9. rész
2010. december. 12.
Még mindig itt rohadok. Az ismerkedőben megismertem egy lányt.
Barna haj, kék szeme van. A bal be van kötve, elmondása szerint annyira bosszút akart állni a szülein, hogy kiszúrta a saját szemét. Amelya a neve.
-A szüleim folyton tökéletessé akartak tenni. Tudod, kicsit ez szar volt, mert unalmas a tökéletesség. Így nem tudtak kisminkelni, sem elvinni emberek közé. Rossz fényt vetett volna rájuk. Ez kicsit gáz.-nevetett fel a lány.
-De ők a valódi szüleid voltak, nem?
-De..Pff...Utálom őket.
-Nem ismerem a valódi szüleimet, a nevelőim meg bedobtak ide. Nem tudom miért.-mosolygok, hátradőlve a székkel, amin ültem.
-Tessék?! Yana, ezt nem mondhatod komolyan!
-Ne hívj a nevemet. Bármit, csak ezt a nevet ne.
-Miért? A nevelőid adták neked?
-Egyszerűen rosszul leszek, ha meghallom ezt a nevet. Utálom. Elkezd forrni a vérem, ha arra gondolok, hogy itt fogok megrohadni.
-Ha együttműködő vagy, akkor hamar kiengednek.-ült le mellénk egy fiú.
-Na te meg ki vagy, kisfiú?-nevetett halkan Amelya.
-Ne hidd magad hercegnőnek a pokolban.
-Nem értem, miért mondod ezt. Nem vagyok hercegnő, hah. De ő sem.-mutatott rám barátnőm. Nem vagyunk tökéletesek. Senki sem tökéletes, te barom.
-Nem is mondtam, hogy mindenki az lenne.-nevetett halkan a fiatal srác.-Nos csajok, ti miért vagytok itt?
-Kiszúrtam a szememet, egy golyóstollal, és a szüleim életét ezzel pokollá tettem.-válaszolt Amelya.
-És te?-nézett rám a fiú.
-Nem tudom.
-Mi az, hogy nem tudod? Nem emlékszel rá?
-Eltaláltad. Hiába akarok emlékezni, egyszerűen nem megy. Fekete köd.-nevetek.-De így is meg fogom tudni. De te? Nem tűnsz életveszélyesnek.
-Daniel vagyok, és Amerikából hoztak ide a szüleim. Átharaptam az osztálytársam torkát, és ettem belőle egy icipicit. Kannibál vagyok.-fejezte be suttogva a mondatot.
-Ez a legjobb pszichiátria az országban. Lehetetlen innen kijutni.
-Oroszországban vagyunk, basszátok meg! Itt még a nők is vodkát isznak víz helyett. Csak van itt valahol elrejtve fegyver. Például egy revolver, vagy egy AK-47-es. Biztos vagyok abban, hogy valahol a főnök irodájában van ilyen. Altatólövedékeknek is lenniük kell, hisz akkor hogy a picsába állítják meg a menekülő embereket?
-Mondasz valamit..Mi is a neved?-kérdezte Daniel, mire Amelya válaszolt.
-Yana. Utálja a nevét, szóval..Máshogy fogjuk majd hívni. Valami komolyabb név kellene.
-Kuss legyen.-nézek a közeledő orvos irányába.-Mit gondoltok erről a helyről?
-Nem is olyan rossz!
-Nekem nem tetszenek a fehér falak..Lehetne például bézs, vagy világos barack!-áradozott Amelya, de jól tudtuk mindannyian...
Vagy beleegyezel abba, amit mondanak, vagy meghalsz. Lassan, kínok között. Vérben ázva, miközben bőrödet véresre hasította a bőrből készült öv.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro