Shin Hyo Soo

Másnap reggel komásan próbáltam megkeresni a telefonomat, hogy kinyomhassam azt az átkozott ébresztőt. Küldetésem sikerrel járása után, szép lassan kikeltem az ágyból és félig álomba sétáltam a fürdő felé. A tükörbe pillantottam és összehúzott szemekkel próbáltam koncentrálni, habár egyenlőre alig láttam bármit is. Megnyitottam a csapot és megmostam az arcomat a jéghideg vízzel. Általában ettől azonnal felébredek, viszont ez a kísérlet ma nem járt sikerrel. Ugyanolyan mosott szar maradtam mint a felfrissítésem előtt. Fasza...Kitipegtem a mamuszomba a konyhába, majd készítettem magamnak egy finom ébresztő kávét. Hátha az segít. Kezembe vettem a meleg italt és szemeimet lehunyva kezdtem szürcsölgetni. Miután szép lassan elfogyasztottam éreztem, hogy egy pöppet feljebb került a töltöttségi szintem, így felvettem a mai ruhadarabjaim és elindultam a munkahelyemre. Amint kiszálltam az autóból és ránéztem a nagy épületre, egyből elment a kedvem még az élettől is. Semmi kedvem ehhez a sok hülyéhez ma. Úgy érzem bal lábbal keltem fel.

-Hello!-köszönt nekem szokásához híven az arcomba mászva Bill.

-Jobb reggelt neked is.-flegma hangomtól szája oldalra húzódott és szemét forgatva gyorsabb tempóra váltott. Ha szar a kedvem általában inkább elkerül, amit igazából nagyon is jól tesz.

-Bill! Ma ugye nem lesz a nyakunkon semmilyen idióta bűnöző ivadék?-utaltam ezzel  Alexanderre, aki tegnap sem hagyott nyugtot nekem. Munkatársam és egyben barátom fejét rázta, de ő csak reménykedni tudott benne, hogy senki kellemetlen ember nem jön ma be a személyes terünkbe. Ahogy mindketten az irodába értünk, én ledobtam magam a székembe, Bill pedig egyből az aktákat kezdte bújni.-Te kis stréber.-viccelődtem vele.

-Csak a munkámat végzem. Néha te is tehetnéd ezt.-az orra alatt mormogta a végét, de még így is tisztán kivehető volt goromba mondata.

-Szerintem még mindig feletted állok és tudod valahogy el is kellett ám idáig jutnom!-kijelentésem után nem szólt semmit csak kussban folytatta az olvasgatást.

-Hyosoo gyerekgyilkosság.-az irodámba bekukucskáló ember szavait legszívesebben fel sem fogtam volna. Miben fogadunk, hogy az előző két embernek a gyermekéről van szó?

-Mindig történik valami...Bill gyere velem!-sajnos egyre több dolog történik az úgy körül és nagyon elszomorító. Az meg hogy két napja csak rohangálok különböző holttestekhez, igencsak szokatlan.

——————-
A helyszínhez érve végig mentünk a szokásos megbeszélni valókon, de túl sok mindenre nem derült még fény. A kisgyereket egy házból kiálló vasrúdon találtuk meg felakasztva. Pár boltos azt állítja tuti öngyilkosság, de lehetetlen, hogy egy ekkora gyerek ilyet tegyen magával. Ezt biztos, hogy valaki más követte el. Megvizsgáltam én is a kölyök mellett illetve rajta lévő dolgokat, de semmi újdonságot nem találtam. Talán ez eddig a legnehezebb ügyünk. Ahogy egyre jobban gondolataimba merültem és csak bámultam magam elé, megláttam a földön egy aprócska ruhadarabot ami esetleg még egy nyom is lehet. Az aprócska testhez sétáltam, majd óvatosan megvizsgáltam a körmei alatt lévő felületet. Arra utaló jelekre lettem figyelmes, hogy bizony ez a rongy a tetteshez köthető, ugyanis a fiú körménél apró szösz darabokat véltem felfedezni. Ezek a kis szöszök pedig pontosan megegyeztek a kezemben tartott darab anyagával. Tehát a kisfiú menekülni próbált, így egy kisebb részt kiszakított a tettes ruhájából. Ez is valami.

-Srácok átvizsgáltátok a srácot? Nincs rajta semmilyen ujjlenyomat?-kiabáltam hátra, miközben a bizonyítékot egy apró tasakba helyeztem.

-Főnök sehol semmi. Alapos volt a személy aki ezt tette.-sóhajtottam egyet, majd kicsit közelebb sétáltam az emberekhez.

-Bill! Vidd el ezt a laborba hátha hasznát vesszük!-utasítottam barátomat, aki hevesen bólogatva vette ki kezemből a tasakot, majd egyből az autójához rohant, hogy minél előbb az említett helyszínre érjen a feltételezett bizonyítékkal. 

-Találtatok valamit ha jól hallom.-ismét a tegnapi hanggal találtam szembe magam, mire szemeimet lehunyva csaptam a homlokomra.

-Befogom bizonyítani hogy közöd van ehhez.-kezem még mindig fejemben pihent, de szép lassan lesimítottam arcomon.

-Na ahhoz nagyon sok sikert kívánok!-szórakozott hangja olyan volt számomra mint egy gereblye amivel fejbe vágnak. Kellemetlen es idegesítő, hogy már megint belesétáltál egy baszott földön fekvő gereblyébe es még azt sem tudod ki hagyta ott! Igen megtörtént már.

-Nem száll le rólam igaz?

-Nem igazán terveztem. Viszooont esetleg ha meginnál velem valamit, aközben megtárgyalhatnánk ezt. Hátha dűlőre jutunk az üggyel kapcsolatban.-arca már komoly volt, nekem pedig olyan érzésem volt, mintha valaki leakarna fizetni. Így hat rendesen felment bennem az a bizonyos pumpa.

-Lehet hogy ez másnál működött, de én egy korrekt normális rendőr vagyok szóval maximum azt tárgyaljuk meg, hogy mennyi időre megy be a börtönbe amikor majd elég bizonyítékunk lesz ön ellen, hogy végre bent is tartsuk!-szinte már kiabáltam vele, bár az ő arca egy pillanatra sem rezzent meg hangomtól. Faszfej.

-Nyugi szépfiú!-kezeit felemelte, majd folytatta.-Én tényleg csak egy ártatlan italt akartam meginni veled.-sóhajtott és inkább megfordult.-De akkor felejtsd el.-elindult és egyre messzebb került tőlem. Erre a tettére nyeltem egyet, mert éreztem hogy a mellkasomat nyomja valami. Kicsit hezitálva, de utána mentem.

-Jó! Legyen! Most az egyszer, de csak akkor ha tudsz nekem valami információval szolgálni.-hirtelen megállt és vigyorogva hátrafordult.

-Érted még fel is adnám magam gyönyörűség.-kacsintott, én pedig tágra nyílt szemekkel pásztáztam arcát. Hogy mi van?! Valaki megmondaná, hogy ez mégis mit jelent?!

(840 words)