-Na, mit mondott?-fordultam Thor felé izgatottan.

Eléggé lelombozott, amikor csak egykedvűen megcsóválta a fejét, mintha egy teljesen reménytelen ötlettel zaklattam volna olyan sok ideje már. Talán az volt.

Jócskán eltelhetett pár hónap, és én a fogadalmamhoz híven, minden este meglátogattam Lokit. Valahogy úgy éreztem, mintha ezek az alkalmak közelebb hoztak volna minket egymáshoz. Egyáltalán nem tűnt úgy, mintha a Csínytevések istenének hátsó szándékai lennének. Tudom, ezt az utat már többször is végig jártam, és ha vele kapcsolatban biztos voltam valamiben, az egész biztosan hatalmas tévedés volt. Mégis azt akartam, hogy kiszabaduljon a cellájából. Felelősséget vállaltam volna érte.

De mindez feleslegesnek bizonyult. Odin még csak a feltételezésről sem akart hallani, így semmi esély sem volt Loki szabadulására. Még így is Thort küldtem magam helyett, gondolván mégis csak több esélye lehet, mint nekem.

-Azért próbáld meg újra, jó?

-Grace, ez már a sokadik...

-Nem érdekel, hányadik!-vágtam közbe, megemelve a hangomat. Csak azután jöttem rá, milyen hirtelen és durva voltam, mikor észrevettem Thor arcán a meglepettség jeleit.-Ne haragudj.

-Talán jobb lenne, ha pihennél.

-Pihenek eleget. Túl sok időm van, és tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom kihozni Lokit abból a rohadt cellából!

-Csodálom, hogy képes vagy bízni benne ezek után. Figyelj, Grace! Stark küldött neked valamit a legutóbb, de még nem volt lehetőségem odaadni. Vártam a megfelelő alkalmat-nyújtott felém egy kisméretű dobozt.

Egy ideig csak fürkésztem a kartont, majd elvettem tőle. Thor ekkor felállt mellőlem és elmosolyodott.

-Működött a rózsa.

-Még szép, hogy működött. Együtt hoztuk össze-mosolyogtam fel rá én is, mire Thor akárcsak egy szerető báty, homlokon csókolt és magamra hagyott a kis csomagommal.

"Ajándék hullócsillagoknak"

Ez állt a csomagoláson. Önkéntelenül is elmosolyodtam, és benyúltam.

-Stark, ne csináld ezt...-nevettem fel halkan, amikor kivettem egy mp3 lejátszót egy fejhallgatóval.

Na igen ez a férfi tudta mire lesz szükségem.

***

-Van egy meglepetésem!-vigyorogtam Lokira a kezeimet hátul összefűzve, nehogy meglássa mi is az amit rejtegetek.

-Nagy dolog lehet az arcodból ítélve-fordította a fejét kissé oldalra, mintha azt várná, hogy megmondjam mi is az.-Elárulod mit hoztál, vagy találgassak?-lépett közelebb.

-Nem hinném, hogy menni fog-csóváltam meg a fejem továbbra is élvezve, hogy az én kezemben van az irányítás.

-Akkor van egy másik ötletem.

-Hallgatlak.

-Előre figyelmeztetlek, te kényszerítettél rá, hogy ezt tegyem-mondta és a másik pillanatban már előttem is volt.

Játszi könnyedséggel a hátam mögé nyúlt és kivette a zene lejátszót a kezemből. Felnevettem.

-Loki add már vissza!-nyúltam utána, de ő a magasba emelte és elégedetten elmosolyodott.

-Thornak is köze van ehhez?-mozgatta meg a kezében levő eszközt.

-Igen, de naaa! Add oda!-nyújtózkodtam.

-Akkor megoldhatjuk az ő módszerével-gondolkodott el egy pillanatra, majd kárörvendő mosollyal figyelte tovább a kepesztésem.

A kezem a vállára tettem, és lábujjhegyre állva próbáltam meg elérni a midgardi ajándékomat. Mikor az istenségre pillantottam, csak akkor jöttem rá, milyen közel is állunk egymáshoz. Kissé elpirulva léptem el tőle és ültem az ágyára.

-Akkor nem mutatom meg hogyan működik...-nyújtottam rá nyelvet morcosan, mire ő leengedte a kezét.

-Ez már az akart lenni?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem én csak... kinyújtottam a nyelvem, tudod. Az emberek szoktak ilyet csinálni, ha úgy érzik-kezdtem magyarázva eleinte kissé kínosnak érezve a helyzetet, de ez hamar el is tűnt.

-Oh már értem!-bólintott, mintha eddig fogalma se lett volna mit jelent ez a gesztus, és elvigyorodott.-De nem használod jól a nyelved. Felajánlom segítő szolgálataimat, de csak azért, mert ma kifejezetten nagylelkű hangulatomban találsz-tette a kezét a mellkasára és eközben mellém ült.

Csak remélni mertem, hogy Loki nem valami másra gondolt, bár az arcából ítélve, ő nem a csúfolódást segített volna elsajátítani.

-Egyedül is menni fog.

-Azt kétlem, de ahogy akarod-vonta meg a vállát de a tekintetét továbbra sem vette le rólam.

Eközben én sem szakítottam meg a szemkontaktust, és közelebb hajoltam hozzá. Loki alig észrevehetően benedvesítette alsó ajkát és önelégülten elmosolyodott.

-Elég hamar meggondoltad magad, kedvesem...

-Nem, azért ott még nem tartunk. Csak az mp3-at keresem-mosolyogtam rá fintorogva, majd ahogy előrébb nyúltam mellette, a kezembe is akadt az eszköz.

Loki hangosan vett egy mély lélegzetet.

-Hát persze-bólintott negédesen mosolyogva.-Mi ez?

-A legcsodálatosabb dolog a világon-emeltem a fejhallgatót az istenség felé, de reflex szerűen megfogta a csuklómat.

Pár másodpercig csak néztünk egymásra, afféle... Nem bízol bennem?-tekintettel.

Loki végül elengedte a kezem és hagyta, hogy ráillesszem a fejhallgatót. Gondolkodtam egy ideig még, hogy Stark melyik csodás zenéjét is indítsam el neki, majd végül megnyomtam a lejátszás gombot és vártam.

A herceg összerezzent hirtelen, de nem vette le a magáról a fejhallgatót. Egy ideig azt hittem talán nem is tetszik neki, ugyanis egyszerűen a padlót figyelte közben. Bár mit is vártam? Hogy táncra perdül élő show-t teremtve a fogdában? Biztos nagy sikert aratna. Azonban megnyugtatott, amikor észrevettem, hogy nem túl figyelemfelkeltően ugyan, de lába olykor ritmusra koppan a padlón.

-Nem is rossz, midgardi-vette le végül a fejéről a szerkezetet.-Megleptél. Most én következem?

-Oh dehogy! Így is túl sokszor rukkolsz te elő váratlan dolgokkal!-emeltem meg mindkét kezem, mintha csak védekeznék.

Loki ekkor a háta mögé nyúlt és elővett egy könyvet. Bármiféle gondolkodás nélkül megfogta, fellapozta és olvasni kezdett.

-Aha, erre tényleg nem számítottam. De akkor legalább hangosan!-pillantottam le a lapokra, majd fel Lokira, aki azért sem tett eleget a kérésemnek.-Rendben van, te akartad...

Elfordultam a hercegtől, majd hátra, az ölébe dőltem, onnét mosolyogtam fel rá.

-Naaa, nekem is sikerült meglepnem, hercegem?

-Hangosan szeretnéd?-kerülte ki a válaszadást.

-Igen.

-Akkor sajnos csak az egyikünk beszélhet...-sóhajtott fel, álaggodalommal teli hangon.

-Lehet, hogy igazad van-bólintottam.-De Loki... Akkor is kettő-egy az állás, és én vezetek.