-Grace!-szólított meg egy kivételesen lágy női hang.

Hátra fordultam felé. Sif állt mögöttem, és a fejével Lokiék felé intett. Nagyon jól tudtam mire gondol, ki se kellett mondania. Sőt, én csak erre tudtam összpontosítani.

Gerda és a herceg ahogy láttam egészen jól elbeszélgettek egymással. Olykor Loki arcán fel-felderengett egy mosoly, a nőre pedig szinte levakarhatatlan vigyor ült.

-Nem akarsz odaülni hozzánk?-ajánlotta fel, a tekintetem keresve, hasztalanul. Le sem tudtam venni a szemem Lokiékról.

-Hogy lehet ennyire természetellenesen mosolyogni? Szerinted nem fáj neki az arca? Áh, biztosan sokat gyakorolt!-csóváltam meg a fejem.

-Szívesen letörölnéd róla, nemde?

-De mennyire...-válaszoltam szinte azonnal elmerengve rajtuk. Kisvártatva észbe kaptam és a nőre pillantottam.-Mármint..!

-Felesleges szabadkoznod. Viszont ha itt állsz továbbra is, azzal neki segítesz. Élvezi a figyelmet. Na, gyere!-fogta meg a karomat finoman, és húzni kezdett.

Egy asztalhoz ültetett, ő maga pedig kihúzott egy széket velem szembe.

-Szóval szerelmes vagy belé.

Lesütöttem a tekintetem és az ajkamba haraptam. Nem voltam biztos benne, hogy feltétlen jó lenne, ha ez kiderülne, viszont sohasem tudtam hazudni. Ezzel el is árultam magam.

-Szóval igen.

-Sif, te sosem kedveltél engem.

-Mert idegesítő voltál.

-Köszönöm!-emeltem rá a tekintetem sokkalta határozottabban. Valahogy a hangom is magasabban csengett, mint ahogy azt elterveztem.

Pár pillanatig csak néztünk egymásra, mikor mintha csak valami varázslat történt volna, egyszerre nevetni kezdtünk, jó hangosan. Fogalmam sem volt micsodán, de nagyon jól esett.

-A közös ellenségek hoznak össze, hm?-morzsoltam el egy könnycseppet.

-Nem lenne különösebb közöm Gerdához. Loki elég rafinált ahhoz, hogy ne vezesse őt az orránál fogva senki sem, tehát ezt is meg fogja oldani. Ebben biztos vagyok. Viszont abba a hercegnőcskébe kevesebb őszinteség szorult, mint Volstaggba kecsesség.

Ez utóbbi mondatán ismét felnevettem, de a jókedvemet egy hangos taps szakította meg. Minden szem Odinra meredt, aki felállt a trónjáról.

-Kezdődhet a tánc!

-Csodálatos!-sóhajtottam és a fejem az asztalra tettem.-Majd meséld el, hogy szórakoztak!-dünnyögtem lehunyt szemekkel.

-Szerintem menj és mulass jól! Jane most úgysem tud táncolni.

Felsandítottam az immár álló nőre. Mindig is tudtam, hogy több érzelem fűzi Thorhoz, mint szimpla barátság. Itt lenne a lehetősége, hogy végre vele lehessen, és ő felajánlotta ehelyett nekem.

-De Sif...

-Nincs "De Sif"!-rántott fel a székből, és a többi táncos felé lökött.-Ügyes legyél, Gracie!

Mi a pokol? "Gracie"? Siffel talán valami bájitalt próbáltattak ki, vagy mi lelte ilyen hirtelen?

Túl sok időm nem is maradt ezen töprengeni, mert a harcosnő olyan erőset taszított rajtam, hogy szednem kellett a lábaimat, el ne essek. Egészen amíg Thorba nem ütköztem.

A magas istenség lepillantott rám, miközben épp igyekeztem összeszedni magam, és azt számláltam, hány ember láthatta az attrakciómat.

-Odin szakállára!-mosolyodott el Thor.-Ha nem lennék biztos benne, hogy én hoztalak fel Asgardba, azt hinném, hogy az égből pottyantál ide, Grace.

-Az éghez annyi közöm lehet, hogy durván beborult felettem.

-Pont ma?

-Ahogy mondod.

-Ezt semmiképpen sem hagyhatom!-hajolt meg udvariasan és tartotta nekem a kezét.-Egy tánc felvidítana?

-Te vidítasz fel, kedves bátyám!-mosolyogtam rá.

Ilyen furcsa családot sem láttam még soha. Thort valóban testvéremként szerettem, ahogy ő is engem. Ezzel szemben Odin a háta közepére sem kívánt volna, Loki pedig...

A férfi tartásba állt velem, egyik kezét a derekamra téve, másikat pedig megtartva a levegőben, persze ügyelve arra, hogy nekem se kelljen az égig nyújtóznom, őfelsége kezéért.

Ekkor megszólalt a zene. Ezelőtt sohasem táncoltam Thorral, de egészen jó vezetőnek tűnt. Párszor akadt egy-két túlszámított lépése, amikor közelebb kerültünk más párokhoz, mint amit az etikett megengedett. De nem tudtam rá haragudni, mindent elintézett egy széles, barátságos mosollyal és pár: "Hoppá"-val, "Elnézést!-tel. Különben is, ki mert volna rászólni a Menydörgés Istenére?

-Mi a véleményed?-kérdeztem felszegve a fejem.

-Az, hogy Loki jó munkát végzett.

-Hogyan?-csattantam fel szinte azonnal. Jó munkát? Thor meg miről beszél? Tudja... de... de honnan? Ilyen nyilvánvaló?

-Jól táncolsz. Ne add az ártatlant, biztos vagyok benne, hogy téged is ő tanított meg!-vonta fel a szemöldökét, továbbra is nyugodtan.

Felsóhajtottam. Remek, szóval teljesen másról beszélt, mint amire én gondoltam. Ennek őszintén örültem.

-Kedves Odinson, én nem erről beszéltem, hanem Gerdáról.

-Oh!-gondolkodott el egy pillanatra.-Kedvesnek látszik. Én bírom a csajt!-bólintott mikor végre összeszedte a gondolatait, és lepillantott rám.-És te?

-Párcsere!-kiáltotta el magát valaki nem messze tőlünk.

A legjobbkor. Fogalmam sincs, mit válaszolhattam volna Thornak. Ha az igazat mondom, valószínűleg elképedne rajtam, hisz mint észrevettem sejtelme sincs Lokiról és rólam. Talán meggyűlölne egy életre. De csak ez a kérdése zengett a fejemben. "És te, Grace"?

Párcserekor a hölgyek nagy kört alakítottak ki forogva, várva a következő partnert. Nem igazán volt kedvem ehhez az egészhez, szerettem volna már inkább csak felmenni a szobámba, amikor valaki elkapta a derekamat. Felnéztem, és újból találkoztam azzal a hideg, zöldeskék szempárral.

-Jól szórakoztál a bátyámmal?-pillantott le rám. Hangja kissé gúnyosan csengett.

-Fogalmad sincs, mennyire-válaszoltam megforgatva a szemeimet.

-Képzelem. Mulass egy kicsit velem is!-húzott közelebb magához, mikor ismét mindenki táncba lendült.

-Neked nem inkább a hercegnőddel kellene lenned?

-Mit gondolsz, most épp kivel vagyok?-vonta fel a szemöldökét finoman. Arca komoly volt, de akkor sem hittem el, hogy ez az igazság. Valahogy túl szépen csengett.

-Ugyan már, Loki!

-Drága Grace, mondd el nekem, mikor nem értem el azt, amit akartam?

-Asgard trónja?

-Csak egy kicsi bukkanó volt.

-New York?

-Tapasztalat.

-Én hibának nevez...

-A rossz tapasztalat is tapasztalat-vágott közbe.

Megcsóváltam a fejem. Ez már hihető volt. Loki mindent megoldott idáig, ezt is megfogja. Remélem.

-Párcsere!

Kissé húzva a számat hátra léptem a forgó körbe, de hatalmas meglepetésemre, mikor a herceg felé pillantottam, kikerülte azt a férfit, aki hozzám lépett volna, így megint Loki lett a párom.

-Ismét?-nevettem fel.

-Ugye hiányoztam?-vigyorodott el.-Mondtam, hogy minden az én terveim szerint alakul. Ha másban nem is, ebben bízhatsz. Ígérem.