Alexander Vladimirovich Volkov

Már vagy 2 órája ülök ezen a kibaszott Örsön és senki még csak be sem jött kikérdezni. Kis magányos vagyok már órák óta. Nem mintha probléma lenne mert legalább addig sem kell hallgatnom az idióta vádolgatásaikat az idióta rendőröknek. Aztán persze ezt is megzavarják mert az ajtó nyitódik és belép rajta valami szexi nőci, így mosolyogva végig nézek rajta majd felhúzom a szemöldököm, jelezve, hogy nyögte ki mit akar.

-Szia Alexander.-mosolya magabiztos én pedig ettől kicsit összezavarodok. Valamiért rohadtul ismerős ez a mosoly.

-Ki vagy te?

-Remélem hiányoztam drága bátyám.-mondata után a kezére nézek, amit egy kesztyű takar, de még így is kivehetőek a tűz okozta égési nyomok.

-Hogy a fenébe jutottál be?-nyugodtan kérdezem, de közben teljesen le vagyok fagyva. Mit keres itt? Miért van itt? Mit akar tőlem? Egy csomó kérdés cikázik a fejemben és egyikre sem tudok választ adni magamnak.

-A kis pajtid tudod hol van?

-Úgy látom minden mondatom figyelmen kívül hagyod. Na mondjad! Hol van az a buta rendőr?

-Jaaj még azt mondja buta.-felnevet, majd folytatja.-Tudom, hogy belezúgtál!-vigyora elárulja, hogy mennyire biztos a dolgaiba, de esküszöm ha kijutok innen már az életében sem lesz biztos.-Az exednél van. Akiről mondjuk azt hiszi én vagyok, de ez most nem fontos. Tudod a legviccesebb az, hogy ezek annyira idióták, hogy simán betudtam lógni ide. Ezek nevezik magukat nyomozóknak? Tényleg, Sascha?

-Ne hívj így!-rákiabáltam, de ő meg sem rezzent. Igen, mostmár mindenki rájöhetett, hogy nem én vagyok a leggonoszabb a családban. Persze a nevem hallata után elgondolkoztam...ha ő az exemnél van, akkor minden bizonnyal megakarják ölni, ezt pedig nem hagyhatom. Ne értse félre senki, nem vagyok belé esve meg ehhez hasonló faszságok, de ő jó ember. Csakis ezért szeretném megakadályozni a halálát. Semmi több miatt. Nem vagyok buzi.

-Na, Sascha? Mennél a szerelmedet megmenteni igaz?

-Az az elmebeteg kurva ha egy ujjal is hozzáér, olyan halálban lesz részletek mindkettőtöknek, amit még rémálmotokban sem gondolnátok. Világos?! És nem a szerelmem te ész nélküli idióta ribanc!

-Oh bátyus...nyugodj le. Szeretem a káoszt, ezért elengedlek.-a zsebébe nyúlt, ahonnan előhalászott egy kulcsot, majd elkezdte az ujján forgatni.-Egy feltétellel!-nem szóltam semmit, csak kérdő tekintettel meredtem rá.

-Az embereidet akarom. Illetve apánk naplóját.-összehúztam a szemöldököm és kezdtem elveszteni a fonalat.

-Egyrészt. Ez már kettő feltétel volt, másrészt pedig minek neked az?

-Az ne érdekeljen! Áll az alku?-elgondolkodtam és arra jutottam, hogy ez még jól is jöhet, ugyanis az embereim sosem árulnának el így tudnak nekem kémkedni. Jó vezető vagyok, ezért kibaszott hűségesek hozzám. Nem egyszer volt már rá példa, hogy átverhettek volna. Persze nem tették meg, de a látszatot tartották, amíg meg nem öltem az embert, aki elakarta őket venni tőlem. Sokan akarják az embereimet, mivel náluk jobbat nem talál senki ezzel tisztában vagyok.

-Áll az alku, Yana.