Shin Hyo Soo:

A hajnali órákban való felkelésem nem éppen tett jót az egész napos munkámnak, hiszen szinte minden egyes perceben úgy éreztem, hogy elalszok.

-Főnök! Figyel egyáltalán rám?-legyezget a kezével előttem Bill, de én csak ledőlök az asztalra és csukva tartva pihentetem íriszeimet és testemet is.-Most barátként szólok hozzád, szóval meg ne merj ütni amiért letegezlek! Talán nem a hajnali órákban kellett volna kihasználnod a lehetőséget, miszerint egyedül vagy a házban és kedvedre maszturbálhatsz jó hangosan.-ez előbbi felháborító mondatát a fülembe suttogta, mire egyből felkeltem, így teljes erővel lefejeltem ezt az idióta srácot. Persze azért ennél sokkal több fájdalmat szántam neki, de néhány dolog miatt ez nem volt kivitelezhető, ezért csak egy erős tarkón csapást kapott.

-Meg vagy húzatva? Még egy ilyen és úgy kirepítelek innen, hogy a kórházban fogsz heverni életed végéig!-rivalltam rá talán kicsit durván, de nyilván nem gondoltam komolyan. Sohasem bántanám úgy, mint ahogyan azt az előbb elmondtam.

-Ajj bazdki! Te nem vagy normális, Hyosoo!-akadt ki rám, miközben eltorzult arccal kezdte el masszírozni tarkóját.

-Első számú ügy, gyere Hyosoo!-jött be az irodába egyik itt dolgozó, mire én egyből felugrottam és kisiettem a helyiségből.
Amint a kihallgatás helyszínére értem, megpillantottam az alvilág rémes urát. Gyönyörű. Úristen, miket beszélek?! Dehogyis gyönyörű!!

-Szia, szépfiú!-rámkacsintott, én pedig szégyenemben elástam volna magamat, ugyanis elpirultam. Gyorsan rendbe szedtem vonásaimat, aztán biccentettem munkatársaimnak, ezzel jelezve nekik, hogy szeretném ha kimennének a teremből. Mindenki okos volt és úgy tett, ahogyan én azt akartam.

-Szóval... Soroljam a vádakat vagy fölösleges?-néztem rá határozottan, bár belül sajnos nem járt át ez a bizonyos jó érzés. Pimasz szemeit rámszegezte, majd ajkai körbenyalása után választ adott kérdésemre.

-A te szádból lehet nem lenne rossz hallani.-íriszei végig futottak testemen, engem pedig ettől a hideg kirázott. Hogy lehet valaki ennyire perverz egy rendőrrel?

-Ne szórakozzon velem!-csaptam az asztalra, miközben végig szemébe mélyesztettem mérges íriszeimet. Még csak meg sem rezzent...

-Nyugalom szépfiú. Bár a mérges arcod igazán beindító, nem szeretem ha kiabálnak velem.-szemeivel igazából felfalt, de próbáltam tartani magamat. Igazából ő az egyik leghíresebb maffia vezér, akiről azt gondoltam, hogy soha a büdös életben nem kapjuk el. Habár azt biztosra tudom, hogy pikk-pakk kikerül innen. De addig is megpróbálom a lehető legjobban elvégezni a munkámat és igyekszem a lehető legtöbb információt kiszedni belőle.

-Na szóval ha befejezte a modortalan viselkedését, akkor feltennék önnek pár kérdést.-vártam picit hátha kiad valami hangot a száján, de természetesen a csodákra várni elég sok időt vesz igénybe. Egyszóval most érte nem volt időm.
-Tehát a legutóbbi eltűnést múlt szerdán jelentették és minden nyom önhöz vezetett. Szeretném tudni, hogy a holttest amit teljesen elégve találtunk az ugyanaz a férfi-e mint akit nemrégiben jelentettek.-persze pontosan jól tudtam, hogy sajnos szegény család apa bánta a történteket, de valami egyszerű kérdést kellett feltennem elsőnek és ez bizonyult a legjobbnak e téren.

-Most tegyek úgy mintha nem tudnám, hogy tisztában vagytok mindennel vagy esetleg válaszoljak úgy mintha az előbb említetteket szoba sem hoztam volna?-szája szélén iszonyatosan halványan felbukkant egy kacér mosoly, amit próbáltam figyelmen kívül hagyni és fókuszálni a feladatomra. Szemtelen a srác az biztos, de ez engem csöppet sem hat meg. A színjáték amit idebent előad egyáltalán nem hat rám.

-Csak válaszoljon.-kezeimet karba tettem és komoly ábrázattal figyeltem minden egyes kis mozdulatát. Egy drámai levegővétel után képes volt elárulni nekem amire vágytam.

-Igen. Ugyanaz az ember, de semmi közöm a meggyilkolásához. Én is ugyanúgy keresem a tettest mint ez az ótvar közösség ami a kis szaros nyomaival semmire sem megy.-lenéző ábrázata kezdett felhúzni, de igyekeztem nyugalmamat megőrizni. Ha nem lennék már jó ideje rendőrfőnök, azt mondanám igazat beszél. Persze pontosan jól tudom mennyire hazugok a hozzá hasonló kis bűnözők.

-Na jó! Vegyük át mégegyszer kicsit másképp. Miért öletted meg Bell Olivert? Mi köze volt az angol férfinek egy orosz maffia csoporthoz?-a lapokat nézegetem, melyen megtalálható a férfi holtteste teljesen szét égve. Lehetett azonosítani, bár nem volt a legegyszerűbb. Szerencsénk volt azon a szinten, hogy az arcából egy minimális részlet megmaradt. Felnézek az előttem komor arccal ülő vezérre és csak várom a válaszát, ami nem is olyan sokkal később elhangzik.

-Nem én voltam.

-Alexander Vladimirovich Volkov.-olvasom a teljes nevét újra az aktáimba pillantva, majd folytatom a mondandóm.-Minden egyes apró jel arra utal, hogy benne van a keze ebben is, mint minden másban ami errefelé történik. Szóval kérem válaszoljon normálisan a feltett kérdésekre.-hangomat teljes komolyságra hangolom, hátha eredményesebb munkát tudok így végezni. Persze vele szemben ez mit sem ér hiszen őt cseppet sem rázza meg az efféle hangnem.

-Tisztázzuk pár dolgot szépfiú. Először is szádra ne merd venni a nevemet mégegyszer.-szemei elsötétülnek és olyan hangnemet hoz elő magából, amitől egy mezei kis zöldfülű rendőr lehet megijedne, de ez számára sajnálatos módon engem nem hat meg.-Másodszor ha elmondanám is azonnal kijutnék ebből a koszfészekből szóval nem értem mit nem ért azon, hogy nem én tettem. Elmondanám hiszen cseppet sem éreznék azok után sem a munkátokból. Úgyhogy drágaságom jobb lenne ha lekattannál erről a mindenképp ő tette faszságodról és végre felfognád azzal a csöpp agyaddal, hogy ha én lettem volna már az ajtón bejövetelem utáni másodpercben kiabáltam volna, hogy sziasztok seggfejek én égettem fel a fickó testét. Viszont nem én voltam úgyhogy örülnék a pofádat befognád egy 2 percre legalább. Tudod annyi idő kell még míg az embereim kivisznek innen.-annyi sem kellett, már be is nyitottak az ajtón és közölték velem, hogy Alexander távozhat. Az asztalra csaptam es egy basszameget engedtem szabadjára ajkaim közül. Az előttem eddig ülő férfi már felállt a székéből es egy elégedett mosollyal az ajtó felé vette az irányt. A kollégáim levették róla a bilincset, majd továbbra is ugyanazzal a mosollyal sétált ki a teremből.

Sziasztok belekezdtem egy kicsit normálisabb történetbe mint az eddigiek. Úgy gondoltam kell egy ilyen is hátha valakit megfog. 😅 Ha hibát láttok írjátok le és jelezzetek nekem bármivel is hogy jó lett-e ez a kis sztori. Köszönöm ha elolvastad! 😊

(990 words)