgta lassan a falnak nyomva a fiút aki most először nézett a szemébe. Az ajkai remegtek ahogy formálta a szavakat.
-A-arra gondoltam..hogy...izé...go-gondoltam tetszene..tévedtem?
-Ah, imádnivaló! Csak tudnám mikor érted már meg hogy mennyire nem fair amikor ennyire könnyedén az ujjaid köré csavarsz!
Viktor mosolya és csillogó szemei mindent elárultak, ami Yurit hatalmas megkönnyebbüléssel töltötte el.

Az előző napok feszültsége egy pillanat alatt köddé foszlott benne! Karjait szorosan Viktor nyaka köré fonta, még közelebb húzva őt magához. Óráknak tűnő pillanatok után Viktor az ajkait kínzóan lassan nyomta Yuri nyakára, kicsalva a fiúból egy apró sóhajt. Hiába vette át azonban az irányítást, ő sem tudta leplezni az idegességét. Az egész helyzet annyira új volt mindkettejüknek, hogy önkénytelenül is az első közös éjszakájukra gondoltak, amikor Yuri még szűz volt, Viktor pedig először feküdt le valakivel, akihez kölcsönösen szerelem fűzte.

Hali mindenkinek! ^^ Hát most sem kapkodtam el a publikálást ami azt illeti..khm-khm xd Remélem tetszeni fog nektek ez a rész. A következő elképzelhető hogy egy 18+-os lesz, ha végre sikerül elfogadhatóra írnom :D Csak gondoltam szólok mielőtt valaki nagyon lesokkolódna vagy ilyesmi :'D