Shin Hyo Soo

Már egy pár órája az őrsön vártam a munkatársam és egyben jó barátomat, hogy végre élőben is elmondja mi is valójában a helyzet. Az egészben az a leggázabb, hogy én már majdnem bedőltem az újdonsült gyilkosunk meséjének. Hála az égnek még időben kaptam az infót így betudtam őt cibálni a munkahelyemre. Ami pozitív, hogy a nála talált fegyver is eléggé terhelő bizonyíték rá nézve. Mondjuk még nem ellenőriztük, hogy van e rá valami engedélye de a kiakadásából ítélve kétlem, hogy lenne bármiféle papírja is.

-Na! Amíg te a világ egyik legnagyobb maffia vezérével iszogattál a munkaidőd  alatt, addig én körbe kérdezgettem és megtudakoltam ezt-azt.-lépett be a terembe Bill, mire leugrottam a saját asztalomról és az övéhez sétáltam, hogy átnézhessem vele a papírokat. Az egyiken például azt láttam meg először hogy: "A hírhedt maffiavezérnek fia született!" Ez gondolom egy jó pár évvel ezelőtti hír, mely Alexander születését harangozta be. Érdeklődve vettem a kezeim közé az újságot, majd a rajta lévő képet kezdtem tanulmányozni. Nagyon hasonlít az apjára. Annyi talán a különbség, hogy az édesapja tekintete sokkal gonoszabb.
-Igen, elég ijesztő. A férfinek 3 gyereke született. 2 fiú és 1 lány, tehát Alexandernek 2 testvére van, bár egyik sem maradt meg az apja köreiben. Ők teljesen új és tiszta életbe kezdtek. Érdekes nem?-kérdezte ezt az amúgy költői kérdést, mert választ nem várt rá, csak elém tolt két képet. Az egyiken egy igen csinos talán 19 év körül lány volt látható, a másikon pedig egy 30-as éveiben járó férfi. Tényleg érdekes, hogy nem a legidősebb testvér, hanem a középső maradt az alvilágban. Ezt általában nem így szokás az ilyen családoknál.

-Oké, tehát ha jól értelmezem ők a család "szégyenei" így kissé elvannak titkolva.

-Igen, de ettől függetlenül bármi lehet, szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk beszélni velük. Vagyis inkább te mert nekem még jó pár dolognak utána kéne néznem az irodában. Hyosoo figyelj még sok bizonyíték kéne, hogy letudjuk tartóztatni Alexandert.-mondta gondterhelten, mire én összehúzott szemöldökkel kezdtem nézni rá.

-Bill.-kezdtem nagyot sóhajtva, majd előkotortam a zsebemben nyugvó telefonomat.-Idézem az üzenetedet. Főnök! Hozd be Alexandert megvan a terhelő bizonyíték rá.

-O basszus...azt akartam írni, hogy lesz biztos valami Alexander ellen ami terhelő.-amint ezt kimondta a homlokomra csaptam, majd elgondolkodva adtam egy kisebb pofont a tarkójának.

-Mégis hogyan jött ez ki?!-felháborodott hangomra elhúzta száját és a testrészét kezdte fájlalni, ahol kapott egyet.

-Jó na! Nem lényeges mert fegyvert találtál nála. Nem igaz?

-De igen, igaz.-sóhajtottam egyet, majd szememet forgatva a kabátomért indultam.-Annyira fogyatékos vagy Bill. Elmentem a testvérekhez.-mondtam, majd minden további nélkül elvettem az asztalról a címeket és elindultam a kocsimhoz.

Leparkoltam egy kisebb kertes házhoz, amiben a kapott információim szerint Alexander húga  lakik. A házhoz sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon a nevét meghagyta e az apja tiszteletére vagy megváltoztatta időközben. Amint a kapuhoz értem, megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki jelentkezzen kifelé. Ez meg is történt, ugyanis egy fiatal lány lépett ki az ajtón. Fekete haja a vállára hullott és a szűk ruha amit viselt igencsak kiemelt gyönyörű alakját. Mindenki ilyen kicseszettül tökéletes ebben a családban?

-Igen?-hangja határozottan csengett, akárcsak a bátyjáé.

-Üdvözlöm! Shin Hyo Soo rendőrfőnök vagyok és Yana Vladimirovna Volkovot keresem. Jó helyen járok?-láttam ahogyan a lány összerázkódik amikor a nevét hallja, majd egy apró bólintás után elindult felém. Nem félt tőlem, sőt mintha tudná is, hogy mit akarok tőle.

-Igen én vagyok. Jöjjön be rendőrfőnök Úr! Kér valamit inni?-nyitotta ki nekem a kaput, én pedig teljesen ledöbbenve figyeltem kedvességét. Ő tényleg hozzájuk tartozik?! Kétlem. Lehetetlen, hogy ennyire más legyen mint az a nagyképű idióta.

-Nem köszönöm. Nem szeretnék zavarni csak pár kérdést tennék fel önnek.-mondtam egy lágy mosoly kíséretében, amit a lány is viszonzott.

-Kérem ha nem gond tegeződjünk uram mert így igencsak öregnek érzem magam.-felnevetett enyhén, amely baromira jól állt neki. Gyönyörű mosolya van azt megkell hagyni. Kérése fura volt és nem is szoktam engedni ilyet senkinek, de ő kedves volt és nem láttam semmi rosszindulatot benne, így rábólintottam a tegeződésre. Szép lassan bebotorkáltunk a lakásába, ami nem is kell mondanom, hogy gyönyörű volt. Túl sokszor használom már ezt a szót...

-Kérlek foglalj helyet.-mosolyogva mutatott egy székre, én pedig engedelmeskedve le is ültem a "kijelölt" helyre.-Gondolom Alexanderről van szó.-hangja komor lett, állkapcsa pedig megfeszült. Tehát a testvére érzékeny téma.

-Tartod vele a kapcsolatot?

-Nem. Apánk kiskorunkban mindig őt helyezte előtérbe, mert ő volt a rosszgyerek. Más szülő nem így gondolkodna, de mi rossz családban nőttünk fel szóval ez volt a legfontosabb. Ki a rosszabb. Amíg mi Borissal főzőcskéztünk meg eljátszottunk, addig Alex...nem tudom mennyire tudja, de nálunk a nevek rövid változatát használta apánk így én mindig is máshogy becéztem a testvéreimet. Na tehát Alex addig galambokat fogott meg verekedett és pisztolyokkal tanulta a lövést. A galambokra...féltem tőle. Mindig féltem a bátyámtól, mert volt a szemében...valami gonosz. Ő nem anyánkra ütött hanem a seggfej apánkra.-megrázta a fejét, majd folytatta a múltba merengést.-Tudod Alexander nem rossz ember, csak rossz emberrel nőtt fel. De a szíve azért a helyén van. Már. Régen nem volt. Nem egyszer bántott és volt rá példa, hogy...-itt elcsuklott a hangja, úgyhogy megfogtam az asztalon pihenő kezét jelezve, hogy nincs mitől félnie.-hogy megerőszakolt.-egy könnycsepp végigszáguldott az arcán, nekem pedig az állam a földet súrolta. Ez vajon tényleg igaz? Nem nézném ki belőle...

-Úristen...Nagyon sajnálom. Hány éves korotokban történt ez?

-Én talán olyan 12 lehettem, ő pedig 16 volt...Egy idióta kanos fiatal fiú volt, akinek pont kapóra jött a húga. Az apámnak pedig tetszett, hogy ilyen erőszakos. Nem azt mondom, hogy ezt mondta, mert utána elég csúnyán megverte őt, de láttam rajta, hogy nem ítélte el. Ez pedig szerintem undorító.-és tényleg az volt. Ha ez az egész igaz, akkor már szimplán ezért börtönbe kerülhetne az a féreg. Hittem a lánynak, de közben mégsem akartam. Nem akartam hogy ez az egész igaz legyen. De sajnos a lány szemeiben nem hazudott a fájdalom és még így sem tudtam mindent...

(Az iromány: 1000 szó)
Hiba esetén szóljatok! ❤️ Meg persze ha tetszett is írhattok, mert jól esik😁
Szerintetek igazat mondd a csajszi?🥺

(1006 woorden)