2010. szeptember 27. 

-Hé! Felkelni!-rázott meg a nő, aki minden reggel, hét órakor ébreszt. 

-Minek akar felkelteni, ha már ébren vagyok? Talán nem lát? 

-Fogd be a szádat! Velem te így ne feleselj! 

-Gyerünk. Verjen csak meg. Itt az arcom, üssön meg! Meg meri tenni? Képes lenne rá? Gyerünk már! Ennyire..Gyáva? 

-Kuss legyen!-ezzel a mondatával erősen megfogta torkomat. 

A párnába nyomott, fojtogatni kezdett. 

-Ma mindenki meg fog halni..Ma mindenki halott lesz, a véretek fogja áztatni a falakat! Sav, szike, kés! Mily gyönyörű..Mérgező cián, vedd el életük..-nevettem fel halkan, ahogy dúdoltam.-Öljön csak meg! Nem képes rá úgy sem! 

Natasha elengedett, megfordult. 

-Itt fogsz megrohadni a pszichiátrián, kis ringyó.-fordult meg újra, de ekkor kezét lendítette, majd megpofozott. 

-Azt hiszi, ez fájt? 

Erre elővett egy kést. Mégis honnan szerezhette? 

Egyáltalán nem ijedek meg egy ilyentől. Talán egy láncfűrészes alaktól igen, de egy gyenge, kétségek közt vergődőtől nem. 

-Tegye csak meg! De egyszer...Sav általi halála lesz. Olcsó lotyó.-nevettem.-Mit tétlenkedik? Azt hiszi ettől félelmetesebb lesz számomra? 

-Ha nem fogod be akkor!-

-Mi lesz akkor? Összevagdos? Tegye meg. Gyerünk! 

Lefogta a karomat, majd a kést eremhez tartotta. 

-Ha feleselsz velem, akkor elvágom az eredet. 

-Remélem tudja, hogy egy ilyet nem tudna könnyedén feltakarítani. A vérem bizonyos kijönne a lepedőből, de a falakból és a csempéből biztosan nem. Gondolja, hogy a fehérítő eltüntet mindent? 

A remény arra, hogy-

Remény? Ezen a helyen csak tűrni, és a földbe kell taposni mindenkit.

 Itt kell uralkodnom, amíg mindenki meg nem törik, és fel nem adja. 

Még nincs sakk matt.