-Barátság extrákkal?-Otabek olyan undorral mondta ki ezt a két szót, mintha az emberiség ellenségét látná maga előtt.
-N-nem!!
-Akkor? Azt akarod hogy járjunk, csak azért hogy rájöjj meleg vagy-e?

A két fiatal srác, miután lenyugodtak a kedélyek, a nappaliban ültek, és próbálták kitalálni, hogy hogyan tovább.
-Nem azért..
-De te heteró vagy, nem?
-Én..már..nem tudom..-Yurio sosem érezte még magát ennyire szerencsétlennek.

Mint egy szárnya szegett madár, vergődött a porban és képtelen volt bárhová elindulni.
-Amikor megcsókoltalak..miért csókoltál vissza? Csak elkellett volna löknöd.-Otabek feje órák óta sajgott, most pedig esküdni mert volna rá, hogy a koponyája szavanként durran szét. Grimaszolva dörzsölgette a halántékát, hátha jobb lesz. Kevés sikerrel járt.

Yurio mellé csúszott és megpuszilta Otabek homlokát, mielőtt a következőket mondta:
-Nem tudom miért nem állítottalak le..csak..jól esett. Azt hiszem. Azért...azért csókoltalak meg, mert nem akartam hogy vége legyen, te meg úgy néztél rám mint aki összeszarta magát.

-Mondtam már hogy imádom amikor ilyen romantikusan fejezed ki magad?
-Kuss és hagyd hogy én csináljam!-Yurio arrébb söpörte a kazah kezét és ő folytatta amit elkezdett. Egy ideig csendben ültek egymás mellett, anélkül hogy bármelyikük is kínosnak tartotta volna.

Otabek becsukta a szemeit és Yurio vállára dőlt.
-Akkor meleg vagy?
-Bazd meg. Sose dugnék meg egy másik pasit! Csak téged.
-Állj állj állj állj állj!!-Otabek felpattant ami Yuriot igencsak meglepte. Egy jó hosszú másodpercig csak bámultak egymás kikerekedett szemeibe, majd Otabek lassan megszólalt.

-Te azt hiszed..hogy ha mi összejönnénk..akkor TE dugnál meg ENGEM??!-A mondat vége volt az a pont ameddig Otabek vissza bírta tartani a röhögését.
-M-miért nevetsz????!!! HAGYD ABBA!!! NEM VICCES!!
-De, rohadt vicces!-Törölgette a könnyeit a szeme sarkából a kazah.

-Bár.. - Folytatta, miután közelebb hajolt Yuriohoz. - ha rólad van szó, azt hiszem menne. Otabek-a kis huncut-borzalmasan élvezte ahogy Yurio arca egyre pirosabbá válik, de már nem a dühtől. Mindenesetre végre oldódott a hangulat, ami már mindkettejüknek nagyon kellett.

-Tudod Yuri..komolyan mondtam, hogy nem fogok semmit erőltetni. Nekem elég ha a barátod lehetek. Szóval csak annyit szeretnék..hogy ha úgy döntesz, hogy nem akarsz velem lenni, kérlek ne legyél velem ridegebb. Nem kell. Megsértődni sem fogok.
-Nem vagyok ellene..-Motyogott Yurio

-Mit mondtál?
-Azt hogy nem vagyok ellenne!-Yurio egy hirtelen gondolattól vezérelve megfogta Otabek vállait, mélyen a szemébe nézett, és..- Csókolj meg!!
-M-mi bajod??-Most Otabeken volt a sor hogy zavarba jöjjön. Ő csak egy átlagos, konzervatív családból származó, kazah homoszexuális műkorcsolyázó volt, nem szokott hozzá az ilyen direkt csábításhoz!

-Ha megcsókolsz tudni fogom hogy mit akarok! Végülis a múltkor aludtam, ráfoghatjuk hogy összekevertelek valakivel, de most teljesen ébren vagyok! Szóval ha megcsókolsz és tetszik, akkor- Már nem tudta befejezni a mondatot, Otabek ajkai sokkal agresszívabban vették birtokukba Yurio száját mint tegnap.

Percekig csókolóztak anélkül hogy abbahagyták volna, mígnem Yurio eltolta magától Otabeket.
-N-nem volt jó?-kérdezte aggódva az idősebb fiú, készen arra hogy akár azonnal bebizonyítsa, hogy sokkal jobban is tud csókolni!

-Lázas vagy.
-Mi?
-Lázas!!-Yurio Otabek homlokára csapta a kezét, ami bizony abnormálisan meleg volt. Hogy nem vette észre eddig?
-Nem érdekel.-Otabek vigyázva megfogta a szőkeség vékony csuklóját, mintha porcelánból lenne, majd apró puszit nyomott a kezére. - Csak az érdekel hogy itt vagy.

-Buta..-Yurio nem tudta eldönteni, hogy az előbbi csók, Beka szavai, vagy esetleg valami más az a kiváltó ok, amiért annyira melege van, de mégis rázza a hideg.

Próbálta magát más férfiakkal elképzelni, de tényleg nem ment. Otabek volt az egyetlen akinek megengedte hogy egyszerre legyen meleg, és az élete fontos része. Arra gondolt hogy nem a vállán szuszogó fiú az egyetlen..ő is..ha Otabekről van szó, akkor neki is megy! Sőt, ha heterónak lenni azt jelenti, hogy a barátjától meg kell válnia, röhögve lesz buzi.

Érte bármikor. Azt nem tudta, hogy ez szerelem-e. Abban sem volt biztos, hogy működőképes lesz a párkapcsolatuk, de abban biztos volt hogy meg akarja próbálni. Megigérte magának, hogy soha többé nem fut el Otabek elől, aztán felemelte az említett delikvens fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.

-Mostantól a pasim vagy. Előre szólok hogy féltékeny típus vagyok, ne bassz fel!
-I-igen..-Ennyit bírt Beka kinyögni mielőtt Yurio majdnem megfojtotta az ölelésével. Érezték egymás szívverését, egymás minden lélegzetvételét, és mindez elég volt ahhoz hogy a felhők felett lebegjenek mint két drogos.

-Eközben Viktor és Yuri-

-Mondtam már, hogy nem tehetek róla! Vészhelyzet volt! Vészhelyzeeet!
-Hmph!-Yuri felhúzott orral ült a kocsiban, immáron az annyira hiányolt szemüveggel együtt.
-Nézd csak Yuri! Ott egy..izé..tehén?-Próbálkozott feloldani a feszültséget Viktor, ami az egész út hangulatára rányomta a bélyegét.

Ha az út engedte, próbált találni valamit amit megmutathat Yurinak, aki most nem reagált semmire. Bár amikor a „tehén" szót hallotta, alig észrevehetően arra pillantott amerre Viktor mutatott.

-Hm..nem ugrunk be valahova? Ihatnánk egy kávét vagy ilyesmi, na??
-Viktor..
-Igen???
-Már nem haragszok, oké? Csak fáradt vagyok, haza akarok menni.

Yuri rátette a kezét Viktor combjára mielőtt az ablak felé fordult volna hogy a mellettük elsuhanó tájat figyelje. Kerülő úton mentek hogy ne kelljen a dugóban órákat ülniük, de elég sokan gondolkozhattak még hasonlóan, tekintve az egyre több őket megelőző kocsit.

-Tényleg, még nem is mondtad hogy milyen volt az edzés a gyerekekkel.
-Azt hittem meghalok.
-Tipikus..-Kuncogott Yuri az anyósülésen. - Majd hisztizhetsz ha hazaértünk.

-Nem lesz rá időm, pedig a legsötétebb vágyaim válnának valóra ha Yuri az ölében ringatna és énekelne nekem..!
-Hülye!-Egymásra nevettek, aztán együtt káromkodtak egyet amikor a mögöttük türelmetlenkedő sofőr rájuk dudált. Mintha más még nem bénázott volna lámpánál!

-Megnéznéd hogy hány óra van?
-Persze. Öt óra múlt három perccel.
-Hm..-Viktor elgondolkozott egy pillanatra, és mikor egy piros lámpához értek, Yurihoz fordult.- Mi lenne ha este lemennénk Makkachinnal a partra?