Otabek amint leszállt a gépről, körbenézett a reptéren és mikor meglátott egy szabad padot, nem habozott átgázolni a fájóan lassan tökölő turistákon. Ledobta az összes táskáját a földre és nagyot sóhajtva beletemette az arcát a kezébe.

Amióta az eszét tudta, mindig ez volt. Nem bírta a repülést, főleg nem az azzal járó stresszt. Miután jobban érezte magát, letörölte az izzadságot az arcáról és elővette a telefonját, arra ami a képernyőn fogadta viszont nem számított.

Saját magát látta a fekete kijelzőn, táskák szemekkel, nyúzott, sápadt arccal, összekuszálódott hajjal. Valahogy úgy nézett ki mint egy hulla. Már várta hogy mikor megy oda hozzá valaki megkérdezni: "Jól vagy? Hívjunk mentőt? Kéred vissza a koporsódat, vagy elleszel itt is"?

Nos, igen, Altin magához a rosszulléthez talán hozzá volt szokva, de a kinézetével azért ilyenkor ritkán szembesült. Nincs mit tenni, át kell magát verekednie a tömegen és a mosdóban kezdeni magával valamit. Előbb viszont mindenképp ki kell mennie levegőzni kicsit. Ezt még junior korában tanulta meg, amikor egy pekingi versenyre mentek és meggondolatlanul a wc-be ment előbb..sápadtabban és a már elfogyasztott ebédjét viszontlátva lépett ki onnan.

Szóval tudta, hogy mit kéne tennie, mégis a reptér belseje felé vette az irányt. Nem ért rá türelmesnek lenni, csak reménykedett hogy nem lesznek kibírhatatlan szagok.
Azért az ajtó előtt még vett egy mély lélegzetet.

Később amikor a reptér előtt várt a taxijára, újra rápillantott a telefonjára. Kicsit nyugodtabb volt amikor látta hogy még bőven van ideje ha előbb akarja meglepni Yurit, mint hogy a barátja indulna ide. Óvatosan végigsimított a háttérképén. Ő és Yuri, az orosz első Grand Prix győzelme után.

Sosem hazudott magának, rosszul érintette, hogy akkor nem ért el legalább egy harmadik helyezést, de azért nem szenvedett nagy töréseket. Tudta, hogy lesz annál sikeresebb szezonja is. Annak hogy viszonylag gyorsan túl tudott lépni a vereségén, egyébként Yuri volt az oka. Nem csinált semmi rendkívülit, csak nem hagyta hogy akár egy pillanatra is elengedje magát.

"-Otabek!-Az öltözőmbe akartam bemenni amikor Yuri megállított. Pontosabban először csak a hangját hallottam a folyosó végéről, csak azután kezdett felém futni, hogy ránéztem. Valahogy úgy nézett ki mint egy kiskutya..eh..nem..nem valahogy..teljesen olyan mint egy ilyen kis pomerániai.

-M-megcsináltam!!-Yuri kipirosodva, fülig érő vigyorral szorította a kezemet, legalábbis azt amelyik szabad volt.
-Szép munka..-A másik kezem mintha magától csúszott volna le a kilincsről, egészen Yuri hátára. Muszáj volt megölelnem, amilyen szorosan csak tudtam!

Nem terveztem Yuri ellen veszíteni, tényleg nem, sőt senki ellen sem! De ha már valakinek le kellett győznie, azt hiszem örülök hogy ő volt az.."

-Viszontlátásra.-Otabek kiszállt a taxiból és minden cuccával együtt egyenesen ahhoz a társasházhoz igyekezett amiben az elkövetkezendő pár napot tölteni fogja. Yurio ekkor indult bevásárló körútjára, és nem sokon múlt hogy összetalálkozzanak Otabekkel.

A bevásárlószatyros fiú aki nagyon belemerült a gondolataiba, észre sem vette hogy alig ötven méterre áll tőle a barátja.
"Nem volt hülyeség messzebb kiszállni" Gondolta Otabek. Egy pillanatra megállt és csak bámulta Yurit. Nem tudta eldönteni hogy menjen-e oda hozzá, vagy inkább várja meg a lakása előtt.

Minél előbb látni akarta, de most hogy elérhető távolságba került tőle, habozott. Maga sem tudta igazán megfogalmazni ezt az érzést, de ahogy nézte Yurit, földbe -jelen esetben betonba- gyökerezett a lába.
Végül úgy döntött ha már megkapta a panel kapujának kódját, itt az ideje hogy használja is.

"Yuri, siess vissza, unatkozok."
A kazah betáborozott az ajtó elé, megnézett pár youtube videót, meghallgatta egyik kedvenc bandájának új számát, és azon gondolkozott mikor mehet már pisilni, illetve hogy hány szomszéd fog még furán nézni rá.

Ha egy picit hosszabban csukva tartotta a szemeit, újra látta maga előtt Yurit ahogy felszabadultan nevetett mint egy kisgyerek és az öltöző közepén forgott vele körbe-körbe. Szép volt ez a kis nosztalgiázás, szívesen folytatta is volna, de megzavarta a korgó gyomra.

"Itt fogok meghalni..Otabek te idióta, legalább wc-re mentél volna el mielőtt éhen halsz.." Homlokát a térdén pihentetve azon töprengett hogy vajon halála után ha elernyednek az izmai, be fog-e pisilni. Bár neki már úgyis mindegy lesz, de azért nem lenne valami menő dolog ha Yuri egy vizeletben úszó csontvázat találna amikor megjön.

Átkutatta az egyik táskáját valami ehető iránt kutatva, de persze hogy nem talált semmit. Annyira jellemző. Nem jutott más eszébe, felállt és járkálni kezdett, hátha legalább az egyik inger halványul.

Pár perc után, mikor már végképp megunta az életét, a falhoz dőlt és igyekezett zenével elvonni a figyelmét.
-Otabek?!
"Végre!"