-Jó reggelt Viktor.-Yuri  mosolygott a mellette ébredező oroszra, mögötte a félig kihúzott függönyön keresztűl beragyogott a nap. Viktor teljesen biztos volt benne hogy halandó ember ilyen gyönyörűnek még nem született mint ez a kis katsudon aki épp az ágyában van.

-Jó reggelt-nem is mondta, inkább csak valami suttogós motyogásként jött ki hang a torkán-Hány óra?-Kérdezte már jobban magához térve.
-Fél nyolc. Aludj még nyugodtan ha szeretnél.

-Nem!-Viktor nagyot ásítva felkönyökölt, majd egyik karjával szorosan magához ölelte Yurit.-Sietnünk kell a reggelivel és naaaaaagyon éhes vagyok.

-Sietni? Megyünk valahová?-Nézett értetlenül a kék szemekbe. Nem emlékezett hogy lenne bármilyen programjuk a mai napra. Olyan régen volt már egy szabadnapjuk, Yuri szerette volna ezt tartalmasan kihasználni és nem csinálni semmit.

-Majd meglátod. Szeretni fogod, ígérem!-Viktor olyan boldognak látszott azzal a kisfiús vigyorával, Yurinak nem volt szíve ellenkezni vele.. "Majd legközelebb.."-gondolta.

Az elmaradhatatlan reggeli után, Viktor bezárkózott a szobájukba és lázas keresésbe kezdett. Előzőleg ráparancsolt az egyre jobban összezavarodott barátjára, hogy meg ne próbáljon kukkolni.

Hogy mit keresett ennyire? Természetesen alkalomhoz illő öltözetet a drágájának. Hosszas töprengéssel később, amikor már bőven több ruha volt az ágyon, illetve a földön ülő orosz körül, mint a szekrényben, úgy érezte megtalálta a tökéletes összeállítást.

Normális esetben egyáltalán nem szokta érdekelni, hogy mi van Yurin, de most nagyon szeretett volna összeöltözni vele. Mint azok a párocskák akik úgy néznek ki mint az ikrek. Amíg nem volt együtt Yurival, csak mosolygott az ilyeneken, de hát a körülmények változtak.

A lényeg, hogy Viktor eldöntötte: az első általa szervezett randijuk lesz egyben az első olyan alkalom amikor közel egyforma ruhában fognak feszíteni! Elképzelte Yurit a fekete ingben amit véletlenszerűen elhelyezett kis fehér pöttyök tettek kevésbé gyászossá, a szürke farmerben ami pont a megfelelő helyeken szűk, és rövid időn belül az ő nadrágja is kezdett kellemetlenül szűk lenni.

"Erre most nincs idő!! Gyorsan fel kell öltöztetni Yurit!"
Viktor hírtelen felpattanva kivágta a szoba ajtaját, aminek nem kellett sok hogy belevágódjon Yuri arcába.

Szegénynek az volt a szerencséje, hogy elég jók a reflexei.
-Jesszus Yuri! Mondtam hogy nincs kukkolás!
-Üm..csak kopogni akartam. Már egy ideje magadban beszélsz, nem tudtam hogy jól vagy-e.

-Ah...persze-persze! Gyerünk Yuri, ezeket vedd fel szépen!-Viktor zavart nevetéssel próbálta leplezni az idegességét, inkább kevesebb mint több sikerrel. Ezt kiszúrta Yuri is, de inkább nem mondott semmit.

-Hát jó..-Elvette tőle a ruhákat, Viktor pedig rögtön visszarohant a szobába és megint magára zárta az ajtót. Bár most azért hogy szerelme ne lássa azt a kuplerájt amit sikerült összehordania.

"Oké, Yuri mindjárt kész lesz,  de még van időm legalább úgy tenni mintha eltakarítottam volna.." Viktor gyorsan körülnézett hogy hova lenne érdemes begyűrni a ruhákat feltűnés nélkül.

-30 perccel később-

-Még mindig nem hiszem el hogy nem merted csak simán megkérdezni hogy akarok-e összeöltözni veled! Ráadásul mi ez a páros ruha ötlet, utoljára gimiben láttam embereket akik ezt csinálják-Yuri arcán hosszú percek óta fülig érő vigyor volt látható.
-Csitt! Ha még egyszer felhozod, akkor..-Viktor megfogta barátja vállát és maga felé fordította.

Elég közel álltak egymáshoz hogy a homlokuk összeérjen.
-Igen? Mit fogsz csinálni Viktor-sensei?-Ez volt a kegyelemdöfés a szobájukban történt fantáziálás után. Yuri sosem szólította Viktort sensei-nek, de san-t is csak nagy ritkán használt. Kicsit elszokott tőle a Detroitban töltött évek alatt, meg hát Viktor amúgysem volt japán.

Azt azonban nem tudta, hogy Viktor fantáziáiban gyakran szerepel a csillogó szemekkel, hűséges kiskutyusként követő Yuuchan, akit még nem fertőzött meg a detroiti egyetem amcsi bűze, és sosem felejtette el sensei-nek szólítani Viktort, aki ezekben a helyzetekben hol osztályfőnök, tesitanár, esetleg biosztanár volt.

-Hm..majd ha hazaértünk.-Viktor elengedte Yurit és sóhajtott egy nagyot, próbálva lenyugtatni a gondolatait.

Amíg Yuri azt nem értette hogy hogyan is lett hírtelen egy katsudon tele erossal, Viktor ezt nem tudta hova tenni.
Egyre több az ilyen gyerekes gondolata mint ez a mai "öltözzünk össze hogy még egyértelműbb legyen mindenkinek hogy egymáshoz tartozunk".

"Lassan harminc éves leszel Vitya, nőjj fel végre."-dorgálta magát.

A két szerelmes korisunk elcsipkelődött még egymással egy darabon, mielőtt egy nagy kapuhoz értek.
-Egy..akvárium?
-Nem emlékszel? Múlthéten azt mondtad szeretnéd megnézni a tűzhalat.