2010. december. 24. 

Eljött a karácsony. Eddig mindig a családommal töltöttem, de most minden megváltozott. 

Nincs kivel eltöltenem. Csak a fehérre mázolt szoba vár minden nap, lassan több, mint három hónapja. 

A mai nap véres lesz. Garantálhatom! Ki fogok erről a pocsék helyről jutni, és felkeresek pár embert. Itt, Oroszországban nem nehéz megtalálni a megfelelő embert. 

-Gyere Yana, ma mindenki együtt ünnepel!-mosolygott a nőcike, aki kivezetett a cellámból. 

Olcsó parfümfelhő, kissé használtas ruha. Kevés smink, csak amennyi szükséges. Nem is olyan rossz, de azt a pacsuli szagot elhagyhatná. 

Daniel és Amelya is ott voltak a társalgóban. 

-Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok! Mindenki szobájában lesz egy kisebb ajándék, és most mindenki üljön le az asztalhoz enni!

Sok velem egykorú van itt. Félelmetes, hogy egyesek mennyire elgyötörtek. Van akit megcsonkoltak, vagy épp a szemüregükön át egy fém rúddal elérték az agyat, hogy élő zombikká tették őket. Nem éreznek, nem olyanok, mint egy igazi ember. 

Ők másak. 

Mi másak vagyunk. 

-Ugye tudod, hogy meg fogsz rohadni?

-Tessék? 

-Jól hallottad, Ya-na. 

Ez..Ez Melanie! 

-Igen, én vagyok. Szerinted ki okozta ezt a hirtelen nagy kedvességet az itt levőktől? 

Úgy hiányoztál!-eközben lenyeltem egy falatot az ételből, ami nem igen esett jól, de ettem tovább. 

Néha bólogattam, nem nagyon érdekelt a környezetem. 

-Tudod, most itt az ideje megszöknöd. 

Egyedül? 

-Minek jönne veled a kannibál, meg a félszemű csaj? Hah?! Szerinted kedvelnek téged? Szeretnek, annak ellenére, hogy más vagy? 

Nem...

-Helyes válasz! Hiába vagy kisgyerek, őrült vagy. Azt sem tudod miért zártak be, kik az igazi szüleid...Szeretnének ezek? 

-Nem.-félhangosan válaszoltam. 

-Mi a baj Yana?-Amelya hangja ijedt, s egyben aggódó. 

-Ne hívj így, számtalanszor elmondtam már.-letettem a villát.

-Minden rendben van?-Daniel is becsatlakozott. 

-Ma mindenki rám mászik az idióta kérdéseivel?-morogtam. 

-Kislány, ezek nem idióta kérdések. Csak nem vagy toppon, vili?-Daniel szavai csontig hatoltak...

-Mégis mi a faszért hatódtál meg?!

Értem senki sem aggódott még...

-Na és aztán? Ezernyi más ember fog majd a saját életéért rimánkodni, ha eljön a bosszú ideje. 

-A bosszú nevetséges. Az egyetlen dolog, ami nyerhetsz vele, káosz és pillanatnyi őrjöngés. Amikor a függöny legördül, már semmi sem marad.