(Mielőtt elolvasnád ezt a részt, vess egy pillantást Mishára, akit ebben a fejléc jellegű dologban találsz. Már ha nem ismerted eddig)

-Oké, itt az ideje elolvasni Beka levelét is.-Mondtam Potyának és félretettem a fotót.

"Nem találtam katsudonos mangát, bocs."

He? Ennyi? HOL AZ ÉRZELMEKTŐL ÁTITATOTT 20 OLDALAS LEVELEM???!!
Egy pillanatra láttam magam előtt azt az Otabeket aki órákon keresztül képes volt ecsetelni hogy mennyire kibaszottul szeret.

Nem, az egészen biztosan egy illúzió volt, tuti hogy csak hallucináltam. Bevertem a fejem és elájultam két hétre. Csak így történhetett. Bazd meg Otabek Altin! Na jó, ideje meghallgatni a CD-t is.

"I'm back!"-Állj, állj, állj, állj, állj! Ez biztos Beka hangja..de..
"You are now about to witness the strength of kids knowledge"-Ne..ne..nem lehet!!
"CYBERBULLY CHANNELS ARE: CANCER CANCER CANCER CANCER!!!!!"-Otabek te szarházi féreg, nem hiszem el, hogy csináltál egy death metal Misha remixet!!

Ezt még rohadtul vissza fogja kapni..de most nincs idő a véres bosszúm kitervelésére! Idegesen leállítottam a CD-t mielőtt a falhoz vágtam volna, a mellettem értetlenkedő szőrgombóc legnagyobb sérelmére. Felborzolt szőrrel fújtatott a CD irányába, amíg én vérben forgó szemekkel temettem a romantikus énem drámaian elhalálozott darabkáit.

§§§

-Altin! Jó reggelt!
-'Reggelt. Hova rohansz ennyire?-Kérdeztem azt a Bekimet, aki úgy ránézésre legalább félórán keresztül futott, legalábbis a fuldoklását és a kipirosodott arcát szemlélve nagyonis így tűnt.
-Anya elküldött a postába, de be van zárva.

-Felújítják?-Csodálkozva néztem Bekimre, hiszen az a posta már legalább negyven éve ugyan olyan koszfészek. Nem mindegy most már ha úgy hagyják?
Úgy látszik a fiú is erre gondolhatott, mert úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy ellopták-e a biciklimet amíg nem voltam itthon. Persze hogy el.

Szerencsére Yurio csomagját már elintéztem, szóval amiatt nem kell aggódnom, hogy nem kapja meg.
-Csótányírtás.
-Minek?-Most már tényleg őrülten meg vagyok jelenleg lepve! Akkor is ha nem látszik.
Bekim megvonta a vállát mielőtt válaszolt volna.

-Biztos nem akartak dolgozni pár napig, szóval ráfogták a csótányokra. De most már mennem kell! Gyere majd este, vár nagyi!

Hosszasan integettem Bekim után, aztán újra a telefonom képernyőjére meredtem.
*Hey, Otabek. Féled a halált?*
Nem értem..miért kérdezne tőlem ilyet Yuri?
*Mi a baj Yuratchka? Szeretnéd hogy elmenjek veled templomba? Bár csak akkor tudunk menni ha megint nálad leszek. De most mennem kell, itt a buszom, és alig van már mobilnetem. Írok ha hazaértem. <3*

Kész!
Hülyén nézhettem ki ahogy felerőlködtem magam a tömött buszra, miközben a mobilomat próbáltam valahogy a táskámba tenni, és a buszjegyet kifizetni. Mindezt persze egy kézzel, mert miért ne. Meg se próbáltam szabad ülőhelyet találni. Mintha lenne akár egyetlen egy idős nénibácsi is, aki nem veti rá magát azonnal egy alkalmatos ülésre amint felszáll a buszra.

Kinéztem az ablakon, és utazásom közben igyekeztem minden döglött bogarat összeszámolni a közelemben. Alig húsz perces számolgatás után, végre hazaérkeztem Almatyba! Leugrottam a buszról, reménykedve hogy senki se zsebelt ki a nagy tömegnyomorban.

-Altin!
-Anya, mit csinálsz itt?
-Így kell üdvözölni édesanyádat?! Gyere már ide!-Istenem ez a nő..
-Csak meglepődtem hogy itt vagy.-Hagytam hogy anya abba a jól ismert tipikus "anyai ölelés" ketrecébe vessen-ma valahogy egészen költői hangulatom van-és tetőtöl talpig végigmérje az ő "kicsi fiát".

-Megint fogytál Altin?
-Mennem kell anya, így is késésben vagyok.
-Persze, csak le akarsz rázni! Tudom hogy csak egy óra múlva kell menned, beszéltem az edződdel!-Anya úgy nézett rám mintha fontos államtitkokat sikerült volna megszereznie egy tál eperrel. Túlságosan is büszke volt magára.

Nincs mit tenni, pedig még nagyon beszélni akartam Yurioval amíg van időm..
-Hova szeretnél menni?-Kérdeztem anyát, kicsit kelletlenül.
-Le van árazva a wc papír, veszünk vagy négy kilóval!-Harsogta anya, mire az utca népe egy emberként nézett ránk, egyesek elismerő tekintettel, mások szánalommal telve, megint mások csak simán röhögtek.

-Igenis!-Engedelmeskedtem a parancsnak ahogy egy jó fiúhoz illik.
Azt azért nem gondoltam volna hogy anya tényleg négy kg wc papírra gondol..hosszú kínos percek következtek ahogy az áruházban botorkáltunk egyik leárazástól a másikig, miközben a kosarunk már amúgyis tele volt.

Ami nem lenne probléma, ha nem nekem kéne majd mindent cipelnem. De hát ilyen ez.
-Hogy is hívják a barátodat? Azt a nyeszlett kis szőkét.-„Nyeszlett"..hogy kiakadna ha hallaná.
-Yuri. Yuri Plisetky.
-Igen-igen! Láttam múltkor a Tv-ben! Te miért nem vagy olyan hajlékony? Többet kéne balettoznod.

-Nincs rá szükségem. Most már mehetünk, vagy akarsz még valamit venni?
-Hm..nem..-Meg kellett állnom hogy anya rendesen szemügyre vehessen mindent ami a wc papír hegy mellett a kosárba fért, eközben pedig volt időm ránézni a telefonomra. 20 percem van még durván.
-Gyere, menjünk, el ne késs.-Folytatta olyan hangsúllyal mintha ami arra engedett következtetni, hogy nagyonis szeretne még minden sort végigjárni legalább háromszor.

Talán kicsit duzzogva tört utat a többi szerencsétlen vásárló között hogy a kasszához érjünk, de hát kell mindenkinek ilyenkor elintéznie a heti bevásárlást.

§§§

-Yuri! Ki mondta, hogy befejezheted?
-Kussolj Yakov, megyek már!-Alig két hónap múlva mindenki seggét szétrúgom a Négy Kontinensen!
Vissza siklottam a jégre miután ledobtam a telefonom a székre amin a kabátom volt.
Készülj Otabek, ha nem leszel ott, kinyírlak.

§§§

-Yuri, ide tudnál jönni egy kicsit?
-Mi az?-A japán srác nehezen formálta a szavakat miközben szemüvegét törölgette. Régen nem fáradt már ki ennyire edzéstől, de egyáltalán nem bánta. Sőt, úgy érezte kifejezetten jót tesz neki, segített elterelni a gondolatait Viktorról, amire most nagy szüksége volt..

-Este van kedved elmenni ketten vacsorázni valahova?
-Üm..holnap hosszú napunk lesz, talán jobb lenne pihenni.
-Ne csináld már! Mikor voltunk utoljára együtt Japánban??-Most hogy Yuri belegondolt, Pichit mondott valamit. Nagyon sok időt töltöttek együtt még régebben, amihez képest mostanság eléggé elhanyagolta az elméletben legjobb barátját.

Végülis egy apró kiruccanás még senkinek se ártott, és ha nem otthon esznek nem kell egész este a nővére sztorijait hallgatnia az asztal kötözés művészetéről, már ha annak lehet nevezni az erdőből lopott fák összecsomózásával kreált akármit. Elvileg a cserkészektől tanulta, de Yuri szerint az illegális fatolvajok jobb kifejezés lenne. Na nem mintha olyan sok lenne japánban, de nem kizárt hogy a nővére mindegyiküket ismeri.

Yuri gyorsan elhessegette magától ezeket a gondolatokat mindenféle kétes ügyekről, és Pichitre fordította figyelmét, aki nem véve észre, hogy barátja valahol totál máshol járt, bőszen sorolta az esetleges vacsora előnyeit.